Jelentem, a nehezén már túl vagy. Megálmodtad, elképzelted, kiszámoltad. Már tudod, hogy mennyi az, amennyit össze kell szedned, sőt már lehet, hogy akár el is kezdtél felállítani egy péncsinálási és egy spórolási tervet. Sínen vagy!
Akik ebben a fázisban keresnek fel tanácsadáson, azok általában, már kis füzettel jönnek, amik teli vannak kérdésekkel, amiket át kell beszélnünk. Ilyenkor már igazán praktikusan kell gondolkozni, és bár már látszik a fény az alagút végén, még bőven akad elintéznivaló. A jó hír, hogy bár ezek elég macerás dolgok, már olyan lendülettel csinálod, hogy szinte észre sem fogod venni.

TESTI-LELKI FELKÉSZÜLÉS
Információ szerzés az adott régióról:
Amikor Indiába utaztam, előtte sok fórumot elolvastam, és azt találtam, hogy az emberek vagy utálják, vagy imádják ezt az országot. Ebből azt szűrtem le, hogy nagyon erős hatások fognak érni. Hogy ezt én, melyik táborhoz fogok tartozni, az attól függ, hogy mennyire leszek felkészülve lelkileg a látványra. Tudatosan a legrosszabbra készültem. Tudtam, hogy piszkos lesz, büdös, és hogy nehéz lesz elviselni a szegénység látványát körülöttem, de azt is tudtam, hogy ha ezen nagyon sokat emésztem magam, nem lesz jobb se nekem, sem pedig azoknak, akik itt élnek. Amikor láttam egy tehenet, ahogy éppen egy használt pelenkából falatozik, elnéztem másik irányba, és azzal nyugtattam magam: “Ez India.” Illetve ez is. Mivel sikerült elég erős lélekkel odamenni, rengeteget kaptam az országtól, és szerencsére abba a csoportba tartozom, akik nagyon megszerették ezt az őrült helyet.
Amikor arról beszélek, hogy készülj fel, nem arra gondolok, hogy tervezz meg lépésről lépésre mindent, hanem hogy keress fel blogokat, weboldalakat, fórumokat, ahol írnak az adott országról. Legyen egy általános képed az országról, vagy környékről, ahova indulsz. Tanulmányozd a lehetőségeket, és a veszélyeket.
Útikönyvek:
Jómagam már nem veszek útikönyvet, de bevallom, hogy az elején nagyon szerettem őket. Nem tudom, hogy én változtam-e, vagy esetleg az utazás lett könnyebb, a technológiának köszönhetően. Azt hiszem, mind a kettő. A lényeg, hogy ha most mész először nagyobb útra, akkor jól jöhet egy útikönyv, főleg az általános tanácsok miatt. Nekem a Lonley Planet volt a kedvencem. Ők a legnaprakészebbek. Még az sem kell, hogy magaddal vidd a könyvet, csak kicsit forgasd, olvasd el a biztonsági tanácsokat, meg azt, hogy milyen régiókat ajánl “kötelező látnivalóként. Inkább azért,  hogy egy kis inspirációt szerezz, arra az esetre, ha még nem tudtád merre indulnál el. Az útikönyv úgy a legjobb, ha nálad van, de sajnos ezek piszkosul nehéz darabok, ráadásul drágák is. Ezért döntöttem amellett, hogy inkább online tájékozódom.
Online portálok:
Ebből is Lonley Planet-et tudom neked ajánlani. Nagyon sok dolgot lehet találni, ami hasznos, többek között a büdzsét, amibe ha minden igaz, már bele is futottál annak megtervezésekor. Általánosságban leírja, hogy mik azok a helyek, ahova érdemes elindulni, és mire lehet számítani. Ha pedig nem egy ember véleményére vagy kíváncsi, akkor jobb, ha fórumokat böngészel.
Fórumok: Ha utazós forum, akkor Tripadvisor. Szerintem ez az a hely, ahol a legjobb infókat össze tudod szedni, hiszen mindig naprakész, és sok írója van: mi utazók.

Biztonság út közben
Szinte minden országnak van olyan fórum témája, hogy mennyire biztonságos a környéken akár egyedül, nőként is utazni. Általánosságban, azt tudom elmondani, hogy egyedül, nőként utazni valóban veszélyesebb, hiszen, mi eggyel több ponton vagyunk “érdekesek” támadás szempontjából. Azonban az ember azt gondolja, hogy abban az esetben éri támadás, ha elhagyja az otthonát, pedig képzeld el, hogy egy Amerikai lány, pont ugyanúgy beírja a keresőbe: Magyarország, mennyire veszélyes egyedül, nőként. Nyilván, ha besétál egy-két nem annyira szép környékre Budapesten, akkor teljesen más élmény érheti, mintha mondjuk a Váci utcában sétál. Ugyanez a helyzet a legtöbb külföldi várossal is: vannak helyek, ahova nem szerencsés besétálni, de hidd el, ha ott sétálsz, rögtön érzed majd, hogy valami nem ok. Az a fontos, hogy erre a “nem oké” hangra igenis hallgatni kell, és azonnal visszamenni oda, ahol még az előbb “oké” volt. (Remélhetőleg ez nem a Liszt Ferenc Reptér). Ha erre nincs lehetőséged, például egy buszon ülsz, és ott nem érzed magad biztonságban, akkor viszont erősnek kell magad tetetni. Van ez az angol kifejezés: Fake it till you make it, amit valahogy úgy tudnék lefordítani, hogy: “játszd el, amíg azzá nem válasz”. Én ha félek, olyan arcot vágok, mint Silverster Stalone, és elképzelem, hogy nagyon erős vagyok. Persze, ezekben a helyzetekben, elég sokat tanul és fejlődik az ember, ahogy mondani szoktam, én is szoktam félni, nagyon is, főleg ilyen helyzetekben. Amikor sikerül egy ilyen helyzetből kikeverednem épp bőrrel, az élmény hasonlít ahhoz, mint amikor leugrassz bungie jumping-gal. Fellélegzem, és úgy érzem, enyém a világ. Nyilván az adrenalin miatt. Hozzátenném, hogy nem azért utazom, mert veszélyes, hanem annak ellenére.
Az esetek többségében próbálom elkerülni azokat a szituációkat, amikor kettesben vagyok egy idegennel (ilyen ugye a stoppolás is például, és a couchsurfing-gel is elég óvatosan bánok már, ahogy olvashattad az előző fejezetben), nem sétálok egyedül az utcán sötétedés után, nem öltözködöm kihívóan, és amblokk kerülöm a veszélyes városokat.
Nem tudom, hogy ezek közül, mi az amit itthon betartasz. Pedig itthon is történnek támadások. Úgy hiszem, amikor külföldön vagyok, sokkal jobban ki vagyok élezve arra, hogy figyeljek az esetleges veszélyforrásokra. Nyitott szemmel járok. Szerencsére, már itthon is megfigyeltem magamon ugyanezeket az elővigyázatosságokat. A jó hír csak annyi, hogy külföldön jobban fogsz majd Te is vigyázni. Volt egy hajós, akit megkérdeztek, hogy nem fél-e, egyedül körbe utazni a földet. Erre azt mondta, “De! Szerencsére! Ha nem félnék, nem is mennék”. Ez nem azt jelenti, hogy a félelem miatt megy, hanem, pont a félelem az, ami miatt jobban figyel, hogy ne legyen baj.
Szóval, alapjában véve, meg kell találni a kellő egyensúlyt, paranoia és felelőtlenség között. Mind a mai napig rákeresek én is az országra még jegyvásárlás előtt, hogy mennyire kell ott félnie egy utazónak, egy nőnek. Ezért nem is mentem Pápua Új-Guinea-ra, hiszen oda nem ajánlatos solo-nőként utazni. Legalábbis, a legtöbb helyen ezt mondták nekem.

Családdal és a környezettel beszélni
Kezdjük azzal, ha legálisan kell a szüleidtől engedélyt kérni, hogy elindulj, vagyis nem múltál még el tizennyolc éves, akkor azt ajánlom, hogy várj egy picit még az utazgatással, és még ne menj világgá. Legalábbis, ne úgy, ahogy itt olvastad. Vannak olyan programok, amivel biztonságban tudsz utazni, akár most is.
Aztán, kérlek ne is ess át a ló túloldalára azzal, hogy már felnőtt vagy, és oda mész, ahova akarsz. Bár én már harminc is elmúltam, minden utam előtt beszélek a szüleimmel a terveimről. Nem azért, hogy elengedjenek, hanem, hogy ne aggódjanak. Szerencsére mondjuk nem kifejezetten szívbajos szülőkről van szó. Kiskorom óta nagyon megbíznak bennem, és ahogy mások mondják: hosszú porázon tartottak. Anyukám mindig hagyta, hogy a saját utamon járjak, és esetleg a saját káromon tanuljam meg a világ dolgait. Persze most is van olyan, hogyha nem szeretné, hogy valahova utazzak. Ha például felhozom egy afrikai útnak a lehetőségét, sikítórohamban tör ki, hosszú poráz ide vagy oda. Simán megtehetném, hogy ettől függetlenül elmegyek, de a lelkiismeretem nem engedni, és egyelőre még elég sok helyre szeretnék elmenni, ami nem váltja ki anyukámból ezt a reakciót.
Na, de mi van azokkal a szülőkkel, akik akkor is aggódnak, ha csak Európát hagyod el. Vagy a szülőházadat. 
Talán észrevetted, hogy fentebb az előbb, a bizalom szót használtam, amikor a szüleimmel való kapcsolatot jellemeztem.  Nagyon megtisztelő, amikor a szüleid ismernek annyira, hogy tudják, meg tudsz valamit csinálni. Ez a bizalom. Bíznak a döntéseimben és az ítélőképességemben annyira, hogy nem a saját félelmeikben bíznak, helyettem. Egy ilyen kapcsolatot ki kell építened.
Igazából, ha azt szeretnéd, hogy felnőttként kezeljenek, akkor felnőttként is kell velük beszélned. Hányszor volt már olyan, hogy csak úgy, odavetnek neked egy fél mondatot: “Mert te nem tudsz megülni a fenekeden” és társaik, te pedig fortyogva valami hasonlóan építő reakcióval rázod le a beszélgetést magadról.
Ha egy pillanatra megállasz, egy ilyen beszélgetés is rengeteg üzenetet hordoz. Anyukádnak nem azzal van a baja, hogy neked mehetnéked van, hanem az, hogy félt, vagy attól fél, hogy elveszít, még ha ez a napi kommunikációt jelenti is. És te, a félvállról odasózott mondattal, pontosan ezt erősíted meg benne.
Ha azt szeretnéd, hogy komolyan vegyenek, akkor érdemes egy komoly beszélgetésbe belemenni.  Olyanba, aminek súlya van. Sokkal érettebben lehet beszélni, amikor azt mondod valakinek, hogy üljünk össze megbeszélni valamit. Ilyenkor érezni a levegőben is, hogy mindenki figyel, kicsit ünnepélyessé válik a hangulat, és sokkal kevesebb irritáló félmondat hagyja el bárkinek a száját. Mert ilyenkor figyelünk.
Ekkor el kell mondanod, nem csak azt, hogy hova mész, hanem, hogy hogyan teszel meg mindent azért, hogy biztonságban maradj. Azt is érdemes tisztázni, hogy milyen rendszerességgel beszéltek majd, megtanítani őket Skype-olni. (Igen, nem minden generáció tud Skype-olni és emailt írni, ezért is ijesztőbb nekik az elszakadás).
Amint azt látod, hogy hiába próbáltál meg mindent, elmondtál minden nyugtatót, ami eszedbe jutott, de még mindig befeszülten ülnek az asztalnál, érdemes átadni nekik a stafétabotot egy kérdéssel: “Mit tehetnék, hogy ti nyugodtabbak legyeteket?” Erre nem válasz az, hogy “ne menj”. Itt már nekik is kell gondolkozni egy kicsit, akár kompromisszumra törekedni. Látni fogják a te oldaladat is. Fogd fel az egészet egy tárgyalásként.

És persze ott vannak az ismerősök, akik néha kicsit szabotálni szeretnék az utad. Ezt már megint csak hírből ismerem, vagy lehet, hogy nem vettem észre, hogy barátaim kérdései nem kíváncsiságból jönnek. Mindenesetre néha felbukkanhat egy-egy olyan ember az életünkben, aki az egész utazást őrültségnek tartja. Ne feledd, ma még elég kevesen utaznak Magyarországon, így innen őrültségnek is hangozhat. Külföldön már teljesen más ennek a megítélése. Olyan mintha csak a Horvát tenger partra mennének le. Ne aggódj azon, hogy páran nem értik meg a döntésed, hiszen ez nem az övék, hanem a Te döntésed, a Te utad. A sok fura kérdés sokszor nem is arról szól, hogy te megválaszold, inkább arról, hogy a kérdező miért nem mer elindulni. Vértezd fel magad. Ha nem akarsz beolvadni, ha mást akarsz csinálni, mint mindenki más, akkor bizony fog érni kritika, hiszen más leszel, mint mindenki más.
Lehet, hogy tudnak majd olyan kérdést feltenni, amire nem készültél fel, hiszen ahogy már beszéltük, a legjobb dolog az utazásban a “meglepetés-faktor”. Viszont a legjobb az egészben, hogy nem is kell neked mindenre választ adnod.

A nyelvtudás:
Minden előadásom után megkérdezik, hogy hány nyelven beszélek. Tulajdonképpen az angolt és a spanyolt mondanám beszélt nyelvnek, de ha nagyon muszáj, és a kezembe kerül egy borospohár, akkor még franciául is meg tudok szólalni. Szerencsére okosan gondolkoztam tiniként a megtanulandó nyelveknél, hiszen ez a három nyelv, már a földünk egy jelentős részét lefedni. Tudom, még kéne mandarin, meg az orosz de nem sok kedvem van új nyelvet tanulni.
Viszont azért nem szoktam elsorolni, hogy hány nyelvet beszélek az előadásaim során, mert igazából elég ha valaki, valamennyire beszél angolul. Az viszont elengedhetetlen.
Olyan is volt, amikor ezzel a három nyelvvel sem mentem semmire. Grúziában például, szinte alig akadt valaki, aki értette az angolt.
Egy vonatállomáson voltam, és egy éjszakai járatra szerettem volna jegyet váltani. Odaálltam az ablakhoz, ahol egy kék egyenruhás hölgy nézett fel rám, egy kézzel írt dossziéból. “ Jó napot! Beszél angolul?” – kérdeztem. A hölgy felmutatta a mutató ujját, jelezve, hogy egy pillanat türelmet kér. Felállt és eltűnt egy ajtó mögött. Kis várakozás után egy újabb hölgy jelent meg az ablak másik oldalán. Még egyszer feltettem kérdést, a biztonság kedvéért. “Jó napot! Beszél angolul?” Mély meglepődésemre ez a hölgy sem nyitotta válaszra a száját. Csak nézett tovább, amíg meg nem ismételtem a kérdést. Ő még az ujját sem emelte fel, csak hátat fordított nekem, és őt is elnyelte a titokzatos ajtó az iroda végében. “Hm. Még jó, hogy időben jöttem, ez eltarthat egy ideig. “Jó napot! Beszél angolul?” Kéredztem a harmadik hölgytől is, de már kezdtem magam úgy érezni mint egy viccben. Három a grúz igazság is! – örvendtem fel, amikor végül kaptam egy félénk “igen, egy kicsit” -et. Elmondtam neki, hogy Batumiba szeretnék még aznap éjjel eljutni, ő pedig nagy magyarázásba kezdett. Ez így hangzott: “One: two sleep” – kezdte, mutatva az ujjával a számokat. Two: Four sleep.” Kis csöng után pedig: “Three: no sleep”. Miután minden földi erőmmel próbáltam nem kinevetni az előttem erőlködő hölgyet, a szám szélén megmaradt kis mosollyal mutattam egy kettes számot. Ha nincs alvás a harmad osztályon, akkor jobb lesz, ha maradok a másodosztály, négyágyas vagonjában.
Hamar rájöttem, hogy bizony egy két szót meg kell tanulnom grúzul, és azóta is azt tanácsolom mindenkinek, hogy egy alap szókincset mindenképpen sajátítson el a helyi nyelvből. Az első és legfontosabb szó amit tudnunk kell, az a “nem”. Grúzul ezt úgy mondják: Ara (ejtsd: árá).
Még volt pár óra a vonatom indulásáig, amikor is egy kis szókincset próbáltam magamba fogadni. Ahogy beléptem a másodosztályú kabinomba, valami irtózatos bűz fogadott. Egy csomag pihent, gazda nélkül az egyik ülésen. New Yorkban  az ilyenért lezárják a Central Stationt, de itt ez senkit nem érdekelt, pedig olyan írtózatos szag volt bent, hogy az már szerintem bűncselekmény. Hamarosan megérkezett a csomag tulajdonosa, aki nagyon megörült a fiatal lánynak a vagonban. Azonnal beszélgetni is kezdtünk, ami közös nyelv hiányában inkább abból állt, hogy én bólogattam, és azt a pár szót ismételgettem, amit tudtam. Mindeközben pedig próbáltam visszaemlékezni a szinkronúszó múltamból, hogy hogyan tudok a lábujjamon lélegezni. Amikor emberünk levette a cipőjét azt hittem, hogy ott lesz vége a világnak. Valaki csak meghúzza ezek után a kéziféket. Útitársam csak magyarázott nekem grúzul, én pedig már kékültem. Eldöntöttem, hogy itt az ideje, hogy bevegyek egy altatót. Akkor legalább el tudok aludni. Nem sokkal később már be is vackoltam magam az ágyamba, ami elég kényelmes volt. Nem tudom mennyi idő telhetett el, de arra ébredtem fel, hogy a kinyújtott kezemet fogja a grúz bácsi. Azonnal felpattantam, és mintha valami átkot szórtam volna rá, mély, fortyógó hanggal ráüvöltöttem: ARA! Azonnal megértette, hogy túl ment egy határon. Nem tudom, hogy miért akart velem kézen fogva aludni, de nem is kifejezetten érdekel.
Ekkor döntöttem el, hogy minden nyelven megtanulok pár szót, és ez azóta nagyon bevált. A szókincs amire minden esetben szükséged lehet:
Számok. Egytől tízig mindenképpen, és nem baj ha a száz és millió szavakat is megtanuljuk. Indonéziában és Kolumbiában például, nagyon nagy számokat használnak a pénzükön. Egy kóla tizenkétezer..stb. Ezeket az alkudozáshoz fontos tudni.
Az alap szavak még fontosak “igen”, “nem”, “mennyi”, “hol” és a “segítség”. Tanuld még meg azt is, hogy nem beszélsz az adott nyelven, például: nem beszélek japánul.  Ez mindig megmosolyogtatja az embereket, és kész is az instant barátság.

Na de minek tanuljunk meg angolul, ha a helyiek nem beszélik a nyelvet? Egyrészt, azért grúzia a kivitel volt, és a hostelekben és a taxikban itt is beszélték az angolt. Másrészt pedig azért, mert az utazók között ez az alap nyelv. Egymás között meg sem kérdezzük, hogy beszélsz-e angolul. Ez magától értetődő. Sokszor látok olyanokat, akik nem annyira beszélnek jól angolul. Például a spanyol ajkúak. Amikor többen vagyunk, mindenféle nemzetiségű ember, akkor nem lassítunk le valaki miatt, aki nem érti túl jól az angolt. Ilyenkor van az, hogy nagyon hamar elmagányosodik az az ember, aki csak a saját nyelvét érti.
Ha tehát szeretnél barátokat szerezni, akkor nagyon ajánlom, beszélj stabilan angolul. Nem baj, ha akcentusod van ( sőt, állítólag állítólag szexi egzotikum ez, egy anyanyelvi számára), a lényeg, hogy a fejedben ne kelljen fordítanod miközben beszélsz.
Ha már valamennyire beszélsz angolul, akkor nincs semmi szükség arra, hogy visszaülj az iskola padba. Ilyenkor már csak azt kell fejleszteni, ami megvan. A legtöbb, amit tehetsz, hogy sorozatokat, filmeket nézel esténként, lefekvés előtt, angol nyelven. Próbálj meg olyan filmet választani, ami kicsit könnyedebb, ennek általában a nyelvezete is az. Ne a Trónok harcával kezd. Jó ötlet lehet újranézni angolul egy-egy olyan filmet, amit már kívülről fújsz. Ha mindenképpen kell hozzá felirat, akkor csak és kizárólag angol a megengedett. A magyarral nem sokat fogsz tanulni.
Ha pedig szeretnéd gyakorolni a nyelvet, akkor semmi más dolog nincs, mint külföldiekkel találkozni. Irány a couchsurfing oldala, és fogadj be külföldieket. Amennyiben a lakásod vendégek fogadására nem alkalmas, akkor csak vezesd körbe őket a városban, vagy menj el couchsurfing találkozókra. Nem feltétlenül kell angol anyanyelvű emberekkel barátkoznod. Sőt, ha még nem stabil az angolod, akkor sokat segíthet, ha egy könnyű pályával kezdesz, valakivel, aki szintén tanulta a nyelvet. Külföldi jobban érti a külföldit.
Találkoztam már olyan skót fickóval, akit az istenért sem sikerült megértenem, pedig közgazdaságtant, statisztikát tanultam a főiskolán angolul. Vele végül spanyolul beszéltünk.
Hozzáteszem, hogy olyan emberrel is találkoztam, aki egy mukkot nem beszélt az útja elején angolul, és idő közben szedte fel. Bár mondta, hogy sokáig elég magányos volt. Most már, két év utazás után, folyékonyan beszél angolul. Még mindig azt gondolom, hogy barátkozáshoz jól jön, illetve lányoknak egy plusz védelem, ha beszélsz angolul.

Sport:
Az első jó pár évben, nem figyeltem oda erre a fontos pontra, utazásaim közben.  Olyan állapotban volt a testem, hogy a saját anyám sem ismert meg, amikor legurultam a repülőről. A hónapokon át tartó utazgatás alatt, azt gondoltam, elég ha testmozgás címszó alatt sétálgatok egy kicsit a tengerparton, vagy veszek egy szörfleckét. Amikor hazaértem mindig brutális diétázásba és őrült sportolásba fogtam. Az sem volt valami egészséges.
A Nagy Út előtt végül elmentem egy Ashtanga jóga tanfolyamra. Tudtam, hogy egy olyan sportra van szükségem, ami úgy mond: saját-testsúlyos. Nekem a futás nem vált be, az úszást meg unom. Az Asthanga jóga egy kötött sorozatból álló gyakorlat sor, amit pár hét alatt elsajátítottam. Vagyis, tudom, hogy mit hogyan kéne csinálni, és amikor gyakorlok, próbálom azt a tökéletes eredményt elérni. Előre szólok: lehetetlen. A gyakorláson van a lényeg.
Otthon hozzászoktattam magam, hogy egyedül gyakoroljak, és ez sikerült is. Utolsó utamon sokszor sikerült hetente többször felállni a matracomra, és elmélyedni egy kicsit. Meg is lett az eredmény. Legutolsó utamról ugyanolyan fitten jöttem haza, mint ahogy elmentem.
Nem mondom, hogy könnyű rávenni magad a testmozgásra, de ha sikerül megállnod egy-egy helyen több időt, akkor ott már találsz majd rá időt. Készülj fel itthon, ha máshogy nem, fejben, hogy milyen sportot fogsz űzni út közben. Különösen fontos ez, amikor hosszabb útra mész.

3-2-1 INDULÁS
Amikor kiderült számomra, hogy elszámoltam magam, és nem havi százezer forintot kell félretennem, hanem a dupláját, rájöttem, hogy nem csak egy bevételi tervet kell készítenem, hanem itt az ideje, hogy megtervezzem, hogy mikor mit kell megvennem, és mit kell csinálom ahhoz, hogy időben mindennel elkészüljek. Elővettem egy határidőnaplót és mindent leírtam benne, ami még hátra volt. A vízumom már meg volt Új-Zélandra, de ezen kívül még annyi, de annyi feladat volt, kezdve a repjegy vásárlástól, az egészségügyi ellenőrzésen keresztül odáig, hogy felmondjam az albérletem. Ez így nézett ki:

Június:
Augusztusi végi határidővel felmondtam az albérletem
Július:
Beszéltem egy könyvelővel, hogyan lehetek legálisan Digitális Nomád
Augusztus:
Decemberi hatállyal felmondtam a munkahelyemen, megegyeztünk, hogy alvállalkozóként dolgozom majd.
Szeptember:
Hazaköltöztem
Október:
Nincs visszaút. Szó szerint: Megvettem életem első egyirányú jegyét, Thaiföldre.
November:
Egészségügyi vizsgálatok. Fogorvos, háziorvos, nőgyógyász, oltások frissítése.
Bakkártyák igénylése
December:
Vállalkozói igazolvány kiváltása, vállalkozással kapcsolatos feladatok elvégzése
Nemzetközi jogsi kiváltása
Felszerelés megvásárlása
Iroda összecsomagolása, kilépő papírok
Telefonom lemondása

Január:
Pakolás, Indulás.

A határidő naplóm annyira tele volt az utolsó pár hétben, hogy szinte, már új lapokat kellett betenni. Bár már nem volt munkahelyem, ahova be kellett járni, még mindig akadtak elintézésre váró feladatok. Nyilván nem minden ment terv szerint, volt, hogy többször be kellett mennem a bankba, vagy az okmány irodába, ráadásul minden egyes barátom akart még velem találkozni az indulás előtt, legalább egyszer. Bár azt gondolom, időben elkezdtem az előkészületeket, még így is rengeteg olyan dolog volt, ami rajtam kívüli okokból eltolódott. Érdemes most neked is felrajzolni, hogy mikor, mit kell még megtenned, még akkor is, ha csak egy év múlva indulsz.
A következő részben összeszedtem neked mindent, ami ahhoz kell, hogy ezt most megtervezd. Ezzel el is érkeztünk az utolsó részhez. Megpróbáltam mindent összeszedni, amit még az indulásod előtt el kell intézned.

Ügyintézések:
Egy jó backpacker irodáról irodára járva kezdi meg az útját. Telefontársaságoktól, a a bankon keresztül, az okmány irodáig, mindenhol megfordul az utolsó hetekben. Garantálom, hogy a határidőnaplód ilyenekkel lesz tele az utad előtti időszakban. Egy idő után szemed hozzászokik a neon világításhoz, ninjaként tudod majd kezelni a sorszám automatát.
De még mielőtt végigmennénk azon, hogy milyen ügyeket kell elintézni, beszéljünk egy elég fontos személyről: a bizalmasodról.

A bizalmas:
Keress valakit, akiben teljes mértékben megbízol, és szó szerint, rá mered bízni az életed, mert lehet, hogy tényleg szükség lesz rá.
Egy olyan emberre gondolj, aki beszél angolul, jól szervezett, és másodpercek alatt képes vérnyúllá változni, ha a bürokrácia valamilyen akadályt gördít elé. Ő lesz a bizalmasod.
Ő fogja hívni a bankod, ha le kell tiltani a bankkártyád, vagy a biztosítód, ha ne adj isten bent fekszel egy kórházban.
Indulásod előtt add oda neki minden iratod másolatát: útlevél, netbank belépés, biztosítási adatok, vízumra vonatkozó adatok. Minden olyan papír, amit egyébként magaddal is fogsz vinni.
Beszélj meg vele egy krízis tervet, hogy melyik számokat kell tárcsáznia, ha baj van. Egy szám a bankhoz, egy szám a biztosítóhoz…stb. Mindent előre egyeztessetek.
Érdemes vele átbeszélned az útiterved is, legalábbis azt a részét, amit tudsz. Illetve folyamatosan informálni vagy őt, vagy bárki mást, hogy merre mész legközelebb. Amikor otthon voltam, úgy gondoltam, hogy az, hogy mindig jelentgetnem kell a szüleimnek, hogy épp hol vagyok, egy hatalmas nyomás rajtam, de szép lassan rájöttem, többek között a 172 óra filmnek köszönhetően, hogy ez, egy biztonsági előírás utazóknak. Minden egyes városban küldj egy üzenetet valakinek, legyen az anyukád vagy a bizalmasod, hogy épp hol vagy, és akkor is amikor elindulsz. Tudom, hogy kicsit nyűg, de jó, ha valaki tudja merre keressenek, ha nem kerülnél elő.
Dél-Amerikában sok helyen éreztem úgy, amikor megékeztem egy-egy hostelben, mint amikor kislánykoromban fogócskázás közben berohantam egy bokorba, és felüvöltöttem: HÁZ! A legtöbb veszély út közben leleselkedik rád, jó ha tudja valaki, hogy honnan, hova mész. Persze ezt a kis információt nem kell elmondanod: “anyu, most lépek ki a biztonságos hostelből és vágok bele egy huszonnégy órás buszútba, ahol bármi megtörténhet.” Nem is kell így felfogni. Csak egy gyors üzenet: huszonnégy órás buszút következik, innen, ide. Addig nem tudunk beszélni, mert nem lesz netem. Valószínűleg ekkor és ekkor már majd lesz.
Így sem anyukánk, sem pedig mi nem kapunk frászt.
Ez a bizalmas nagyon fontos otthon. Nem egyszer volt már rá szükség, hogy valaki hozzáférjen a bankomhoz, vagy felhívja a biztosítót, amikor én ezt nem tudtam megtenni, és csak interneten, Skype-on tudtam beszélni a bizalmasommal. Nem feltétlenül értem, hogy miért egy magyar számon kell zaklatni az utasbiztosítót, hiszen nyilván nincs arra pénzem, hogy Kambodzsából távolsági hívásokat intézzek, de egyelőre ez a rendszer. Ezért is kell a bizalmas.

Útlevél:
Az egyik kedvenc mondatom a világon: “Az útlevél a világ összes országába érvényes.” Ez bizony benne van a Te útleveledben is. Nyilván ez a dokumentum a legfontosabb, hogy meglegyen és rendben legyen utazás közben, a bankkártyán kívül. Ez az az ereklye, amit minden taxiban, minden buszon, minden robogón kitapogatok a táskámban, induláskor. Na de mit kell tudni indulás előtt róla?
Sok országban nem engednek be, ha az útleveled nem érvényes még legalább hat hónapig a belépéstől számítva. Időben ellenőrizd, hogy nem fog-e az utad során lejárni, és ha igen, akkor érdemes most újat csináltatni. A feldolgozási idő, ha nem gyorsított eljárással dolgoznak, akkor két hét is lehet. A leggyorsabb (és legdrágább) eljárás egy napos. Semmiképpen ne hagyd ezt az utolsó pillantana.
Tipp: jegyezd meg az útlevél számod. Nagyon sokszor lesz rá majd szükséged.
Én még sosem hagytam el útlevelet, ezt most gyorsan le is kopogom. Amennyiben ez bekövetkezik, egy elég nagy szívás elé néz az ember. Olykor több hétig is, valami csúnya városban kell dekkolni, amíg a bürokrácia undok gépezetén kipottyan a dokumentum, amivel végre elhagyhatod az országot.
Szóval kicsit kellemetlenebb ez, mint elhagyni a bankkártyád. Ezért mindig legyen nálad egy fénymásolat, és ne az eredetivel mászkálj a városban, a tengerpartra meg szigorúan tilos kivinni. Komolyan azt gondolod, hogy nálad nagyobb biztonságban van, mint a szállásodon, elzárva? A fénymásolatot is el szokták fogadni, de nálam mindig ott a jogsim is, ha esetleg igazoltatna a rendőr. Mondjuk erre sem került még sor. Jó-kislány fejem van.

Vízum igénylés:
Még mielőtt elindulnál, járj utána, hogy hova kell majd vízumot szerezned. A turista vízumok java ingyenes, vagy belépéskor kiváltható. A konzuli szolgálat oldalán megtalálod ezeket az információkat. Azt a vízumot, amit nem tudsz belépéskor megváltani ( Pl: ESTA Amerikába, vagy vízum Indiába) érdemes még otthon beszerezned. Ennek a folyamtát is megtalálod az interneten.
A hiedelemmel ellentétben ma már a turista vízumok megszerzése egyáltalán nem egy bonyolult feladat. Amikor vízum igénylést töltünk ki online, nagyon figyeljünk, hogy adjunk meg egy munkahelyet, még akkor is ha szabadúszók vagyunk. Én például a backpacker.hu-t szoktam megadni munkahelyként, mert ha üresen hagyjuk az erre vonatkozó rablikát sokkal esélyesebb, hogy visszautasítják a kérelmünket.
Kivétel a vízumigénylés alól, ha work and holiday vízummal utazunk valamelyik országba. Ennek sokkal hosszabb a lefutási ideje.

Nemzetközi jogsi:
Egy ilyen jogosítványt kiállítani igazán nem bonyolult dolog, de igen jól tud jönni. Új-Zélandon például ezzel tudod kiváltani az adószámod, ha WHS vízummal szeretnéd majd körbeutazni az országot. Arról nem is beszélve, hogy ez a jogsi kötelező, ha vezetni szeretnél valamilyen járművet. Megjegyezem, a robogó-bérlés az egyik legkönnyebb procedúra Ázsiában. Sok helyen csak odasétálsz a bérbeadóhoz, megegyeztek az árban, a kezedbe nyomja a kulcsot, és megbeszélitek mikor hozod vissza. Szevasz-tavasz. Semmit nem kér el. Azért ez alól is vannak kivéltelek. Nyilván, nem csak a bérlésnél kell felmutatni ezt a jogosítványt, hanem a rendőrségi ellenőrzésnél is. Szóval jobb ha van.
Kiváltása meglehetősen egyszerű. Az okmányirodában már lehet előre időpontot kérni, és így tényleg percek alatt megkapod. Az iroda honlapján tudsz arról is érdeklődni, hogy mit kell magaddal vinned ahhoz, hogy kiváltsd. De tényleg nem egy ördöngösség.

Telefon előfizetés:
Még akkor is, ha van hűség nyilatkozatod, fel tudod függeszteni az előfizetésed bizonyos időre. Az én telefon társaságomnál hat hónapra lehet felfüggeszteni az előfizetést, és utána is csak egy hónapot kell fizetni mielőtt megint felfüggeszteném. Ettől függetlenül nekem ez sajnos nem megoldás, és egy buta ok miatt: A netbankom. Ahhoz, hogy belépjek, küldenek nekem egy SMS-t. Ezért lecseréltem az előfizetésem egy feltöltőkártyára. Mindenesetre jó tudni, hogy fel tudod függeszteni, mert ha nem tudod lemondani, hisz köt a hűség idő, így sem kell fizetned a számlád amíg úton vagy. Egy feltöltőkártyát meg bárhol be lehet szerezni, amit viszel magaddal az útra, ha neked is ilyen szerencsétlen a belépésed a netbank-ba.
Külföldön nem érdemes majd használod egyik magyar kártyádat sem. potom összegekért lehet venni SIM kártyát és hozzá internetet. Nyilván nem azért kell a telefon, hogy arról telefonáljunk haza, hanem, az internet miatt. Az meg is oldja a kapcsolattartás kérdését. Nekem jelenleg öt-hat SIM kártyám is van a világ különböző tájairól. Nem kell annyira ragaszkodnunk egy darab kártyához.

Kiegészítés Digitális Nomádoknak:
Felmondásom előtt pár héttel elkezdtem felkészülni, ismét egy kis háttértudással. Azt tudtam, hogy Digitális Nomád leszek, azt is, hogy mindezt, Social Media managerként, ami eddig is a szakmám volt. A legális keretekről viszont fogalmam sem volt.
Első utam, egy könyvelőhöz vezetett. Vázoltam neki az elképzelésem, és megkerestük a legmegfelelőbb vállalkozási formát, ezeknek a feltételeknek. Szerencsére Tepi, a könyvelőm, már sokféle emberrel találkozott, és hozzá volt szokva, hogy mindent teljesen nyugodtan elmagyarázzon nekem. Addig a pontig, úgy féltem mindenféle vállalkozási körüli mizériától, mint szűzlány a chippendél fiúktól, de amint türelmesen elmagyarázták nekem a legapróbb részleteket, már sokkal könnyebb volt kiigazodni, és ami a legfontosabb: döntéseket hozni. Egyéni vállalkozó lettem, és mint utóbb kiderült, ez nem is olyan ördöngösség. Meglepően kevés a bürokratikus ködösítés körülötte, viszonylag hamar meg lehet oldani.
Nagyon ajánlom, hogy keress egy megbízható és türelmes könyvelőt, akivel meg tudjátok beszélni, hogy hogyan tudsz legálisan pénzt keresni vállalkozóként. Sokkal tisztábban látsz majd, és a döntéseket is könnyebben fogod tudni meghozni.
A következő feladatom az volt, hogy kiműveljem magam tárgyalás technikából. A főnökömmel történő beszélgetés előtt, úgy két három hetet szántam arra, hogy felkészüljek a beszélgetésünkre. Könyveket olvastam a témában, illetve agyaltam. Elképzeltetem, a jelenetet. A cél az volt, hogy sikerüljön meggyőznöm őt, hogy továbbra is vigyem a feladataimat, csak éppenséggel vállalkozóként, Új-Zélandról. Ha digitális nomád akarsz lenni, és jelenleg is olyan területen dolgozol, ami ez megengedné neked, akkor mindenképpen próbáld meg ügyfélként beszervezni a jelenlegi munkaadódat. Meg fogja érni, mind a kettőtöknek. Neki nem kell járulékokat, számítógépet, táppénzt, satöbbit fizetni utánad, neked meg lesz egy fix bevételed, az első ügyfeled.
Ha mind a kettő meg van, akkor lesz még pár köröd az okmány irodában, de mindent el fog mondani a könyvelőd. Mindenesetre, azért szólok, most, hogy készülj rá tudatosan, és tervezd be ezeket a lépéseket is a határidőnaplódba.

EGÉSZSÉGÜGY
Kisebb utak előtt nem szoktam ezzel a résszel – az orvosaim meglátogatásával – foglalkozni, de mikor hosszabb időre elmegyek, jó, ha tudom, hogy minden rendben van. Alapból van egy-két orvosi vizsgálat, ami ajánlott évente megejteni, szóval most beszéljük át, hogy hova kell bejelentkezned még a Nagy Nap előtt.

Fogorvos
Három hónappal az indulásom előtt kezdtem el a túrát az orvosaimhoz. A fogorvossal kezdtem, aki megnyugtatott, hogy minden a lehető legnagyobb rendben van a fogaimmal, ilyen fogsort ritkán lát. Teljesen nyugalommal folytattam az utam előkészületeit, amikor pár héttel az indulásom előtt erős fájdalmat éreztem a bal fogsoromon. Amikor végre eljutottam a dokihoz, ő megint megnyugtatott, hogy igazából, csak egy enyhe ínygyulladásom van. Kaptam kezelést, gyógyszert és bízva a sikerben betegszabadságot vettem ki az utolsó heteim egyikében. Egyik átszenvedett éjszaka után aztán belenéztem a tükörbe, ahonnan egy aszimmetrikus fej köszönt vissza. “Hát ez az öblögetés rajtam nem segít”.  Jött a harmadik kör a fogorvosnál, aki végre felfedezte, hogy nem csak ínygyulladásom van, de a bölcsességfogam is begyulladt. Ki kell műteni.  A probléma csak az volt, hogy másnap karácsony volt. Vagy tíz szájsebészt felhívtam, hogy időpontot szerezzek, mire végre valaki be tudott szorítani december huszonhetedikére. Az egyelten nap volt, amikor a műtétet el lehetett végezni, hiszen nem elég, hogy két hét múlva indultam, de még előtte két előadást is tartottam. Egy egész hétig úgy néztem ki, mint a bolíviai bányászok, akik a öklömnyi kokalevél gumót rejtenek valamelyik pofazacskójukba.
A szájsebésznek elmeséltem, hogy világgá megyek. Erre azt mondta, hogy bizony ki kellene venni az összes bölcsességfogam.
Idáig hallom, hogy felhördültél ezen a kijelentésemen, de van benne valamennyi logika. Ezek a fogak ugyanis előbb vagy utóbb gondot okozhatnak. Ha nőnek, azért, ha már kint vannak, akkor meg könnyen szuvasodnak, és az összes többi fogad is kárát láthatja. Mivel nem vagyok fogorvos, sem szájsebész, annyit tudok javasolni, hogy jelentkezz be egyhez, csináljatok egy panoráma röntgent, és beszéljétek át, hogy milyen problémák merülhetnek fel.
Egy denge-lázat kiszenvedsz pár hét alatt, de egy gyulladt fogat megcsináltatni még Kambodzsában is drága.

Általános orvosi vizsgálat
Még mindig nagyon viccesnek tartom, hogy a körzetemhez kirendelt háziorvos a trópusi betegségek szakértője. Zsák a foltját… Nagy bizalommal fordulok hozzá minden utam előtt, ő pedig közel olyan izgatottan várja, hogy épp hova tartok. Lehet, hogy közben sorolja a betegségeket, amiket hazahozhatok Neki ajiba. Egy általános vérvételre szoktam elmenni, és rendesen kivizsgál, hogy minden rendben van-e a nagy út előtt.

Nőgyógyász
Ez persze fiuknál fakultatív…
Amikor elmentem a tervemmel a nőgyógyászomhoz, minden ajánlott szűrést elvégzett, hogy ezzel most egy évig ne legyen probléma. Viszont ezek után leültetett és egy olyan monológba kezdett, hogy nagyon nehezen gyűrtem le a sikítós nevetést a torkomban:
“Borika…amikor két ember találkozik” – kezdte a fehér köpenyes orvos, rám sandítva a félhold alakú szemüvege mögül. Közel harminc éves voltam, fogalmazzunk úgy, nem gondoltam, hogy még valaha kapok szexuális felvilágosítást.
A doki felhívta a figyelmemet a védekezés fontosságára. Átbeszéltük, hogy milyen fogamzásgátlókat, mikor ajánl, és fel is írt nekem egy adagot, ha esetleg megismerném az igazit út közben. Kitértünk a balesetek kezelésére is, ami igencsak hasznos volt, és egy idő után a nevetgélő tinilányból, egy kis stréberré váltam, aki a kis jegyzetfüzetébe írta fel a különböző megoldásokat. Majd egy csomó recepttel elindultam a gyógyszertárba. A legfontosabb, amit fel kell íratni, a hetvenkét órás tabletta. Mint tudjuk, ez tényleg csak akkor használatos, amikor minden más módszer befuccsolt. Nem tudom, hogy magyarázod el egy grúz gyógyszerésznek vagy orvosnak, hogy mire van szükséged, ha az nem beszél angolul, de mindenképpen megnézném, ahogy ezt elmutogatni neki.
Ez bizony egy fontos rész, mert hiába indulsz el szingliként, van rá esély, hogy szerelmes leszel. Vagy nem, de találsz valakit, akivel romantikusra váltanak a dolgok. Nem mondom, hogy nekem minden városban van egy szeretőm, mint egy matróznak, de elég jól jött, hogy átbeszéltem mindent a dokival. Harminc év ide, vagy oda.

Oltások
Már volt szó arról, hogy vannak a kötelező oltások és az ajánlott oltások. Mindenki maga dönti el, hogy beoltatja-e magát, én a magam részéről annyit tudok elmesélni, hogy igazán örültem annak, hogy volt tífusz oltásom, amikor a pincérnő a beteg gyermekével a vállán hozta ki az ebédünket. Mikor megkérdeztem, hogy mi a baja a kicsinek, nagy sóhajjal mondta, hogy tífuszos. Sajnálatomat fejeztem ki, és kértem is a számlát. A kislány szerencsére jobban lett pár nap múlva, de maradjunk annyiban, hogy örültem, hogy annak idején megkaptam ezt az oltást.
Van egy két hely, ahova utazva, nem kérdés, hogy beszerzel-e oltást. A sárgaláz oltás például több országba is kötelező, ezért egy utazónak előbb utóbb lesz oltási könyve, hogy igazolja belépéskor a kötelező oltásait.
Ahhoz, hogy tudd, milyen oltásokra van szükséged, elég felmenni az oltóközpont honlapjára, és bejelentkezni. A regisztrációs lapon meg tudod azt is adni, hogy hova indulsz, és a rendszer megmutat úgy nyolc ajánlott oltást. Ettől nem kell megijedned, ugyanis a helyszínen mindent átbeszéltek, és az orvos azt fogja adni, amire úgy gondolja, hogy igazán szükséges.
A Hepatitisz oltást például egész biztosan ajánlani fogja majd, illetve a Tífuszt és a Tetanuszt. A Hepatitisz kombinált miatt érdemes hamar elkezdened beoltatni magad, mert ez három oltásból áll. A második két hónappal követi az elsőt, és fél évvel később kell egy emlékeztető oltást kérned. Viszont már az első kettő után gond nélkül el tudsz indulni. Persze ez attól is függ, hogy mennyi időre indulsz neki. A Hepatitisz oltásért nem kell az oltóközpontba menni, mert a háziorvosod is be tudja adni. Ennek az az előnye, hogy nincs oltási költsége, ami az oltóközpontban több ezer forint.

Biztosítás
Az utam előkészületei során megnéztem, hogy mennyibe fog nekem kerül az, hogy egy évre bebiztosítom magam. Az ár hétszázötvenezer forint volt. Nyeltem egy nagyot, és elkezdtem komolyabban foglalkozni a kérdéssel, mert az kizárt volt, hogy én ennyit kifizessek.
Első körben nézd meg miből főzöl:
Sok bankkártyához adnak biztosítást, de a legtöbb esetben ez két hónapra, illetve hatvan napos távollétre van limitálva. Még így is sokat nyerhetünk vele, mert egy három hónapos útnál, a pénz kétharmadát megspórolhatjuk. A háttérmunka ebben az esetben nagyon fontos. Minden apró betűt olvass el, mi az, amiben segítenek, ha baj van. Utálom ezt leírni, de muszáj: nézd meg, hogy hazahozzák-e a holttestedet, ha valami katasztrófa történik. Ez több tíz milliós költség is lehet, de erről nem is beszélünk többet, mert ennyi hangulat lehúzás elég is volt.
A másik, amiről érdemes informálódni, az az adott ország betegellátási politikája. Ecuadorban például teljesen ingyenes mindenki, igen mindenki számára a betegellátás. Persze egy valamirevaló biztosítás nem csak a betegség közben áll melletted, hanem lopások, gép késések miatt bukott szállások, stb, de a legfontosabb az, hogy ha kisebb-nagyobb balesetet szenvedsz, ellássanak.
Hogyha tervezel extrém sportolni, szörfözni, búvárkodoni, erősebb biztosításra lesz szükséged. Van olyan búvárközpont, ahol merülés alkalmával automatikusan kötnek rád biztosítást. Ilyenkor nyilván neked nem kell külön. Viszont, ha nincs, akkor előtte egy két nappal tudsz kötni az adott merülés, hullámlovaglás, hegymászási napokra, de csak azokra és nem az egész utadra.
Sajnos nem tudok neked olyan biztosítót mondani, akihez érdemes fordulnod, jelenleg nem ismerek egyet sem, ami kiemelkedőbb. De a piac folyamatosan változik, és reméljük jó irányba. Azt viszont mindenképpen szeretném kiemelni, hogy bár sok utazó járja a világot biztosítás nélkül, én egyáltalán nem ajánlom, hogy Te is így tegyél. Kisebb baleseteket, megbetegedéseket, magadtól is ki tudsz majd fizetni, de el sem tudod képzelni, mennyibe kerül egy komolyabb, életmentő beavatkozás. Kívánom, hogy sose tudd meg, mennyiért mentenék meg az életed, de ha ilyen helyzetbe kerülsz, ne az anyagiakon múljon a dolog.
A legtöbb esetben  közlekedési-baleset és étel (vagy nagyon yolo-utazóknak:ital) mérgezés az, amiért kórházba kerülnek. Ezért úgy döntöttem, hogy pár szót ejtek az étkezésről most:

Étkezés út közben
Egyszer találkoztam egy hetvenkét éves utazóval. Már több, mint negyven éve utazik. Információra szomjasan kérdezgettem, mit ajánl, egy ilyen tapasztalt utazó. Az öregúrnak két tippje volt, Indiába ne menjünk egyedül nőként, és amikor külföldön eszünk, kerüljük a húst és tejtermékeket. Zöldségtől soha nem leszel rosszul, ha az meg van főzve.
Ennek ellenére, én azért elmentem egyedül Indiába, de szép lassan valóban letettem a húst és a tejtermékeket. Ez egy könnyebb feladat Ázsiában, ahol hihetetlen jó a vega kaja, de dél-Amerikában még a vegetáriánus szót sem ismerik.
A legjobb ha olyan helyen eszel, ahol látod, hogyan készül az étel: vagyis egy utcai árusnál. Sokan kiborulnak, ha azt javaslom, hogy az utcán kell enni, de valójában ott látod, hogy milyen friss minden, nem úgy, mint egy étteremben, ahol szépen el van rejtve a konyha hátul. Mondjuk igazából jobb is ha nem látod, mi van ezekben a konyhákban. Ha mindenképpen étterem, oda menj, ahova a helyiek. A legtöbben, a turistáknak fenntartott helyeken betegednek meg. A helyi kis restiben folyamatosan vannak, így az áru is folyamatosan cserélődik. Nem úgy, a turista csapdákban. A lényeg, hogy sokan legyenek.
Tippek Speciális étrenddel utazóknak:
Vegánként nem egyszerű utazni, ezt belátom. Nem is tudom mindig tartani az étrendem, de amennyire lehet, megpróbálok figyelni rá. Összeszedtem pár tippet, amit tudsz használni, ha valamilyen ételalergiád van, vagy speciális étrenden élsz.
Mindenképpen tanuld meg azoknak az ételeknek a nevét, amit nem eszel. Ja, és a nem szót. Így el tudod magyarázni egy étteremben, hogy mit nem eszel. Ne azzal kezd, hogy vegán vagy, mert lehet azt fogják hinni, hogy az egy nemzet, és simán kihozzák neked a sült bárányt, tejben áztatva, hogy kedveskedjenek neked.
Menj olyan helyre, ahol tudsz magadnak főzni, tehát, ahol van konyha. Legyen nálad egy doboz, amibe el tudod csomagolni a vacsorádat másnapra.
Egy időbe beletelik, hogy kitaláld, hogy melyik ételben mi van, ehhez az interneten is tudsz tájékozódni.
Mindig legyen nálad valamilyen rágcsálni való, amit meg tudsz enni, ha éhes vagy, és amíg kitalálod, hogy hol tudsz enni és mit.

PÉNZÜGYEK
Azok az emberek, akik az indulás előtti utolsó szakaszban, az előkészületeknél keresnek fel, mind rá szoktak kérdezni a pénzügyekre. Ez az óriás mumus, amivel kapcsolatban, a legtöbb embernek hatalmas káosz van a fejében. A bankügyleteket átlátni nem olyan egyszerű, de most megpróbálok elmagyarázni mindent, amit tudnod kell.

Bankkártyák:
Az első szabály: nem utazunk egy darab kártyával sehova. Minimum kettő kellene, de a legjobb ha három van. Nekem egy Mastercard, egy Visa és egy American Express kártyám van. Ezeket a világ legtöbb helyén elfogadják, de van olyan, hogy néhány automata az egyik kártyámat nem akarja elfogadni, a másikat pedig gond nélkül. Aztán, ahogy már fentebb is olvashattad, volt olyan, hogy elhagytam az egyetlen kártyát, amivel utaztam, és olyan is, hogy ráültem egy buli alkalmával a kártyára, ami a farzsebemben lapított. Szegény, elég csúnya állapotba került, de azért még valamennyire tudtam használni. Igaz, minden alkalommal szerény mosollyal nyújtottam át a kártyát, és hozzátettem: “jó buli volt”.

Milyen költségekkel kell számolni?
Ma már egy olyan világban élünk, hogy annak is van költsége, hogy van pénzed.
A bankkártyának van egy éves díjja, emellett külön kell csengetni átutalásért, értesítő SMS-ért, és apróbb műveletekért.
Erre még az utazás közben rájön: a készpénz felvételidíj, ami több száz, néhol ezer forint. Ezt a  bankod határozza meg. Majd a kinti bank is leszedi a részét, amikor az automatáját használod, illetve a forintos számládról az átváltás során is veszthetsz pénzt.
Ezeket a tényezőket kell a lehető legjobban variálni ahhoz, hogy ne arra menjen el a pénzed, hogy használod a kártyákat.
A bank piac folyamatosan változik, így egyelőre nem tudok neked bankot ajánlani sajnos, csak azt, hogy ezeket nézd, amikor új kártyát szerzel be.
A legjobb megoldás, ha sikerül olyan bankkártyát szerezned, ami nem számol fel költséget azért, mert külföldön felveszel pénzt. Nekem is van egy ilyen kártyám, és ez lett a költős kártyám. (Ezt jelenleg nem lehet itthon beszerezni).

A költős kártya:
Ezt a kártyát használom akkor, amikor külföldön pénzt veszek ki egy automatából. Próbálom kideríteni, hogy melyik automata nem számol fel sokat azért, hogy leemeljek egy összeget a számlámról.
Havonta kétszer veszek le költőpénzt, hiszen az egyszeri díjjak miatt fontos, hogy ne használjam gyakran. Két heti készpénznél többet pedig nem szeretek magamnál tartani, mert amilyen elhagyós vagyok, hamar a végére járnék a pénzemnek.
Ez a két hetes keret azért is jó, mert sokkal könnyebben tudom nyomon követni, hogy mennyi pénzt költhetek. Ad egy limitet a költéseimnek.
Körülbelül egy havi pénzt utalok rá, minden egyes alkalommal, így ha elhagyom vagy ne adj isten vele együtt elrabolnak, akkor nem tudnak túl sok pénztől megfosztani.
Érdemes annak is utána járni, hogy mennyi a maximum felvehető összeg egy automatából. Főleg Ázsiában találkoztam olyan ATM-ekkel, amikből csak nevetségesen kevés összeget, úgy harmincezer forintot lehetett kivenni.

A fedezet kártya:
Ez a fő kártya, erre folyik be a pénzem, és a fix költségeket is erről fizetem. Ez az a kártya, amiről utalok a “Költős” kártyámra is. Gyakorlatilag inkább számlaként szolgál, de persze kell hozzá a kártya is, hiszen ezt használom, amikor elhagyom a másik kártyám. (Nem vicceltem, amikor azt mondtam, hogy tényleg mindent elhagyok. Van egy automata Indonéziában, ami két bankkártyámat is megette, másfél év különbséggel).
Ezen a kártyán automatikusan utalok pár dolgot, amit még fizetnem kell. Ilyen például a NAV-nak utalt pénz nálam.
A fedezetkártyával szoktam vásárolni is, ott, ahol tudok. Ez ugyanis nem kerül extra költségbe elvileg. Mindenképpen kérdezz rá a kártyás vásárlásnál, hogy többe kerül-e. Sok helyen sajnos igen. Mivel a pénzfelvétel minden esetben pénzbe kerül, ahol lehet, kártyával fizetek. Ez mondjuk egy kicsit trükkös, mert kevésbé tudod követni a kiadásaidat, ha nem csak az előre szabott limitet használod.

A hitelkártya:
Nem vagyok a hitelek híve, de egy hitelkártya, ha tudsz vele bánni, akkor nagyon jól tud jönni. Ezt a kártyát akkor tudod megszerezni, ha még alkalmazott vagy, fel ne mondj addig, amíg nem szereztél be egyet.
A legtöbb hitelkártya ad egy kis visszatérítést amikor használod, ezért érdemes használni repjegy vásárláskor. Ne felejtsd el azonnal visszautalni rá a pénzt, vagy oda a visszatérítésed. Megeszi a kamat.
A hitelkártyám nekem a legvégső esetre a biztosítás. Ha bármi okból kifolyólag haza kell jönnöm nagyon gyorsan, akkor ezt tudom használni egy drágább jegy megvételéhez is. Szerencsére ezt még nem kellett használnom, de jó dolog, ha nálad van.

Banki ügyintézés:
Érdemes tenni egy tiszteletkört a bankodnál, mesélni nekik, hogy elindulsz, és legyenek szivesek nem letiltani a kártyád, ha több országból veszel ki pénzt, a közeljövőben.
A fent említett kártyákat én két különböző banknál váltottam ki, így nagyobb biztonságban érzem magam út közben. Ez mondjuk egy kicsit megnehezíti a dolgokat, hiszen minden bankhoz külön azonosítóval tudsz bejutni. Ezeket az adatokat érdemes rendszerezni, és mindent elrejteni valahol, amit út közben elérsz, de más biztos, hogy nem jön rá, hogy mi az.

Nem szokás, pedig nagyon érdemes, minden számot egyszerűen megtanulni: kártyaszámok, azonosítók és számlaszámok. Hihetetlen, hogy mennyire megkönnyíti az ember életét, ha a memóriádban kell keresned a számokat, és nem egy kis papíron. Azért persze legyen egy biztonsági mentésed, ha esetleg három óra meditáció után sem tudnád felidézni az azonosító számodat. Mindenkivel megesik.

ATM használat
Külföldön mindenkinek összeszorul a gyomra, amikor ATM-et használ, hiszen inkább egy félkarú rablónak tekintjük, mint egyhivatalos pénzkiadó automatának. Minden automata más, a legszemetebbel Indonéziában találkoztam, amelyik előbb adja ki a pénzt, és utána a kártyát, így nem volt nehéz ott hagyni. Ma már rászánok még egy percet az automatánál, akármekkora rohanásban is vagyok, hogy megnézzem minden meg van-e. Vagy ez lehet, hogy másoknál normális?
A másik alapszabály, hogy az ATM látogatásnak mindig egy külön programnak kell lennie, vagyis szállásról, fényes nappal megyünk ki pénzért, és rögtön haza is visszük a zsákmányt. Soha ne vegyél ki pénzt az előtt, hogy elmennél megnézni egy nevezetességet, vagy esetleg vacsizni.
Végül pedig: nézd meg az átváltást előre. Ne kövesd el azt a hibát, amit én már megannyiszor, hogy nem voltam felkészülve az átváltási árakkal. Ezt már akkor érdemes tudni, amikor leszállsz a repülőről.

Készpénz
Valamennyi készpénz mindig legyen nálad. Induláskor mindig váltok kétszáz dollárt, amit vészhelyzetekre tartogatok, és itt-ott elrejtem a hátizsákomban.
Mindig legyen nálad valamennyi készpénz, és kérdezz körbe, hogy a város, ahova tartasz, rendelkezik-e bank automatával. Ha nem, akkor készülj fel előre. Többször jártam már pórul amiatt, hogy nem volt honnan pénzhez jutnom, és annál rosszabb helyzet kevés van. ( Na jó, azért van bőven. )

Tartsd biztonságban a pénzed:
Az aranyszabály a pénzügyeknél, hogy a kártyákat, a valutát és a dollárt sosem tartjuk egy helyen, mert ha egy pénztárcát használsz, annak elveszítése azt jelenti, hogy mindent elhagytál. Én két hátizsákkal utazom, és a legkülönbözőbb helyekre teszem a pénzem.
Van egy pénztárcám. Ebben van egy igazolványom, néhány tagsági kártya, amiket nem is használok soha, illetve valamennyi készpénz. Minden alkalommal, amikor elhagyom a szállásom, kimegyek várost nézni, ez az ál-pénztárca van nálam. Épp elég pénzzel, hogy, ahogy mondani szoktam: “megvegyem az életem”. Tehát, ha valaki megtámad, akkor tudjak mit odaadni. Egy fehér ember nem teheti meg, hogy azt mondja egy ilyen esetben, hogy nincs nála pénz. Nem fogják elhinni. Szóval mindig legyen nálad valamennyi pénz.
A másik pénztárcámba sem teszek bele mindent. Egy hitelkártya ide elrejtve, egy oda. Érdemes azért emlékezni, hogy mit hova teszel, mert az egy jó kis sokk, amikor nem találod a bankkártyád. Mindig ugyanoda tedd.
Ugyanezt csinálom a pénzemmel is. Egy kicsit ide, egy kicsit oda. Van egy nagyon jó taktika, amit szoktam alkalmazni: csomagold be a pénzed egy tisztasági betét papírjába. Senki nem fog hozzányúlni, és ha fiú vagy, akkor meg jó messziről el is fognak kerülni.
Ha valami történik a kártyáddal, pénzeddel, ne ess kétségbe.
Amikor én elhagytam a bakkártyám, az volt az első gondolatom, hogy a legrosszabb történt, ami történhetett. Majd besétáltam a hostelbe, ahol egy teljesen összetört lánnyal találkoztam, aki mankóval sétált. Kérdésemre, hogy mi történt vele, elmesélte, hogy elesett a robogójával. Gyorsan megszidtam magam, hogy hogyan gondolhattam azt a baromságot, hogy a legnagyobb baj, ami történhet velem az, hogy nincs nálam kártya. Bár vigyázni kell a pénzünkre, de inkább kellemetlenségnek mondanám ma már, ha valami baj éri bankkártyánkat, főleg, ha már előre ennyire felkészültünk.
Ha elhagyod a kártyádat, akkor az az első, hogy azonnal megpróbálsz róla minden pénzt átcsoportosítani. Irány az internet kávézó, vagy a wifi zóna, és az összes pénzed utald át valamelyik másik számládra. Ez főleg akkor jó, ha még meglehet a kártya, vagy tudod, hogy nem nyúlták le. Utána szólj a bizalmasodnak, hogy itt az ideje intézkedni, esetleg a netbankon keresztül Te is le tudod tiltani. A bankod egyébként valamennyire biztosítja is a pénzed, így ha le is emeltek róla pénzt, akkor is visszakapsz majd belőle valamit. Meglepő, igaz? Tényleg így van.

FELSZERELÉS
Magam sem tudom megmagyarázni, de rengeteg embert érdekel, hogy mit viszek magammal, hogy mekkora hátizsákom van, és különben is, hogy tudok a magassarkú nélkül létezni. Már beszéltünk arról, hogy a hátizsákos utazás során megtanulunk sok mindent elengedni (főleg, ha valaki olyan gyakran hagy el dolgokat, mint én). Minél kevesebb dolgot viszel magaddal, annál könnyebb lesz utazni, és ezt nem csak szó szerint értem. Már észre sem vesszük, hogy mennyi tárgy vesz minket körbe, amire egyébként semmi szükségünk nincs. Van egy két dolog, ami jól jön, de alapból tudok huszonöt literes zsákban, hat kilóval is utazni heteken keresztül,  és nincs szükségem semmi másra.
Viszont azért az átlag az, hogy egy 12 kilós nagy táska is van nálam. Ezért bizony lesz pár dolog, amit lehet, hogy be kell szerezned.
Az emberekben van egy olyan szokás, hogy utazás előtt elmennek bevásárolni. Nem feltétlenül kell neked is ezt tenned, ha már mindened meg van. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy a kevesebb több, de azért egy két dolog tényleg kellhet majd. Ebben a részben összeszedtem, hogy mi az, amire szükséged lesz.

A hátizsákok
Már hat éve járom a világot hűséges társammal, Milivel. Az egyetlen tárgy, ami ilyen sokáig kitartott, hősiesen bírta a gyűrődést, legyen az egy ecuadori busz aljában eltöltött több óra, vagy a kolumbiai sivatag. Bírta a strapát, amikor a világ egyik legdélibb szegletében túráztunk, és büszkén ül mellettem mindig a tuktuk-okban, taxikban és riksákban. Egy igazi társ. És bár tudom, hogy van nála jobb, nekem elég.  Többször eszembe jutott, hogy esetleg lecserélem egy másikra, de ha van egy tárgy, amihez ragaszkodom, az a hátizsákom. ( Jó, mit vártál egy lánytól, akinek a blogját backpacker.hu-nak hívják?).
Persze Mili sem egy rossz darab. Meg van rajta minden, ami kell: szellőző a hátamhoz, súlykönnyítő öv, különböző zsebek. Ötven plusz tíz literes, ami inkább több, mint kevés.
Csak két dolog tudná sokkal kellemesebbé tenni az utazást, és az középső cipzár, hogy oldalról is hozzáférjek a cuccaimhoz, illetve, egy megoldás, hogy a kis-zsákomat bele tudjam valahogy tenni, vagy felcipzározni rá. Mert ugye van kis hátizsákom is, amit előre veszek fel, és az értékeim javát abban tartom, anyatigrisként védem, ha három indiai az új-delhi-i vasútállomáson le akarja rólam kapni, hogy “majd ő viszi”.
Nagyon ajánlom neked is a két hátizsákos megoldást, ha nem férsz be egy kicsibe, ami kézipoggyászméretű. Később majd beszélünk a pakolási technikákról, hogyan tudod elosztani a cuccaidat, de az biztos, hogy egy kistáska mindig kell ahhoz, hogy amikor felülsz egy hosszabb busz útra, legyen nálad víz, élelem, könyv, takaró, mobil, illetve, hogy az értékeidet ne kelljen szem elől veszítened.
Ha most szándékozol új hátizsákot venni, akkor azt mondanám, hogy a minőség elég fontos dolog. Nem kell nagyon sokat kifizetni, hogy az ember találjon magának olyan hátizsákot, ami több évtizedig kísérni fogja. A minőségen kívül a legfontosabb, hogy könnyű legyen, és okosan lehessen bele pakolni, tehát legyenek szeparált részek benne. Hatvan literesnél többre szerintem sehol nem lesz szükséged. Na de most nézzük, hogy mi kerül egy ilyen hátizsákba.

Ruházat:
Amikor Indiába utaztam, jól meg volt tömve a hátizsákom, jó sok ruha, ilyen olyan alkalmakra. Ahogy leszállt a gépem, szinte azonnal értettem, hogy kicsit túlpakoltam magam. Senkin nem láttam ugyanis európai ruhát. Még a reptéren volt egy-két elvetemült, mint például én, akin farmer nadrág volt, de a legtöbb ember, még a turisták is, az ott vásárolt, színes bő ruhákban rohangáltak. Pár nap alatt én is beszereztem magamnak a pár száz forintos bő nadrágokból és kendőkből, és gyakorlatilag azt hordtam végig az egész úton. Indiában nagyon kell figyelni az öltözködésünkre, főleg nekünk, nőknek. Goán még nem éreztem annyira különbséget, de amikor leszállt a gépünk dél-Indiában, Couchin-ban, rögtön éreztem, hogy nem jól választottam meg az öltözékem. Egy térdig érő szoknya volt rajtam. Még azok közül választottam, amit otthonról hoztam magammal. Bár akkor nem egyedül utaztam, hanem egy barátommal, így is az összes tekintetet éreztem a térdeimen. Úgy éreztem, minden egyes ember, kezdve a vámellenőrtől, a bankalkalmazottig, mind az én kerek térdeimet méregetik. Ahogy megkaparintottam a táskám futószalagon, azonnal szaladtam is be a kerek térdeimmel a wc-be, hogy átvegyem a bő, mindent takaró nadrágot, amit pár napja vásároltam. Mivel a fülkébe nem tudtam bemenni, előtte öltöztem át. Mindezt a vécés néni végignézte, partvisára támaszkodva, és mélyeket, egyetértően bólogatva. Szinte az egész ruhatáramat tök fölöslegesen cipeltem végig fél-Indián. Erre nem is tudtam előre felkészülni, de legalább arra megtanított, hogy amire szükséged van, meg tudod venni helyszínen. Nem egyszer hagytam hátra egy csomó ruhámat valahol, mert inkább a könnyebb hátizsákot választottam.
Őszintén szólva, a ruhán tudsz a legtöbbet spórolni. Nehéz összeírni egy könyvben, hogy mire lesz szükséged, hiszen nem tudom, hogy Patagóniába vagy Indonéziába készülsz, és, hogy melyik évszakban. A legegyszerűbb módszerrel kezdeném (főleg nőknek mondom ): tedd ki, amit el szeretnél vinni, és az összeszedett ruhák felét tedd be a hátizsákba, a másikat pedig vissza a polcra. Nem, nincs “lehet, hogy szükségem lesz rá”. A “lehet” nem elég jó, csak a “biztos” szükségem lesz rá. A legtöbbet azokat fogod használni, amit itthon is használsz, kivéve, ha kiskosztümben mész le még a boltba is. Gondolj arra, hogy minél kevesebb dolgot viszel magaddal, annál több dolgot tudsz majd magadnak kint vásárolni. Legyen az egy Poncho Peruban, vagy egy színes, virágos kendő Hawaii-on.
Régen abba a hibába estem, hogy úgy gondoltam, ha elhagyom az otthonom, mindent el kell vinnem, magammal: “mi-van-ha-szükség-lesz-rá” alapon. Ma már tudom, ha tényleg szükségem lesz rá, akkor meg tudom venni helyben. Új-Zélandon lesz alkalmad remek túra-bakancsot szerezni, és Bolíviában is kapsz sapkát, ha esetleg fázna fejed. De még milyet!
A ruhatáram nagy részét mára olyan darabok egészítik ki, amihez mind-mind egy jó sztori tartozik. A cipő, ami most a lábamon van, Kolumbiából van, mert sikerült elhagynom az összes cipőmet a három hónap végére. Említettem már, hogy mindenemet elhagyom?
Na jó, de akkor mit csomagoljunk? Elég, ha egy hétre pakolsz. Pár fehérnemű, egy-két zokni, két-három póló, egy fürdőruha, pulcsi, esőkabát, rövidnadrág, hosszúnadrág, vagy leggins lányoknak és egy szép ruha, ha esetleg vízumot kellene hosszabbítani, vagy a királyhoz lennél meghívva ebédre. Legyen nálad egy papucs és egy zárt cipő. Kb ennyi. Nem, tényleg ennyi.

Neszesszer:
Valahogy a férfiaknak van egy olyan őstudásuk, amit mi nők, csak hosszú utazás után tudunk eltanulni. Ilyen például az, hogy egy samponnal az ember meg tudja mosni a testét. A neszesszeremben nekem is már csak sampon van, amit nem csak a saját tisztításomra tudok használni, hanem a ruháimat is azzal mosom. Nem kell mosószer sem, ugyanúgy viszi a koszt, és nagyon finom illata lesz.
Amire lehet, hogy szükséged lehet, az egy dezodor, de van az a pont, ahol már szinte semmi nem használ, szóval nem minden esetben tartom szükségesnek ennek használatát.
Ami elengedhetetlen, az természetesen a fogkefe és a fogkrém. Ma már a legtöbb drogériában lehet kapni összecsukható fogkefét. Egyenesen imádom. Nem csak az a jó benne, hogy elfér kis helyen, de még nem is piszkolódik olyan könnyen.
Szintén kell még borotva, bár a fiúk ezt gyakran hanyagolják út közben. Új-Zélandon hét fiúval éltem együtt Raglanben, és mivel mindegyik szakállas volt, mert lusták voltak borotválkozni, egy idő után úgy éreztem magam, mint hófehérke a törpékkel. Időközben olyan lányokkal is találkoztam, akik szintén szabotálták a borotva használatát. Persze nem ítélkezem, de maradjunk annyiban, hogy ennyire én még nem tudok hippi lenni.
A körmök ápolására egy körömcsipeszt viszek magammal és egy kisollót, ami elég sok mindenre jól szokott jönni, nem csak a körmöm vágására. A körmeid állandóan koszosak lesznek, így jó ha elöl van valami, amivel rendszeresen tudod tisztítani.
Ha hosszú hajad van, akkor nyilván kell egy fésű, amit mondjuk lesz olyan idő, hogy ignorálsz, ugyanis a sós levegőtől egy nagy rasztává fog változni. Néha kampányszerűen mondjuk lehet fésülködni. Inkább több hajgumit vigyél, amivel valamennyire rendben tudod tartani A Rasztát.
Nedves törlő kendő nagyon sokszor jól jöhet fiúknak, lányoknak egyaránt. Például, amikor egy buszon eszel meg valami egzotikus, lédús gyümölcsöt, ami után úgy ragadsz, mint egy vattacukor, nagyon könnyen meg tudja oldani a helyzetet. Na az ilyen helyzetekre is, és wc-zéshez is nagyon ajánlott. Mindig baba törlőkendőt veszek, mert az a legolcsóbb.
Szemöldök csipesz szintén sok dolgokra jó út közben. Majd meglátod. Legyen nálad.
Kiegészítés Lányoknak:
A körömfestésről egy időben leszoktam, de ha egy homokos parton töltök el heteket, akkor olyan piszkos szokott lenni a körmöm, az alatta lévő homoktól, hogy jobb ha lefestem, hogy ne lássam.
Egy kis smink: éppen csak, hogy jól érezd magad néha. Nem azt mondom, hogy vörös rúzzsal a szádon kell flangálni az őserdő közepén, de néha igenis jól esik egy kis törődés. Szemceruza, spirál. Ennyi.
Szintén fontos, hogy vigyél magaddal egy adag tampont. Nagyon sok helyen nem lehet kapni. Nem tudom mennyire szeretsz activity-zni, de egy indiai gyógyszertárban elmutogatni, hogy tamponra van szükséged több mint kellemetlen. Alapvetően viszont inkább a betétet ajánlom. A nőknél ez egy havi tisztulás, ami szükséges. Az úton nem lesz mindig, minden teljesen tiszta körülötted, és így az otthoniaknál is fontosabb, hogy ez a tisztulás, hogy úgy mondjam, teljeskörű legyen. Erre a tampon nem ad lehetőséget. Amióta erre felhívta a figyelmem egy barátnőm, sokkal kevesebb betegséget szedek össze. Nyilván nem kell kihagyni a strandolós napokat, a amiért épp megvan, nem az ördögtől való a tampon sem, de amikor teheted, használj betétet. Arról nem is beszélve, hogy könnyebben be lehet szerezni.
A neszesszerem felét tisztálkodással kapcsolatos tárgyak töltik meg, a másik felében pedig az egészségüggyel kapcsolatos dolog, vagyis a gyógyszerek. Én ezt egy helyen tartom. Nem mindig volt ez így…

Gyógyszerek:
Az első utamra egy hátizsákkal és egy gurulós bőrönddel indultam el. A bőrönd felében pedig mindenféle gyógyszereket vittem. Volt ott minden, cickafark teától kezdve az antibiotikumig. Megint csak kellet pár utazás, hogy rájöjjek: gyógyszertár mindenhol van a világon. Elég egy fájdalomcsillapító, egy adag antibiotikum, fogamzásgátlószer, egy körömvirágkrém, ami véleményen szerint mindenre jó ( csípésre, égésre, hidratálásra, vágások hegesítéséhez), valamint egy jó kis aloe-vera, mert több mint valószínű, hogy a bőröd, ami az irodához van szokva, nem fogja bírni a napot az utad első felében.
Persze a napégés ellen mindig fel kell készülni. Egy idő után az ember bőre megszokja az erős napot, és olyankor már nem szoktam magam krémezni, de az első pár hónapban szép ropogósra lehet sülni. Volt, hogy annyira leégtem, hogy egész éjjel lázas voltam, és rázott a hideg. Nem vicces. Arra is készülj, hogy dupla-faktorú krémet használj, mint a Kárpát medencében, főleg ha az egyenlítő környékére mész, vagy háromezer méter fölé. Szóval ha itthon tizenöt faktoros, akkor ott harminc.  Ne legyél rest megkérni valakit, hogy bekenje a hátadat. Tudom, hogy ciki, és tényleg nincs olyan megfogalmazás, amiben egy ellenkező…. sőt tudod, mit, egy azonos nemű se, értené félre a szándékaidat, ha alig valami kis lenge ruhában megkérdezed tőle, hogy bekenné-e a hátad. Nincs olyan.
Szúnyogriasztóra biztos, hogy szükséged lesz. Sok egzotikus betegségre nem tudod magad beoltani. A maláriára például létezik tabletta, de sosem hallottam róla jókat. Az egyik nagyon drága, a másik meg depresszióssá tesz. A harmadiknak olyan mellékhatásai vannak, mint magának a maláriának (hatékony…), és mindegyiknek van egy időkerete, hogy meddig tudod szedni. Szóval ha hat hónapot töltesz el valahol, akkor már biztos, hogy lesz olyan periódus, amikor nem tudod szedni. A maláriát szúnyogok terjesztik, pont úgy, mint a denge lázat vagy a zika vírust. A szúnyogok ellen tehát, így is-úgyis védekezned kell. Az itthon vásárolt szúnyogriasztót pedig a helyi szúnyogok előszeretettel nyalogatják le rólad egzotikus előétel gyanánt. Mindig a helyszínen vegyél szúnyogriasztót.
A biztonság kedvéért van nálam egy adag kötszer és egy-két ragtapasz. Egy utazás után borzasztó állapotban jövök haza. Itt-ott nagy lyukak vannak a bőrömön, mert vakarom a csípéseimet, vagy kicsit későn derült ki, hogy allergiás vagyok az úgynevezett homoki-légyre. Ezeket a nyilt sebeket le kell takarni egy sebtapasszal, mert ha a nap sokat süti, akkor a heged akár négy-öt évig is megmarad. Mondjuk klassz mutogatni valakinek, a harci sérülésed: “Ez itt egy Új-Zélandi homoki légy csípés, ez pedig egy tenger parti lovaglás eredménye, amikor a kengyel kidörzsölte a lábam”, de valójában kiderült hogy  ez annyira mégsem szexi.
Természetesen vinni kell még magaddal olyan gyógyszereket, amiket itthon szedsz, és ha allergiás vagy, akkor arra is valamilyen megoldást. Nekem méh allergiám van, és gyakran szoktam sokkolni az útitársaimat egy egy bemutatkozás alkalmával. “ Helló, Bori vagyok. Mivel együtt fogunk kirándulni, gondoltam szólok, hogy ha kékül a fejem, és nyáladzom, lehet, hogy azért van, mert megcsípett egy méhecske, amire allergiás vagyok. Ha ezt látod, kérlek add be az injekciómat, ami itt és itt van a táskámban.” Ha nem is vagy allergiás, egyszer azért ezt mond el egy idegennek, nagyon jókat szoktam röhögni a hulla sápadt arcukon. Aztán megnyugtatom őket, hogy elég kicsit ennek az esélye, és több mint tizenhat éve nem volt ebből baj. Akkor is csak bedagadt a lábam combtőig. Szóval tényleg csak a biztonság kedvéért mondom. A lényeg, hogy azért érdemes ha az allergia gyógyszeredről nem csak Te tudsz, hanem más is, és az könnyen elérhető helyen van.
Nálam még ezen kívül van egy adag vitamin. Semmi extra, csak egy kis C vitamin, és B12, amit vegánoknak ajánlok utazáshoz.

Technikai felszerelés
Az én csomagom egy jelentős részét technika tölti ki, hiszen Digitális Nomádként, és bloggerként több dologra van szükségem, mint valakinek, aki nem foglalkozik mással utazás közben. A technikai felszerelés rész tehát, egy javaslat. Olvasd el, és gondold át, hogy mi az, amit neked vinned kell. Tényleg csak a legszükségesebbeket vidd magaddal. Ha nem vagy Digitális Nomád, nem akarsz blogolni, és csak kis időre, pár hónapra utazol, akkor nem kell annyi kütyüt vinned. Inkább éld meg a jelent, az utazást, minthogy beszippantson egy jól működő wifi valahol.

Telefon:
Egy okostelefon az egyik leghasznosabb dolog, amit magaddal vihetsz. A térképektől kezdve, a szállásokon keresztül, a kapcsolattartásig, mindenre tudod használni. Nagyon fontos, hogy ne csak ki legyen lock-olva a készüléked, de olyan frekvenciákat is fogjon, amit az adott területen használnak. Az europai iPhone 5-t például nem tudod Ázsiában használni, ugyanis arrafelé magasabb frekvencián működnek a kütyük. Ennek érdemes utána nézni, még mielőtt befektetsz egy új telefonba. Ha új készüléket szeretnél venni, azt is nézd meg, hogy mennyibe kerül az úti célodon. Lehet, hogy olcsóbb, mint Magyarországon.
Amikor egy új országba érkezel, tudsz venni, szinte semmi kötöttség nélkül, egy SIM kártyát. Akár két-három hetes ott-tartózkodás közben is megéri megvenni, ugyanis a Wifi sok esetben nem működik, a 3G viszont igen. Indonéziában kétszáz forint volt egy SIM kártya, amit ezerötszáz forintért fel tudtam tölteni, korlátlan internettel. Mondjuk mindig érnek meglepetések, mint amikor elfogyott a “korlátlan internetem”. Amikor megkérdeztem egy eladót, hogy ez hogyan fordulhatott elő, mondta, hogy hat gigáig volt korlátlan.
Az okos telefont szinte minden nap használom. Na nem úgy, mint otthon. Nem bámulom folyamatosan, tényleg csak akkor kerül elő, amikor kell. Van jobb dolgom is. Ne félj elvinni magaddal egy okos telefont, hidd el, hogy jobban fog érdekelni, egy jó kis kaland, mint az, hogy telefonozz. Csak akkor fogod használni, amikor igazán nagy szükséged lesz rá.

Fényképezőgép:
A legtöbb utamra egy nagy, tükörreflexes géppel mentem, egy hatalmas objektívvel. A mai technológiával azonban már egy sima “zseb-kamera” vagy akár egy telefon is megéri. Nekem a fotózás egy állapot, nem egy tevékenység. Amikor fotózom, akkor nem csak előkapom a kamerát, és képet készítek, hanem több órán keresztül sétálok a városban, vagy a parton, és vadászom a képeket. Ehhez jobban szerettem használni, a nagy gépemet, amivel sokkal szebb portrékat tudtam készíteni, mint egy mobiltelefonnal. Az emberek, akiket fotózol egyszerűen komolyabban vesznek, ha nem egy iPhone-t nyomsz az arcukba. Viszont, mivel a tükör-reflexes kamera sokkal nehezebb, ezt most már nagyobb utakon otthon hagyom.

A sport kamera
A sport kamera nagyon menő videókat készít, és elég kicsi ahhoz, hogy elvidd magaddal. Kell hozzá egy tok, hogy a víz alatt is tudj felvételeket készíteni, de alapvetően nem a legfontosabb kiegészítő. Szerintem túl fogod élni nélküle.

Selfie-bot
Tudom, ciki. Pedig, szegény szelfi nem érdemli meg, hogy mindenki ennyire csúfolódjon rajta. Mindenki olyan képeket szeretne, amin rajta van. Egy kép akkor fog sokat jelenteni, neked is, és az ismerőseidnek is, amikor te rajta vagy, hacsak nem vagy profi fotós. Tehát vagy megkérsz valakit, akinek lehet, hogy annyi tehetsége van a fotózáshoz, mint egy főzőedénynek, vagy saját magad készíted el a képeket. Ha pedig az utóbbi, akkor hasznos, hogy legyen valami a kezedben, ami meghosszabbítja a karod, és jobban elférsz képen, nem takarod ki az egész Niagara vízesést magad mögött.
Nem érdekel, ki, mit mond. A Selfi bot jó. Persze nem kötelező.

Laptop:
Laptopot kizárólag akkor vigyél, ha idő közben dolgozni szeretnél, vagy blogolni. A legtöbb online feladatod már el tudod intézni mobilon. Amikor csak három hetekre utaztam el, egyáltalán nem éreztem szükségét annak, hogy legyen nálam egy számítógép. Biztos Te is észrevetted, hogy nem csak két órára ülsz le a gép elé, ha csak annyit adsz magadnak. Mindig egy kicsivel több. Ha kevés időd van, akkor érdemes olyan életet élned, amit otthon nem, és gyanús, hogy otthoni életed nagy rész a gép előtt töltöd.
Hosszabb utakra, jól jöhet, mert egy idő után rá fogsz jönni, hogy milyen online munkával növelheted a bevételed.
Én személy szerint nem vagyok nagy tablet rajongó, annyi konzervativizmus maradt bennem, hogy szeretem nyomkodni a billentyűket, amikor írok. Amikor azt kérdezik tőlem, hogy melyik a jobb, akkor azt mondom, hogy legyen olyan, amit otthon többet használsz. Vannak már olyan gépek, amik súlyban megközelítik a tabletet, így ez nem lehet kérdés.
Ami a legfontosabb, hogy egy megbízható gépet szerezz be. Legyen erős a wifi érzékelője (vagyis az antenna), és bírja sokáig az aksi.  A tárhely bővítéssel nem kell foglalkoznod, hiszen tudsz vinni külső drive-okat, ahova mentheted a képeket. Erről majd hamarosan beszélünk.

Szilikonos- zajszűrős fülhallgató:
Utad során sokszor lesz olyan, hogy hosszú-hosszú órákat töltesz majd el valamilyen járművön.  Tapasztalataim szerint, minden buszra/repülőre jut legalább egy síró kisgyerek, és/vagy egy hangosan telefonáló útitárs. Ázsiában krákognak és köpködnek az emberek. Peruban voltam olyan kanyargós úton, hogy afél busz egész éjjel ordítva hányt. A hangszennyezés Európán kívül sokszor elviselhetetlen. És ne is beszéljünk arról, amikor a hostel szobád egy diszkó mellett van, vagy hajnalban jön haza egy két ittasabb szobatársad, aki üvöltve énekli a “What is love” című slágert.
Ilyenkor a szilikonos-fülhallgató a legjobb barátod. Ez egy sima, 3000 Ft-os fülhallgató, amit mélyen a füledbe kell dugni, és a szilikon borítása minden külső zajt kiszűr. Ekkora zajnál a sima füldugó nem opció. Vannak olyanok, akik zenére nem tudnak aludni, ha te is ilyen vagy, hallgathatsz egy fehér-zajt a telefonon, mint például egy nyári zivatart, vagy egy esőerdő ciripelős, brekegős hangja. Minél több a basszus, az adott fehér-zajban, annál jobban szűri majd ki a vonyító szobatársak, vagy az ordító kisbaba hangját.
Az egyik legszörnyebb, amikor felülsz egy csirkékkel, hangos helyiekkel teli buszra, és azt látod, hogy a fülhallgatódról leesett a szilikon borítás. “Csak tizenkét óra, csak tizenkét óra” mondogatod magadnak, és megfogadod, hogy legközelebb hozol extra borítást. Ha hiszel nekem, és viszel ilyen fülhallagatót, mindenképpen legyen nálad pót-szilikon. Gyakran elvesznek, és akkor használhatatlanná válik a fülhallgatód.

Power-bank
A telefonod lesz az egyik biztosításod. Ott lesz, hogy hostelt keress, végszükség esetében. Kinyiss egy térképet, ha úgy érzed rossz buszra száltál, vagy órákon keresztül bámulj ki egy busz ablakán, azt képzelve, hogy kedvenc számod videoklipjének főszereplője vagy. A mai okostelefonok pedig már nem olyan aksi készültséggel bírnak, mint annak idején a 3210-es, amit elég volt hetente egyszer feltölteni. Egy külső töltő megduplázza, megtriplázza telefonod életerejét. Alig pár ezer forintból lehet venni egyet.

eBook olvasó:
Tudom, hogy finom illata van a könyveknek. Én is szeretem őket. De rá kellett jönnöm, hogy nem a papír szagát szeretem, ami belém lett kódolva valahogy gyerekkoromban, hanem az illatot hozzákötöttem a megannyi élményhez, amit a lapok által éltem meg. Az olvasást szeretem, és nem az illatot.
Egy jó könyv nagyon fontos az útra. Na, de honnan tudod, hogy jó könyvet viszel magaddal? Ebben mindig van egy rizikó-faktor. Nem tudhatod biztosan, hogy épp tudományos kedvedben leszel, vagy szívesen olvasnál valami mást, mondjuk egy regényt. Egy e-book olvasóval egy egész könyvtárat vihetsz magaddal, és az egész nem nehezebb, mint egy vaskosabb újság. Kényelmes fogni, és a lapozáshoz csak egy ujjlenyomásra van szükséged.
Az ebook olvasónál nem kell a legújabbra hajtanod, mint ahogy egy telefonnál tennéd. Sok különbség nincs közöttünk. Nem kell, hogy világítson a képernyő, mert nem jó a szemednek. Nem kell, hogy érintőképernyős legyen, úgysem fogod nyomkodni sokat, csak olvasol. Ha pedig nem tudsz lemondani a könyv illatáról, vigyél egyet szagolgatni…

Kábelek, töltők:
Ahogy látod, jó pár kütyüre szükséged lehet, de nem kell minden kábelt külön magaddal vinned. Általában három, maximum négy fajta kábelre lesz szükséged. Indulás előtt nézd végig, hogy milyen kábeleid vannak, és minden fajtából csak egyet vigyél magaddal. Ha az az adott kábel elromlik, tudod majd cserélni, mert máshol is meg lehet venni.

Átalakító:
Legyen egy univerzális átalakítód, amivel az európai kütyüidet át tudod majd alakítani minden más nemzet konnektorába. Út közben ezeket megvenni elég drága. Jobb, ha otthon szerzed be.

Adat-mentés:
Attól függően, hogy mekkora utat tervezel, de előbb utóbb biztos, hogy szükséged lesz arra, hogy lementsd a kalandok során készített videókat, képeket. Ha már viszel fényképezőt, mobilt, akkor bizonyára fogod is használni, és ha használod, egy idő után be is fog telni. Beszélnünk kell hát arról, hogy milyen adatmentést tudsz használni, mi az, amit érdemes magaddal vinni, és mi az, amit nem.

Külső hard-drive
Képzeld el azt a pillanatot, amikor bedugod az egyetlen külső vinyót, amire hét éve mentesz mindent, és az csak kerreg, puffog és kattog, jóhogynem füstöl. Elég fájdalmas belegondolni, hogy minden fényképed, videód odaveszett. Személyes tapasztalatból tudom. Mint ezt már a könyv elég sok oldalán részleteztem, tényleg mindent a saját bőrömön tanultam meg. Ezt is.
A külső hard-drive hasznos lehet, ha időben észreveszed, hogy baj lesz, és két három évente még egy mentés csinálsz valahova máshova. Ez a cucc viszont viszonylag nagy, és nem is mindig van rá szükség. Ha kisebb útra mész, esetleg nem is viszel magaddal laptopot, akkor elég, ha betankolsz pár memóriakártyát.

SD kártya:
Jól jöhet még, ha több közepes nagyságú SD-kártyát viszel magaddal, úgy 16 Gigásakat. Így ha még nem is mented le, nem minden veszik el, ha valami baja lesz a kártyádnak. Az SD kártyát azért ajánlom, mert nem kell vele külön semmit sem csinálni. Amint betelik jól el kell tenni, és ráadásul ez a legkisebb és legkönnyebb. Jó kártyákat bárhol tudsz venni az úton is. Szóval nem kell rögtön mindent előre beszerezni.

Pendrive:
Egy-két pendrive is van nálam, amire dupla mentést csinálok. Ez is nagyon könnyű darab, nem nagy súly a hátizsákban.

Cloud:
A fenti dolgokkal két nagyobb baj van: könnyen elvesznek vagy elromlanak. Ezért lenne jó megoldás az, ha egy felhő szolgáltatónál vásárolsz tárhelyet, ahova a képeidet, videóidat feltöltöd. Azonban ez, a legtöbb helyen nem kihasználható, hiszen nincs olyan intrnet, ami felvinné az összes adatodat gond nélkül. Én csak akkor tudom kihasználni, amikor hazaérek, mert sokszor arra is kevés az internetem, hogy webcamerával beszéljek. Viszont amikor hazaérek, akkor viszonylag gyorsan feltöltöm az összes képem a Google Drive-ba, ahol extra helyet vásároltam. Ha bárhol találsz netet út közben, érdemes rászánni egy fél napot, hogy megcsináld a mentésed.

Kiegészítők:
Lakat: egy lakatra szükséged lesz. Sok hostelben van kis szekrény, amiben az értékeidet tarthatod, de lakatot magaddal kell vinni, hiszen ha mindenkinek ugyanazokat a lakatokat adnák ki, könnyen másolható lenne, és közel sem annyira biztonságos. Ne öklömnyi lakatot vásárolj. Elég egy picike, de ne is azt vidd, amivel kicsi korodban a naplódat lakatoltad le.

Napszemüveg:
Engem ritkán látni napszemüveg nélkül. Nyilván menő is, de alapból nagyon zavar a nap, mert a világos szeműek nehezebben bírják. Én pedig oda megyek, ahol süt a nap. Szóval persze, nem kötelező, de jól jön. Gondolom ez számodra is egyértelmű, de pont az ilyen kis kiegészítők szoktak az ember fejéből kiesni, amikor pakol.

Notesz:
Telefonszámok feljegyzéséhez, hostel címek, vagy taxival megbeszélt összeg felírásához. Nagyon sok esetben jól fog jönni. Ha úgy döntesz, hogy nem viszel magaddal laptop-ot, nagyon ajánlom, hogy legyen nálad egy nagyobb füzet, amiben feljegyzed, hogy milyen élmények érnek téged az út közben. Napló, igen. Tudom, hogy nehéz, mert minden egyes pillanat, amikor írsz, az egy elvesztegetett pillanat, hogy egy újabb kalandot élj meg. Azt hiszem, nem csak az a lényege annak, hogy leírd a történeted, hogy ne felejtsd el, hanem az, hogy még egyszer átéld, amikor leírod, és hogy megtaláld a történetek végét. Az sokszor segít rájönni, hogy mit is tanultál egy úttal.

Hangszer:
Otthon volt egy zenekarom, és amikor elindultam, lassan leesett, hogy kilépek a zenekarból. Ők nem fértek be a hátizsákomba, ezért egy Ukulelét vásároltam, ami egy négy húros gitár. Ez egy nagyon jó döntés lett. Egy ilyen hangszeren viszonylag könnyű megtanulni zenélni, és annyi, de annyi helyzetben használtam. Olyan sok barátot szereztem már a hangszeremmel. A közös zenélést mindenki szereti. Volt olyan, hogy egy asztaltársaságnál voltunk ketten ukulelével, ketten gitárral, volt egy rapper meg egy fuvolás. És így zenéltünk egész este. Nem kötelező vinni magaddal hangszert, akkor meg pláne, ha itthon sem zenélsz. De ha igen, és ha sok időre mész, akkor vigyél, mert tuti hogy fogod használni, és hiányozna, ha nem lenne nálad. Mondjuk ne egy zongorát vagy egy szaxofont válassza. Fúvósoknak furulya, harmonika, többieknek kis gitár, ukulele.

Sport felszerelés:
Ahogy írtam, a Nagy Útra Ashtanga jógával készültem, jól meg is tanultam, már ami a sorozat memorizálását illeti. Azért választottam ezt a “sportágat”, mert úgy gondoltam, nincs hozzá semmi másra szükségem, csak magamra. Mint kiderült, ebben, azért ,megint csak tévedtem. Nem vittem magammal jóga matracot, mert úgy képzeltem el a jógázást, mint ahogy azt nagyon divatos fotókon látom: a tengerparton, a homokban. Nos. Ez gyakorlatilag a legrosszabb hely, ahol  lehet jógázni, pláne matrac nélkül. Az instagrammos fotókon ugyanis nincs rajta, ahogy homoki legyek zabálják a lábszáradat, miközben minden kilégzésnél, még a szemedből is homokot köpsz. Lehetetlen megtartani az egyensúlyod a girbe-gurba talajon, és a törölközőt, amit magad alá terítesz, homokostól fújja az arcodba a szél. Soha nem láttam még homokos tengerparton jógázó embert, csak úgy, ha volt vele egy mobillal fotózó barát is. Kaaaamuuuuu!
Sok helyen próbáltam matrac nélkül jógázni, de valahogy, semmi nem volt jó. A következő utamra, beadtam a derekam, és vittem magammal, egy viszonylag könnyű matracot. Nagyon sokat segített, hogy tudjak gyakorolni.
Ha tehát futsz, vigyél futócipőt, ha úszol, vigyél magaddal úszószemüveget. Ezeken nem érdemes spórolni, mert az utazás közben nagyon fontos, hogy sportoljunk. Az egyetlen egy alkalom, hogy nem jöttem haza plusz 10 kilóval, az volt, amikor vittem magammal jóga matracot.

Fejlámpa:
Nagyon kis praktikus dolog, buszon, éjszaka olvasáshoz, hostelben fogkefe-kereséshez sötétben, vagy, amikor sátrazol. Alig pár ezer forintért lehet már jó fejlámpákat venni, és ajánlom, hogy legyen nálad egy. Szerintem sokkal hasznosabb, mint a bicska, ami nincs is ebben a felsorolásban.

Szemellenző:
Ez csak akkor kell, ha nem tudsz fényben aludni. Mint, ahogy már mondtam, van egy két olyan részeg lakótárs, aki valahogy nem érti, hogy ha alszanak, akkor fejlámpát kell használni, és nem a villanykapcsolót. Engem speciel nem zavar általában a fény, gond nélkül tudok reflektor mellett is aludni, de ha téged igen, akkor érdemes vinni egyet.

Hálózsák:
Amikor olyan útra megyek, ahol tudom, hogy meleg lesz, nem hálózsákot viszek, hanem egy ágynemű huzatot. Itt jön a titok, amit takarítónő koromban fedeztem fel. A legtöbb helyen nem cserélnek teljes ágyneműt, csak ha látható folt van rajta. Ühüm, bizony. Én is megrökönyödtem, amikor kiadták a feladatot, hogy csak azt húzzuk le, ami láthatóan piszkos, egy egyébként teljesen kultúrált hostelben.A lepedőt és a párnahuzatot cseréltük csak. Jó, ha van nálad saját.
Ha hálózsákot viszel, akkor törekedj arra, hogy könnyű legyen, és könnyen össze lehessen pakolni, és elég kicsire össze tudd húzni. Tudom, hogy ez egyértelműnek kellene lennie, de sajnos nem mindenkinek az.

Kulacs:
Nagyon sok helyen nincs arra lehetőség, hogy csapvizet igyál. Ezt mindig meg kell kérdezni helyszínen. Kolumbiában például ötven kilométerenként változik, hogy hol lehet inni a csapból és hol szigorúan tilos. Ha épp nem lehet inni, akkor egy nap, több üveg műanyag üveget is elhasználhatsz, ami borzasztó környezetszennyező, főleg olyan országokban, ahol nincs újrahasznosítás. Ezért van nálam mindig kulacs. Ezt a legtöbb helyen meg tudom tölteni ivóvízzel, amit nagy, öt literes flakonokból öntenek ki nekem bárokban, éttermekben, vagy a hostelben. Egyébként olcsóbb is, mint új üveget venni. Ha nem lehet sehol feltölteni, akkor érkezésem napján veszek egy több literes vizet magamnak, amiből mindig utántöltöm a kulacsom.

Camping cuccok:
Sokan úgy képzelik el az életem, hogy van egy hátizsákom, meg egy sátram, és úgy csövezem végig a világot. Ugye már arról beszéltünk, hogy én nem ezt az utat választom magamnak. Ettől függetlenül, nyilván, semmi baj nincs azzal, ha valaki így utazik, mint ahogy azzal sincs, ha nem. Viszont, ha nem vagy benne biztos, hogy fogsz-e kempingezni, akkor ne vigyél magaddal kemping cuccot. Ha úgy alakul, hogy fogsz, akkor be tudod szerezni helyszínen a szükséges cuccokat. Elég lesz ott cipelni a sátrat, matracot magaddal. Ha biztos vagy benne, akkor is érdemes előtte körbenézni a neten, hogy van-e a Facebookon használt camping cuccok árusítása csoport a helyszínen. Úgy értem, ha például Ausztráliában tervezel kempingezni és stoppolni, akkor érdemes csatlakozni egy “backpacker-Australia” csoporthoz, és ott körbekérdezni, körbenézni, hogy adnak-e el ilyeneket. Szoktak.

Most, hogy tudjuk, mit kell vinni, ideje beszélni arról, hogy ezt hogyan lehet eltenni egy ötven literes hátizsákba:

PAKOLÁSI TECHNIKÁK

Új-Zélandon találkoztam egy igazi túrázóval. Itt had ragadjam meg az alkalmat, hogy elmondjam: nem minden utazó szeret hegyet mászni, vagy hatvan kilométert gyalogolni. Én például, mint utóbb kiderült, annyira nem.
Amikor megkaptam a levelet Orsitól, a Hortobágyi Rántott Vombat bloggerétől, amiben megkérdezte, hogy megyek-e vele a Hump Ridge-ra, azonnal igent mondtam. Azt sem tudtam, hogy mi az. (Ebből látszik, hogy “igen” ember vagyok.) Mondjuk annyit megtehettem volna, hogy megnyitom a linket, amit küldött az e-mailben, de nem gondoltam, hogy ismeretlen barátnőm, egy hatvan kilométeres túrára visz.Azt hittem ez egy város, vagy egy fesztivál, vagy egy bár. Csak pár nappal az indulásom előtt esett le, hogy valóban hatvan kilómétert fogunk túrázni. Ilyet még soha nem csináltam előtte. A túrát megelőző nap, megvettem életem első túrabakancsát, amiben haza is sétáltam. Kész, cipő betörve. Hátizsák összepakolva: indulhatunk.
Másnap találkoztunk, és a már említett, tapasztalt túrázó, a szája sarkában egy kis mosollyal végigmért. Egy kicsit olyan érzés volt, mint amikor az emberlánya farmerben , szandiban és zokniban jelenik meg egy lagziban. A túrázó elnézően várt be minden tizedik kilométernél, és ahogy én a csúcson a lába elé köptem a tüdőmet, megelégelte. Kipakoltatatta a táskám, és megmutatta, hogyan kell bepakolni. Én legszívesebben elbújtam volna a legközelebbi bokor mögé, hiszen akkor már régóta én voltam a “Backpacker Bori”, aki minden jel szerint öt évig rosszul pakolta be a zsákját.
Jucó magyarázott: “A súly az aljára kerül, az oldazsebekbe ne tegyél semmit. Ami kellhet, ebbe a zsebbe alulra. Minél magasabban, minél vékonyabban. Mindent húzz meg, ezt a csatot ide tedd. “
Én pedig pislogni sem mertem a döbbenettől, hogy Milli tud úgy is kinézni, mint egy hátizsák, és nem úgy mint egy kitömött medve.
Hosszú hónapokig szégyelltem magam, hogy eddig nem tudtam, hogyan kell logikusan pakolni, amíg rá nem jöttem, hogy a pakolás magánügy! Akármikor próbáltam újra pakolni, valami nem stimmelt. Hiába tanított meg Jucó az alapokra, rá kellett jönnöm, hogy hegyre máshogy pakolunk, mint amikor hostelből buszra, buszról metróra, és onnan tíz percet gyalogolunk.
Azért mert hátizsák van nálunk, nem azt jelenti, hogy túrázunk.
Ahogy Jucó is, én is elmondom, hogy mi az, amit én tudok, és remélem neked is meglesz a saját praktikád. A Te táskád, a Te szokásaid.
Mindig felfelé építkezünk. Meglepő módon. Alulra tesszük azt, amire a legritkábban lesz szükségünk. Ilyen például a meleg cucc, ha kint negyven fok van, és azok a tartalékok, amire nincs mindig szükséged. Lehet ez például egy két szuvenír ha vettél ( szerintem ne vegyél, de úgyis fogsz). Ide jön a túrabakancs, ha éppen nem túrázol.
Képzeld el úgy a táskád, mintha egy szekrény lenne, és benne lennének fiókok. Egy szekrényben is nehéz lenne megtalálni bármit, ha csak úgy behánynád, és nem lenne kategorikusan szeparálva fiókokkal. Éppenséggel most nem fiókokat fogsz használni, hanem a vászontáskákat, amikbe külön tudod válogatni a cuccaidat. Egy időben nem vászon, hanem nájlon zacsi volt terítéken a hátizsákomban. Ez addig ment, amíg közutálat tárgya nem lettem azzal, hogy reggel hétkor nekiálltam valamit keresni, és úgy tíz perces nájlonzacsi csörgéssel szórakoztattam az aludni vágyó szobatársaim. Akkor áttértem a vászontáskákra. Először azért, mert szerettem volna barátokat szerezni a hostelekben, és nehéz volt egy ilyen indítás után, majd rájöttem, hogy valóban praktikusabb is, mert nem szakad el, ahogy próbálom kicibálni a hátizsákból.
Én három nagy vászont táskát használok. Egy azoknak a ruháknak, amit épp nem használok az időjárás miatt. Például strand cuccok, és melegebb öltözék, amikor hideg helyen vagyok. Egy másikba értelem szerűen azok kerülnek, amiket gyakran használok és tiszta, és végül egy a szennyesnek. Ez utóbbi egyébként máshogy működik, mint az itthoni szennyesek. Itt szagminta alapján tesszük be a használt ruhát, nem minden használat után. Kivéve a fehérnemű. Azért az jó ha gyakran van mosva. Tudom, hogy most leírtál engem egy büdös hippinek, ha még nem utaztál, egy pár hónap múlva már majd te is mosolyogni fogsz ezen. Ha olyan helyen vagy, ahol szépen süt a nap, és könnyen száradnak a ruhák, érdemes nem gyűjtögetni a szennyest, hanem minden este kimosni kézzel a ruhákat, amiket aznap használtál. Pár perc alatt meg is vagy, és reggelre meg szárad. Ha nincs alkalmad mosásra, tehát nem olyan az idő, hogy megszáradjon, mire el kell hagynod a várost vagy falut, akkor viheted mosodába a ruháidat. Ez még egy ok, hogy ne vigyél magaddal Gucci ruhákat. Volt, hogy mindenem kihipózták egy mosodában. Panaszkodni nincs értelme, nem értik mi a baj.
Szóval három vászontáskában vannak a ruháim. Mindent egy helyre vágok be, úgy, hogy szépen összetekerem őket. A tekerés a legjobb módja annak, hogy ne gyűrődjenek a ruhák. Fontos még, hogy nem tartom külön a fehérneműket sem, minden a használati-vászontáskába kerül, sokkal könnyebb megtalálni benne a fehérneműt, mintha a nagy táskában kellene keresned egy erre külön fenntartott vászontáskát. A lényeg, hogy se túl sok, se túl kevés “fiókod” legyen a hátizsákodban.
A technikai kütyük két külön helyre kerülnek. Azok, amiket nem használok folyamatosan mehetnek egy neszesszeres táskába. Ez egy új trükköm, és nagyon bevált. Találtam egy olyan neszesszert, amiben külön kis tokok, és zsebek voltak. Ezt nem rendeltetésszerűen, megtöltöttem USB-vel, memóriakártyával, töltőkkel, és kábelekkel. Tökéletesen el tudtam helyezni benne mindent úgy, hogy nem gabalyodott, vagy sérült meg semmi. Amire pedig folyamtosan szükségem van (fényképező, telefon, laptop, és ezek töltői), azokat oda teszem ahol könnyen elérem őket, a kis hátizsákomba. ( erről majd később még lesz szó).
Hasonló a megoldás az igazi tisztálkodószeres táskával is, ebből is kettő van: egy amiben olyan tisztálkodási eszközök vannak, amikre nincs szükségem minden nap, és egy, ami a napi rutinhoz elengedhetetlen. Ez egy kicsi csomag, benne fogkefe, fogkrém, kis sampon, tisztasági törlőkendő meg egy-két női ez-az. Ebbe kerülhet a szúnyogriasztó és a naptej is. Mindig veszek az indulás előtt egy utazó-sampont, ami nagyon kicsi. Út közben nagyot veszek, és a kicsit töltöm vele mindig, újra és újra. A nagy mehet a többi nem használatos dologgal a hátizsákom aljára, a kicsi neszesszer pedig egy olyan helyre, ahol azonnal hozzá tudok jutni. Vagy a táska tetejére, vagy egy oldalzsebbe, de utazáskor ez is benne van a kistáskámban.
A nem annyira fontos iratokat, mint a biztosításom útmutatója, fénymásolatok, képeslapok, amiket már három hete nem sikerült sehol feladnom..stb, a táskám egy cipzáros részében tartom a tetején. Ez egyébként még az “egyéb” fiók, ide teszek be mindent, ami kicsi kacat, de jön velem.
A  táskám egy zsebében (ez egy elég nagy zseb a legalján) tartok egy adag váltó ruhát, egy pulcsit, a mini-neszeszert, illetve ha standon vagyok, akkor standfelszerelést. Így elég azt rekeszt kinyitnom, és a táskám többi részéhez nem kell nyúlnom, illetve nem kell vállig eltűnnöm benne, hogy megtaláljam ami fontos.

Tudom, hogy ez most egy kicsit kacifántosnak tűnik, így had foglaljam össze még egyszer, hogy mi is van a táskámban:
Az aljában:
Nem használt ruha csomag
Nem használt technika egy neszesszerben
Nem használt tisztálkodási szerek
A közepében és a tetején:

Tiszta ruha vászontáskában
Szennyes vászontáskában
A legtetején:
Kis kacatok
Papírok
Egy nagy zsebben:
Egy napi váltás cucc
Mini-neszesszer
Flip-Flop
Törölköző
Bikini
Pulcsi

Valahogy így áll össze az én nagy hátizsákom. Észrevehetted, hogy egy két dolog kimaradt. Ez azért van, mert én “szendvicsben” utazom, vagyis a két hátizsák között nézem meg a világot.  Mondom ez miért hasznos.

A “szendvics” módszer:
A kicsibe az értékek nagy része kerül, és mindig velem van. Ez a poggyászom a repülőn, a buszon. Nem csak az értékeim biztonsága miatt, de a kényelem miatt is nagyon hasznos.
Sorolom, mik kerülnek ebbe a kisebb hátizsákba: egy üveg víz, napszemüveg, egy kapucnis pulcsi és egy leggins.Fiúknak ajánlom, hogy vegyenek olyan nadrágot, aminek a szára le és fel cipzáraszható, mert a leggins nem minden férfinek megy az alakjához), a mini-neszesszer, e-book, powerbank, a telefonom, laptop, meg ezeknek a töltője. Ki tudja hány órát késik a gép és akkor jó lehet megnézni egy filmet, persze csak akkor, ha biztonságban elő mered venni a géped. Természetesen itt van még a pénztárca, és az útlevél is.  Ami még elég jól jöhet, az egy uzsis doboz.
Ezt a módszert legutóbbi utamon fejlesztettem ki, amikor már vegánként utaztam, és előre kellett készülni egy két dologgal. Ebben a dobozban tartottam a gyümölcsöket, kekszeket, amiket a hosszabb útra vettem. Mehet bele egy répa, egy alma és magvak, esetleg egy előre elkészített szendvics, ha megígéred, hogy hamar megeszed. Nagyon jól funkcionált a kis doboz, mert eddig sok mindent ehetetlenre préseltem vagy daráltam a táskámban. Amikor pedig elfogy az étel belőle, akkor kitörlöm egy nedves törlőkendővel és beletömöm a pulcsimat, így sokkal kevesebb helyet foglalt el mind a kettő.
Ha necces a környék, ahol utazom, akkor először felveszem a kicsit és utána a nagyot a hátamra.  A kicsi így nagyon védve van, hiszen nem tudják rólad csak úgy lekapni, mert a nagy pántja is védi a válladon. A rend kedvéért azt is hozzáteszem, hogy ez a szendvics módszer elég kényelmetlen akkor, amikor sokat kell sétálni. Ha még nincs hátizsákod (egy sem) akkor ajánlom, hogy olyat vegyél, ahol a kicsit a nagyra tudod kötni.
Idő után meglátod majd, hogy a kicsi hátizsák a legfontosabb, ami nálad lehet. Ezzel mész majd be a városba körbenézni, és ha elég ügyesen pakolsz már, akkor akár pár hetes utakat is le tudsz nyomni egy ilyen hátizsákkal, amíg a nagyot egy hostelben hagyod.

Az űrhajó módszer
Amikor New York-ba mentem, épp egy hatalmas hóvihar tombolt a városban. Pár nappal az indulásom előtt jöttek a hírek, hogy szinte az egész város megállt, és belepte a hó. Először még örültem, hogy így láthatom majd a Nagy Almát, de hirtelen jött a felismerés: kell meleg ruha. A probléma ezzel csak az, hogy utána három hónapot terveztem melegben eltölteni, és nem akartam, a télikabátot, kesztyűt és a szörős usánkát végig cipelni Dél-Amerikán. Akkor találtam ki az úrhajó módszert: megveszem egy turkálóban, amire szükségem lesz, és ott hagyom New Yorkban. Mint az űrhajó, amikor út közben különböző darabjait elhagyja, hogy könnyebb legyen. A terv működött. Először szerettem volna egy rászorulónak odaadni, de ez nem jött össze, mert azon a környéken, ahol laktam, nem láttam olyan lányt koldulni, akinek jók lettek volna cuccaim. Végül a házigazdámnál hagytam, aki úgy tíz percig nem értette, hogy nekem nagyobb könnyebbség így, még akkor is, ha ez azt jelenti, hogy a reptérig egy kicsit fázni fogok a hóesésben egy kapucnis pulcsiban. A kabátot, kesztyűt és az egyébként nagyon menő usákát összesen hatezer forintért vettem a turkálóban.
Ezt a módszert visszafelé is tudod alkalmazni, bár akkor már nem úrhajó módszer lesz a neve. Akkor vegyél meg nehezebb dolgokat, amikor már úton vagy. Ha három hónapot Dél-Kelet Ázsiában töltesz, és utána mész Új-Zélandra, érdemes egy új-zélandi turkálóban keresni magadnak meleg cuccot, és nem végigcipelni mindent három hónapig. De az is könnyen előfordulhat, hogy találkozol majd utazókkal, akik épp meg akarnak szabadulni a meleg cuccaiktól, és neked adják. Új-Zélandon így plusz tíz kilót kapott a hátizsákom, amit én is végül ott hagytam a barátaimnál, amikor átmentem Indonéziába.

Minden egyes alkalommal kipakolsz majd és újra bepakolsz. Egyrészt bele fogsz majd jönni és kitanulod, hogy melyik megoldás lesz a neked való, másrészt meg nagyon  utálni fogod. Ezért törekedj arra, hogy a pakolást fontossági sorrendben csináld. Tudom, hogy nagyon sok mindent írtam le, hogy mi kellhet. Nem biztos, hogy ez mind kell majd neked is. Tudd, hogy útközben is bármit beszerezhetsz.

CYBER ELŐKÉSZÜLETEK
Csak nem gondoltad, hogy a 21.században kimaradhat egy ilyen rész egy utazós könyvből? Elég sok mindent kell megtenni indulás előtt, legalább 4-5 óra munka van, hogy jól fel legyünk készülve. Na nem azért mert nem tudnánk ezeket út közben elintézni, hanem azért, mert inkább csinálnánk valami érdekeset ahelyett, hogy a monitort bámuljuk és könyörgünk a wifi istenének, hogy legyen kegyes hozzánk.

Tárhely ürítés és mentések
Memória kártyák, számítógép, mobiltelefon tárhelyére szükségünk lesz. Ezekre kerülnek majd fel az új élményeknek,  és a régieket érdemes lementeni. Duplán.
Először csinálj egy teljes mentést a gépedről egy külső-vinyóra, amit szépen beteszel a fiókodba és otthon hagysz. Utána lehet teljesen legyalulni a gépet, és csak azokat hagyni rajta, amire szükséged lesz.
Az összes memória kártyáról ments le mindent és hagyd üresen, hogy legyen hova mentened út közben. Nincs annál idegesítőbb, mint amikor valami csodát fotóznál, de nincs hova. Töröld le mind előre.

Felhő szolgáltatás
Érdemes valamilyen cloud szolgáltatásért fizetni, ahol tárolni tudod az emlékeidet, és mindig duplán menteni. Ami megvan egy külső drive-on, azt is érdemes feltölteni Google Drive-ba, vagy Dropboxba. Inkább kétszer legyen meg, mint egyszer sem.

Applikációk letöltése
Ha pedig már üres minden meghajtónk és a mobilunk, akkor itt az ideje visszafoglalni a felszabadított tárhelyet. Nagyon sok olyan mobil-applikáció van, ami nagyon hasznos utazás közben. Jöjjön hát a felsorolás:
map.me:
Egy offline is használható térkép, sok hasznos funkcióval. Nem csak az útvonalat mutatja, de a közelben lévő hoteleket és éttermeket. Akkor is működik, ha semmilyen jel nem érkezik a telefonodra. Előre le tudod menteni a térséget, várost, ahova mész, így ott már nem kell vele foglalkoznod.
tripadvisor:
A nehéz útikönyv helyett, én ezt az alkalmazást használom.Itt mindig friss információt találsz arról, hogy mit érdemes megnézni egy városban, vagy környéken. Le is tudod előre tölteni az adott városról szóló információt, így akkor is eléred, ha nincs wifid, vagy helyi SIM kártyád.
Hostelworld:
Ez abban az esetben hasznos, ha mondjuk Dél-Amerikába mész, ahol valóban a hostel az egyik legolcsóbb szállás lehetőség.
XE:
Ennek segítségével nem kell átváltanod a valutát fejben. Azonnal írja a legfrissebb adatok szerint, hogy melyik pénznemben, mennyit ér a megadott összeg. Nagyon hasznos, főleg az utad elején.
Bank app:
Nézd meg, hogy a netbankodnak van-e mobil verziója. Sokkal könnyebben tudod majd intézni a pénzügyeidet, ha rá tudsz nézni könnyedén a telefonodról is.
Spotify:
Ezt az appot használom a legtöbbet. Nagyon ajánlom, hogy fizess elő a prémium szolgáltatásra, ami alig kerül valamibe, de lehetővé teszi, hogy legálisan letölts zenét. Nagyon könnyen lehet új zenéket felfedezni, és belhallgathatsz abba is, amit a barátaid épp hallgatnak.
Skyscanner: a repjegyvadász applikációt is érdemes előre letölteni a telefonodra, bár ezt nem fogod offline használni. Azért könnyebben tudsz majd találni repjegyet, ha már legalább ezzel nem kell foglalkozni.
Skype vagy Facetime vagy amit akartok:
Mindegy, hogy melyik cset programban hiszel, de legyen meg a telefonodon az az applikáció, amivel majd a szeretteiddel tartod a kapcsolatot. A whatsapp Dél-Amerikában annyira divatos, hogy hotelek ezt adják meg elsődleges elérhetőségnek.
Könyvek letöltése:
Arról már beszéltünk, hogy én inkább hiszek az ebook-ban, ha utazásról van szó. Készülj fel arra, hogy utazás közben rengeteget fogsz várni. Ha van egy jó könyv nálam, soha egy pillanatig nem érdekel, hogy épp két órája várok arra, hogy megteljen a hajó, amin ülök. Belemélyedek egy könyvbe, és csak olvasok indulásig. Meg utána is. Nem lehet elég könyvet vinni az utazásra. Ezért szerepel a cyber teendők között a könyvek beszerzése.
Bár tudom, hogy most minden gondolatot az utazás körül forog, azt ajánlom, hogy ne csak utazós könyveket vigyél magaddal. Sőt, kifejezetten nem szeretem az utazós könyveket olvasni utazás közben. Mindenféle szerzőtől, mindenféle könyvet olvasok, legyen romantikus, spirituális, kalandos, megmondós, akció. Soha nem tudom előre, hogy milyen hangulatban leszek.
Zenék letöltése:
Aki a virágokat szereti, rossz ember nem lehet. Aki pedig a zenét nem szereti, az pszichopata. Amikor zenéket töltesz le (Spotify-al legálisan), akkor arra figyelj, hogy sok olyan legyen, amit még nem nagyon ismersz. Összeállítottam neked egy playlistet. Ezt például letöltheted. Az én kedvenc zenéim vannak rajta, amiket én is utazás közben hallgatok. Nagy kedvencek.
Filmek:
Ha viszel laptopot, akkor vigyél filmeket. Értem én, hogy nem azért mész világgá, hogy filmeket nézzél, és ugyanúgy punnyadj egy kanapén, mint otthon, de hidd el, egy jó kis Jóbarátok nagyon jól esik, amikor egy sátorban fekszel, kint zuhog és villámlik már öt órája, és már mindenkit megvertél kártyában, beleértve a csigát is, aki az előbb elmászott a sátorban melletted. Nincs ebben semmi szégyelnivaló. Sőt, amikor én nagyon kilépek a komfortzónámból, igenis jól esik egy kicsit megpihenni, és csak létezni egy kicsit. Talán a legviccesebb az volt, amikor egy kocsi hátsó ülésén alaludtam, és ott filmeztem a világ egyik legszebb helyén. Jól esett, na.
Szerezz be olyan filmeket, amiket mindig is meg akartál nézni. Azt ajánlom, könnyed filmek legyenek. Ne Lars von Trier Hullámtörésén bőgd magad depresszióssá utazás közben.
Podcastok:
Mindig is nagyon szerettem a beszélgetős rádióműsorokat. Inkább zavartak a zenék egy-egy érdekesebb megszólalás között. A reklámokról meg ne is beszéljünk. Magyarországon még nincs jó podcast sajnos, egy két kivétellel. Pál Feri például “keddi alkalmai” például elérhető, és nagyon ajánlom, hogy pár beszéde legyen fent a telefonodon, mert jól esik magyar szót hallani, pár hónap angolzás után.
Nagy kedvencem még a TED Talk, ami szintén ingyenesen elérhető, illetve Tim Ferris podcast műsora, ami olykor két órás interjúkat közöl nagyon inspiratív emberekkel. Tárazz be egy két podcastot, hosszabb buszutakra. Elalváshoz is tökéletes.
Képeslap lista:
Ne.Vegyél.Szuvenírt. Nincs semmi értelme. Nem csak végig kell cipelned az fél világon, de az ajándékozott ismerősöd a műmosolya mögött, a fejében visszaküld oda, ahonnan jöttél ( értsd: melegebb éghajlatra). Ez megint valami, amivel nem tud mit csinálni, és bunkóság kidobni. Ehelyett a képeslap nagyon meg tudja mosolyogtatni az embert. Nincs is annál szebb, mint amikor valaki végre egy személyes üzenetet talál a postaládájában, a sok számla és reklámújság között. Nem kell nagy dolgokat írni, és elég mindenkinek egyet elküldeni. Olykor elég drága mulatság. A barátaid postacímét kérd el még otthon, és egy táblázatban mentsd el. Én azt is a nevek mellé szoktam írni, hogy végül ki, honnan kapott, hogy mindenki kapjon egyet valahonnan. Ezt üzenetekből kihalászni rémálom útközben, szóval jó, ha előre begyűjtöd őket.

UTAZÁS ELŐTTI NAPOK
Pre-Trip Stress
Az indulásod megelőző pár hétben, fel fogja váltani az izgalmat a félelem. Akármennyire is késznek érezted magad az útra, szép lassan kezd megfordulni veled a világ. Annyi minden van már a hátad mögött. Az oltások megvannak, a hátizsák megvan. A főnök elengedett, esetleg már fel is mondtál. Talán már az albidat is felszámoltad.
A repjegyedre írt időpont vészesen közeleg, neked pedig folyamatos hiányérzeted van. Tényleg kész vagyok mindennel? Néha elképzeled, hogy két hét múlva ilyenkor hol leszel, de az izgatottság helyett most egy jókora gombóc feszül a gyomrodban.
A jó hír az, hogy ez teljesen normális. A rossz pedig az, hogy erre nem igazán van gyógymód.
Nem véletlenül mondják azt, hogy az utazással együtt jár az is, hogy elhagyd a komfort zónád. Ha pedig elhagyod azt a bizonyos zónát, akkor normális, hogy előtte be vagy tojva.
Emlékszem, egyben tartottam a harmincadik születésnapi bulimat és a búcsúbulimat a Nagy Út előtt. Úgy hatvan ember érkezett a kis kocsmába számunkra elszeparált részbe. Nem sokkal kezdés után, azt vettem észre, hogy kézről kézre járok, mindenki ölelget és puszilgat. Felteszi ugyanazokat a kérdéseket. “Mikor indulsz? Izgulsz? Hova érkezel? Be vagy már pakolva?”
Én pedig robotként válaszoltam minden egyes feltett kérdésre, amit nekem szegeztek. Egy rövid idő elteltével, azt vettem észre, hogy már lassan testen kívüli állapotba kerültem. Egyszerűen annyira sok volt felfogni, hogy ezeket az embereket nem tudom meddig nem fogom látni. Nem akartam belegondolni. Nagyon nehéz volt itt hagyni ennyi embert.
Az utazás alatt egy valamit nagyon megtanul az ember: elengedni. Minden kapcsolatban benne van, hogy egyszer el fogunk válni. Egyszer el kell köszönnünk egymástól. Sokszor kisebb időre, és egyszer biztos, hogy örökre. Ez egyszerűen elkerülhetetlen.
Azon az éjszakán, úgy hajnali egy felé szép lassan kezdett beérni, hogy nem szabad ennyire sokat gondolni arra, hogy nem fogom őket többet látni egy darabig. Most már minden búcsút úgy intézek, mintha csak pár hétig nem találkoznánk. Jobb lesz-e bárkinek, ha már most szomorúak vagyunk, amikor még itt van mindenki mellettünk? Az úton pedig majd tartjuk valahogy a kapcsolatot.
Az utolsó pár hét egy hatalmas hullámvasút. Egyik nap a fellegekben jársz, folyamatosan mosolyogsz, aztán megint jön a félelem. Szintén pár nappal az indulásom előtt történt, hogy az éjszakai buszról leszállva észrevettem, hogy megérkezett az első hó a városba. Ezt tetézte még az is, hogy egy templom előtt szálltam le, aminek a tornyán épp akkor ütött kettőt a mutató és megkondult a harang. Fülemben az elengedhetetlen zenével, felemeltem a fejem, és hagytam, hogy a hópelyhek itt ott összepuszilgassák az arcom. Ahogy elindultam fölfelé az utcámban, hirtelen leesett, hogy nem kell visszamennem dolgozni hétfőn. Megcsináltam. Pár nap múlva indulok, és már senki és semmi nem állíthat meg. Azt csinálok, amit szeretnék. Ennek örömére, életemben először hazatáncoltam. Az utcán senki nem járt, én pedig egyre lazábban, és egyre felszabadultabban táncoltam a házamig.
Abban a pillanatban minden szorongásom elszállt, és tudtam, hogy minden rendben lesz.

AZ UTOLSÓ ELŐTTI NAP
Az utolsó előtti nap, általában elképedéssel telik: tényleg elmegyek holnap. A hullámvasút begyorsít, és percenként van egy csomó gyomromban, aztán meg pezseg a vérem, hogy lassan indulok. Néha azért megállok egy pillanatra, és átgondolom, az átgondolhatatlant: a kalandokat, amik elé nézek most, és ami pár hét, vagy hónap múlva lehet, hogy az egyik legjobb történetem lesz.
Már csak pár dolog van hátra. Még nem lazíthatok, de már mindjárt. Holnap. És ez a holnap az a holnap, ami el is fog jönni.
Minden létező elektronikai tárgyamat teljesen feltöltöm. Közben pakolok. Ehhez mindig valami frappáns zenét választok. Ez kérem ceremónia. Ez ünnep! Táncikálva mindent kiteszek a szobám közepére. Szépen, kategóriánként: ruhák, tisztálkodási szer, elektronika, kiegészítők. Majd tovább táncolva mindennek megkeresem a helyét. Majd végül bekerülnek a hátizsákba. Mikor minden bekerült a helyére, bekapcsolom a csatokat, és megsimogatom Millit, a hátizsákot. Csöndben odasúgom neki: már csak egy nap. Milli ezt csöndben nyugtázza, de én látom rajta, hogy örül.
Kikészítem az utazós ruhámat másnapra. Egy leggings és rajta egy sort. Nem túl szexi, de tényleg kényelmes. Egy póló, egy váltás fehérnemű, és a pulcsi, ha hideg lenne a gépen.
Aznap legalább hússzor ellenőrzöm, hogy meg van-e az útlevelem és a bankkártyáim. Felírom a hostel nevét és címét a telefonomba, vagy a kis noteszbe, amit magammal viszek.
Ezek után ellenőrzöm, hogy mikor indul a gépem, és kiszámolom, mikor kell indulni, hogy időben kiérjek. Nagy utak előtt mindig két órával korábban kimegyek legalább, és úgy számolok, hogy hatalmas káosz lesz az úton, amikor épp a kocsiban ülök, ahol a szüleim, már amolyan kabalaként kísérnek.

AZ UTOLSÓ NAP
Szinte az egyetlen alkalom, amikor az ébresztőt már háromszor megelőzőm. Már legalább ennyiszer felriadtam álmomból, heves szívveréssel pattan ki a szemem: elaludtam! Majd nyugtázom, hogy még legalább egy órám van felkelésig.  Amikor megcsörren a telefonom, azonnal kipattanok az ágyból. Az agyam pedig rögtön pörög. Minden meg van? Elraktam tegnap mindent?Tuti elfelejtettem valamit.
Ezerszer ellenőrzöm az útlevelem és a bankkártyáim, és mantrázom, hogy ha ez a kettő meg van, akkor nagy baj nem érhet. Felveszem a tegnap kikészített ruhákat, és úgy két percenként nézem az órámat. A szüleim tudják, hogy ez milyen fontos számomra, és pontban a megbeszélt időpontban ott vagyunk a kocsinál, indulásra készen. Leviszem a hátizsákom, vetek egy pillantást a lakásra, majd bezárom az ajtó magam mögött.
A kocsiban még motoszkálok egy kicsit, amikor beszállunk. Törölgetem a kezem a legginsbe, mert borzasztóan izzad a tenyerem. Ideges vagyok. Mindeközben az útvonalat ecsetelem csicseregve a szüleimnek, akik bár tudnak minden részletet, szintén nem bírják a csöndet a kocsiban.
Aztán sűrűsödnek az utazással kapcsolatos hirdető táblák a gyorsforgalmi út után. Elhagyjuk a régi Ferihegy 1-es terminált. Egyre ismerősebb a környék. Már csak egy aluljáró, már csak egy közlekedési lámpa. Minden percben ránézek apám kocsijában az órára. Most már biztos kiérek. Most már minden meg van. Minden feladatot teljesítettem, pedig mennyi DE és mennyi MAJD volt előttem. Már mind, mind elvégzet feladat. Egy pillanatig belegondolok, hogy ez nem is volt olyan nehéz, és talán egy tizedmásodpercben még büszke is vagyok magamra, hogy mindezt meg tudtam csinálni.
Meglátom a Liszt Ferenc repülőteret, apukám befordul az indulási oldara, én pedig megnyugszom.

Utószó:

Kedves Utazó!
Eddig tudtalak kísérni téged. A kapuig. Azt tudtam csak neked megmutatni, hogy hol találod meg ezt a kaput, de innentől neked kell majd átlépni. Nem tudok, és nem is akarok neked több mindent elmondani az utazásról. Azt hiszem mindent elmondtam, amit tudnod kell ahhoz, hogy elindulj, de innentől, már neked kell tovább lépni. Tudom, hogy mennyire ideges leszel akkor, amikor búcsút intesz mindennek, amit eddig ismertél. Tudom, hogy minden egyes döntésedet meg fogod kérdőjelezni. Tudom, hogy felmerülnek majd benned megint azok a kételyek, amiket ezerszer átrágtál magadban, és még az is lehet, hogy arra a konklúzióra jutsz, hogy nem vagy normális, hogy most erre a gépre felszállsz. De azt is tudom, hogy egyszer le fog szállni az a gép. És amikor a hátadra veszed a hátizsákod, és kinyílik a reptér ajtaja, elkezdődik az a történet, amit én már nem ismerek. Ebben a történetben Te leszel a főszereplő, és jobb lesz mint bármelyik film amit láttál. Bármelyik könyv, amit valaha olvastál. Lesznek benne új szereplők, akiket most még nem is ismersz, és lesznek benne olyan fordulatok, amit egyetlen egy író sem képes elképzelni. Így leszel te is szép lassan nem csak egy utazó, de a főhős a saját életedben.

Jó utat!

Hasznos linkek QR Kódokkal:

Köszönet nyilvánítás:

Köszönöm anyu és apu, hogy pont ugyanannyira hittetek bennem, mint amennyire én magamban. Apunak azt, hogy megmutatta hogy kell optimistán álmodni, anyunak meg azt, hogy hogy kell pesszimistán tervezni. És mind a kettőtöknek azt a bizalmat, amit kapok tőletek, amikor útra kelek.
Köszönöm Daninak és Jucinak, hogy
Köszönöm annak a bizonyos szoftver cégnek a vezetőségének, legfőképp Ákosnak, hogy elfogaták és támogatták döntéseimet. Természetesen a volt kollégáimnak is, hogy mellettem álltak amikor már az új életem alakítottam ki.
Köszönöm Eszti és Angéla, hogy kiskorom óta hittetek bennem, még akkor is, amikor én ezt nem tudtam megtenni.
Köszönöm, Lucának és Lindának a kitartó bartságotokat.
Az új bartátoknak, Vombesznak,Vikinek ,Norbinak és Tibinek, a rengeteg támogatást.
Köszönöm annak a rengeteg idegennek, akik formáltak, és akik megtanítottak utazni.
Végül pedig azoknak, akik olvasták a blogom, és segítetettek abban, hogy a 18. bakancslista elemem teljesüljön.