Sokan azt gondolják, hogy az, hogy egyedül utazom azt jelenti, hogy csak én és a hátizsákom. Bár Millivel ( a hátizsákommal) nagyon különleges a kapcsolatunk, azért nem monogám, sőt az esetek többségében valakivel együtt utazom, akivel az utamon találkoztam. Voltak jó társak és még jobbak. Összeszedtem mitől lesz egy útitársi kapcsolat tökéletes. Hosszú lesz a lista, vigyázat:)

1.Ritmus

Az első, és egyben azt hiszem, hogy a legfontosabb, a közös ritmus. Amikor más egyedül utazókkal beszélgetünk, mindenkinek a szájából elhangzik, az, hogy amikor egyedül utazol, nem kell máshoz alkalmazkodni. Akkor kelsz fel, amikor Te akarsz, akkor mész enni, amikor Te éhes vagy. Nem kell senkire várni, és nem sürget senki, amikor Te nem akarsz annyira rohanni. Számomra, az a legfelszabadítóbb, ha olyan társsal utazhatok, akivel ezek a dolgok teljesen magától értetődőek, hiszen valahogy egy ritmusba kerülünk. A legnagyobb konfliktus forrás szerintem ebből eredhet.

2.Morál

Fontos, hogy a látottak nem teljesen ugyanúgy, de hasonlóan érintsenek meg. Hasonló tisztelettel bánjatok a helyiekkel és másokkal, a helyi értékeket hasonlóan megbecsüljétek.

3.Büdzsé

Volt, hogy egy olyan sráccal utaztam, aki kicsit jobban el volt engedve mint én. Ez nyilván okozott egy kis vita-alapot, hiszen együtt akartunk utazni, de nem engedhettem meg magamnak, hogy repülővel menjek oda, ahova ő akart, és nem szerettem volna olyan sokat szállásra sem költeni. Végül megtaláltuk a megoldást, és nem csak én emeltem meg a napi keretemet, de ő is lejjebb adott. Mi csak két hetet utaztunk együtt. Azt hiszem, hogy hosszabb idő elteltével, ez problémát jelentett volna mind a kettőnknek.

4. Sértődés mentes “Én idő”.

“Figyelj, most egy kis időre lenne szükségem egyedül”.- Ez a mondat egy nagy para forrás annak, aki hallja. Nekem nagyon fontos, hogy tudjak egy kicsit egyedül gondolkozni, összegezni a dolgokat. Mivel olyan emberekkel utazom, akik szintén egyedül is szoktak utazni, ezt ők könnyen megértik. Ezt már az utazásunk első napján elszoktam mondani, hogy ilyen lesz, és ez nem ellne, hanem értem van. Semmi rosszat nem tett, nem vagyok mérges, egyszerűen csak most nem akarok más gondolatokat beengedni a fejembe, mint a sajátom.

Persze, ezért én is meg tudom érteni, ha valaki ezt kéri tőlem. Volt olyan, akinek mindene volt, hogy a naplementét egyedül nézze meg, miközben sétál a tengerparton. Minden nap. Tudtam, hogy ez az Ő ideje és bár jobb lett volna megnézni azt a naplementét együtt, szerettem, hogy szán magára időt. Ha egy olyan emberrel vagy együtt, aki képes magában rendet tenni nap mint nap, neked is kevesebb gondod lesz.

5.Problémamegoldás

Bár nem egyértelmű, de sok-sok problémával , stresszhelyzettel nézünk szembe nap mint nap. Egy tökéletes társ ilyenkor azon van, hogy együtt nyugodtak maradjatok, és nem stresszeli még tovább a helyzetet. Nem aggodalmaskodik és nem nehezíti még a helyzetet tovább a negatívizmusával.
A mindenkiutazhat.hu bloggerével, Ádámmal lerobbant a kocsink egy kanyarban, ott ahol a madár sem járt. Ösztönösen és tudatosan nyugodtak maradtunk, és hamarosan meg is dicsértük egymást, hogy milyen jól kezeljük a problémát. Pozitívan, nevetéssel.

6.Kalandvágy

Volt olyan útitársam, aki mindentől félt, és olyan is, aki semmitől. Egy tökéletes útitárssal ugyanazokra mondtok igent, és ösztönösen tudjátok, hogy mi az, amire nemet kell mondani.

7.Jó beszélgető partner

Volt egy lány, akivel Limában, egy hostelben szálltunk meg. Kiderült, hogy ugyanazzal a busszal megyünk északra. Pont ugyanoda. Alig tudtunk beszélgetni, de a közös út és a biztonságérzet összekötött bennünket. Végül két hetet utaztunk együtt, mert mind a ketten egyszerre ugyanoda akartunk menni, és nem azért mert annyira kedveltük volna egymást. Soha nem tudtunk egy jót beszélgetni és ez mind a kettőnket bántott, de ugye nem tudtuk megbeszélni. :)

8.Nyitottság

Sok utazópár bezárkózik, és nem ismerkedik. Volt olyan, hogy romantikus viszonyban utaztam valakivel, de egy idő után azt éreztük, hogy milyen jó lenne nem csak egymással beszélgetni. Akkor nyitottunk mások felé is, és kerestünk társaságot magunknak. Mi utazók elég szociális faj vagyunk, és kell, hogy társaság vegyen bennünket körbe.

9.Humorérzék

Volt, hogy sikítva vertem a térdem Wellington utcáin, mert útitársam (Hortobágyi Rántott Vombat) remek humorérzékkel volt megáldva. Hasonló volt a helyzet Judittal, akivel kelet Indonéziában utaztam. Naponta sírtunk a röhögéstől. A belső poénok, az együtt nevetés olyan emlék, amire mindig emlékezünk. Igazi szuvenír.

10. Hármasban

Az is felmerül kérdésként egy előadásom után, hogy hány ember tud még jól együtt utazni. Sokszor kerülök hármas barátságokba, és szerintem így utazni még talán sokkal jobb, de négy lenne nálam a maximum. Ennyien még könnyen tudtunk döntéseket hozni, összehangolni a ritmusunkat, jókat beszélgetni, egyszerű volt döntést hozni. Szerintem ennél többen már ezeket nehéz megtenni.