Volt a Bakancslistámon egy teljesen egyértelmű, és egyszerű dolog: a meztelen fürdőzés. Soha nem csináltam még, és tudom, hogy ez baromi egyszerű, de mivel listás volt, egyértelmű volt, hogy nem ugorhatok be a Tisza-tóba csak úgy. Ez nem így megy. Valami fantasztikusnak kell lennie.

Először nem akartam ezt leírni a blogba, mert úgy gondoltam ciki. Pedig nem. Szóval, hogy is volt ez?

Andris barátom nem rég ért a szigetre, ha nem lett volna elég magyar barátom mar így is itt. Én mar több napja Koh Rongon voltam. Kirándultam a dzsungelben, hogy elhagyatott strandokat találjak, hatalmasakat buliztam esténként a teljesen őrült bárpultosokkal, akik bambusz pipából szívtak a spanglit, ettem-ittam, masszíroztattam magam, élveztem az életet, ahogy volt: nem bánva a múltat, nem félve a jövőt.

Amikor Andris két barátjával megérkezett a szigetre, mar otthonosan mozogtam. Akik vele voltak, Nina és Isaac, a svéd párocska. Szinte azonnal megtaláltam a hangot velük.

Vannak emberek akik nem értenek, és emiatt furcsának tartanak. Csodabogárnak, aki egyedül nekivág a világnak. Vannak, akik emiatt nem szeretnek. Vannak emberek, akik nem értenek, de elfogadnak és szeretnek így ahogy vagyok. És aztán vannak azok, kevesen, talán alig páran, akik igazán értenek. Akiknek ugyanaz a kattanásuk van, mint nekem. Akiknek szükségük van arra, hogy néha behúzódjanak a saját kis világukba, és magukkal legyenek. Ne beszéljenek senki máshoz, csak magukhoz. Akik nem bírnak sokáig egy helyen megmaradni, akiket az utazás és nem cél éltet. Akik mindig mást akarnak csinálni. Akik nem hisznek a szerencsében, mert tudjak, hogy az életüket ők formálják.

Ilyenekkel jó találkozni.Megbeszélni fel szavakkal mindent. Együtt különcnek lenni, csapatot formálni és megerősíteni egymást, hogy minden úgy van rendben, ahogy van. Ilyen emberekkel jó találkozni.

Tudom, hogy értitek. Ti is mind különcök vagytok. Ha nem ebben, hát másban. De nektek is van olyan pillanat, amikor felismertek egy idegent, aki első pillanatban jobban ismer, mint sok nagyon közeli és régi barátotok. Hát ilyen emberek voltak nekem Nina és Isaac.

Egy egész éjjelen át beszélgetünk a teraszon. Isaac egy kis függőágyban ringatózva, mi Ninával pedig egy egy fotelben megfejtettük a világot amíg elfogyott a rum. Aztán Isaac egyszer csak azt mondta: itt az idő egy éjszakai fürdőzésre. Igaza volt. Itt volt az idő, végre.

Egy sötétebb helyre mentünk, ahol levetkőztünk és bementünk a csillagok alá úszni. Annyi csillag volt, amit csak olyan helyeken lehet látni, ahol éjszaka lekapcsolják a generátort. Amit nem nyom el a civilizáció fénye. És ahogy úsztunk körülöttünk az algák világítottak. Mert ebben a vízben bizony van világító alga, ami csodák csodájára, szintén rajta volt a listámon. Bár valójában már két nappal korábban láttam őket, és rákerült a pipa a papírra, de most ért be az élmény. Olyan volt, mintha csillagokban úsztam volna. Meztelenül. Tudjatok mi jobb, egy álom megvalósulásánál? Kettő!

Nagyon köszönöm a svéd párnak az élményt.