Bori és a Szabad szülinap

Amikor el kellett döntenem, hogy mikor induljak, erősen bennem volt, hogy a szülinapomat már egy jó meleg szigeten, a homokba dugott talpakkal szeretném tölteni. Rengeteget utaztam: egy hetet, hogy Ritával találkozzam Koh Rong szigetén. Folyamatos stresszben voltam, Bangkokban és az úton Kambodzsában is.

Az első nap, amikor pihentek Koh Rongonra volt betáblázva. Ez van. Annyira megszoktam a folyamatos pörgést, hogy ezt is be kellett időzíteni. Jan 17: pihi!

A nagy találkozás

Ritán kívül még két magyar lány volt velünk. A szállás foglalás utána hamar sötétedett, mi pedig vacsi után kimentünk a partra sétálni egyet. Ahogy ott sétálgattunk, készítettem egy fotót az új telefonommal egy épp kikötő hajóról. Akkor lettünk figyelmesek arra, hogy magyar hangokat hallunk a hajóról. Úristen, hiszen ezek a barátaim a főiskoláról! Persze szó volt, hogy átugranak ők is Koh rongra, de az utolsó hajó már rég befutott, így nem számítottunk rájuk. Beszaladtam a vízbe egy ölelésre, és ahogy hatalmas extázisban jöttem vissza a partra, azt vettem észre, hogy nincs a zsebemben a telefonom. Ahogy tudtam futottam vissza a vízbe és a habok alatt világított a telefonom. Ez volt a szerencse – hogy belement a víz, és emiatt világított, különben sosem találom meg. Egy cikkben majd leírom, hogy mi történt végül a telefonommal, mert hasznos lehet. De addig izguljatok ti is egy picit.

 

DSC_0491-001

Egy perc alatt annyi érzelmi sokkot kaptam, hogy alig kaptam levegőt. A telefon két napos volt, és persze nem olcsó darab. Betettem egy zsák rizsbe ( még jó, hogy Ázsiában történik ilyen, rizs mindenhol van:)). Ezután pedig fogtuk magunkat és elmentünk bulizni, mert a szigeten az is volt.

A sziget

Elemlámpával a dzsungelen kellett átvágni, hogy a Police beachre érjünk, ahol a party volt. Ha nem mondtam volna még, ezen a szigeten nincs se autó, se rendőr, se utak, csak vakítóan fehér homok, és kis vityillók, rengeteg kutya és rohangáló meztelen gyerekek. Na meg a dzsungel. Mindenhol dzsungel.

DSC_0354-001

DSC_0543-001

DSC_0441-001

DSC_0371-001

Neki álltunk ünnepelni, iszogatni a tábortűz mellett a homokban. Éreztem, ahogy kezdek egy kicsit kiengedni. Kezd elmúlni az elmúlt hetek és hónapok nyomása., az átázott telefon. Itt vagyok, megérkeztem és épp tűzijátékot lőnek a fejem felett. Nincs vissza út, nincs válasz a kérdésre, hogy mikor megyek haza. Azt csinálom, amit mindig is akartam, utazom, látok, írok. Itt ülök 30 évesen, és ahelyett, hogy azon paráznék, amitől általában ebben a korban, egy hatalmas megelégedettség tölt el: sikerült elérnem, hogy megcsináljam azt, amit más lehetetlennek gondolna. Nem kapuk záródnak, hanem kapuk nyílnak előttem. Nem harminc éves lettem ma, hanem 0. Ma kezdődik az életem.

Még több kép az Instagramon

Kövess Instagramon