Csak akkor kezdtem egy kicsit érezni, hogy valóban úton vagyok már, amikor a taxissal elkezdünk beszélgetni. Már amennyire lehet egy thai taxissal beszélgetni. Jókat nevettünk és egy óra után már az előre lefoglalt Bodega Hostelben voltunk. Ledobtam a cipőmet végre, kibányásztam a flipflop papucsom a hátizsákomból, és a bárban rendeltem egy sört. Borzasztóan fáradt voltam, de azért 1-ig barátkoztam egy kicsit a hostel-lakókkal. Úgy döntöttem, hogy az első nap nem megyek ki, mert nagyon labilis az idegállapotom, és nem akartam még tetőzni a kultúrsokkal. Az útam előtti időszak elképesztően stresszes volt.

Reklám áron az ájfónt

Másnap reggel még nem volt vége a teendőknek. Meg kellett vennem a telefonom, ugyanis. Már hetek óta próbáltam szerezni Pesten egyet. Szükségem volt rá, mert így tudok csak dolgozni, az pedig, ugye kell. Utam a T21 bevásrló központba vezetett, ami egy giga nagy bevásárló központ. A legfelső emeleten volt elvileg a bolt, ahova mentem, de amikor felértem csak kis pultokon gyanusan kinéző telefonok voltak. Mint a nyugati aluljáróban. El is kaptak, hogy nem kell-e iPhone 5s. Leesett az állam, amikor a fiókból előbányászta és azt mondta: “I give you good price” ( Kb: “Jó árban mérem”)Visszamentem a hostelbe, hogy alaposabban utána járjak. Kiderült, hogy tőlem 2 megállóra van egy másik bolt, ami kicsit megbízhatóbbnak tűnt. Meg van a délutáni program!

A szárnyas fejvadász városa

A főváros számomra elképesztően futurisztikus. De nem olyan, mint ahogy ma elképzeljük a jövőt, hanem, ahogy a 80-as években gondolták, hogy lesz majd 2015-ben. A magas épületek szigorúan merednek a pici kis viskók közül az égbe. Rendszer? Na az nincs. A káoszt még érthetetlenebbé a magas-vonat teszi, ami kacsakringózva száguld a felhőkarcolók, romos kis házak, végeláthatatlnan lépcsők, neonfények és az óriáskivetítőn az új fogkrémet ajánló bájos thai nő arca előtt.

Csak álltam a tömegben, hátizsákkal a hátamon, és mint egyetlen stabil pont, kerestem a helyem az emberek sodró folyamában. Nem könnyű megtalálni merre kell menni, még tapasztalt utazóknak sem. A két nap alatt nagyjából már sikerült kiigazodni, ehhez annyi kellett, hogy elfelejtsem minden eddigi elképzelésem arról, hogy egy városnak hogy kell működnie. A metro fent van, az utcák még véletlenül sem párhuzamosak, zebrát meg csak a national geography-ban láttak erre fele.

Street Food

A délutáni telefon vásárlás, és rengeteg eltévedés után, ideje volt megkóstolni az igazi thai kaját, ahogy azt kell, az utcán. Oda  mentem, ahol sok volt a helyi. Kicsit bámészkodtam, majd ahol láttam, hogy nics hús, ott kértem: egyet! Mit? Ma sem tudom, de jó volt.

A földre ültem megenni, egyedüli külföldiként. Csodálkoztak is. Sajnálom, hogy nincs magyar Street Food kultúra. Szerintem bőven lenni mit mutatnunk nekünk is a túristáknak.

Amikor fel akart szedni egy transzvesztita

A második este, bár nem volt hozzá kedvem eredetileg, elindultunk az éjszakába. A taxit az a disco fizetni, ahova mész. Ha a belépő mellé veszünk egy üveg vodkát, akkor ennyi meg annyi a belépő. Osztottunk szoroztunk,  és úgy döntöttük, hogy egye-fene. Végül kiderült, hogy VIP jegyet vettünk, és kis páholyból figyeltkük a show-t. Bizony, mert volt show, volt mit nézni. Ázsia ezen részén nagyon divatos, hogy nem DJ szolgáltatja a pop zenét, hanem profi feldolgozás zenekarok. Ha ez menne otthon, tuti én is járnék ilyen helyekre. Úgy gondolom a pop zene mixeléséhez nem kell nagy talentum, és gyakorlatilag senkit nem érdekel, hogy milyen a dj. Az elektornikus zene, az egy más kérdés. Ott már tényleg van szerepe a DJ-nek.

Szóval itt, egy 10 fős zenekar tolta a Rhiannát, de olyan szakértelemmel, és olyan hangulatot csinálva, hogy még az az egy üveg vodka sem kellett volna, hogy sikitozva táncoljak. Azért megittuk.

Hamarosan egy lány perdült mellém, és a fiuk nagy örömére elkezdett rám nyomulni. Egyértelműen. Nehezen lepleztem a zavarom. Aztán amikor a wc-re is követett, akkor már rendesen vakartam a fejem, hogy mitévő legyek. Csak a wc fényénél láttam meg, hogy valami nem stimmel. Emberünk egy transzvesztita volt. Az a pillanat volt, amikor tényleg nem tudtam, hogy most fiu vagyok e vagy lány. Vagy ő melyik. Vagy akkor most mi történik.

El is fáradtam e gordiuszi csomó bogozása közben, és az egyik új-zélandi sráccal hazamentem.

Eleget láttam az napra.