Ubud az egyik legkedvesebb városom. Még mielőtt a jó öreg és nagyon dárga Európába venném az irányt, úgy döntöttem, hogy két éjszakát eltöltök itt, és kicsit kényeztettem magam. (Már amennyire a gyantázás annak számít).
Gili Air csöndes a Ramadan ideje alatt. Nincsenek bulik, csak 11-ig, utána a még társaságra éhes emberek a tengerparton tábortűz mellett girátozgatnak. Nyilván én is ott ücsörögtem a legtöbb estén. Akkor ismerkedtem meg Craig-gel, és az unokatestvérével, Lauren-nel, akik pont ugyanakkor terveztek Ubudba menni, amikor én. Craig elmesélte, hogy valami nagyon luxus helyet kaparintottak meg, és hívott, ha van kedvem, csatlakozzam hozzájuk. Már csak a társaság miatt is mentem volna, de amikor megláttam a képeket, kezdtem kicsit aggódni, hogy a testvérpár valami maffia tagja, mert átlag halandó nem engedhet meg magának ilyen csoda-szállást.
Ott találkoztunk, mert külön hajóra váltottunk jegyet Giliről. Én értem oda hamarabb, így egyedül körbejártam az üvegfalú villát, ami a rizsföldeken volt. Hangosan sikongattam örömömben! Nehéz leírni milyen állapotba kerültem a látványtól.
Ilyen helyet még életemben nem láttam. Azt hittem, hogy a képek egy kicsit csalnak, de nem. Sőt, sokkal jobb volt minden, mint a képeken. Egy hátast akkor dobtam, amikor a tulaj azt mondta a fürdőben, hogy “ sajnálom, de a szökőkúttal kisebb probléma van, csak holnap tudjuk bekapcsolni”. A fürdőben a kádhoz és a zuhanyhoz járólapok vezettek, amit víz fogott körbe. A jéghideg kókuszomat iszogatva vártam amíg a többiek megérkeznek.
“Mégis, hogy sikerült ezt a kecót megtalálni?”
Kéredzetem Craig-et, aki elmondta, hogy az Airbnb-n látta meg, 40 dollárért. A tulaj egy barátjának levitte az árat, és elfeljtette visszaállítani 180 dollárra, amikor Craig lecsapott rá. Így fejenként 14 dollárt fizettünk a csodáért.
Ebben benne volt a reggeli, amit három szakács készített nekünk a konyhánkban, illetve az is, hogy este fél hatkor bejöttek hozzánk, és felkapcsolták a lámpát, megigazították a párnáinkat (!).
Szintén tartozott hozzá két nagyon menő robogó, amivel este bementünk Ubudba, hogy vacsora közben megnézzük a Kecak-táncot. Az étterem pont a színpadra nézett, így nem kellett belépőt vennünk. Az étel egy picivel drágább volt, mint amennyit én szoktam vacsorára költeni, 1500 Ft egy tál étel, de amikor az öreg templom színpadán felgyúltak a fények, már egy pillanatig sem bántam, hogy erre a helyre jöttünk.
Másnap csajos napot tartottam, és elmentem egy wellness szalonba, gyantázni és pedikűrre. Mivel Gilin megint ellopták a papucsomat, egy hétig mezítláb jártam. Kellett az a pedikűr, na! Ubudban ez nagyon olcsó, 1200 Ft. Illetve a gyantázás is hasonló árban van, csajok, ha valaki erre járna.
Úgy éreztem magam ebben a két napban, mint egy nagyon gazdag turista, pedig csak egy-két ezer forinttal költöttem többet, mint amennyit szoktam. Azt gondolom, hogy néha nagyon is megéri magunkat kényeztetni, de ennek a hosszútávú utazáson kivételes alkalomnak kell lennie. Addig meg maradnak a hostelek, a hideg víz és a pottyantós wc.
Az Airbnb egy viszonylag új szálláskereső weboldal. Ide bárki feltöltheti a saját lakását, ha pár napra kiadná, bár ma már nem csak magánemberek, de szállodák is hirdetnek az oldalon.
Ha erre a linkre kattintasz, tudsz regisztrálni, és kapsz hozzá 7050 Ft kreditet! Sőt, miután regisztráltál, te is meg tudod hívni a barátaid, és akkor is kapsz fejenként ennyit.
