Bolondulsz az aromás feketekávéért és a boltokban imádod böngészni a különböző helyről származó, és eltérő pörkölésű kávékat? Akkor egész biztosan csábító számodra a címkén a kolumbiai szó. Elvégre a kolumbiai kávé világhírű, nem igaz? Oké, akkor most nézzük meg, milyen is valójában! – vendégszerzőnk, Hofmeiszter Dóri (Vadóc Utazó) cikkét olvashatjátok.

Kávé a favellák között

2020 tavaszán jegyet váltottam életem első tengerentúli járatára, és mondanom sem kell, hogy mennyire be voltam sózva. Dél-Amerika régi álmom volt, és most végre valóra is vált. Az már csak hab a tortán, hogy Kolumbia világhírű arról, hogy a legjobb kávét itt termesztik. Nyilván óriási várakozásokkal indultam el, és már a repülőn arról álmodoztam, hogy milyen csodás kávét fogok inni másnap reggel. Aztán koppantam, de jó hangosan.

Tudniillik az első “kolumbiai” kávét Bogotá repülőterének környékén épült bádogtetős szegénynegyed egyik kis lakásában fogyasztottam el. Persze nem terveztem, hogy itt kávézni fogok, de a szállásadó nénike annyira tukmálta, hogy ez “colombian coffee”, így nem volt más választásom, mint elfogadni.

Borzalmas volt, se íze, se állaga…mintha a megmaradt zaccot újrafőzték volna, majd rázúdítottak volna egy gallon, 1,5%-os tejet (én itthon teljes zsírtartalmú tejet iszom, a többit ízetlennek tartom, szóval számomra duplán élvezhetetlen volt). Aztán persze észrevettem, hogy a néni porból főzte a kávét, amivel én szintén nem élek, és szerintem nem is valódi kávé … azt hittem, hogy ezért olyan ihatatlan. Megnyugodtam – mostantól csakis csúcs szuper kávézói speciality kávét iszom majd! (Ahogy azt Móricka elképzeli – vontam le utólag a következtetést).

Hiszen a dél-amerikai országban tényleg világszínvonalú kávét termesztenek, mégis később rá kellett, hogy jöjjek, nem csak ezen múlik. 

Aztán megtettem ezt a felismerést: “Rossz alapanyagból csak rossz kávé készíthető, de a jó alapanyagot is el lehet rontani.” Ugyanis a kéthetes kolumbiai utazásunk alatt (húgommal ketten vágtunk neki az ismeretlennek) egy kezemen meg tudom számolni, hányszor ittam igazán jó (vagy egyáltalán iható) kávét.

Ízetlen lötty a kávétermesztés paradicsomában

Az ihatatlan kávé elfogyasztása után robogtunk ki a reptérre, hogy elkapjuk a 10-kor startoló Avianca járatunkat, ami a kávé háromszög szívébe repített minket. Spanyolul a régió neve Eje de Cafeterio, ami szó szerinti fordításban a Kávé tengelye. Én azonban “kávé háromszög”-ként emlegetem, mivel a területet 3 város határolja és háromszög alakú (egyébként az angol nyelvű weboldalakon is Coffee Triangle-ként hivatkoznak rá).

A három város Pereira, Armenia és Salento. 

Pereira és Armenia nagyvárosok, ide érkeznek nemzetközi járatok is. Salento egy kisváros és helyi turista paradicsom, amit sűrű trópusi erdő vesz körbe. Bogotából, a fővárosból ugyan busszal is ide lehet jutni, ami tized annyiba kerül és tízszer annyi idő, ezért mi inkább a repülést választottuk. (Salentóról és a látnivalóiról már írtam egy hosszabb blogot, ide kattintva olvashatod el).

Itt majd biztosan remek kávékat fogunk inni! – mondtam magamnak mosolyogva. Hát, tévedtem…A második kolumbiai kávé is förtelmes volt, amit az egyik salentói étteremben fogyasztottunk el. 

Később aztán konstatáltam, hogy Magyarországon még a leglepukkantabb kocsmában is normálisabb kávékat lehet inni, mint Kolumbiában szinte bárhol. Szerencsére a lelkesedésünk nem veszett el, ezért a kávéfarm látogatásának csillogó szemmel és óriási reményekkel vágtunk neki.

Öko kávéültetvény látogatás

Kolumbiában a kávé háromszögben termelik meg a kávé ⅓-át, a terület az UNESCO világörökségi címet is megkapta. Nem csoda, hogy az itteni farmerek felismerték a turizmusban rejlő lehetőségeket is, így kávétúrákat szerveznek. Be is neveztünk az egyikre.

Megtudtuk, hogy ez a terület a kávétermesztés számára azért ideális, mert sokat esik az eső (évi mintegy 2000 mm), a vulkanikus talaj pedig gazdag tápanyagokban, illetve az Andok lejtőin a kissé hűvösebb klímát imádja a kávécserje (mivel ugye a növény az Etióp-magasföldről származik). 

Örömhír volt számomra, hogy a kolumbiai kávétermesztés jelentős részét kisgazdaságok, családok végzik. Mi is egy ilyen kis családi gazdaságot látogattunk meg, a Las Acacias Coffee Farmot.

A kávétúrát vezető hölgy elmesélte, hogy ezt a farmot öten viszik, a 4 tagú család és ő. A család jórészt önellátó, így a túra előtt megcsodálhattuk a vidáman futkosó csirkéket és a legelésző tehénkét borjával. Természetesen több frissen főzött, mennyei fekete is dukált a programhoz – örömmámorban úsztunk. Végre egy aromás, gazdag ízű feketekávé. Erről álmodoztunk napok óta!

Az ültetvényt körbejártunk, megtanultuk, hogyan ültetik, nevelik, gondozzák a kávénövényt és végül hogyan szüretelik le, majd dolgozzák fel. Minden fázist, amit csak lehetett, vezetőnk bemutatott, rengeteget mesélt, amit igyekeztem megjegyezni.

Néhány érdekességet megosztok veletek:

1. A kávé ízvilágát a tengerszint feletti magasság is befolyásolja. Minél magasabban terem a kávécserje, annál lágyabb, gyümölcsösebb lesz az íze, minél lejjebb, annál csokoládésabb, erőteljesebb, keserűbb.
   Magyarországon is vannak speciality kávézók, érdemes ezekbe eljárni, kérdezősködni arról, hogy éppen milyen pörkölésű babból főzik a kávét. Nekem a kedvencem a budapesti Kelet kávézó, a Kaffeine a Mammut mögött, a Coffee New Wave és a Bányai By Beans Coffee (Fény utcai piac alja), Madal, Egerben a Kappu, Szántódon a Bubistro és Tihanyban a Kotyogós Kávéterasz.
2. Az ipari kávétermesztés során a cserjéket rázással szüretelik, ezért 2 év után a növények elhalnak. A kézzel szedett kávé azonban 5-7 évig is terem.
   
3. 100%-ban vegyszermentes kávétermesztés nem létezik, mert a kávécserje túl érzékeny, például gombás betegségeket kap el.
4. A túl sok direkt nap megviseli a cserjét, ezért az ültetvényen sok árnyékoló növényt (banánt és más pálmákat) ültetnek. 
5. Korábban a kávét évente 2 alkalommal szüretelték, azonban a globális éghajlatváltozás miatt már csak egyszer.
6. Az ökofarmon az érett kávécseresznyéket kézzel szedik le, azonban a munkásokat sajnos eléggé alulfizetik (gazdasági kényszerből). 
7. Ezeken az ökofarmokon a bevétel nagyobb része a turizmusból származik, mert az öko kávé az ára miatt nem versenyképes, és mennyiségben sem tudnak eleget termelni ilyen módon.

Milyen a kolumbiai kávé igazából? 

Visszatérve Salentóba aztán megtudtuk, hogy azért lehet finom, speciality kávét inni itt is, de csak azokban a kávézóban, amiknek erre a neve is utal, vagyis szerepel benne a Café szó. A többi helyen agyonvizezett, híg löttyöt adnak. Sajnos Salentóban a kávézók 9-10 óra előtt nem igazán nyitnak ki, mi pedig korábban indultunk a programokra, ezért csak egyszer volt lehetőségünk a városban egy jót kávézni.

Ha Salentóba látogatsz, nézz utána a Tripadvisor-on, hogy melyik kávézókat ajánlják!

Kolumbiai utazgatásunk alatt szép lassan rájöttünk, hogy itt bizony alapból sehol sem csinálnak fogunkra való kávét. Cartagena de Indias városban (az Antillák kereskedelmi központja volt az 1800-as években és itt játszódik a Szerelem a kolera idején is) világosodtunk meg igazán.

Betértünk egy – európai mércével mérve is magas színvonalú – kávézóba és megkérdeztünk, hogy milyen kávéjuk van. A leányzó pedig leolvasta az arcunkról a kérdést, és azt válaszolta, hogy “csak kolumbiai”, aztán el is mondta, hogy a kolumbiaiak a kávét sok vízzel készítik. Persze ízvilágra teljesen más, mint az americano vagy a hosszú kávé és itt érezni is lehetett, hogy bizony jóféle, helyi termesztésű kávéból főzik, csak éppen jó sok vízzel…

Ezért, hogy élvezhessem végre a kiváló kolumbiai termesztésű kávét, haza kellett utaznom Magyarországra. Mert itt el is tudják készíteni.

A backpacker-t már nem csak Bori írja.
Ezt a cikket Hofmeiszter Dorottya jegyzi. Ha van kedved neked is vendégszerzőként feltűnni a backpacker.hu-n, küldd a téma javaslatod és egy korábbi cikked a hello@vighbori.hu-ra.