“Ha a tehetség nem számítana, mibe vágnál bele?”
Ebben a sorozatban olyan kérdéseket teszek fel, amelyek elvezethetnek ahhoz, hogy meg tudd végre írni a saját bakancslistádat. Az én listámon, meglepő módon nem csak helyek vannak, ahova el szeretnék jutni, hanem olyan dolgok is, amikhez ennél valamivel nagyobb kitartás kell.
Jöjjön az “5 kérdés amit meg kell kérdezned magadtól” sorozat következő része:
Amikor 25 évesen eldöntöttem, hogy elkezdek énekelni tanulni, a barátaim és a családom csak nevettek. (Tisztelet a kivételnek, akik az elejétől fogva hittek bennem). Folyamatosan ment a poénkodás, hogyan járnak majd füldugóval a koncertemre, vagy hogyan fognak majd berepedni a falak körülöttem, amikor énekelek.
Nem hibáztatom őket. Soha nem zenéltem előtte. Ráadásul, van egy olyan tévhit, hogy aki sikeres egy sportban vagy bármilyen művészeti ágban, az bizonyára tehetséges. És ha tehetséges, akkor az már pedig kis korban, egy véletlen folytán kiderül. Ezért, ha 5 évesen nem írtál kész darabokat zongorán, vagy győzted le a felnőtteket sakkban, akkor már nem is érdemes felnőtt korban semmibe sem belekezdeni.
Tehetség vs. zsenialitás
Szerintem itt van egy kis tévedés! A tehetséges nem azt jelenti, hogy valaki zseni. A zseni más, ott már valóban megmagyarázhatatlan dolgok folynak, mint a fenti videón is. Szintén keverjük a tehetséget az adottságokkal. Nyilván, ha valaki 220 cm magas, akkor nagyobb eséllyel indul kosárra dobni, mint valaki aki 170. De ha nem zsenialitás vagy adottság, akkor mi a tehetség? Nem más, mint egy hatalmas segítség a gyakorláshoz. A tehetség a képesség arra, hogy könnyen tanulj meg valamit. Ennyi. Ez a Te nagy kifogásod: hogy elképzelhető, hogy neked nehezebb lesz valamit megtanulni, mint másnak. Senki ne mondja nekem azt, hogy ha valaki leül egy gitárral napi 8 órát gyakorolni, az nem fog egy kis idő után mindent eljátszani? Sikeres lesz? Nem biztos. De számít ez? Egy kompetitív világban élünk. Mindent egymáshoz hasonlítunk, és nem magában élvezünk. Ne azért kezdj el valamit, hogy jobb legyél másnál, hanem hogy fejlődj magadhoz képest.
Az énekléssel sokkal messzebb jutottam, mint ahogy azt pár éve gondoltam. Mindig magasabbra és magasabbra teszem a lécet. Énekelek-e úgy, mint Janis Joplin? Nem. És nem is akarok, mert én úgy énekelek, mint én. És elképesztően élvezem.
Amennyiben elgondolkodtatott ez a cikk, a sorozat többi részét itt találod:
Ha a pénz nem számítana, mivel foglalkoznál?
Ha a pénz nem számítana, hova utaznál?
Nem félsz, amikor egyedül utazol?
Ha egy órán belül meghalnál, nyugodtan mennél el?
