“Ha a pénz nem számítana, mivel foglalkoznál?”

Ebben az új sorozatban olyan kérdéseket teszek fel, amelyek elvezethetnek ahhoz, hogy meg tudd végre írni a saját bakancslistádat.

Ime az első kérdés

Mi leszel ha nagy leszel? – kérdezzük a gyerekeket. Bambán mosolyogva várjuk a “színésznő” vagy “metróvezető” választ. (Baromira meglepődnénk, ha az ovis megrántaná a vállát és azt mondaná “regionális kereskedelmi assztisztens”). Miért nem kérdezzük meg ezt a kérdést magunktól is? Olyan, mintha hülyének néznénk azt az ovist, amikor megkérdezzük tőle, hogy mi lesz. Úgysem az lesz. Őt is be fogja kebelezni a mókuskerék, és azért megy majd el dolgozni, hogy pénzt keressen, nem azért, mert valamit szeretne tenni. Elvégzi majd az isit, a gimit, az egyetemet, majd beül egy íróasztal mögé, és többé senki nem kérdezi meg, hogy mi akar lenni. És “majd lesz metróvezető az, akinek nem jött be az élet”. Majd ő is nyolc órán át dolgozik egy olyan helyen, ahol nem akar lenni, hogy vissza tudja fizetni azt a diákhitelt, amit azért vett fel, hogy ne legyen belőle metróvezető.

Elmondanád ezt a kis ovisnak? Dehogy. Szépen magadban tartod, mint ahogy mindenki más. Hisz akkor szembe kellene nézned azzal a csapdával, amiben bizonyára te is evickélsz.

Mi lenne, ha…

…a kis ovis valóban azt csinálná, amihez kedve tartja, és amikor felnő, napi 8 órában csinálná azt, amit szeret? Hogy meg lehet-e belőle élni? Ha napi 8 órát alszol, netto 2 órát utazol, 3-at eszel, akkor az élet végül nem a foglalkozásod? Nem az a nyolc óra a legtöbb, amit teszel ebben az életben? Nem AZ az életed? Akkor, tényleg… mikor nősz fel, és mikor kérdezed meg magadtól? “Mi leszek ha végre felnövök?”

Amennyiben elgondolkodtatott ez a cikk, a sorozat többi részét itt találod:

Nem félsz, amikor egyedül utazol?

Ha a pénz nem számítana, hova utaznál?

Ha a tehetség nem számítana, mibe vágnál bele?

Ha egy órán belül meghalnál, nyugodtan mennél el?