Mind a ketten sokszor költöztünk már életünkben, viszont talán azt kell mondanunk, hogy ez volt az eddigi legnehezebb mind közül. Egy elég megterhelő időszak áll mögöttünk és az Ázsiába való költözés egyfajta gyógyulás is számunkra. Szóval gondolhatjátok, a bőröndbe való bepakolásnál az érzelmek összes tárháza felsorakozott, és majdnem percenként váltakozott bennünk az öröm, a várakozás, a félelem, a bánat és a harag.
Vendégszerzőink, Edina és Vivi cikkjét olvashatjátok Balira költözésük történetéről.
Egy bőrönd, ennyibe kellett beférnünk.
Az volt a taktikánk, hogy hetekig listáztuk, mire lesz szükségünk és mire nem. Aztán szépen lassan elkezdtük kupacokba hordani a bőrönd mellé az összeírt dolgokat. A kupac napról-napra csak nőtt, és elég hamar konstatáltuk, hogy bizony ez bőven több, mint amit magunkkal tudnánk vinni. Pár szívinfarktus után segítségül hívtuk a legjobb barátainkat, akik egyrészt jótékony hatással voltak az idegeinkre, másrészt segítettek szanálni a sok felesleges holmit.
Edina: Én, mint régi motoros divatblogger, persze a fél ruhatáramat be szerettem volna pakolni. Iszonyatosan nehéz volt összeállítani egy kapszula gardróbot, mert az volt az elvem, hogy Ázsiában nem szeretnék már ruhákat meg kiegészítőket venni, hiszen tele van a gardróbom (nem viccelek, sokáig hitegettem magam azzal, hogy ez normális, de a költözésnél elég erőteljesen szembesültem az ellenkezőjéről, amikor a kamion nagy részét a ruhák, cipők és kiegészítők foglalták el).
Szerencsére Kata barátnőnk és az ő párja személyében megmentőre találtam, mert minden második ruhadarabra az mondták: “Ezt meg minek szeretnéd kivinni, van már hasonló belőle a bőröndben, nem?” ? Szóval a vége felé már csak dobáltam ki a ruhákat, mikor megláttam a lesajnáló tekintetüket, hogy nem vagyok normális a ragaszkodásom miatt. (Egyébként nagyon igazuk volt és hálás vagyok, hogy sok felesleges dologról lebeszéltek, hiszen egy divatimádónak nem is lehetne jobb ajándék, minthogy új balinéz ruhákkal lepheti meg magát.)
Csak a szükséges dolgokat költöztetni
Vivi: Részemről kicsit bonyolultabb volt maga a költözés, és az ezzel járó logisztikázás. Először Mosonmagyaróvárról költöztettem vissza a cuccaimat Budapestre, az anyukámhoz, és igyekeztem a lehető legtöbb feleslegtől megszabadulni. Ezt 4 körben sikerült megoldanom. Valamint még Kecskemétre is szaladgáltam ügyeket intézni, mindemellett Edináéknál laktam.
Nem volt egyszerű, mert akkor még elég hideg volt, és szükségem volt a téli darabokra is, amiket lassan cseréltem le az egyre melegedő időjáráshoz, közben be kellett pakolnom a közelgő 35°-ra is. Az volt az elképzelésem, hogy ezt az átmeneti időszakot mackónadrágban nyomom végig, de nyilván ha találkozgatni szerettem volna a barátokkal, ez nem volt kivitelezhető, szóval folyton ment a dobozokban kutatás, mert nem mindig tudtam, mit hova tettem.
Valahol már hozzá voltam szokva a batyus élethez, mert az elmúlt 4 évben 3-6 havonta költöztem, vagy bőröndből éltem, hol a szomszédos országokban, hol itthon (az “Uralom a káoszt!!” mantra már nagyon jól megy). Viszont mindig volt egy főhadiszállás, ahol viszonylag rendezetten tudtam tartani a holmimat, ellenben erre most nem volt lehetőségem.
Ha közeli országba költözik az ember, akkor kicsit lazábban tud pakolni, de ha a világ másik végére, akkor a sztorit jobban át kell gondolni.
Amikor sokat mozog az ember megtanulja, hogy ne legyen olyan sok felesleges dolga és mik azok, amik tényleg fontosak és szükségesek.
Az erőforrások és a segítők szerepe
Érdemes lehet a pakoláshoz és logisztikázáshoz szükséges fizikális és mentális energia mennyiségét nem alábecsülni. Nekem sikerült beleesnem abba a hibába, hogy nem tartottam magam az ütemtervhez, és így kerültem abba a helyzetbe, hogy utazás előtti nap még fordulgatni kellett csomagokkal, autót takarítani, nyomtatni, becsekkolni. Óriási köszönet részemről is Katának és Petinek hogy ezekben a segítségünkre siettek. Szóval, amikor indulás előtti este Kata vitt haza Olgi barátnőmtől kocsival (aki a fontos papírjaimra és néhány dolgomra fog vigyázni, köszönöm Olgi???), már azt sem tudtam, hol vagyok.
Itt szeretném azt megemlíteni, hogy mennyire érdekes tapasztalat, hogy meglátod, kik azok körülötted, akik igazából figyelnek rád. Akiknek nem kell mondani, nem kell kérni, mert átlátja a helyzetedet és igyekszik megkönnyíteni a folyamataidat. Sikerül nekik felmérni a szituációt annyira, hogy lássák, most szükséged van egy kis segítségre. Hiába mindenkinek megvannak a saját mindennapi kihívásai ők melléd állnak fizikálisan és/vagy lelkileg, tartják benned a lelket ahelyett, hogy plusz terheket pakolnának rád. Én ezekre igyekeztem figyelni, és sok erőt tudott adni.
Technikai hack-ek
Edina: A feladott bőrönd mellett egy kézitáskát is felvihettünk a repülőre, amibe a nagyobb értékeinket tettük, mint például okmányok, laptop, ipad, ebook olvasó, és a többi. A bőröndökbe vettünk AirTag-et mert mind a kettőnket megnyugvással töltötte el az a tudat, hogy az út alatt végig nyomon követhetjük a poggyászaink aktuális helyzetét. Persze, persze az utasbiztosítás fedezte volna, ha valahol ott marad a csomag, de így legalább ezen nem kellett stresszelni. Egyébként a kézitáskánk egy nagyobb hátizsák volt, hiszen azt tervezzük, hogy lesz egy központi helyünk, és onnan utazgatunk majd az országok között, ehhez pedig elég nagy macera lenne mindig vinni a nagyobb bőröndöt is.
Mivel nem jártunk még soha ennyire messze, és nem tudtuk, hogy kint milyen dolgokat tudunk megvenni, így a napi szinten használatos arcápolási termékekből, naptejekből, vitaminokból hosszú hónapokra elég adagot pakoltunk be (és milyen jól tettük).
Hasznos lehet továbbá a hivatalos papírjainkat lefotózva/scannelve feltölteni egy online tárhelyre, vagy megbízni egy szerettünket, hogy a legfontosabb okmányokat tartsák addig számon, ha bármi miatt szükségünk lenne rájuk. Vagy mind a kettő.
Azt már látjuk, hogy a fehér ruhadarabjaink napjai meg vannak számlálva. ?
Folyt.köv. – a változás és hiba jogát fenntartva.
A Tiktok csatornánkon is követhettek minket, ha velünk tartanátok ezen a nagy utazáson.
Ha te is új kalandokra vágysz, ha gondoltál már arra, hogy átalakítanád az életed, csak nem tudod, hogyan fogj hozzá, akkor gyere, csatlakozz a Y-project tagsághoz. Igazán inspiráló és támogató közösség alakult ki.