Szokd meg, ez is Indonézia!

Bali, Lombok, Gili, Flores. Csodálatos tengerpartok, kedves emberek, vulkánok, érdekes ételek és napsütés. Nyilván sokatoknak az jut eszébe, hogy ez maga a paradicsom. Nos, az is, de ahhoz, hogy mindezt élvezni tudjuk, túl kell magunkat tenni egy pár dolgon. Ugyebár hosszútávon utazni azt jelenti, hogy nem all inclusive resortokban, “európai-sítva” töltöm az időm, hanem olcsóbb szállásokra megyek, és a helyi ételeket eszem.  Óhatatlanul találkozom olyan dolgokkal, amiket meg kell szokni, hiszen változtatni nem tudok rajtuk. Egy pár ilyet szedtem össze most, nem azzal a céllal, hogy panaszkodjak, inkább azért, hogy, ha valaki erre jár, fel legyen rá készülve. 

Várakozás 

“Mikor indul a hajó?” – kérdeztem Gili Air-en, mikor Lombokra szerettem volna átjutni a helyi járattal, ami négyszer olcsóbb, mint a turistahajók. Erre a jegyeladó megrántotta a vállát. Nem hittem el, hogy senki nem tud nekem válaszolni. Mint később kiderült, a hajó akkor indul, amikor megtelik. Te meg vársz. 10 percet, vagy órákat. Ez egy európainak elég frusztráló tud lenni, de itt az idő nem játszik akkora szerepet az emberek életében, mint nálunk.

Hangoskodás

Mióta itt vagyok, csak nagyon ritkán tudtam magam kialudni. Általában minden reggel hét felé a helyiek elkezdenek ordibálva beszélgetni egymással, a kocsikból sokszor bömböl az indonéz diszkó, és a legrosszabb az, ha valaki telefonál. Néha azt gondolom, hogy már nincs is szükségük telefonra, el tudnának odáig kiabálni.

Köpködés és orrfújás zsepi nélkül

Torokból felszívva, pont melléd. Jó esetben. Ebben itt elvileg semmi rossz nincsen. A nők ugyanúgy köpnek, horkantva, mint a férfiak, a legtöbb nyugati ember idegein táncolva ezzel.

Pottyantós WC

Én már annyira megszerettem, hogy ha lehet választani, inkább azt használom, mint másikat. Úgy sem ülök le. Emlékszem, amikor annak idején Olaszországban láttam ilyet egy szórakozóhelyen, sikítva rohantam ki a mosdóból. Kell egy kis ügyesség, pláne, ha az ember lánya bőnadrágokban jár, de ezt teljesen meg lehet szokni. Ja, azt mondtam, hogy sok helyen nem illik bemenni a wc-be papucsban? Hm?  Fincsi! :)

Nincs WC-papír 

Bezony, nincs. És ha van, akkor sem szabad bedobni a kagylóba, mert eldugul, ezért kis szemeteskosárba kell gyűjteni használat után. A legtöbb helyen pedig szimplán nincs. A helyiek a kihelyezett kis vödörből mossák meg magukat. Lelocsolják magukat, és mint tudjuk, a bal kezüket használják a műveletnél.

A Mindenható Vödör 

Ha már a vödörénél tartunk. A füriben nincs mosdó, hanem sokszor egy kis medence van. Az ebbe engedett vizet használhatod a wc leöblítéséhez, alvázmosáshoz és fürdéshez is. Melegvízben azt hiszem két hónapja nem fürödtem. Már annak szoktam örülni, ha van zuhany, de a vödrös módszert is meg lehet szokni.

Kanál és villa 

Kést csak nagyon ritka esetben adnak. A rizst kanállal eszik, és úgy általában mindent. Ha nem kézzel. ( Mint tudjuk: jobb kézzel!!). Én szeretek kézzel enni, szerintem sokat ad az élvezethez a tapintás, és a szádat sem tudod megégetni, ha előtte nem tudod megfogni az ételt, mert olyan forró.

Gyíkok mindenhol

Gekkók és barátaik szinte minden helyen kuksolnak. Többször volt olyan, hogy egyszercsak a tetőről levágódott egy-egy ilyen hüllő. Eddig még nem esett a nyakamba, de esélyes, hogy ez egyszer be fog következni. Jobb erre előre felkészülni.

Dohányzás

Ellentétben Új-Zélanddal, ahol sehol, itt mindenhol lehet cigizni, beleértve a buszokat és hajókat is. De hát ezzel sincs semmi baj, ha az ember lánya nem kifejezetten háklis erre.

Bámulás

Ahol kevesebb a turista, ott az embert bizony megbámulják. Van olyan hely, ahol fotózzák is. Ezt egy picit nehéz megszokni, mert nem türtőztetik magukat, egy méter “távolságra” jönnek, és mivel nem beszélik az angolt, én meg az indonézt, csak bámulnak. Nagyon.

Az Indonéz kávé 

A híres indonéz kávét is meg kell szeretni. Nekem nagyon nehezen ment, ugyanis nem szűrik le, úgy egy centi zaccal kapod. A hiba, amit elkövethetsz, az, hogy megkevered a kávéd.  Meg kell várni, hogy leülepedjen.

A fejős-tehén effektus 

Nem mindenki, de vannak olyan helyiek, akik a nagy üzleti potenciált látják benned, és folyton nyaggatnak, hogy vegyél már valamit. Bármit! Alkudni érdemes, mert sokszor bepróbálkoznak egy kicsivel többért adni a portékát. Figyelj arra, hogy ne ess át a ló túloldalára, és ne legyél kicsinyes sem. Valahogy meg kell találni azt az árat, amivel senki nem érzi magát átverve.

Borzalmas állattartás

Láttam olyat, hogy az élő csirkéket lábuknál fogva a busz hátuljára kötözve szállítják, fejjel lefelé. A szegény párák meg ott pihegnek, amíg végre levágják őket. A disznókat fél méteres kötélen tartják, borzalmas körülmények között. A kutyák csont és bőr, és láthatóan nem tartják az embert a legjobb barátjuknak, mert nagyon félnek tőlünk. Gyanús, hogy sokat verik őket. Egyszer egy macsetével verték a házi-kedvencet a szemünk láttára.

Környezetvédelem? 

Semmi ilyesmi. A legtöbb helyen rengeteg a szemét, amerre a szem ellát. Egyik barátom, aki egy sörfőzőben dolgozik Balin, megkérte az alkalmazottakat, hogy szedjék össze a szemetet. Azok csak pislogtak, majd elkezdték kitépkedni a füvet a kövek közül. Azt hitték, az a szemét.

Az egyik legnagyobb dolog, amire Ázsia tanít (a legtöbb fent leírt pont valós egész Ázsiában), hogy elfogadjam a dolgokat úgy, ahogy vannak, és felül tudjak emelkedni rajtuk. Persze van olyan, amit meg kell változtatni. Ilyen az állat- és környezetvédelem, de ez sajnos nem egyesével megy, hanem erős propagandával és oktatással. Talán majd hamarosan beérik ez itt is…