Bori vagyok, utazás-függő. Tíz hónapja nem utaztam.  Ilyen utoljára húsz éves koromban lehetett.  Azóta az utazás nem csak hobbi, hanem életvitel is lett számomra. Így éltek a barátaim, ezt követelte meg a munkám, és az utazás adott az életemnek struktúrát. Mégis hogyan érintett az, hogy egyszer csak ez mind megszűnt?

Ne aggódj, nem arra szánom ezt a cikket, hogy végig azon nyafogjak ( már megint), hogy mennyi minden megváltozott. Mert arról már írtam, meg írtak mások is. Illetve, valószínűleg neked sem fenékig tejfel az élet, szóval tudod miről beszélek. Viszont pont emiatt döntöttem arról, hogy elmondom mi is van velem.

“Bejött a köd a nappaliba…”

Had meséljek egy kicsit, hogy milyen volt a nyaram. Gyakorlatilag abban a pillanatban, hogy nyíltak a kapuk, lehetett megint jönni-menni, én teljesen összeestem mentálisan. Aki már volt depressziós az tudja, hogy miről beszélek. Az a fajta, amikor nem tudsz kikelni az ágyból. Amikor nincs semminek, semmi értelme a világon. Sokan azt gondolják, hogy a depresszió egyenlő azzal hogy valaki nagyon szomorú. Ez nem szomorúság. Az egy érzés. A depresszió üresség, és a motiváció teljes hiánya. A lényedet az egyetlen kérdés járja, át: minek? Minek csináljak bármit is?  Ilyenkor a telefont sem veszem fel senkinek, elbújok a világ elől. Mindenki azt hiszi, hogy nagyon el vagyok foglalva. Pedig…És ez nem napokon, hanem heteken keresztül – összesen talán hat héten át tartott.   Tudom, hogy nem hiszed el erről a mosolygós lányról. Sok barátom sem tudja, hogy ez a sötét démon néha ráül a mellkasomra, és nem hagy mozdulni.

Persze most már látom, hogy miért történt ez velem. ( A hajlamot leszámítva). Amikor kinyíltak a kapuk, akkor jöttem rá, hogy az még egy ideig nem jön vissza, amiért én szerettem utazni. A közösségem nagy része még mindig nem utazik, mert országonként változik a helyzet. A Nomad Cruise még mindig nem tud indulni – sőt, sajnos a hajó, ami nekem második otthonom volt, bontásra került. Ennek a hajónak a színpadán éreztem magam igazán a helyemen.

Sokkal több dolgot vesztettem, mint ahogy ezt gondoltam az elején. Nekem az utazás nem kikapcsolódás volt, hanem az életem. A ritmusom. Még írtam is róla korábban valahol, hogy számomra, ez az életvitel teszi lehetővé, hogy határidős életet éljek. Volt határideje annak, hogy meddig vagyok a családommal és az itthoni életemet, hogyan zárom le, két, három havonta. Így minden találkozás külön kis ünnepély volt. Aztán hogyan megyek végig a világon, itt, ott találkozva a barátaimmal, út közben dolgozva. Végül annak is megvolt a ritmusa, hogyan jövök haza és engedem meg magamnak, hogy végre pihenjek. De most, hirtelen olyan lett az életem, mint egy cikk, amiből kivették a tárgyalást, és csak a bevezető meg a lezárás maradt meg. Az is egybefonódva.

Sajnos nem vagyok ezzel egyedül

Nem véletlenül választottam ezt a témát pont most. A hétvégén volt a Mentális Egészség világnapja, és ha valamikor, na most sokan szarban vagyunk ezen a téren (is). Amikor olyan világot élnünk, ami egyre inkább polarizálódik. Sőt, ahol már nem csak jobb vagy bal oldal, vegán vagy húsevő, érzékenyítő vagy megrontó, de maszkos és vírustagadó viták férkőznek a mindennapjainkba. Ráadásul mindez bejön a nappalinkba a laptopon vagy a mobilon keresztül. Olyan döntéseket kell meghozni, amit egy évvel ezelőtt csak viccből játszottunk el a “Would you rather” játékkal egy-egy borozás közben. Olyanokat, aminek nem kellene jelen lennie az életedben. Az idős szüleidet öleled meg, vagy a barátaid? Utazol-e, ha tudod, hogy nem lehetsz ott segíteni, ha valamelyik szeretted bajban van? Megpuszilod-e az unokádat, ha az bölcsibe jár, mert a szüleinek dolgozni kell?
Hát nem csoda, hogy szarul vagyunk. Milyen hülye játék ez?!

Szóval gyerekek, ér nem jól lenni. És én úgy döntöttem, hogy most az egyszer nem a környezetemet fogom megváltoztatni, amikor szarul vagyok, mint ahogy oly sokszor tettem. Most megállok, és megerősödöm annyira, hogy ha legközelebb jön az a sötét démon, le tudjam rázni magamról.
Mentálisan erősnek lenni nem azt jelenti, hogy nem érzel kétségbeesést, félelemet, szomorúságot. Azt meg pláne, hogy egyfolytában annyira vidám vagy, mint egy be-ekizett cirkuszi bohóc. Mentálisan stabilnak lenni azt jelenti, hogy a körülmények ellenére, tudsz megoldásokat, terveket és örömet találni a mindennapokban.

Fontosnak tartottam előállni azzal, hogy egy ideje depresszióval küzdök, mert sokan vagytok úgy, hogy talán idén találkoztatok ezzel először. Vagy egy erősebb szorongással. Vagy nem tudjátok a nevét, de nem vagytok jól. Nektek írom ezt a cikket. Meg nektek is, akik azt hiszitek, hogy a depresszió látszik a barátaitokon. Nos…nem biztos. Szóval figyeljetek egymásra.

Na és hogy lettem jobban? Már rengeteg olyan dolog van, amit rég óta használok, ha azt érzem, hogy érzelmileg egy kicsit meginogok. Mivel egyre több olyan előadást tartok, ami arról szól, hogyan tudunk stabilitást tanulni, vagy újra alkotni az életünket, úgy éreztem, hogy egy kis magyarázattal tartozom. Tudom, hogy hogyan lehet visszatérni az egyensúlyba, és nem azért mert én folyamatosan ott vagyok. Pont azért tudom, mert szoktam “kilengeni”, és akkor meg kell találnom a visszavezető utat.

Sport és játék

Sokunknak a fejében a sport úgy van jelen, mint valami amit azért kéne csinálni, hogy az jobban nézzünk ki. Mint kiderült, az csak egy jó mellékhatása a testedzésnek. A sport egyszerre emeli a dopamin, szerotonin, endorfin és oxitocin szintedet – ezek pedig mind-mind azt segítik elő, hogy még egy szürke napon is szembevigyorgod a járókelőket. Én teljesen véletlenül kezdtem el Thai-boxolni. Egyik barátnőm a magyar bajnok, és adomány alapú órákat adott a szigeten.  Ma már heti háromszor ütök-rúgok és Rambosat játszom. Szerintem ez az egyik legfontosabb pillére, hogy jól legyünk. Ez, és hogy ne féljünk bolondozni, játszani sport közben. Különben tényleg nem lesz kedved felkelni reggel.

Töltekezz a hasonló érdeklődésű emberekből

Direkt nem barátokat írtam. A barátok sokszor öröklődnek egy-egy előző életedből, mondjuk gimiből, vagy egy régi munkahelyről, pedig már rég más az érdeklődésetek. Ez nem azt jelenti, hogy már nem vagytok barátok, vagy hogy nem vagytok egymás életébe valók. Viszont kell lennie egy olyan rétegnek, akik pontosan tudják, hogy min mész keresztül. Ha anyuka vagy, legyenek anyuka barátnőid. A vállalkozó, akkor vállalkozó körökben is mozogj. Rengeteget segít, ha az embernek van egy kis buboréka, ahol nem kell megmagyarázni, hogy épp milyen problémákon megy keresztül.  Nagyon sokat lógok, beszélgetek velem hasonló emberekkel. Semmire nem cserélném. Innen is csókoltatlak benneteket.:)

Amikor csinálok egy egy hosszabb eseményt, mint pl a Life ReDesign vagy a Nomad Cruise, akkor az emberek mindig azt mondják a végén, hogy jó volt a program is, de az igazi kincs, az emberek, akikkel ott megismerkedtek. Nem csoda, hiszen, végre olyan emberekkel találkoztak, akik abban a pillanatban, vagy így, vagy úgy, de hasonló cipőben járnak.  És ez mindennel felér.

Egy otthon, ahol jó lenni

Ennek a fontosságát nekem régen tuti, hogy magyarázni kellett volna, ma meg szinte az egyik legfontosabb a jólétemhez. A környezetem teljes lekepézése annak ami a fejemben vagy a lelkemben zajlik. Ha nem vagyok jól, az egész lakás a feje tetején áll. Ha pedig neki akarok állni dolgozni, az egyik, a kávé mellé, az, hogy rendet teszek otthon. Gyertyákat gyújtok, füstölőt, és hangulat világítást kapcsolok. Ez segít munka előtt rendezni a gondolataimat is. Nem rég lakást is váltottam, többek között azért, mert már úgy éreztem, hogy kell egy új színtér az életemnek, ami egy új periódust szimbolizál. Ne féljetek költözni, nagyon szépen frissíti az életet.:)

Ne cseszegesd magad

A tükrömre ezt írtam fel: Be Kind! Nem véletlenül került fel oda. Egyszer úgy hallgattam hogyan beszélek a testemről, mintha egy osztályfőnök lennék, és az egyik gyerek ( az agyam), cseszegette volna a másik gyereket (a testemet). Amint ezt meghallottam, elkezdtem odafigyelni hogyan beszélek magamhoz. Fogalmam sincs, hogy honnan jött nekem ez a nyelvezet, ahogy magamat kezelem néha, hiszen sosem hallottam ilyet otthon gyerekkoromban. Azon gondolkoztam, biztos sokan mások is így beszélnek magukkal néha. Legyen az azért, mert nem találnak most munkát, vagy mert sikertelenek a szerelemben, vagy bármi olyan miatt, amit maguktól várnak el. Szóval ne feledd: beszélj úgy magaddal, mintha a saját gyerekeddel beszélnél. Sokkal szebb lesz a világ.

Kell egy terv!

Az egyik fenebaja az emberiségnek, hogy nem tud csak ülni és nem csinálni semmit. Legalábbis nem sokáig. Ha nagyon hosszú ideig nincs terved, nincs mit várni, akkor előbb-utóbb haszontalannak érzed majd magad. Ne punnyadj be a Netflix elé napokig, mert hidd el, hogy nem fogod magad jól érezni tőle egy hét múlva. Készíts egy listát, hogy mit vársz! Tervezni lehet egy hétvégét valakivel, egy új projektet, vagy bármit, ami lelkesít. Tudom, hogy rengeteg lehetőség van most lelőve. De az még nem azt jelenti, hogy nem próbálhatunk meg valamit keresni, ami felvillanyoz minket. Ha egy kicsit elakadtál, még van pár hely a Life ReDesign  programomra.

Reggeli rutin

Ha pedig tervezés, akkor reggeli rutin. Főleg azoknak, akiknek nem kell bejárni a munkahelyre. Továbbra is keljetek fel korán, legyen egy rutin, ami a mentális egészségedet szolgálja. Pl: meditáció, vagy egy jó hideg zuhany( igen, nem elírás) . Bármi, ami segít. És legyenek hétvégi rutinok is: amikor nem foglalkozol semmivel, csak azzal, ami boldoggá tesz. ( Nyilván amennyire ezt a környezeted engedi).

Súlyosabb esetben: szakember!

Az egésznek az a pikantériája, hogy ezeket mind tudom elméletben, de amikor nagyon mélyen voltam, akkor egyikhez sem tudtam már nyúlni. Na.Ilyenkor mindenképpen kell egy szakember. Valaki ,aki rajtad tartja a szemét, aki felteszi a szükséges kérdéseket, és tudással fordul a problémád felé. Én mindenképpen pszichológust vagy pszichiátert ajánlanék első körben, ha olyan mélyen vagy, hogy a fenti dolgok egyikét sem tudod már elvégezni. Nem, nem ciki. És igenis hasznos.
El nem tudom mondani, hogy mennyire sokat tud segíteni egy ilyen figyelem. Miután már kicsit helyreálltál, lehet mást is hozzávenni, mint pl coach, kineziológus, self-help könyvek, kranió-terápia és még sorolhatnám a számtalan fantasztikus eszközt.

Amennyiben úgy érzed, segítettek ezek a tippek, lehet, hogy érdekel a Life reDesign kurzusom is, ahol együtt tervezhetünk számodra egy olyan életet, amely valójában a tied.