- backpacker.hu

Bori // June 8 // 0 Comments

Vigh Bori: Hogyan menjünk világgá

NEM SZÜLETÜNK UTAZÓNAK

Minden egy vasárnap délután kezdődött, a budafoki házunk nap palijában, ahova beültem ejtőzni egy kiadós családi ebéd után. Édesanyám valami felismerhetetlen dalocskát dúdolgatott, mi közben a gőzölgő, szörcsögő vasalóval a kezében sorra vette elő az újabb és újabb ruhákat. Kókadtan bambultam ki a fejemből, és a távirányítót kapcsolgattam. Tizenegy éves voltam: már nem kötöttek le a rajzfilmek, de a tipikus vasárnap délutáni uncsi csa ládi filmek sem érdekeltek. Nem gondoltam, hogy aznap bármi féle hasznosat is fogok tenni, azt meg pláne nem, hogy épp ez az érdektelen, unott vasárnap délután fogja örökre megváltoztatni az életemet.

Hirtelen megállt az ujjam a csatornaváltó gombon. A képer nyőre meredtem, amin egy füstös Buenos Airesi tangóbár eleve nedett meg.

„Ez a lábak harca” – mondta a narrátor, én meg kerek szem mel néztem a vonzás és taszítás játékos viadalát: hogyan lökik el egymást a táncosok, majd hogyan kap egyik a másik után. Mi csoda szenvedély ül az arcokon! Sehol egy műmosoly, sehol egy megjátszott, maníros, túlzásba vitt mozdulat. Minden igazi! Ak kor még fogalmam sem volt a tangóról, arról, hogy mi mindent lehet kifejezni ezzel a tánccal, és eszembe nem jutott volna, hogy az élet tökéletes metaforájának nevezzem. Nem is ismertem ezt a szót. S persze arra sem gondoltam, hogy milyen sokszor fogok átélni én is hasonló szenvedélyeket, amikor majd nagy leszek és

szerelmes. Nem tudtam volna szavakba önteni az érzéseimet, de egy másodperc alatt megfogott az a megmagyarázhatatlan erő, mely a táncosok mozdulataiból, testtartásából, tekintetéből áradt. Ebben a pillanatban nem létezett semmi más, csak a tangó és én, ez volt életem első szerelme. Egy igazi, nagy szerelem, rá adásul első látásra. Mintha az egész világot lenémítottam volna a még mindig a kezemben lévő távirányítóval. Már nem hallot tam a vasaló prüszkölését, se anyukám dúdolását. Nem hallot tam mást, csak azt a felkavaró, bizsergető zenét a tévé hangszó rójából. Ma már tudom, hogy Charles Gardell egyik zseniális tan gója volt az. Mozdulatlanul ültem, megbabonázva. És kíváncsian. Tudni akartam, hogy mi az, amit látok. Eltöltött valami furcsa ér zés: hogy ha megtudom, akkor a világról tudok meg valami fon tosat. Mert olyan titkok rejlenek ennek a zenének, ennek az is meretlen világnak a mélyén, ezeknek a táncosoknak a lelkében, az országban, ahol élnek, amiket tudnom kell. Ha törik, ha sza kad. Egy mély férfihang közben sok részletet elmondott a tangó ról, de a narrátor minden egyes szava csak növelte kíváncsisá gomat.

„Mivel a fiatalok ma már inkább modernebb zenére táncolnak, a milongára manapság már csak az idősebb nemzedék jár.” „Mi longa” – ez is milyen szép szó! Fájó szívvel értettem meg, hogy mit akarnak ezzel mondani: a tangó haldoklik. A füstös tangó bárokat ma még megtölti az idős táncosok szenvedélye, de még néhány év, és kiürülnek, bezárnak, meghalnak. Vagyis nincs sok időm, ha látni akarom ezt élőben is, nem csak azon a kulcslyu kon keresztül, amit tévének nevezünk.

Azon a csendes, unott vasárnap délutánon megpecsételődött a sorsom.

Soksok év telt el azóta, de ezt a filmet nem tudtam elfelejteni. Nem a tangó érdekelt, pontosabban az is, de nem arra vágytam, hogy megtanuljam a lépéseket. Nem érdekeltek az „egyéskettő éshárom”ra csettintő budapesti tánctanárok, sem pedig azok, akik színpadon mutatják be nekem a táncot. Arra az őszinte szenvedélyre voltam kíváncsi, amely annyira magával ragadott annak idején, amikor azt a filmet láttam. Még csak táncolni sem akartam, csak látni, ahogy két ember, a táncban összefonódva, egymást vonzva és eleltaszítva, a szemem előtt mintha minde nestül átalakulna, ahogy újra és újra olyan érzelmeket élnek át, amilyenek még a legszerencsésebb embereknek is csak egyegy nagy szerelem kezdetén adatnak meg, és ahogy ezeket az érzel meket tökéletesen ki tudják fejezni a lágy vagy épp tűhegyes, a hirtelen vagy épp selymesen simogató mozdulatokban.

Az életem közben persze ment tovább, mondjuk úgy, hogy a „normális” kerékvágásban. Az általános iskolát gimnáziumra cseréltem, letettem egy spanyol nyelvvizsgát, leérettségiztem, és egy évet tanultam Sevillában. Majd kezdett olyan formát ölteni az életem, mint mindenki másnak. Haladtam azon az úton, amit milliók tapostak ki előttem. Elköltöztem otthonról, lett egy ko moly párkapcsolatom, és elkezdtem dolgozni egy multinál mar ketingesként.

Huszonegy nap – állt a papíron a végítélet. Úgy éreztem, a Grincs eljött értem is, ellopta a karácsonyi szünetet, a VAKÁCIÓT az ösz szes betűjével együtt, és adott cserébe ebéd és kávészünete ket, délután öt órát, pár hosszú hétvégét – ha szerencsém van – és huszonegy nap szabadságot. Ezt a papírt első munkanapo mon kaptam, miután főállású munkavállaló lettem a diplomázás után.

A recepciós lány megkérdezte, miért meredek ennyire a papí rosra.

– Huszonegy nap – rebegtem.
Felnevetett.
– Nekem is nagyon nehéz volt az első nyaram a cégnél. Majd

megszokod.
Visszaültem a gépemhez, és elhessegetem a keserű gondola

tokat. Nyomogattam a billentyűzetet, meredten néztem a képer nyőt.

Eltelt pár hét, pár hónap, én meg szorgalmasan jártam a mee tingekre, nézegettem a számítógépen az órát, és vártam. Vártam, hogy 11.30at mutasson, és mehessünk enni. Majd vártam a dél után öt órát. Aztán vártam a pénteket, majd vártam a július hu szonnyolcadikát, amikor elmehetek végre a barátommal Tuné ziába egy hétre nyaralni egy all inclusive hotelbe, ahol megint előre megmondják, hogy mikor reggelizhetek, mikor vacsoráz hatok, és milyen „fakultatív programok” közül választhatok. Mi kor pedig megkérdeztem a recepción, hogyan juthatunk be a vá rosba körbenézni, megint időpontokkal teli táblázatot adtak a kezembe, hogy mikor megy a FAKULTATÍV csoport. Nesze neked szabadság! Szépen beosztottam az időmet, reggeli, napozás, ebéd, napozás máshol, és egy hét után visszaültem a gépem mögé, és vártam tovább.

Vártam, hogy végre megszokjam.

És azzal nyugtattam magam, hogy senkinek sem jobb az élete: senki sem kap több szabadságot, és velem együtt várja mindenki a szüneteket és a péntekeket. Meg azzal is, hogy nincs mese, dol goznod kell, hogy meg tudj élni. Ez az általános hozzáállás. Én meg már szinte sikítani szerettem volna: élni nem ugyanaz, mint megélni! Miért nem mondja ezt ki senki? Ha pedig én kimon

dom, naiv kisgyereknek fognak tartani, akinek még ott van a to jáshéj a fenekén.

Nem sikítottam. Mert hát végül is nem volt olyan rossz dol gom. Sőt szerencsésnek mondhattam magam. Rémtörténetekből ismertem más cégeket. Na, az enyém egészen más volt. Olyan kö zegben dolgoztam, amely szinte a második családom lett. Szeret tem a kollégákat, szerettem a főnökömet, sőt még a munkámat is. Hiszen legálisan voltam fent a Facebookon napközben, elvég re nagyrészt ott végeztem a munkámat mint „social media me nedzser”. Az irodám a Dunára nézett, és egy csodálatos parkban volt, ahol a teraszra kilépve nyáron madárcsicsergést hallottam. A barátaim mind irigyeltek, és nem győzték mondani, mekkora mázlista vagyok. És az is voltam. Láttam, hogy a volt osztálytár saim mennyire szenvednek a különböző multiknál, vadállat fő nökökkel a nyakukon, unalmas vagy csipkelődő kollégákkal kör bevéve ülnek egy nyitott irodában, és ha tüsszentenek, az egész emelet megszólal: „Egészségedre!”, ők meg közben reményked nek, hogy elkaptak valami vírust, mert akkor másnap otthon ma radhatnak, hogy nézzék a kedvenc sorozatukat.

Tudtam, hogy jó helyen vagyok. A probléma a kerettel volt. Az zal, hogy mindenki azt mondja: normális, hogy az ember huszon egy napot kapjon az igazi életre. Én ezt sehogy sem tudtam elfo gadni. Lehet, hogy nem vagyok normális?, gondoltam. Vagy az nem normális, ahogy élek? Hogy nyolc órát dolgozom, minden nap egy órát utazom a munkahelyemre, és egy órát onnan haza, a maradék időben pedig eszem vagy alszom, és arról álmodo zom, hogy táncosokat nézek egy Buenos Airesi tangóbárban?

Ma már látom, hosszúhosszú évek teltek el úgy, hogy azt gon doltam, az álmok olyan dolgok, amik csak akkor válnak valóra, ha valakit nagy szerencse ér. Azt gondoltam, nekem semmi kö

zöm sincs ahhoz, hogy ez hogyan fog megtörténni. Vagy megnye rem a lottó ötöst, vagy befut a szőke herceg, akinek még a lova is zöldhasút eszik zab helyet. Eszembe sem jutott, hogy tehetnék valamit én is, hogy beteljesüljenek az álmaim.

Nem tudom, hogy alakult volna az életem, ha nem kapom meg azt a pofont huszonöt évesen. Lehet, hogy még mindig ugyanab ban a pozícióban dolgoznék, és „normális” életem lenne.

Hogy mi történt? Három év együttlét után egyre világosabbá vált, hogy napról napra hullik darabokra a kapcsolatom a bará tommal. Se enni, se aludni nem tudtam. Rettenetesen összetört a szívem, és alig kaptam levegőt a fojtogató önsajnálattól, a dühtől és a féltékenységtől. Két hét szünetet kértem a sráctól, hogy át gondoljam, mit tegyek. Hogy túl tudome tenni magam azon, ami történt. És hogy adoke még egy esélyt a kapcsolatunknak. Persze a szünet nem azt jelentette, hogy az agyamat is ki tudtam kap csolni. Mintha egyfolytában az agyamat és a gyomromat harapták volna a gondolataim, szusszanásnyi időt sem hagyva, hogy végre átgondoljam, mit is szeretnék. Jó, tudom, mással is megesett már ilyen. Hogy ez a csalódás nem volt nagyobb, mint bárki másé, aki nek összetörték a szívét. De nekem ez volt az első igazi nagy sze relmem. Az a szenvedélyes, vonzóstaszítós. Mint a tangó.

Egyik reggel, egy átvirrasztott éjszaka után, vállamra vettem a bringámat, lesétáltam a földszintre, hogy betekerjek az irodá ba. A Dunaparton vezetett az utam, tavaszi napsütés melenge tett, és egyszer csak azon kaptam magam, hogy az önsajnálat he lyett rárámosolygok a reggeli bringásokra. Egy kis időre nem csak fájó gondolatok keringtek a fejemben. Előtte napokon át borús idő volt, s most a meleg napsugaraktól kicsit erőre kap tam. Feltettem magamnak a kérdést, ami akkor motoszkált a fe jemben, amikor a szünetet kértem Gergőtől. „Mihez kezdek, ha

ennek a kapcsolatnak és a vele együtt megtervezett jövőnek vé ge? Mi lenne az első dolgom akkor, ha tényleg szakítanánk?” És szinte reflexből érkezett a válasz: „Elmennék Buenos Airesbe!”

Megálltam a bringámmal. Hirtelen azt éreztem, a végére kell járnom, de most azonnal annak, ami az elmúlt tizennégy évben a fejemben zajlott. Hányszor mondtam már magamban, hogy MAJD elmegyek DélAmerikába! Hányszor és hányszor kötöttem valamihez, ami aztán sosem következett be! Mi ez a sok MAJD és a sok DE? Mégis mit ér az a pillanat, ami egyfolytában jön, de so sem jön el?

És ekkor végre megértettem, hogy így soha, de soha a büdös életben nem jutok el abba a tangóbárba. Miért ragadok bele ugyanabba a gondolatmenetbe? Meddig akarom még dédelgetni ezt az álmot? Miért hagyom, hogy csak egy képzeletbeli ments vár legyen?

Olyan volt ez a pillanat, mintha átszakadt volna egy gát az agyamban. Már attól mámoros állapotba kerültem, hogy az uná sig ismételgetett szavak – a MAJD és a DE – helyett most olyan új gondolatok jelentek meg a fejemben, hogy: „Mi lenne, ha MOST tényleg elmennék?” Már nem gondoltam az összetört szívemre, már nem sajnáltattam magam. Beletapostam a bringám pedáljá ba, és úgy tekertem, mint még soha. Mintha utol akartam volna érni a fejemben száguldó gondolatokat.

Beértem az irodába, leláncoltam a bringámat, feltéptem a be járati ajtót, és felrohantam a számítógépemhez. Levegő után kapkodva, leizzadtan beírtam a keresőbe: „Budapest–Buenos Ai res repjegy.”

Nem mondom, a jegy nem volt olcsó, hiszen akkoriban még azt sem tudtam, hogy hol és hogyan lehet olcsó repülőjegyhez jutni.

De azon a tavaszi napon egyszer és mindenkorra leszámoltam a kifogásokkal, és egy pillanatig sem érdekelt, mennyibe kerül az út. Az már sokkal inkább, hogyan fogom megszerezni rá a pénzt.

Ettől a naptól az irodában, ha csak tehettem, képeket néze gettem Argentínáról. Elképzeltem magam, ahogy ott állok az Andok lábánál, és hunyorgó szemem fölé tartom a kezem, hogy árnyékában jobban kivehessem a hegyvonulatot. Szinte éreztem a mellettem álló ló szagát, és a füstöt, ami a sátram mellett égő kis tábortűzből jön. Akkoriban így képzeltem el a világgá me nést.

Ezekben az álmodozó napokban a kezembe került egy könyv. Kérd és megadatik – ez volt a címe. Ajándékba kaptam egy céges rendezvényen. Otthon unottan belelapoztam. Az első pár olda lon az író leírja, hogy hangokat hall, és ezt a könyvet ŐK (a han gok) diktálták neki. Az első gondolatom az volt, hogy talán nem kellene egy olyan szerzőre vesztegetnem az időmet, aki han gokat hall, de tovább olvastam, inkább csak azért, hogy magam ban elszórakozzak az írónőn, és szarkasztikus megjegyzésekkel kommentáljam a badarságait. A könyv hosszasan taglalta, hogy nem arra kell figyelnünk, hogyan érjük el álmainkat, a lényeg, hogy jól érezzük magunkat. Vagyis szabadon álmodozzunk. A töb bit majd a „hangok” megoldják.

„Na persze, holnap érkezik százötvenezer forint a számlámra. Csak úgy az égből” – mondtam, és egy grimasz kíséretében a sa rokba hajítottam a könyvet.

Másnap kora reggel megcsörrent a telefon az íróasztalomon. A pénzügy volt, kérték, hogy menjek be hozzájuk egy beszélge tésre. Húsz percig magyarázták, hogy mivel történt egy kis el számolás a diákmunkaközvetítőnél, amin keresztül dolgoztam tavaly a cégnél, úgy tűnik, több adót fizettem be. Ezt most visz

szautalják a következő havi béremmel együtt. Az összeg száz ötvenezer forint volt. Azt sem tudtam, hogy mi az az adóvissza térítés, de nem nyilván nem kérdezgettem sokat, hogy ez hogy történhetett. Sokként ért a váratlan szerencse, és csak nagy vi gyorral bólogattam.

Amikor visszakóvályogtam az íróasztalomhoz, szinte lerogy tam a székre. „A mindenit, hát ez működik.” Kicsit sajnáltam, hogy nem használtam ki jobban az aranyhalamat, és nem rögtön egy millió forintot kívántam előző nap. Abban még ma sem vagyok biztos, hogy ezek a hangok valóban létezneke. Abban sem hiszek, hogy elég szabadon álmodozni, és előbbutóbb megvalósulnak az álmaink. Abban viszont biztos vagyok, hogy ha valamire igazán szükségünk van, akkor meg fog érkezni a segítség valahonnan.

Ez a százötvenezer forint arra volt elég, hogy elhiggyem, ka pok még segítséget, ha eleget foglalkozom a dologgal. Abban is segített, hogy meghozzam a döntést: januárban indulok.

Ettől a naptól kezdve mindennap bújtam az internetet, hogy kitaláljam, hogyan juthatok ki. Meg naponta több órán keresztül kerestem önkéntesmunkalehetőségeket Buenos Aires környé kén, és eldöntöttem, hogy elmegyek Peruig, ha már életemben először átrepülöm az óceánt.

Fél évem volt arra, hogy összeszedjek valamennyi költőpénzt. A mostani eszemmel azt mondom, nagyon sok szerencse is ért, hiszen még fogalmam sem volt róla, hogyan lehet ügyesen, ol csón, praktikusan utazni. Nem tudtam, mennyi pénzre lesz szük ségem. Nem tudtam, hogyan kell közlekedni ott, Argentínában. Meg azt sem, hogyan fogok vigyázni magamra.

Január ötödike vészesen közeledett. És nekem, ugye, akkorra szólt a jegyem. A kezdeti izgalmat felváltotta a félelem. Sőt pánik. „Nem vagyok normális, nem vagyok normális” – mondogattam

magamban. És az egyetlen válaszom erre az volt: valahogy majd csak megoldom a felmerülő problémákat.

Kimentünk a reptérre a családommal és a barátommal, akivel időközben kibékültem, és aki megkért, hogy költözzünk össze, miután hazajöttem. Egész testemben remegtem, ahogy hátat for dítottam szeretteimnek, és amikor átértem az ellenőrző kapun, azt gondoltam: most már csak én vagyok. Senki más.

Tizennyolc órával később, amikor leszállt a gépem, izgatottan léptem ki az új életembe. Sokáig próbáltam megtalálni a nevem valamelyik argentin taxis által tartott kartonlapon, de be kellett látnom, hogy az önkéntesfogadó szolgálat elfelejtett fogadni. Nem volt ott senki.

Fogtam egy taxit, és elmentem a hostelbe, ahol a mosolygós recepciós ismertette a hostel szolgáltatásait, elővett egy térké pet, és bejelölgette, hogy merre mehetek, és merre ne menjek az istenért se! Alig vártam, hogy végre kérdezhessek:

– Hol van tangóbár?

Két napot kellett várnom. Pénteken a legöregebb tangóbárban összegyűltek a helyiek. Előtte volt egy kis tánctanfolyam turis táknak. Mindenki rajtam nevetett: tangózni flipflop papucsban? Az óra után leültem egy asztalhoz, és vártam.

Szép lassan megtelt a hatalmas terem emberekkel, és felcsen dült a tangó ritmusa. A párok összekapaszkodtak, és elkezdtek mozogni a tangó édes dallamára. Senki sem is figyelt a papucsos, pörgős szoknyás magyar lányra, akinek leégette az orrát a januá ri nap. De a lány lélegzetvisszafojtva nézte őket.

Ámulva figyeltem, hogyan változik meg az arcuk abban a pilla natban, ahogy elkezdenek táncolni. Persze hogy nem foglalkoz

tak velem, hiszen nem azoknak táncoltak, akik nézik őket. Csakis arra koncentráltak, hogy megéljék a szenvedélyt, mely a mozdu latokból a lelkükbe hatolt, s a lelkükből a mozdulatokba. Felnőtt ként is ugyanolyan elképedéssel néztem őket, mint annak idején a tévében, s aztán megannyi YouTubevideón, de ez most más volt. Hallottam a cipőjük surrogását, ha közel kerültek hozzám, hallottam, ahogy lélegzetet vesznek, láttam, hogyan engedik el egymást, amikor vége van a számnak, és hogyan változnak át fia tal, perzselő szerelmesből két kis totyogós öregemberré, akik valószínűleg már évtizedek óta házasok. Éreztem az öreg fabur kolat illatát, mely több generációt látott már itt egymásba gaba lyodni. Éreztem a januári Buenos Airesi nyári este melegét, és hallottam, ahogy a nyitott erkélyen túl dudálnak az autók. Ez az élmény igazi volt.

Valahol a gyomromban elindult egy bizsergő érzés, felkúszott a mellkasomba, majd a fejembe, és én hangosan kimondtam:

– Megcsináltam!

Nem tudom, átéltéle már valaha olyan boldogságot, mely még a kisujjad körmén is látszik. Azt éreztem, hogy ez a pillanat mindent megért.

Fél évig spóroltam, küzdöttem a kétségekkel, hogy meg tu dome csinálni, majd átrepültem az óceánon, mindezt egyetlen egy pillanatért, amit tizenegy évesen megígértem önmagamnak. Ráadásul ennek a pillanatnak semmi „értelme” nem volt. Nem egy nyelvvizsga volt, nem egy diploma. Senki nem veregetett hát ba, hogy megcsináltam. Nem kaptam érte se papírt, se előlépte tést. Ez a pillanat csak az enyém volt, és csak én értettem, hogy miért fontos nekem és annak a tizenegy éves kislánynak, aki vol tam. Abban a Buenos Airesi tangóbárban megértettem, hogy

azt csinálok az életemmel, amit akarok. Nem kell senkinek az út ját járnom. És ezt a boldogságot csak akkor tudom újra és újra átélni, ha azzal foglalkozom, ami mindig is annyira vonzott. Mindazzal, amiről annyit álmodoztam. Akkor is, ha az kívülről talán hülyeségnek látszik.

Úgy gondolom, hogy ezek az álmok mindig sokkal többet ad nak, mint amit először képzelünk róluk. Az életemet végül nem a tangótáncosok változtatták meg, hanem a hozzájuk vezető út. Maga az utazás. De ahhoz, hogy elkezdjek utazni, kellett a min dennél erősebb vágy: hogy átélhessem ezt a pillanatot. Kellett az a dokumentumfilm, és kellett a párkapcsolati krízis is. Kellett egy lökés, egy erős motiváció, hogy el merjek indulni.

Ahogy már említettem, semmit sem tudtam az utazásról. Ott hon nem ismertem senkit, aki hátizsákkal utazott volna, és azt gondoltam, tényleg egyedül fogok elindulni, egyedül járom majd végig az utamat. Ezért foglaltam el magam egy önkéntes házban, ahol fizettem azért, hogy heti két napot az árva gyerekekkel le hessek. Igen, fizettem. Nem kaptam semmit, se pénzt, se szállást, se ellátást. És ez volt a szerencse.

A szervezet ajánlott egy hostelt, ahol meg tudtam szállni. Első este lementem a hostel bárjába, és belemélyedtem a telefonom ba: megírtam az otthoniaknak, hogy rendben megérkeztem. Egy szer csak azt láttam, hogy a pultnál ülő fiatalok nekem integet nek és kiabálnak: miért nem csatlakozom hozzájuk? Azt hittem, hogy egy baráti társaság, mert annyira jól elvoltak egymással. Aztán kiderült, hogy mindenki egyedül utazik, pont, mint én. El képedve kérdeztem mindenkitől egyesével: „Te is egyedül uta zol? És te is? Meg te is?”

Otthon mindenki hülyének tartott, amikor elmondtam, hogy egyedül vágok neki ilyen nagy útnak, és tessék, itt ül velem szem

ben öt ember, akik engem igazolnak. Volt egy kis „E. T. haza”élet öröm ebben a felismerésben. Ők és a hostel többi utazója adták meg nekem azt, amit talán most vissza tudok adni. A bizonyos ságot, hogy lehet utazni kevés pénzből, akár egyedül is.

A hostelben sok emberrel megismerkedtem az egy hónap alatt. Jöttek, mentek, szinte senki nem maradt olyan sokáig, mint én. Hülyeség is volt, hiszen egy hónapos tartózkodásnál simán kérhettem volna önkéntes munkát a hostelben is, de hát ezt ak kor nem tudtam.

A lényeg, hogy ez a sok új barát folyamatosan mesélt. Mesél tek az Iguazúvízesésről, a bolíviai sósivatagról, Peruról és a Ma chu Pichuról. Ezer és ezer történetet meséltek, én pedig irigy kedve hallgattam őket. Már le volt szervezve a következő önkén tes kalandom Chilében, amikor eldöntöttem, inkább a hátamra veszem a hátizsákom, és nekivágok én is a nagy kalandnak. Arra megyek, amerre kedvem tartja, azt nézem meg, amit szeretnék. Így január végén felvettem a hátizsákom, kimentem a buszmeg állóba, és elindultam északnak, az Iguazúvízeséshez.

A következő két hónapban szinte minden második, harmadik nap buszra szálltam, hostelekben aludtam. Az Andokban raftin goltam, Mendozában boroztam, az Atacamasivatagban homok dűnéken siklottam le egy sandboarddal a lábamon. Átszeltem a bolíviai sósivatagot dzsippel, bementem a világ legmagasabban lévő bányájába, ahol tizenegy éves gyerekek dolgoznak, sétáltam a boszorkánypiac szárított lámái között La Pazban, krokodilt si mogattam és rózsaszín delfinekkel úsztam az Amazonasban, csó nakáztam a Titicacatavon, bemásztam a lezárt Machu Pichuba, repülőről néztem a Nazcavonalakat, lovagoltam a tengerparton ÉszakPeruban, ahol szörfleckéket is vettem. Láttam, tapasztal tam és fejlődtem. Kinyílt a világ, nemcsak a szemem előtt, hanem

egy kicsit bennem is. Sokkal jobban megértettem a nemzetközi politikát, a környezetünkre mért csapásokat, hiszen már nem a médiából informálódtam. Végül, de nem utolsósorban: megér tettem, hogy sokkal többre vagyok képes, mint gondoltam.

Utazó lettem. Időközben újabb és újabb barátokra leltem, akik rövidebbhosszabb ideig kísértek utamon, és akik tovább mesél tek. Hallgattam őket, ahogy áradoztak a thai szigetekről, Indoné zia csodás kultúrájáról, ÚjZéland hegyeiről, India fűszeres illatá ról. Indulásom előtt fogadkoztam: „Már csak ez a három hónap szabadság, és ígérem, hogy utána rendes életet fogok élni! Me gyek én is a sorban tovább, mint mindenki más. Ráállok arra a pályára, amit mások jelöltek ki nekem. Csak három hónap. Ez az utolsó.”

Aztán, ahogy élményekkel tele hazatértem, kicsit átfogalmaz tam a fohászom. „Még öt évet utazom, aztán ígérem, mindent megteszek, rendes életem lesz. Nem csavargok tovább.” Szeren csére szép lassan rájöttem, hogy nem csaphatok be senkit, főleg nem magamat az ilyen kijelentésekkel.

Az utazásban a hazatérés a legnehezebb. Bár már alig vártam, hogy megint megölelgessem a szeretteimet, nagyon nehéz volt visszaszokni az irodai életbe. Borzasztó nehéz.

Ahogy megint ott ültem a gépem előtt, és nyomkodtam az egeret, néha csak úgy a semmiből bevillant egy kép, ahogy épp egy buszon utazom, és bámulok ki az ablakon, nézem, ahogy su han el mellettem az ismeretlen világ. Majd megint az előttem lé vő Exceltáblára meredtem. A „nosztalgia” szó valójában azt je lenti, a múlt utáni vágyódás fájdalma. Amennyire nem szerettem kint arra gondolni, hogy mi lesz itthon, úgy nem szerettem már visszaemlékezni az utamra. Arra viszont nagyon szívesen gon

doltam, hogy még mit szeretnék beletenni ebbe az életbe. Az út után már tudtam, hogy az, hogy mi fog velem történni, lehet az én döntésem is. Már tiszta sor volt, hogy nem fogom megnyerni a lottó ötöst (már csak azért sem, mert nem lottózok).

Aztán egy ebédszünetben leültem az íróasztalomhoz, kezembe vettem egy tollat, kitéptem egy lapot a jegyzetfüzetemből, és rá meredtem. Eldöntöttem, hogy erre a kis lapra minden ceremónia nélkül fel fognak kerülni azok a dolgok, amiket szeretnék meg tenni az életben. Akkor is, ha most nincs rá elég pénzem, akkor is, ha éppen nem vagyok tehetséges hozzá, vagy esetleg még fel sem találták hozzá a technológiát. Azt játszottam, hogy mindent megtehetek. Hogy kifogtam az aranyhalat, de nem három kíván ságom van, hanem annyi, amennyit csak akarok. Egyik sort írtam a másik után, gondolkodnom se kellett. Annyi dolog volt a fejem ben, hogy a kezem alig tudta utolérni gondolataim folyamát. Né ha felkuncogtam. „Milyen lenne sok ember előtt énekelni? Sze retném, hogy megjelenjenek a képeim a National Geographic ben! Megnézni a Tádzs Mahalt! Indonééziiiaaaa, az is kerüljön fel gyorsan! Galápagos és a teknősök!” Csak írtam és írtam, amíg be nem telt a papír mindkét oldala.

Összehajtogattam a kis fecnit, és eltettem a pénztárcámba, ahol azóta is tartom.

Amikor ma visszagondolok erre a pillanatra, egészen meg döbbent, hogy mennyire gyorsan ment ez a listaírás ahhoz ké pest, hogy milyen hatással lett az életemre utána. Ez az irodai füzetből kitépett papírlap ma már a legfontosabb ereklye az éle temben. Olyan, mintha akkor, húsz perc alatt megírtam volna az egész életem vázlatát. Vagy legalábbis kijelöltem volna a mér földköveit.

Bakancslistám nyolcadik pontjaként szerepelt Indonézia. Fogal mam sem volt, hogy miért is írtam fel a papíromra abban a bizo nyos ebédszünetben. Semmi kifogásom nem volt ellene, de már nem feltétlenül égetett a tűz, hogy odamenjek. Ha viszont rajta volt a listámon, és találtam is egy olcsó repjegyet, úgy döntöt tem, hogy megnézem, miért került fel „véletlenül” a listámra.

Minden utazás előtt izgulok, és a pakolás egy rémálom, mert nagyon kapkodok a zaklatott idegállapotom miatt. Most is pör gött az agyam, hogy mit hagyok otthon, és közben azzal nyugtat tam magam, hogy ha bármit elfelejtek elvinni, még mindig meg tudom ott helyben venni, ha tényleg szükségem lesz rá. Folyama tosan azt mantráztam: „Ha a bankkártyám megvan, akkor min denem megvan.”

Amikor végre többnapos utazás után megérkeztem Balira, eldöntöttem, hogy átmegyek a Giliszigetekre. Előtte, még Pa dangbaiban megaludtam egy éjszakát, másnap onnan indult a hajó a szigetre. Most a kezdeti nyugtalanságom valahogy alig akart csillapodni. Hiába sétálgattam a kikötőben, hiába hallgat tam a halászhajók kotyogását a vízen, folyamatos rossz érzés volt bennem. Nem találtam a helyem, semmi sem volt jó. Ezer szer megnéztem, mikor indul a hajó. Körbekérdezgettem, hogy jó hajótársaságot választottame, nem süllyedte el mostanában az egyik járatuk. Még az ágyba is elkísért ez a nyugtalanság, órá kon át próbáltam megfejteni, mi okozhatja a szorongásomat.

Reggel még el kellett szaladnom egy automatához, pontosab ban a szállásom tulajdonosa vitt el a robogóján. Nagyon siettem, épp hogy kivettem a pénzt, már robogtunk is tovább a kikötőbe, hogy elérjem a hajómat Gili Airre.

A hajó sebesen száguldott a vízen. Én pedig kiültem a fedélzet re, és élveztem, ahogy melengeti arcomat a napfény. Vettem egy

nagy levegőt, és végre kezdtem megnyugodni, megérkezni abba a bizonyos békébe, amely mindig eltölt utazás közben. Épp csak pár perce vigyorogtam a világba, amikor hirtelen eszembe jutott, hogy nem választottam szét a pénzem a bankkártyám mellől, és ilyet nem szabad csinálni, hiszen nem jó mindent egyszerre elve szíteni. Visszamentem a táskámhoz, kinyitottam a tárcám, és éreztem, ahogy görcsbe rándul a gyomrom, leizzad a tenyerem, és kimegy a fejemből a vér. Az ájulás kerülgetett. „Hol a bankkár tyám? Nyugi, nyugi, nyugi, meglesz az valahol” – próbáltam nyug tatni magam, de pár percnyi keresés után már nem volt kétsé gem többé: elfelejtettem kivenni a bankautomatából.

Tapasztalt utazónak hittem magam, nagyképűen az gondol tam, hogy mindent tudok az utazásról, de ekkor szembesülnöm kellett azzal, hogy elég nagyot hibáztam. Egyetlen kártyával si került elindulnom. Aztán megnéztem, mennyi pénzt vett ki ez a „tapasztalt utazó”, és kiderült, hogy még egy fatális hibát elkö vettem. Csak annyi pénz volt nálam, hogy meg tudjam venni a je gyet a hajóra visszafelé, kifizessek egy éjszaka szállást, és ha na gyon ügyes vagyok, lesz reggelim is. Ráadásul ez egy nagyon rö vid utazás volt, összesen két és fél hetem volt Indonéziában, ami, lássuk be, gombócból is kevés. Így ha visszamegyek, akkor buk tam két napot, és persze lehetséges, hogy nem tudom majd kibe szélni a kártyámat abból az ATMből.

Pörgött az agyam, hogy mit csináljak. Egyedül vagyok, egy olyan szigetre tartok éppen, ahol még úthálózat sincs, nemhogy Western Union. A hajó elkezdett lassulni, nekem pedig meg kel lett hoznom a döntést, maradoke rajta, vagy visszamegyek le vadászni a kártyámat.

Szép lassan közeledtünk a szigethez, én pedig tátott szájjal fo gadtam be a látványt. Fehér homokos part, pálmafák, mosolygó

helyiek, és izgatott, vigyorgó utazók. Akiket most legszívesebben elküldtem volna még melegebb éghajlatra féltékenységemben, amiért nekik a világon semmi gondjuk nincsen. A dilemma meg oldódott: márpedig én itt leszállok. Lesz, ami lesz!

Tudtam, az első feladatom az, hogy megnyugodjak. Így hát gyorsan, még a kikötőben visszaszoktam a cigire. Idegesen nem lehet jó döntést hozni, ugyebár. Ahogy ott ücsörögtem a parton, nézegettem a papucsban mászkáló turistákat Millin, a hátizsá komon ülve, és egymás után szívtam a cigiket, szép lassan kezd tem megnyugodni. Elkezdtem apró lépésekben gondolkozni. „Először is kell találnom egy olcsó szállást”– gondoltam.

– Szerencsés lány vagy, ez volt az utolsó ágyunk – mondta a hostel recepciósa tíz perccel később, amikor becsekkoltam. Én pedig elhittem, hogy az vagyok.

Kicsit megkönnyebbülve sétáltam be a négyágyas hostelszo bába, legalább tudok majd hol aludni. Egy mosolygós német lány épp pakolászott az alsó ágy mellett, amikor beléptem. Széles mo sollyal üdvözölt. Azonnal hallottam a kiejtésén, hogy német, két ség sem fért hozzá. Belekezdtünk a kötelező körökbe, amiket minden utazóval történő megismerkedés során végig kell játsza ni. „Honnan jöttél, meddig maradsz?” Majd egy kis beszélgetés után láttam, hogy fájlalja a térdét. Mikor rákérdeztem, mi tör tént vele, elmesélte, hogyan ütötte be a lábát búvárkodás közben, én meg elmondtam, hogyan vesztettem el kártyámat, és hogy azt sem tudom, hogyan fogom elhagyni a szigetet. – Nyertem! – mondtam, s végre kicsit tudtam nevetni a saját hülyeségemen.

A lány rám nézett, és szinte gondolkodás nélkül azt mondta: – Én tudok pénzt adni, ha kell. Semmi gond. – Azt hiszem, akkor még a nevemet se tudta. Még ma is lúdbőrös leszek, amikor erre a pillanatra visszagondolok. Elfogadtam a segítségét. Kimen

tünk a legközelebbi és egyetlen automatához, és ő megnyomta azt az opciót, amivel a lehető legmagasabb összeget vette le a kártyájáról. Még mindig mosolyogva átnyújtotta nekem a pénz köteget, ami másfél millió rúpia volt. Tetőtől talpig rázott a hi deg, és már ott az automatánál elkértem minden adatát, hogy amint lehet, át tudjam utalni neki a kölcsönadott pénzt. A német lány teljes nyugalommal azt felelte: tudja, hogy meg fogom adni. Mindenkivel előfordul, hogy bajba kerül, és azért vagyunk embe rek, hogy segítsünk egymásnak. Azt is hozzátette, hogy ha vélet lenül nem adom meg, akkor maximum csalódik, de eszébe sem jutna, hogy ne adjon nekem pénzt azért, mert esetleg csalódnia kell, és nem adom meg. Fé mindezt mosolyogva mondta. Fé, ez volt a neve. Spanyolul azt jelenti: hit.

Ez a lány nem is tudja, hogy hány embernek segített. Azóta én is átvettem a filozófiáját, és ha bármelyik utazó anyagi gondok kal küzd, mosolyogva segítek neki. Eddig mind megadták, mint ahogy én is megadtam a német segítőmnek.

Aznap este elmentünk egy bárba megünnepelni, hogy az élet szép. Még napközben láttam, hogy este az egyik tengerparti bo degában lesz élő zene. Az U alakú bárt hátizsákos utazók és hely béliek ülték körül. Amint megérkeztünk, Jey, az énekes, aki fura sapkában ült a bár közepén a gitárjával, nagy nevetve rögtön fel szólított bennünket, hogy mutatkozzunk be. Így egy perc alatt a bár vendégei egy nagy baráti társaságot alkottak. Csendben szürcsölgettük a kis üveges Bintang sörünket. Mellettem egy öt ven év körüli ausztrál fickó ült, Mowie.

– Fotós vagy? – kérdezte mély, dörmögő, recés hangján. Végig néztem magamon. „Végül is lehetek” – gondoltam magamban. Akkoriban már olvastam egy könyvet a fotózásról, Fotózás hü- lyéknek volt a címe. Szóval, mondjuk, hogy valamennyire tudtam

fotózni. Válaszul megmutattam egykét fotómat, amiket aznap készítettem. Mowie rögtön vázolta az ötletét: van négyöt bunga lója itt Gilin, és kellenének fotók a weboldalra. Felajánlotta, hogy a szolgáltatásaimért cserébe szállással fizet. Elvállaltam a felada tot, és azt éreztem, ez a nap nem lehet már ennél jobb. De ahogy a hostel recepciósa is mondta: szerencsés vagyok, és még mesz sze volt a nap vége.

Abban a kis társaságban, a tengerparti Safari bárban elejtet tem egy fél mondatot, amiből kiderült, hogy énekes vagyok egy hobbizenekarban. Azonnal kaptam is egy mikrofont, és egy kis szégyenlős vonakodás után beálltam énekelni. Az egy számból kettő lett, majd öt, és nemsokára azt vettem észre, hogy már elég régóta szórakoztatom a közönséget egy indonéz zenekarral, amiért cserébe végül nem kellett kifizetnem a számlám. Éneklés közben láttam, hogy Fé sorra mesél valamit a körülötte ülőknek. Mint aztán megtudtam, nagy áhítattal azt mesélte el mindenki nek, hogy aznap valamilyen módszerrel meggyógyítottam a tér dét, amit beütött. Amikor végre abbahagytam az éneklést, jött a következő meglepetés. Többen ki szerették volna próbálni azt a természetgyógyászati módszert, amit tizenhat éves korom óta tanulok. Természetesen vállaltam.

Másnap sorra jöttek az emberek az új bungalómba, hogy meg nézzék a magyar boszorkányt, aki pránanadizik (akármit jelent sen is ez). Cserébe ételeket hoztak. Ez alatt a pár nap alatt úgy álltak össze a csillagaim, vagy olyan szorgosan ténykedtek a vé dőangyalaim, hogy csak tátott szájjal pislogtam, látva, hogy min den hipphopp megoldódik. Hihetetlen, de amint nem volt sem mim, meglett mindenem. És ahogy Buenos Aires és a tangó, ez a listaelem sem csak annyit adott, amit előre elképzeltem. Emlék

szem, utolsó nap ott ültem a naplementében, hallgattam a zené szeket, és ebben a giccsben arra gondoltam, mennyivel jobban megéri a tudást hajszolni, mint a pénzt. A fotózás, az éneklés és a természetgyógyászat mind azért volt jelen az életemben, mert kíváncsi voltam, hogy mire vagyok képes. Nem volt mögöttes szándék benne. Az hajtott, hogy megismerjem a határaimat. Ak kor azt gondoltam, hogy ezek a határok körberajzolnak engem. Ma már úgy gondolom, hogy nem a határok jellemeznek minket, hanem az az erő, amivel ezeket át tudjuk lépni.

Négy nap alatt mindent megoldottam, pedig pénz és barátok nélkül jöttem a szigetre. Valaki megkérdezte tőlem, hogy mit csi nálok otthon. Mi a munkám. Nem tudtam nevetés nélkül kimon dani, hogy marketinges vagyok egy szoftvercégben. Annyira ir reálisan hangzott ez a számból ott, a fehér homokos tengerpar ton, a pálmafák alatt. Aki megkérdezte, úgy tette fel a kérdést, hogy mit csinálok az „igazi életben”. Ránéztem, és csak annyit mondtam: ez az igazi élet, a másik a mátrix.

Aznap, Gili Airen kezdett megfoganni bennem a gondolat, hogy talán nem kell nyolc órát ülnöm egy íróasztal mögött, várva a huszonegy napot. Mi lenne, ha útközben dolgoznék? Még csak ébredezett a dolog bennem, és ízlelgettem a gondolatot. Milyen lenne így élni? Milyen lenne ez az új élet?

Miután elhagytam Gili Air szigetét, még közel két hetet utaz gattam, végül utolsó napjaim egyikét szörfözéssel töltöttem egy Pachitan nevű helyen, Jáva szigetén. Esténként a hostel mind a nyolc lakója összeült, és számomra teljesen érthetetlen kifejezé sekkel nagyon sokat meséltek arról, hogyan szörföztek aznap. A szörfösök nagyon furcsa utazófaj. Semmi más nem érdekli őket, csak a hullámok. Közben pedig a világ leglazább emberei,

akik a hullámok meglovaglása közben valamiféle nirvánába ke rülnek. A nevét sem tudom annak az utazónak, aki végül feltette az ire a pontot a tervemen.

Amikor elmeséltem neki, hogy mennyi helyen jártam az elmúlt két és fél hétben, hogy szinte minden másnap más városban aludtam, mély bólogatással kísérte a számból kiömlő sok hely ségnevet. Amikor végre abbahagytam a szövegelést, szótlanul ült még egy kicsit, egy szálkát babrált az asztalon, majd összefoglal ta: szóval mindenhol voltál, de nem érkeztél meg sehova sem.

Rám nézett. Hideg kék szemű német volt. Most én maradtam csöndben. Nem kavargott már semmilyen mondat a fejemben. Elnémultam, mert ez a fickó kimondta helyettem: utazni tudok, de megérkezni nem. Eldöntöttem: a következő utamra nem ve szek retúrjegyet. Meg akarok érkezni.

Borzasztó volt hazaérni a Bem rakparti albérletembe. Amíg én Indonéziában kalandoztam, a magyar fővárosba megérkezett az ősz. Napokon át csak szakadt az eső, az emberek elővették az őszi kabátokat és az esernyőket. Bekapcsolták a fűtést, és meleg leveseket ettek. Arra jöttem haza, hogy két nagyon közeli barát nőm elhagyta az országot, és többé nem volt a szokásos kedd es ti dumaparti, hogy kibeszéljük a hetünket. Nem tudtam mit kez deni magammal, semmihez sem volt kedvem, és akármikor meg kísértett egyegy boldog kép az indonéz szigetekről, gyorsan próbáltam elfelejteni. Bezárkóztam.

Az utazás utáni depresszió ezúttal sokkal erősebben ütött meg, mint valaha. Egész nap sorozatokat néztem, a munkahelye men beteget jelentettem, és ettől még súlyos bűntudat is kínzott. Mert a depresszió ugye nem olyan betegség, ami miatt az ember szabadságot kér. Persze nem vettem észre, hogy depressziós va

gyok, egészen addig, amíg be nem kellett kapcsolnom a katto gós gázkonvektort. Felmentem aludni a galériára, amikor eszem be jutott, hogy még nincs bekapcsolva a szénmonoxidmérőm. „Nem is baj”, gondoltam, de mielőtt elaludtam volna, agyam leg rejtettebb zugából még egy kicsi hang szivárgott ki: „Bori, ilyen mélyen azért még sosem voltál.”

Másnap meglátogattam a szüleimet. Ez nem olyan, amit le le het mondani, akármilyen állapotban van is az ember. Csak a zu hany segíthetett, amit pár napja meg sem közelítettem. Meleg vi zet locsoltam az arcomra, hátha egy kis életenergiát kapok tőle. Aztán vagy húsz percig álltam a forró víz alatt, s közben próbál tam minden gondolatot kizárni a fejemből. Ahogy kiléptem a sző nyegre, csuromvizesen a tükörbe bámultam. Azt viszont teljesen belepte a pára, de volt ott valami, ami egy csapásra véget vetett az elmúlt egy hét szenvedéseinek. A párában egy szöveg rajzolódott ki: „You deserve to be happy.” Megérdemled, hogy boldog legyél.

Lassan kezdett derengeni, hogy indulásom előtt firkáltam ezt fel a tükör párájába, és most egy jól célzott üzenet lett magamnak – magamtól. Arra, hogy miért írtam fel ezt annak idején, mind a mai napig nem emlékszem. Óhatatlanul elkezdtem mosolyogni a fura véletlenen, és szép lassan leesett: ezt is meg fogom oldani, ugyanúgy, mint minden más problémát eddig, mert igenis meg érdemlem, hogy boldog legyek. Betettem az egyik kedvenc szá momat, feltekertem a hangerőt, és kiugráltam magamból minden maradék rossz érzést. Délutánra kisütött a nap, én pedig pár hét múlva már azon dolgoztam, hogyan menjek világgá.

Kellett ez a mélyrepülés. Ahogy visszaemlékszem ezekre a na pokra, már látom, hogy ez a depresszió erőgyűjtés volt. Szinte ki robbantam a motivációtól, amikor végre talpra álltam. Olyan volt

ez, mint a kézifékes indulás, egy ideig egy helyben álltam, de köz ben komoly munka zajlott bennem, aztán egyszer csak elenged tem a kéziféket, és elkezdtem szervezni a Nagy Utamat. Azt, ami kor nem veszek retúrjegyet. Nem tudtam, hova, csak az időpon tot adtam meg magamnak: 2015. január. Vártam a jeleket, hogy hova utazzam, és közben összeírtam minden teendőmet.

Több mint egy éven keresztül dolgoztam azon, hogy készen álljak. Megtanultam pénzt csinálni, spórolni. Összeírtam, milyen előkészületek szükségesek a Nagy Út előtt. Megpályáztam az új zélandi working and holiday vízumot, és meg is kaptam. Teljesen más volt ez a felkészülés, mint amit eddig csináltam. Soha nem voltam ennyire tudatos. Most viszont szükség volt rá, hiszen még nagyobb fába vágtam a fejszémet.

2015. január 12én indultam útnak. Erre, a Nagy Útra tulajdon képpen minden addigi utazásom felkészített. A délamerikai uta mon hihetetlen szerencsém volt. Teljesen tapasztalatlanul vág tam bele, de úgy is megoldottam mindent. Igaz, közben az összes hibát elkövettem, amit csak lehet. Tényleg. Nem mondom, hogy azóta nem hibáztam, sőt! Viszont szerettem volna neked, Kedves Olvasó, megadni a lehetőséget, hogy az én hibáimból tanulva el tudj indulni Te is a saját utadon.

Nem állítom, hogy elég csak álmodozni, kívánni, bevonzani, amire vágysz, ahogy a hangok mondták a Kérd és megadatik cí mű könyvben. Nagyon sok munka áll még előtted.

Nekem az az egy év, amíg a Nagy Útra készültem, kőkemény volt. Tele kétségekkel, félelemmel és munkával. Ezt az egyéves fel készülést, a vele járó sok munkát írom most le, hogy legyen egy vázlatod. Azért, hogy ne neked kelljen kitalálnod, mi mindenre kell gondolni indulás előtt. Talán így egy kicsit könnyebb lesz. Rá adásul szerettem volna adni valamit a magyar vándorvágyóknak:

a saját példámat. Feketénfehéren. Főként azért, mert nekem már megadatott, hogy találkozhattam más utazókkal, először Buenos Airesben, majd a világ minden táján, és ők megtanítottak utazni.

A sok munkának persze meglesz a gyümölcse. Emlékszem, egy kambodzsai buszon ültem, útban Angkorvat felé. Alig fértem el a mellettem ülő nő miatt, aki két nagy zsákot is tett a lábaink hoz. A levegő fülledt volt, az utastársammal egy emberré izzad tuk össze magunkat. Éhes voltam és szomjas. Napok óta alig aludtam. Ahogy szoktam, akkor is bámultam ki az ablakon, és fi gyeltem a fejemben hömpölygő gondolatokat. Visszaemlékeztem arra, mennyi munka van mögöttem. Mennyire nehéz volt. De most itt ülök ezen a buszon, előttem van még egy thaiföldi út, és irány ÚjZéland. Nem tudom, hogy mi vár rám, de még mindig szívesebben izzadok itt egy hétfő délelőtt, mint mennék be a vi lág legjobb irodájába dolgozni. Végre ott vagyok, ahol lennem kell: úton. A sok munkának köszönhetően lett egy ügyfélköröm, és onnan dolgozom, ahonnan akarok. Digitális nomád lettem, és addig élem ezt az életet, ameddig én akarom.

Nem kell neked is rögtön egy egyirányú jeggyel világgá men ned. Mint látod, nekem is hat év kellett ahhoz, hogy úgy érezzem, most végre így akarok elindulni. Persze a döntés mindenben a tiéd lesz, hiszen ez a te utad és a te történeted lesz.

MIT VÁRHATSZ AZ UTAZÁSTÓL?

Rendben. Komoly munka lesz, nemcsak az előkészület, de igazá ból az utazás is. Sokszor halljuk a komfortzóna szót egy szöveg környezetben a hátizsákos utazással. Ráadásul ezt a zónát át is kell lépni útonútfélen: kényelmetlen szállások, reptéren alvás, veszélyes autóutak.

Na de akkor miért vagyok érte annyira oda, hogy az egész éle temet a feje tetejére állítottam?

Elsőként, azt hiszem, a békét emelném ki. Olyan érzést kaptam minden egyes utamon, ami lepipálta az otthon biztonságát. Meg lepő módon én akkor érzem magam egységben, amikor minden teljesen kiszámíthatatlan körülöttem. Nem mondom, hogy folya matosan boldog vagyok, persze erre is van példa, de a békét én jobban szeretem. Rájöttem, hogy a boldogság nagyon túlértékelt a mi társadalmunkban. Folyton azt hallom, hogy az emberek „ke resik” a boldogságot, párkapcsolatokban, munkában, életben. Ezt mondják mindig a gyerekeiknek: csak az a lényeg, hogy boldog legyél. Ez viszont szerintem lehetetlen. Boldog lehet az ember percekre vagy esetleg órákra, de ki van zárva, hogy ez hosszú tá von fenntartható lenne. A béke, az más. Amikor már nem annyira tudnak felidegesíteni a világ dolgai, vagy bármi, ami körülöttem történik, ezt érzem: eltölt a béke. Az elmúlt hat év utazásai során a békét sikerült megtalálnom és hazahoznom magammal. Nem hiszem, hogy mindenkinek utaznia kellene. Azt sem, hogy min denkinek úgy kellene utaznia, mint nekem, és ebből kifolyólag az

is elképzelhető, hogy egy másik utazó teljesen mást talál meg, amikor elindul világot látni. Azt viszont bizton állíthatom, hogy mindenkinek alaposan megváltoztatja a hozzáállását a világhoz és a saját életéhez.

Persze látsz majd szép épületeket, gyönyörű tengerpartokat, tekergő indákkal teli dzsungeleket, rizsföldeket, sivatagokat, ha vas csúcsokat, olyat is, hogy nem is hiszed el, hogy igazi, mégis, amikor majd hazatérsz, történeteidet nem ezek fogják majd ki tölteni, hanem a kalandok, amiket megéltél, s amikhez mindezek csak dekorációként szolgáltak.

Előre szólok, hogy meg fogsz változni, és valószínűleg hosszú hosszú időn keresztül nem fogod észrevenni ezt a változást. Az út során sokat beszélgetek mindenféle utazókkal. Általában a vi lág dolgairól. Ezek a beszélgetések ébresztettek rá engem is, hogy mennyire megváltozott a világom, mióta utazom. Tudom, hogy neked magadnak kell megélned ezeket az élményeket, de azért összeszedtem egy listát arról, hogy mit tanultam az utazá saim során.

A VILÁG TELE VAN JÓ EMBEREKKEL

Kivétel nélkül minden egyes ember, aki egyszer útra kél, ugyan azzal jön haza: a világ telistele van jó emberekkel, akik segíte nek, ha baj van, és ugyanannyira kíváncsiak rád, mint te őrájuk. Megszámolni sem tudom, hány olyan helyzetbe kerültem, ami kor a gyakran oly nagyon lebecsült emberiség megmutatta az igazi arcát: a segítőkészet, a mosolygósat, a szeretőt, a vigyázót. A helyiek többször befogadtak a saját házukba, enni és inni ad tak. Közösen zenéltünk. Ma még talán azt hiszed, hogy Európán

kívül vademberek élnek, pedig igazából minden emberben ott van a jó szándék és a nemzeti büszkeség. Sok helyi szeretné majd, hogy amikor elmész, azt mondd magadban: „Tyűűű, ezek a grúzok (indonézek, thaiok stb.) milyen fantasztikus emberek!”

EZ EGY CSODÁS VILÁG, ÉS VIGYÁZNUNK KELL RÁ!

A másik, amit minden utazó ember belát idővel, hogy a boly gónk egy csoda. Lélegzetelállító színekre, formákra képes a ter mészet. Sokszor úgy beszélünk magunkról, mintha nem ennek a természetnek lennénk mi is az alkotásai. Pedig bizony azért jár ja át az embert a szépség és a nyugalom érzése, amikor megnéz egy naplementét, mert az éppúgy a természet része, mint mi magunk.

Az útjaim sorra szebbnél szebb helyeket mutattak meg ne kem. Végül beláttam: a környezetvédelem az első számú priori tás kell hogy legyen az emberiség bakancslistáján. Meghoztam azt a döntést, hogy nem károgok többet emiatt. Nem ismételge tem, hogy valaki csináljon már valamit, hanem megteszem, amit lehet. Kulacsot viszek magammal, hogy ne kelljen újra és újra műanyag flakonokat vásárolnom, lehetőleg nem használok mű anyag zacskót, ha lehet, busszal utazom (nem mindig lehet), és rájöttem, hogy az állattenyésztés nemcsak kegyetlen, de nagy ban hozzájárul az üvegházhatáshoz, ezért lettem vegán. Amint átléped a városod határait, és a szemed nem akad már meg egyetlen házon sem, rögtön látni fogod, hogy a Földünk lenyűgö ző. Sok utazó kezd tudatosan odafigyelni arra, hogyan lehetne jobban megóvni a pusztulástól. 35

GOODBYE, FOGYASZTÓI TÁRSADALOM

Van egy hátizsákod. Ezt a hátizsákot megtömöd mindennel, ami re szükséged lehet, majd felveszed a hátadra. Minden egyes tár gyad, amit magaddal cipelsz, húzza a válladat. Jobb metaforát találni sem lehet, amikor a fogyasztói társadalom kínjairól be szélünk. A sok kütyü, dísztárgy és töméntelen mennyiségű ruha egy idő után nem a javunkat szolgálja. Arra eszmélünk, hogy a sok fölösleges dolgot nem tudjuk hova tenni a lakásunkban. Félünk, hogy ellopják őket vagy megsérülnek. Folyton le kell po rolni őket. Az egyik legfontosabb, amire az utazás tanított: az ELÉG filozófiája. Elég az étel, amit kapok, elég jó nekem az ágy, ahol alszom, elég a ruha a hátizsákomban, és elég egy sampon, hogy tisztán tartsam magam.

Ez felszabadító érzés. Szó szerint.

KILÉPSZ A KOMFORTZÓNÁDBÓL

Nem tudom, hogy csak az én fülemet üti meg többet, vagy mos tanában tényleg egyre többet emlegetjük ezt a bizonyos zónát. Nekem úgy tűnt, mintha egyszer csak megjelent volna a köztu datban. Használják útonútfélen.

Szóval, csak hogy egyről beszéljünk: a komfortzóna egy olyan állapot, amiben kényelmesen érezzük magunkat. Egy picit sem lüktet benne jobban a szívünk, semmin sem lepődünk meg, tel jesen otthonosan mozgunk benne. Viszont ha folyamatosan eb ben a zónában mozgunk, semmit, de semmit nem tudunk ta nulni.

Ez a lényeg! Nem csak arról van szó, hogy jobbrabalra tolo gatjuk ennek a zónának a határait, kicsit persze mindig kijjebb, hanem arról is, hogy egészen új dolgokat éljünk meg. És ehhez ki kell lépni a komfortzónából! Le kell győznünk a félelmeinket, tö kéletesen új dolgokat kell megtapasztalunk. Aztán az új élmé nyeinkből következtetéseket vonunk le, egyszóval tanulunk. Sok szor magunkról. Gyakran meglepjük magunkat azzal, hogy mire is vagyunk képesek. Amikor ÚjZélandon utaztam, két hónapot egy sátorban éltem. Akkor már kezdtem azt emlegetni, hogy ne kem nincs is komfortzónám, már annyira sok helyzetbe kerül tem. Ahogy ezt írom, mosolygok magamban, hiszen hogy ne len ne ilyen zónám, és az utána következő utazásaim során is tovább tologattam a saját zónámat. Soha nem szűnik meg, csak egyre jobban tudom kezelni a helyzeteket. Ez pedig egészséges önbi zalmat ad.

GYÓGYULSZ

Tudom, klisé az én történetem is. Összetörték a szívem, én meg durciból világgá mentem, és ez megváltoztatta az életem. Nem egy és nem kettő olyan emberrel találkoztam, aki egy lelki sérü lést kezelt azzal, hogy elindult megnézni, mi van a világ másik oldalán. A szkeptikus emberek erre mindig azt mondják, hogy nem menekülhetsz el a problémáid elől. Jelezném, hogy: DE. És nagyon is megéri. Amikor a kislábujjadtól a fejed búbjáig benne vagy egy konfliktusban, baromi nehéz tisztán gondolkozni, és a megoldással előállni. Elmehetsz sportolni vagy bulizni, hogy ki csit lazíts, de ez a közelébe se ér annak, amikor pár hétre kiraga

dod magad a saját környezetedből, és tisztázod egy kicsit, hogy mit érzel, vagy mit gondolsz.

A Nagy Utamról egy szerelem miatt jöttem haza, ami sajnos elég hamar véget is ért. Ezek után sorra jöttek itthon a traumák. Nem mennék most bele, hogy mifélék, elég az, hogy terápiára kellett járnom. Amikor pedig az orvosom gyógyszert szeretett volna felírni, alkudozni kezdtem. Mi lenne, ha inkább elmennék Ecuadorba teknőst simogatni? Biztos jobban lennék tőle. Meg egyeztünk, és pár héten belül már a repülőn sajnáltattam ma gam, miközben szomorú szerelmes számokat hallgattam. Nem azt mondom, hogy az első pillanattól kezdve visszatért a derű az életembe, és feldolgoztam a traumákat, de szép lassan azt vet tem észre, hogy ismét önmagam vagyok, és vigyorgok a teknő sökre Galápagoson.

Az utazás megint meggyógyított. Lehet, hogy épp azért tartod ezt a könyvet a kezedben, mert vége lett egy ilyen kapcsolatnak, és te is hallgatod mások bölcselkedését, hogy nem fog semmit sem megoldani egy utazás. Akkor a következő mondatot, kérlek, vedd jelnek: szerintem minden esélyed megvan arra, hogy meg gyógyulj.

Ciki, nem ciki, a sztereotip történet működik.

JOBBAN KEZELED MAJD A STRESSZT

Nyilván te sem úszod meg stressz nélkül, ahogy ezt már eddig is többször említettem. Nem határidőket kell majd teljesítened, ha nem buszokat elérni, kiismerni magad egy új helyen, felmérni, kiben bízhatsz meg, és kiben nem. Ez mind része lesz majd az utadnak. Bár ebben a könyvben megpróbálunk majd mindenre

felkészülni, de ez gyakorlatilag lehetetlen. Mindig szembe fogod találni magad új és új helyzetekkel, amik a te megoldásodra vár nak. Hogy mi a jó ebben? Nevetve oldod meg az itthon felmerülő problémákat, hogy úgy mondjam, keményebb és kreatívabb le szel.

És sok új barátod lesz… pláne ha egyedül utazol. Hogy szá mokban beszéljünk: nekem a három hónap alatt százhúsz új ba rátom lett a Facebookon. Nyilván ezek csak Facebookbarátok, ami semmit sem jelent, hacsak nem annyit, hogy ennyi ember volt, akivel nem csak pár szót beszéltem.

Amikor azt mondom: egyedül utazom, sokan azt képzelik, hogy hónapokig nem beszélek senkivel. Pedig az egyedül utazás annyit jelent, hogy Magyarországról nem jön velem senki, de gyakran előfordul, hogy már a repülőn találok magamnak olyan társaságot, akikkel továbbutazom. Ezekkel az emberekkel a leg több esetben ugyanolyan fából faragtak bennünket, hiszen mind annyian hihetetlen kíváncsiságtól hajtva, sok spórolás után fel vettük a hátizsákunkat, hogy megismerjük a világot. Egy közös már van bennünk, az biztos. Olyan csodálatos, amikor órákon, sőt napokon keresztül tudunk beszélgetni egy idegennel, akivel az együtt töltött napok után szinte sírva válunk el.

MEGTANULSZ ELENGEDNI

Ha már itt tartunk: az egyik legborzasztóbb az utazásban, hogy szinte folyamatosan el kell engedned valamit. Hol embereket, akiket megszerettél, hol helyeket, ahol jól érezted magad, és ami velem gyakran előfordul, tárgyakat is, amiket valahogy elveszí tettél.

Egyrészről úgy gondolom, az élet egyik legnagyobb leckéje mindenki számára, hogy megtanulja ezt a bizonyos elengedést. Mert muszáj. Minden egyes embertől, aki valaha az utadba ke rül, egyszer el kell búcsúznod. Ehhez még csak el sem kell utaz ni. Viszont amikor úton vagy, van olyan időszak, amikor három négy naponta jön valaki az életedbe, akivel zseniálisan érzed magad, és amikor ott álltok a vonatállomásnál, ő északra, te dél re, akkor tudni kell kimondani, hogy isten veled. Legközelebb pedig tudni kell ugyanígy beengedni a következőt. Érdekes és egyszerre fájdalmas játék ez, amibe egy idő után azért belejön az ember. A lényeg, hogy ezer „viszlát” után se féljünk megint ki tárulkozni.

JOBBAN ÁTLÁTOD MAJD A VILÁGOT

Mivel ezek az emberek, akikkel összebarátkozol, nagy valószínű ség szerint nem magyarok lesznek, nagyon sokat fogsz tanulni, nem csak a helyiekről. Jobban érted majd, mi zajlik a világban, mert mindenki mesél majd neked arról, hogy az ő országában milyen a helyzet. Már nem csak a média vagy a történelemköny vek festik le neked a múltat és a jelent, hanem személyes tapasz talataidból tudod majd, hogyan is működik ez a világ, amiben élünk.

NYITOTTABB LESZEL

Amikor Spanyolországba készültem, hogy egy évet éljek Eras musszal Sevillában, biztos voltam benne, hogy ott megtalálom a

helyem. A spanyolok olyan nyitottak, olyan pozitív emberek, sze retnek bulizni és ismerkedni. Az egyéves külföldi tanulás után rá kellett jönnöm, hogy a sztereotípia abszolút nem állja meg a he lyét. Sőt megkockáztatom, hogy ez a nemzet az egyik legzárkó zottabb, legalábbis azok közül, amelyeket ígyúgy megismertem. Sokkal könnyebben sikerült megtalálnom a hangot és mélyen el beszélgetni egy némettel vagy egy svéddel, mint egy spanyollal. Igaz, mindig könnyen beszédbe elegyedtem egy spanyollal, de ez általában megállt az időjárásnál. Volt egy olyan lány, akivel konk rétan ötven percet beszéltem az időjárásról. Amint tereltem a té mát, rögtön jött a mondat: „Jaj, de fúj a szél most meg.” Na jó, ott is találtam azért olyan barátnőt, akivel tudtunk egy kicsit mé lyebb témákról beszélgetni, de ő volt a kivétel.

Félre ne érts, nem azt akarom mondani, hogy vannak a vilá gon reménytelen helyek, ahol ha megszakadsz, akkor sem tudod mélyen megismerni az embereket és a kultúrájukat. Inkább azt, hogy mindenhol érhetnek meglepetések, és jobb, ha nem előíté letekkel telve érkezel meg egy helyre. És jobb, ha csak akkor mondasz véleményt róla, amikor már egy kis időt eltöltöttél a helyiekkel.

Egyszóval, idővel megtanulod, hogy amíg nem ismersz vala mit vagy valakit személyesen, addig egyáltalán nem tudsz róla véleményt alkotni. Ezt hívják nyitottságnak.

HÁLÁS(ABB) LESZEL

Mit érzel, amikor reggel beállsz a fürdőkádba, és arcodra, tarkód ra locsolod a vizet? Álmosságot? Egy kis energiát? Abban biztos vagyok, hogy nem hálát és eksztázist.

A legutóbbi utazásomon két hónapig nem zuhanyoztam me leg vízben. Nem zavart ez különösebben, mert meleg helyeken voltam, mégis, amikor először álltam meleg víz alá a két hónap után, körülbelül úgy festhettem, mint egy tusfürdőreklám sze replője: nagy vigyorral az arcomon, felhőtlen boldogságban.

Egyegy ilyen úton megtanultam, hogy a legtöbb dolog, amit természetesnek veszek az életemben, egyáltalán nem az. Mond juk, a meleg víz vagy a puha ágy. Amíg abban a burokban éltem, amit Európának hívnak, azt gondoltam, hogy ezek nélkül nem le het kibírni. Pedig dehogynem.

MEGTALÁLOD AZ UTAD

Na jó, nem biztos. De a fent leírt példák egyike sem biztos, hogy igaz lesz rád is, szóval ezt is leírom. A lényeg, hogy most legalább meglesz az esélye annak, hogy olyan irányba tereld az életed, ahol azt csinálhatod, amit valóban szeretnél. Én akármikor uta zom, teli vagyok vállalkozásötletekkel. Naponta úgy három–öt új ötletem van, ami nem azt jelenti, hogy mindegyiket meg is való sítom. Ahogy megtalálom magamat, megtalálom azt is, hogy mi vel szeretnék foglalkozni.

Pár szó erejéig kitérnék az „önmegvalósítás” és a „megtalálni magad” fogalmára is. Sajnos ezeket is gyakran hallom szarkaszti kus felhanggal. Mintha csak valamilyen nagyon eltévedt ember nek kellene megkeresnie saját magát. Mintha mindenki úgy szü letne, hogy az első „oá” után azt kiáltja: „Én gyerekeket szeretnék gyógyítani.” Mégis, ha valaki mer azon agyalni egy kicsit, hogy kicsoda ő valójában, az rögtön spirituális (ergo bolond), de leg alább feminista (legalábbis nők esetében). A sok károgó mellett

mi pedig úgy érezzük, hogy az önmegvalósítás a ciki, és nem az, hogy fogalmunk sincs, mi a fenét szeretnénk kezdeni az életünk kel. Ha pedig a keresést egy utazással párosítjuk, akkor tuti ma gunk elől menekülnünk. Baromi nehéz ilyen károgás mellett tényleg felvenni a hátizsákot és elindulni. Hát még milyen nehéz hazajönni, és azt mondani, hogy megtaláltam, amit kerestem.

A nyugati országokban nagyon nagy divatja van az úgyneve zett „Gap Year”nek. Ez egy olyan év, amikor valaki kiszakad az addig végzett robotból, és kicsit fellélegez. Remélem, hamarosan nálunk is teljesen normális lesz, hogy az ember egy kicsit elmegy kitalálni magát, legyen az két suli vagy két munka között. Ahogy járszkelsz majd a világban, rengeteg olyan dolog jut majd az eszedbe, amire itthon akkor se gondolnál soha, ha ezer évig él nél. Talán azért, mert menet közben lehetetlen a megszokott kis dobozban gondolkozni, talán azért, mert egészen más lesz az életed ritmusa, vagy egyszerűen azért, mert több időd lesz gon dolkozni.

ELSŐ RÉSZ

ÁLMODJ NAGYOT!

BAKANCSLISTA-WORKSHOP

Elérkezett az az idő, hogy végre elkezdjünk belemenni a részle tekbe. Tehát: hogyan is menjünk világgá? Hol kezdjük? Nem a repjegyekkel, és nem a pakolási tanácsokkal. Egy ezeket meg előző és ennél sokkal fontosabb dologgal, aminél a legtöbb em ber rögtön meg is áll: nagyot kell álmodni!

Akármennyire egyértelmű is ez a pont, muszáj beszélni róla. Azt vettem észre, hogy sokan már itt elbuknak. Bár szívük sze rint elmennének a Maldívszigetekre vagy Honoluluba, inkább választanak egy könnyebb „álmot”, illetve egy könnyebb utazást. Megelégszenek azzal, hogy csak ide a környékre mennek, hiszen olyan sok pénzbe vagy olyan sok munkába kerülne az igazi ál muk megvalósítása.

Minden egyes vágyunk vagy álmunk esetében nagyon fontos, hogy egyáltalán tudjunk róla: tudatosítsuk a létezését, hogy elfo gadjuk, megfogalmazzuk, leírjuk. És ilyenkor még nem kell arra gondolnunk, hogyan fogjuk megvalósítani. E nélkül bármit is csi nálni olyan, mint amikor valaki belül a kocsiba, és nem tudja, merre induljon. Tudnunk kell, hogy mi a cél, és nem azzal foglal

kozni, hogy hányszor kell váltani vagy balra fordulni. Ezek már részletkérdések.

Ahhoz, hogy valaki világgá menjen, meg kell tanulnia aggó dásmentesen álmodni. Ebben a fejezetben ehhez szeretnék adni egy kis segítséget: bakancslistát fogsz írni.

NA, DE MIÉRT KELL LEÍRNI A BAKANCSLISTÁT?

Rengeteg emberrel beszélek a listámról, hiszen megváltoztatta az életem. Beszélgetőpartnereim gyakran azt válaszolják, hogy nekik is van listájuk, csak nem írják le.

Sokat tűnődtem azon, hogy miért sajnál valaki húsz percet az életéből arra, hogy leírja az álmait, és arra kellett jutnom, hogy félelemből. És talán ez a legfontosabb, amit itt el akarok mon dani.

Az álmok nagyon félelmetes dolgok, és nagyon meg tudunk ijedni tőlük.

Gyakran azért nem merünk álmodni, mert félünk, hogy úgy sem fog teljesülni az álmunk. Ezek a kis álomfoszlányok hihetet lenül valóságosak lesznek abban a pillanatban, hogy papírra vet jük őket. Lesz egy fizikai kinyilatkoztatása annak, ami a fejünk ben van. Valóságos lesz, és valóságos lesz maga a kudarc is, ha nem sikerül.

Szinte már fóbiásan félünk a csalódástól. Ez valahogy az évek során rakódott ránk. Csak nézd meg, hogy egy gyerek milyen el szántsággal tanul meg járni. Egy pillanatra sem gondoljuk, hogy nem próbálja meg még egyszer, csak mert kétszer, tízszer, száz szor elesett. Tudja, hogy egyszer csak sikerülni fog. Mindenkinek

sikerül. Gyerekként azért tudunk olyan gyorsan tanulni, mert még nem szégyelljük magunkat, amikor nem sikerül valami. Nem érezzük kudarcnak.

Én nagyon lassan tanultam meg járni, mert a bátyám félté keny volt, és folyton ellökött, amikor próbálkoztam. De nem ha ragudtam rá, és nem hibáztattam a szüleimet sem, amiért nem voltak szigorúbbak vele, s persze eszembe se jutott volna az élet igazságtalanságára panaszkodni. Ha egy olyan felnőtt fejével gondolkodtam volna akkor, aki tele van szorongással és félelem mel, lehet, hogy nem is tudnék ma járni. Egyszerűen azt monda nám mindenkinek: nekem mostoha sors jutott, nem voltak meg felelőek a körülmények ahhoz, hogy megtanuljak járni.

Hogy igazán megértsük, mire is vágyunk, meg kell értenünk, hogy rengeteg szorongás és félelem béklyóz bennünket. A legna gyobb harcot ezekkel a rejtett félelmekkel kell megvívnunk ah hoz, hogy el tudjunk indulni. Ez igaz akkor is, ha nem az utazás a legnagyobb álmod.

Persze hogy ijesztőek az álmaink, ha arra koncentrálunk, ho gyan fogjuk őket elérni. A hegymászók mindig azt mondják, nem lehet megmászni a hegyet úgy, ha folyton arra gondolsz, mennyi van még hátra. Mindig a következő lépésre kell koncentrálni. Ami egy mászónál szó szerint a következő lépés, az nálunk sze rintem az, hogy elfogadjuk magunkban, hogy valamit szeret nénk, és ezt le is írjuk, annak ellenére, hogy nem tudjuk, hogyan fogjuk majd véghezvinni a Nagy Tervet.

Bár a Kérd és megadatik című könyvben azt ígérték, hogy min dent elintéznek majd a Hangok, én ezt itt nem mondanám. Ah hoz, hogy az ember le tudjon húzni a listájáról tizenhét elemet, két dolog kell: optimizmus és pesszimizmus. Optimizmus az ál

modáshoz, ahhoz, hogy tudjuk, melyik hegyet akarjuk megmász ni, és hogy sikerülni is fog, és pesszimizmus a tervezéshez. Ah hoz, hogy tudjuk, melyik lábbal lépjünk, és hogy hova. Fel kell készülnünk arra az esetre, ha megcsúszna az a kő, amire a lá bunkat tettük. Elég élelmet és vizet kell magunkkal vinni. Fel kell készülnünk olyan helyzetekre, amik nem biztos, de lehet, hogy bekövetkeznek. Pesszimistán kell végiggondolni mindent, amo lyan „ami elromolhat, az el is romlik” attitűddel.

Ezt tesszük majd mi is ebben a könyvben. Ebben a részben most megengedheted magadnak, hogy bármit kitalálj. Ahhoz, hogy el tudj egyszer indulni, tudnod kell, hogy el fogsz indulni. Nincs DE.

Szóval, hogyha eljutottál odáig, hogy elővetted a papírt és a tol lat, felírtad a tetejére, hogy bakancslista, kétszer aláhúztad, lehet, hogy megáll a toll a kezedben, és csak meredsz az üres lapra.

Tudni, hogy mit akarunk, igazából nem is olyan könnyű. A leg több embernek fogalma sincs, hogy mi a nagy álma. Kérdezd csak meg a körülötted lévőket, hogy mit csinálnának, ha meg nyernék a lottó ötöst. Két válasz lesz túlnyomó többségben (álta lában nagy csöndet követve): „Hát, körbeutaznám a világot” és „Befektetném, mondjuk, valamilyen ingatlanba”. Na jó, egyesek elkezdenék sorolni, mi mindent vennének maguknak. De konk rét missziót, projektet nem nagyon fogsz hallani.

Már oviban kondicionálnak minket arra, hogy keretek között gondolkodjunk. Gondolj csak a színezőre: maradj a vonalon be lül. Egész életünkben azon vagyunk, hogy a vonalon belül ma radjunk, és amikor egy tiszta lappal találjuk szembe magunkat, és leírhatjuk rá minden vágyunkat, és már elértünk annyit, hogy nem kapaszkodunk a félelmeinkbe, akkor leblokkolunk. Mit is akarok csinálni az életemmel? 50

„HALLGASS A FEJEDRE” MÓDSZER

Sokszor hallottam már jó tanácsként: „Hallgass a szívedre.” Ez a lehető legrosszabb tanács, amit adhatsz valakinek, aki nem tud ja, hogy mit csináljon egy adott szituációban. Amikor nekem va laki ezt mondja, teljesen összezavar, és nagyon mérges leszek az illetőre. Olyan, mintha azt mondaná, hogy én valójában pontosan tudom, hogy mit kell tennem, csak nem hallom meg. Na de hogy tudom meghallgatni, hogy mit akarok, ha épp nem akarom meg hallani? Ez a tanács számomra „nesze semmi, fogd meg jól”, akármennyire úgy hangzik is, mintha az élet titkát osztaná meg a tanácsadó.

Én sem fogom neked ezt ajánlani, mert ha tudnád, mit mond a szíved, nem néznél farkasszemet egy üres papírlappal. Ne a szí vedre hallgass, hanem a gondolataidra. Vagy akár a szavaidra, mondataidra, amiket kimondasz.

Nem tudom, hogy meditáltále már valaha. Meditálni könnyű. Csak nem szabad gondolni semmire. Sok sikert! Amint megpró bálsz nem gondolni semmire, rájössz, hogy a fejed telistele van gondolatokkal, amiket nem te irányítasz. Bekapcsol a rádió, és te csak hallgatod, hogy mi van a fejedben. Meditáció alatt csak ülsz, és figyeled, ahogy ezek a gondolatok száguldoznak és szánkóz nak az agyadban.

Egyszer megtanítottam az astangajógasorozatot egy ször fös fiúnak, akivel együtt önkénteskedtünk ÚjZélandon. Ez a fiú amolyan egyszerű lélek volt. Legalábbis én azt gondoltam róla egy egész hónapon át. Nem nagyon lehetett vele beszélgetni, és óriásiakat röhögött a saját poénjain, amiket én nem is értettem.

Az egyórás gyakorlás végén meditáltunk egyet. Azt mondtam neki, hogy próbáljon nem gondolni semmire. Ezután egy kicsit

beszélgettünk, és ez a szörfös srác olyat mondott, amit nem fel tétlenül néztem volna ki belőle. Ez pedig a következő volt:

„Sokszor azt gondoljuk, hogy mi találjuk ki a gondolatainkat, mi érezzük az érzelmeket. Pedig mi csak azok vagyunk, akik fi gyeljük ezeket. És ha jobban belegondolsz, amikor meditálsz, az vagy, aki figyeli, ahogy figyeled ezeket a történéseket.”

Elkerekedett szemmel néztem rá, és azonnal értettem, hogy mit mond. Úgy éreztem magam, mintha én lettem volna Timón, ő pedig Pumbah Az oroszlánkirályból, amikor Pumbah csak úgy bemondja a tutit.

Nem kell meditálnod ahhoz, hogy halld, mi van odabent a fe jedben. Most, hogy olvasod ezeket a sorokat, ebben a pillanatban is van egy narrátor benned, aki kommentálja az olvasottakat. Min denkinek van. Erre a narrátorra kell figyelni, mert olyan sokszor kimondja, hogy mit szeretnél. Először nehéz észrevenni, hiszen minden ilyen álom be van csomagolva egy kifogásba. Ilyenekre gondolok: „Úgy elmennék Mongóliába, DE nincs rá pénzem.” „Úgy megtanulnék zongorázni, DE nem vagyok tehetséges.”

Minden esetben megfogalmazod az álmod, de ugyanabban a pillanatban el is nyomod magadban. Ahhoz, hogy észrevedd, mit szeretnél, arra kell figyelned, mikor használod a DE szócskát. Amint meghallod, hogy azt mondod: DE, már meg is van, mire vágysz. Nos, ahhoz, hogy kitöltsd a fehér lapot, a mondat első fe lét kell leírnod, a második felével pedig nem szabad foglalkozni. Legalábbis egyelőre. Most azt tanuljuk, hogyan ne korlátozzuk magunkat semmivel.

Amikor erre rákaptam, olyan dolgokat is leírtam a bakancslis támra, amik akkor teljesen lehetetlennek tűntek. Ilyen volt pél dául az, hogy szeretném megtapasztalni a súlytalanságot.

Azok, akik olvasták a listámat, mind, egytől egyig, megkérdez ték tőlem, hogy ezt mégis hogy a fenébe akarom megcsinálni. „Nem érted. A lista lényege nem az, hogy eldöntsem, hogyan fo gom megcsinálni, hanem az, hogy felírjam, mit szeretnék” – vála szoltam minden alkalommal.

Nem tudtam, hogyan fogom megcsinálni, és úgy éreztem, nem is kell eldöntenem.

Aztán nemrég Kolumbiában merültem éjszaka. Életemben először búvárkodtam sötétben, be is voltam tőle rezelve rende sen. Ilyenkor nagy elemlámpákkal megyünk le, hogy olyan álla tokat lássunk, amiket napközben nem lehet. Végül elég könnyen sikerült felengednem, mert valójában nem volt olyan félelmetes, mint gondoltam. Hatalmas elemlámpáink segítségével szinte mindent láttunk, és nem a vaksötétben kellett úszkálni. Hátra fordultam, és azt láttam, hogy ott, ahova nem világít a lámpám, látszanak a világító planktonok. Egyből lekapcsoltam a lámpá mat, hadd lengjenek körbe ezek a világító csodák. Élveztem, hogy nincs se előre, se hátra, nincsenek irányok, hiszen nem lá tom a napot. Nem vonz a gravitáció, megszűnt a lent és fent ér telme, én meg csak lebegek, súlytalanul, a planktonok között, ami olyan érzés és látvány volt, mintha az űrben lettem volna, csak szkafander nélkül. Egyszer csak felnevettem. Már amennyi re lehet a víz alatt nevetni. Erre nem számítottam – hat éven ke resztül mondogattam, hogy nem tudom, hogyan lesz meg ez a pipa. És most meglett. Megtapasztaltam a súlytalanságot.

Bevallom, a bakancslista írásánál egy kicsit játszottam is. Illet ve inkább utána, amikor már rákattantam, és az előre felírt él ményeknek előre, szabadon, szorongás nélkül örültem. Ki akar tam magamból szedni mindent, amiről csak álmodoztam valaha.

Azt akartam, hogy semmi ne maradjon előttem titokban. Akkori ban jöttem rá, hogyan nyomtam el magamban ezeket az álmo kat, és hogy mennyi kifogás volt az életemben. Rájöttem, hogy álmodni és bakancslistát írni lehet a másik oldalról közelítve is: a kifogásaim felől.

Különböző kérdésekkel tornáztattam az álmodásért felelős iz mot az agyamban.

HA A PÉNZ NEM SZÁMÍTANA, HOVA UTAZNÁL?

Ez gyakorlatilag megnyit egy csapot a fejedben, hiszen a pénz szinte kivétel nélkül mindenkinek ott van a kifogáslistáján. Nem véletlenül szentelünk majd egy egész fejezetet ennek. Amint végre azt gondolod, hogy mindig össze tudsz szedni annyi pénzt, amennyi kell az álmod megvalósításához, végre elengedheted ezt a kifogást.

HA NEM FÉLNÉL, HOVA MENNÉL?

Nagyon sokan mondják nekem azt, hogy bátor vagyok, amit jó pár évig nem is értettem. Nem éreztem magam bátornak. Úgy gondoltam, a bátorság azt jelenti, hogy nem félek, én pedig igen is be vagyok rezelve az összes utam előtt. Aztán kiderült, hogy a bátorság azt jelenti, hogy annak ellenére megcsinálsz valamit, hogy izzad tőle a tenyered, és felmegy a vérnyomásod.

Van jó és rossz félelem. A jó félelem azért van, hogy megvéd jen a bajtól. Például félsz attól, hogy kiesel egy tízemeletes ház legfelső emeletéről, ha felállsz az ablakpárkányra. Naná, hogy

félsz, hiszen ha leesel, abba tényleg bele is halsz. Ez valós féle lem, és téged véd. De nagyon sokszor csak az ismeretlentől fé lünk. Attól, hogy csak a médiából tudunk valamit egy adott or szágról. Például Kolumbiát veszélyesnek tartják, és sokan mond ták, hogy nem mernének ott egyedül utazni. A valóság pedig az, hogy bár a nagyobb városokban tényleg történnek rablások, akár fényes nappal is, de a legtöbb helyen egyáltalán nem éreztem, hogy félnem kellene ettől. Szegény Kolumbiának kicsit rossz a marketingje, igaz, hogy a kilencvenes években nem volt ajánla tos itt utazgatni (bár ismerek egy nagyon menő nyugdíjas párt, akik ennek ellenére akkoriban utaztak az országban, atrocitások nélkül), de azóta, hogy Pablo Escobar meghalt, a közbiztonság je lentősen javult.

Bár nincs a listámon, de egyszer azért szívesen elmennék Af ganisztánba. Most épp sajnos nem lehet, és neked sem ajánlom, hogy olyan helyre utazz, ahol komoly zűrök vannak (és ezért a külügy sem ajánlja). Azt viszont igenis javaslom, hogy annak el lenére, hogy MOST nem lehet elutazni egy országba, amely va lamiért megragadta a képzeleted, írd fel a kis papírodra a nevét. Ott most háború van, az igaz, de nem biztos, hogy mindig az lesz.

HA A PÉNZ NEM SZÁMÍTANA, MIVEL FOGLALKOZNÁL?

A blogolással együtt kezdtem el élménybeszámolókat tartani, egyrészt azért, mert szeretek közönség előtt beszélni (tudom, furcsa perverzió), másrészt pedig azért, mert érdekeltek azok az ismeretlenek, akik követik a blogomat. Épp egy ilyen előadásra

készültem, amikor anyukám megkérdezte, hogy hol éri meg ne kem a blogolás. Mennyit keresek vele? Megrántottam a vállam, és azt mondtam, hogy nem keresek vele semmit, de szeretem csinálni. És azt hallottam, hogy ha az ember azzal foglalkozik, amit szeret csinálni, akkor az előbbutóbb megéri neki.

Alan Watts tanított meg erre. Azt egyik előadásán megkérdez te a diákokat, hogy ha a pénz nem számítana, akkor mivel fog lalkoznának. A diákok pedig egyesével jelentkeztek, és elmond ták, hogy lovászok vagy festők lennének. Erre Alan Watts azt mondta, hogy akkor legyetek azok, mert ha valamit szeretsz csi nálni, akkor azt sokat csinálod. És ha valamit sokat csinálsz, ab ban előbbutóbb jó leszel. Akkor pedig majd már pénzt is lehet vele keresni. Mélységesen egyetértek azzal a gondolatával, hogy teljesen illogikus napi nyolc órát dolgozni, csak hogy fizessük a számlákat egy olyan életért, amit nem szeretünk, és ezzel ugyan ezt tanítjuk a gyerekeinknek. Talán nem is annyira utópisztikus elképzelés, hogy valamikor a jövőben mindenki olyan munkát választ majd magának, amit élvezettel csinál.

Ehhez még hozzátenném azt is, hogy nagyon erős társadalmi nyomás van a mai fiatalokon. A mi szüleink azt tanulták, ha nem tanulnak tovább, nem fognak sokat keresni, mi pedig nem akar juk észrevenni, hogy ez a trend megváltozott. Ma már rengeteg olyan fiatal van, aki diplomával sokkal kevesebbet keres, mint egy autószerelő vagy egy kőműves. Mi azt tanultuk, hogy ezekkel a munkákkal nem lehet jól keresni, ezért nagyon kevesen is vá lasztják maguknak ezeket a szakmákat. A fiatalok hetven szá zaléka továbbtanul főiskolán, egyetemen. Egyértelmű, hogy ez olyan hiányt okoz bizonyos szakmákban, ami miatt már meg is éri velük foglalkozni.

Félre ne értsd, nem azt akarom mondani, hogy menj el kőmű vesnek most rögtön, csak azt, hogy egyszerűen nem éri meg egy mások által választott úton menni, mert azon sosem leszel olyan sikeres, mint ha te magad választottad volna az utadat.

Miért ne kerülhetne fel a bakancslistádra egy olyan foglalko zás, amit eddig sosem mertél hangosan kimondani? Ha megkér dezné valaki tőled ugyanazt, amit annyiszor megkérdeztek tőled gyerekkorodban: „Mi leszel ha nagy leszel?”, most mit válaszol nál?

HA A TEHETSÉG NEM SZÁMÍTANA, MIVEL FOGLALKOZNÁL?

A legnagyobb kifogás a világon, a jackpot: a tehetség. Pontosab ban a hiánya. Azért nem vágunk bele nagyon sok dologba, mert azt gondoljuk, hogy nincs hozzá tehetségünk.

Már Peruban voltam a délamerikai utam során, amikor már foglalkoztatott a bakancslista, de még nem írtam le. Figyeltem a belső hangokra: mi az, ami még szülhet nekem boldog pillanatot. Épp egy sráccal ültünk a parton, ahol tüzet raktunk, és ő énekelt. Nagyon tehetséges zenész volt, angyali hanggal megáldva. Meg kértem, hogy énekelje el nekem Simon és Garfunkel egyik szá mát, a „Sound of Silence”t, mire azt válaszolta, hogy az csak úgy szép, ha ketten énekeljük. Zavarba jöttem, de mégis belekezdtem az éneklésbe, ő pedig gyönyörűen ráénekelt a hangomra. Egyszer csak bekattant: „Bori, te nem is tudsz énekelni.” Azonnal kiestem a „hangból”. De az azt megelőző pár másodperc hihetetlen él mény volt. Énekeltem én már előtte is, de csak ilyen tábortüzes

alkalmakkor, „A börtön ablakában”t meg ilyesmiket. Ez valahogy egészen más volt, mert sikerült egy kicsit két szólamban énekel ni, és azt éreztem, hogy a zene most olyan helyre vitt el, mint még soha semmi más. Ezt hívják flowélménynek, azt hiszem. Nem volt több tíztizenöt másodpercnél, amíg ebben az állapotban voltam, de ahogy kiestem belőle, már tudtam, hogy „vissza aka rok oda menni”. Meg akarok tanulni énekelni.

A listámra ez már úgy került fel pár héttel később: „Embere ket az éneklésemmel szórakoztatni.”

Amikor hazatértem a három hónapos útról, készen álltam, hogy egy olyan listaelemet húzzak le, amihez komoly munka kell, nem csak egy repjegy.

Találtam egy nagyon jó énektanárt, akihez el is mentem nem sokkal később. Az első, ismerkedős óra után másnap, az irodai konyhában összefutottam egy kollégával, akinek elcsacsogtam, hogy elkezdtem énekelni. Ennek ő nagyon megörült. „Hát ez szu per! Épp énekest keresünk a zenekarunkba.” Erre még nem iga zán voltam felkészülve az egyetlen énekórám után, így kértem tőle két hónap haladékot.

Az első próba után a zenekar bevett énekesnek, amiért mind a mai napig nagyon hálás vagyok nekik. Nem voltam kifejezet ten jó azon a próbán, de adtak egy esélyt. Rajtuk, az énektanáro mon és pár jó barátomon kívül mindenki cikizett a döntésem miatt.

Egyszerűen nem járja, hogy valaki huszonöt évesen kezdjen el megtanulni valamit. Mindig azt mondtam, hogy valószínűleg nem vagyok tehetséges, mert az már kiderült volna kiskorom ban. A probléma csak az, hogy sosem adtam esélyt magamnak.

Most már úgy fogalmaznék, hogy nem vagyok egy zseni, aki már háromévesen tudott zenélni.

Rengeteget dolgoztam, hogy jobban menjen az éneklés. Egy teljes éven át mindennap egykét órát gyakoroltam, szorgalma san jártam az énektanárhoz és a zenekari próbákra, amíg el nem jött az első koncert ideje.

Soha életemben nem voltam még annyira ideges. „Nem vagyok normális, nem vagyok normális” – mondogattam magamban, mi közben ijesztően közeledett a kezdés időpontja. Ahogy besétál tam a terembe, ahol fel kellett lépnünk, szinte azonnal megnyu godtam. Valami szervezési probléma miatt összesen öten voltak a teremben, beleértve a két bárpultost. A koncertet így is lenyom tuk, és amikor két hét múlva, Budapesten szerveztünk egy kon certet, már százhúsz ember előtt léptünk fel. Az előtte lévő minikoncert miatt már nem voltam nagyon ideges. Tudtam, hogy lesznek hibák. El fogom felejteni a szöveget, lesz olyan hang, amit nem fogok tisztán kiénekelni, egyszóval nem lesz minden tökéle tes, de abban biztos voltam, hogy jobban fogok énekelni, mint egy évvel azelőtt. A koncert sikeres volt, és mindenki, aki addig nem hitt bennem, külön gratulált.

A legnehezebb listaelem volt, de tény, hogy ebből tanultam a legtöbbet. És nem csak magas hangokat kiénekelni. Megtanított arra is, hogy a tehetség hiányát hívni mentségül bármire is sem mivel sem komolyabb, mint a többi kifogás.

Ha valamit szorgalmasan gyakorolsz, ha naponta nyolc órát csinálsz valamit, akkor senki ne mondja nekem, hogy nem leszel sokkal jobb, mint tavaly.

A tehetség nem jelent mást, mint azt, hogy valamit könnyeb ben tanulsz meg, és kevesebbet kell vele foglalkoznod.

Tudom, hogy a fenti kérdések nem mindegyike szól az utazásról, de ahogy már fentebb is említtettem, az álmodást is gyakorolni kell. Meg kell tanulnunk kikapcsolni az agyunkban zakatoló kifo gásokat, figyelnünk kell arra, hogy akár hangosan, akár csak a fe jünkben mikor mondjuk ki a DE szót. Ahhoz, hogy belevágj egy nagy útba, muszáj, hogy tudj álmodni.

Remélem, most már megindult kezedben a toll, és elkészíted a saját listádat. Fontos tudni, hogy soha nem fogsz a végére érni ennek a listának. Nem azért, mert nem vagy rá képes, hanem azért, mert mindig adsz majd hozzá újabb és újabb pontokat. Szóval ne aggasszon, ha nincs teli a lap mindkét oldala, egyszer be fog telni.

TIPPEK A LISTÁDHOZ

Fogalmazz pontosan, az életnek ugyanis zseniális humorérzéke van, és szereti kiforgatni a kéréseidet.

Mindig egy konkrét történést fogalmazz meg, ami bizonyíthat ja, hogy sikerült megvalósítanod, amit terveztél. Például hosszú hosszú évekig volt a listámon az, hogy megtanuljak zongorázni. El is kezdtem leckéket venni, és egyre ügyesebb lettem. Aztán rá jöttem, hogy soha nem lesz olyan pillanat, amikor ki tudom húz ni ezt a listaelemet. Soha az életben nem fogom azt érezni, hogy megtanultam zongorázni, mindig lesz mit javítani a tudásomon. Ilyen értelemben nem lehet megtanulni semmit. Amint erre rá jöttem, hozzáírtam: „koncert egy bárban”. Nagyon kíváncsi va gyok, hogy mikor és hol lesz az a bár, és mit fogok játszani. Ha rágondolok, már van is egy kép a fejemben, ahogy nyomkodom

a billentyűket: a háttérben kis duruzsolás, koccannak a poharak. Egyrészt könnyebb így álmodni, másrészt pedig tudom, mikor kerülhet pipa a listámra.

Ha egy bizonyos helyre szeretnél eljutni, érdemes ott vala mit csinálni. Jó, értem, hogy ez hülyén hangzik. Szóval, a legjobb, amit tehetsz, hogy nem azt írod fel a listádra: Indonézia, hanem például azt, megnézni egy balinéz táncestet Indonéziában. Ne kem speciel így volt fent a listámon ez az ország, és két és fél hé tig azon agyaltam, melyik lesz az a pont, mikor rátehetem a pi pát. Nem tehetem rá rögtön a reptéren, és akkor sem, amikor hazajövök.

Mindennek eljön az ideje. Nem kell azonnal mindennel foglal kozni. Nálam az jön be, hogy egy sima, egy fordított, vagyis egy nehezebb feladat után valami könnyebbnek esek neki. Az egy év éneklés után vágytam egy könnyű feladatra. Egy olyanra, amikor csak veszek egy jegyet valahova, és kész is. Valahogy mindig ren deződnek a konkrétumok, amikor eldöntöd, hogy mit szeretnél csinálni. Amikor az éneklés volt a prioritás, otthon kezdtem neki a gyakorlásnak. Az eredmény katasztrofális volt. Annyira rosszul ment, hogy már a saját nevetésemtől nem tudtam énekelni. Nem sokkal később vezettem hazafelé Bömbiben, az öreg Ford Fies támban. Kapcsolgattam a rádiót, és azon gondolkoztam, hogy énekeljeke az autóban, amíg haza nem érek, vagy hallgassak egy beszélgetős műsort a rádióban. Végül az utóbbit választottam. A kedvenc adómon egy női vendég volt. Nem fogod elhinni, de egy énektanárnő. Arról beszélt, hogy igenis mindenki, akinek van hangszála, tud énekelni. Ehhez csak megfelelő módszerrel kell edzeni a torokban lévő izmokat. Ekkor azt mondta: „Ha te most, mondjuk, ülsz a kocsidban, hallgatod ezt az adást, és azt

gondolod, soha nem leszel képes énekelni, gyere el hozzám, és megmutatom, hogy igenis képes vagy rá!”

Azonnal felírtam az énektanárnő nevét, és amint hazaértem, írtam neki egy emailt. Ez nem egyedi eset volt. Egy hirtelen meg jelenő repjegyajánlat az országba, ahova amúgy is terveztem menni, vagy egy kis extra pénz, amire szükségem volt a repülő jegy megvételéhez – ilyesmire is gondolok. A tény az, hogy min dig kaptam segítséget, amikor valamelyik álmomat célba vettem. És akkor el is érkeztünk a következő feladathoz. Célokká alakíta ni az álmaid.

ÁLMOKBÓL CÉLOK, KIFOGÁSOKBÓL FELADATOK

Szóval megvan a listád, és eldöntötted, hogy melyik álmoddal foglalkozol elsőnek. Mert nyilván egyszerre nem tudsz mindent kipipálni rajta, így muszáj lesz sorban haladni. Az, hogy melyik lesz az, amivel most foglalkozol, teljesen tőled függ.

Megint csak egy apró lépést kell megtennünk, bár majdnem ugyanolyan fontos ez is, mint leírni az álmainkat. Ez pedig az „új rafogalmazás” a fejedben.

Ha valaki megkérdezné tőled, hogy mit jelent az „álom” szó, mit válaszolnál? Nem is olyan könnyű, igaz? Én valahogy úgy fogalmaznám meg, hogy egy olyan vágy, amit szeretnél, hogy beteljesüljön. Általában csak úgy, szerencséből, a fent már em lített lottószelvény, szőke herceg, esetleg jó tündér segítségé vel.

Az álom abban különbözik a céltól, hogy nem valószínű, hogy teljesül. Amíg egy álom magától „teljesül” (pontosabban gyakran

nem teljesül), addig a „célt” te magad éred el. Abban munka van. A te saját erőfeszítésed.

Szóval azzal, hogy felírod egy listára az álmaidat, még nem sokkal jutsz előrébb, hacsak nem fogalmazod át őket fejben: cél lá. Akár életcéllá.

Ahogy ezt kimondod magadnak, már érzed is, ahogy a felelős ség, amit eddig másra, egy külső tényezőre hárítottál, hogyan száll a te saját vállaidra. Ez jó hír! Már csak rajtad múlik!

Na, most vehetjük elő a DE után következő mondatrészt.

Azt, amit eddig kifogásként mondtál mindenki másnak, de legfőképp saját magadnak.

A rend kedvéért hozzáteszem, hogy van „bakancslista jackpot”, amikor csak úgy véletlenül történik meg valami. Olyan, amit nem lehet előre megszervezni, mint például látni az északi fényt. Igaz, ahhoz is el kell menni legalább egy olyan helyre, ahol ezt a jelen séget majd láthatod.

A célt pedig, mint tudjuk, lépésről lépésre kell elérni. Nem szaladhatsz át a célvonalon, ha nem futottad le előtte a körö ket. Nincs ezzel semmi gond. Nem szabad megijedni attól, hogy feladataid lesznek. Hidd el, ahogy elkezdesz dolgozni a célo don, nemcsak egyre valóságosabbnak fogod látni ezt a bizo nyos célt, de még élvezni is fogod a munkát, amit el kell végez ned hozzá. Minden apró lépéssel közelebb jutsz hozzá, és ezek mind hozzá fognak tenni az önbizalmadhoz, vagy… „célbizal madhoz”.

Teljesen rendben van az is, hogy teli vagy kérdésekkel. Elég nagy baj lenne, ha nem lennének félelmeid. Félni teljesen nor mális. De azért nem megtenni valamit, mert félsz, szerintem ve szélyesebb, mint megtenni. Mondhatni „életveszélyes”, hiszen ha

sohasem teszel olyan dolgokat, amik megijesztenek, akkor soha nem is lesz részed nagy csodákban.

Abban a pillanatban, ahogy az agyadban átkapcsolod az álom és cél közötti kapcsolót, már látni is fogod, hogy a kifogásaid va lójában végrehajtandó feladatok.

A MAJDNEM MINDEN KIFOGÁST NYITÓ MEGOLDÓKULCS

Mielőtt még felhoznék pár példát a kifogásokra, elmondom, hogy mi a kulcs az összes kifogás kezelésére, és mi az, amivel egy má sodperc alatt feladatot tudsz belőlük csinálni. Ez nem más, mint egy nyelvtani művelet: a kifogásodat kérdéssé kell alakítanod. Egy kifogás csak kijelentő módban létezik. Például azt mondod: „Ezt nem engedhetem meg magamnak.” Itt vége a történetnek. Nem engedhetem meg magamnak, és kész. Vita lezárva. Illetve el sem indítva. Ilyenkor szépen mentséget adunk magunknak. Ja, hogy nem engedhetem meg magamnak. Nem az én hibám. Ab ban a pillanatban, hogy ebből kérdést farigcsálsz: „Hogyan en gedhetem meg magamnak?”, rögtön választ is kell rá adnod. In nentől már működik, dolgozik az agyad. Ugyanezt gyakorlatilag bármivel el tudod játszani. Még egy óvintézkedés: óvakodj az olyan kérdéstől, amelyben eleve hibáztatsz valakit a helyzete dért. Ilyen például, amikor a kérdésedet úgy teszed fel: „Miért nem engedhetem meg magamnak?” És a válasz: „Mert a szemét főnököm nem ad több fizetést.” Hát így nem jutsz sokkal előbbre, csak még jobban elmerülsz az önsajnálatban. Na jó, ebből a hely zetből is ki tudsz jönni egy újabb kérdéssel: „Hogyan érhetem el, hogy több fizetést kapjak?” (Vagyis szigorúan tilos a belső párbe

szédet így folytatni: „Na de miért nem ad nekem több fizetést ez a szemét?”)

Azt hiszem, már érted. Soha nem szabad megállnod, amíg nincs meg egy olyan válasz, amely cselekvést hoz létre. Például amikor megkérdezed, „Hogyan engedhetem meg magamnak?”, akkor az egy következő kérdést fog szülni: „Mennyi az, amennyit nem engedhetek meg magamnak?” És akkor el kell kezdened számolni. Mennyibe kerül az utazásod? Hogyan szerezhetsz eny nyi pénzt? Ahogy egyre több kérdést teszel fel és válaszolsz meg magadnak, úgy nyílnak ki szép lassan a kapuk előtted.

JACKPOT: A „NEM VAGYOK OLYAN…” KIFOGÁS

Gyakorlatilag bármit meg lehet oldani a kérdezéses módszer rel, kivéve egyet. Ahogy mondani szoktam, a jackpot kifogásokat. Azokat, amik úgy kezdődnek „Nem vagyok olyan…”, és a három pont helyére bármit be tudsz helyettesíteni: „tehetséges, bátor, talpraesett, fiatal, rózsaszín”.

Amikor előjönnek ezzel a kifogással, az emberek általában széttárják a kezüket, és kicsit meg is nyugszanak: Nincs mit ten ni, nem születtem ilyennek vagy olyannak, vagy már eljárt felet tem az idő.

Hány ember szorul be a saját börtönébe egyegy ilyen mon dattal. Eleinte, amikor azt mondogatták nekem, hogy milyen bá tor vagyok, nem értettem. A bátorság ugyanis nem egy érzés. A félelem igen. Olyan ez, mint az egészség. Nem azt érzed, hogy egészséges vagy, hanem azt, hogy vége egy fájdalomnak. Szokták kérdezni, hogy nem féleke. Természetesen nagyon szoktam fél ni. A kalandosabb útjaim előtt mindig azt mondom magamnak:

„Te nem vagy normális!” A bátorság azt jelenti nálam, hogy a kí váncsiságom erősebb a félelmemnél. Illetve ha már van egy rep jegyem, akkor vagyok elég smucig, hogy nem akarom elveszíteni azt a százvalahányezer forintot, amit már kifizettem.

Nem lehet anélkül utazni, hogy egyegy helyzet ne nyomná a komfortzónádat. Borzasztó veszélyes életet szerintem az él, aki békésen csücsül ebben a zónában, egyre csak olyanokat mond, hogy erre vagy arra nem képes, és ezt nyugtázva beletúrja kezét a pattogatott kukoricába, amit tévénézés közben ropogtat.

Azon is gondolkoztam, hogy vajon miért mondják nekem ezt ilyen sokan: hogy ők nem olyan bátrak, vagy nem képesek va lamire. Nem tudom eldönteni, hogy tőlem várnake felmentést, hogy azt mondjam: valóban, én sokkal jobb vagyok nálad, ezért én képes vagyok arra, amire te sohasem. Vagy épp ellenkezőleg, ilyenkor azt várjáke tőlem, hogy továbbra biztassam őket, hogy de igenis meg tudod csinálni. Őszintén szólva én nem tudom megmondani, hogy valaki mire képes, és mire nem.

Annak idején még én is néztem valóságshowkat, és felfigyel tem rá, hogy a „villalakók” folyton azt mondják: „Én ilyen va gyok!” Aztán megismételték: „ÉN ILYEN VAGYOK, ÉS KÉSZ!” Na, ilyenkor én mindig azt gondoltam magamban: ha tudsz egy rossz tulajdonságodról, akkor miért nem akarod azt megváltoztatni? Minden rossz tulajdonságnál rosszabb beletörődni abba, hogy valamire nem vagyunk képesek. Eleve lemondani minden válto zásról és fejlődésről. Eleve lemondani már arról is, hogy akár csak elgondolkozzunk azon, hogy miben tudnánk változni, javul ni, új dolgokat megismerni, megküzdeni a bennünk lévő rosszal vagy lustasággal.

Azt gondolom, bármire is azt mondani, hogy nem tudod meg csinálni, nagyon nagy kiszúrás magaddal, mert meg sem fogod

próbálni. Bocsánat, de persze hogy képes vagy felszállni egy re pülőre, és találni egy szállást egy idegen városban. Találkoztam már nyolcvanéves utazóval Kolumbiában, siketnéma hátizsáko sokkal Indiában, tizenkilenc éves, negyvenkilós, hallgatag kis lánnyal ÚjZélandon, akik mind jelentősen átlépték a komfort zónájukat, hogy ott lehessenek, és mind nagyonnagyon boldo gok voltak a döntésükkel. Amint átléped azt a láthatatlan határt, amit valójában te állítottál fel saját magadnak, azzal már el is tö rölted.

Amikor húszévesen Erasmusra mentem, sokan kijöttek velem a reptérre: az egész családom és a barátaim. Nagyon nehéz volt az elválás, és borzasztóan be voltam rezelve. Nem ismertem sen kit Sevillában, a jegyem csak Barcelonáig volt meg, és csak egy két napra volt szállásom a városban. Szinte lebénultam a gondo latra, hogy mennyi feladat vár rám. Az sem segített, hogy még nem volt nagy rutinom abban, hogyan kell repülővel utazni. Sze rencsére elég gyorsan felfogtam, hogy ha egyszerre akarok meg oldani mindent, akkor elindulni sem tudok.

Mindent szép lassan. Vettem egy nagy levegőt, és elkezdtem utasításokat adni magamnak: „Rendben, most csak oda kell lép ni abba a sorba, és megmutatni a jegyed.” Utána jött a következő üzenet az agytól: „Most pedig csak tedd fel az átvilágító szalagra a bőröndöd.” Így jöttek szépen az instrukciók. Apró kis utasítá sok, és egyenként mindet meg tudtam csinálni.

Ahogy már többször is írtam, semmi sem olyan ijesztő, ha kis lépésekre osztod fel az oda vezető utat. Minden kis cél teljesí tése után új erőt kapsz, és így haladsz szép lassan a megvalósí táshoz. Ha valamihez tehetség kell, gyakorolj többet, mint bár ki. Ha túl öregnek érzed magad az utazáshoz, akkor kezdj ki sebb utakkal, akár országon belül. Egy útra is lehet edzeni. Ha

úgy érzed, nem vagy elég bátor valamihez, akkor legyél kíván csi, éld bele magad, hogy ott vagy, ahova menni szeretnél, és ha már eléggé vágysz rá, akkor a félelmeid ellenére meg fogod csi nálni.

A „CSAK AZ A BAJ” EMBEREK

Úgy terveztem, hogy ebben a fejezetben megválaszolom az ösz szes kifogást, amit eddig hallottam akár ismerősöktől, akár egy egy konzultáción. De rájöttem, hogy ha valaki kifogásokat gyárt, akkor a leghajmeresztőbb dolgokkal tud előállni. Olyanokkal, hogy egyszerűen nem tudok mit szólni hozzá. Ezek az emberek minden egyes megoldásra úgy válaszolnak: „Igen… deee.” Vagy a másik kedvencem: „Jó, csak az a baj, hogy…” Persze ilyen embe rekkel nem is állok neki vitatkozni, mert teljesen fölösleges. Bár úgy tűnhet, hogy ezek az emberek megoldásokat keresnek a fel merülő problémáikra, sajnos nem ez a helyzet. A „Csak az a baj” emberek vitatkozni szeretnének, ahol a vita célja, hogy bebizo nyítsák, nekik bizony nagyon nehéz a helyzetük, én pedig higy gyem ezt el nekik. Szóval ha tehetem, akkor már a vita elején ki fejezem sajnálatomat, hogy az illető nem tud utazni. Baj csak akkor van, amikor egy „Csak az a baj ember” eljön egy konzultá cióra. Az elején még nem sikerült rögtön kiszúrni őket, de ma már úgy a harmadik „Igen, de…”nél fogom a fejem, hogy milyen szép köröket fogunk leírni itt az egy óra alatt. Úgyhogy most már inkább a kezdet kezdetén felhívom az illető figyelmét arra, hogy nagyon sokat használja ezeket a szavakat, és nagyon negatív irányba mennek a gondolatai. Erre szeretném felhívni a te figyel medet is, ha netán, éppenséggel, ne adj isten, te is a „Csak az a

baj” emberek közé tartozol. Nem vagyok pszichológus, így nem tudok okos dolgokat mondani arról, hogy vajon mitől alakulha tott ki benned ez a végletes pesszimizmus, de abban biztos va gyok, hogy se én, se ez a könyv, se a világ összes segítő szándéka nem fog elvinni téged utazni. Neked az a feladatod, hogy előbb észrevedd, majd megszabadulj a „Csak az a baj” szindrómádtól. És könyörgök, ne mondd azt, hogy „Én már csak ilyen vagyok”, mert visszaküldelek az előző fejezethez.

NEM, NEM MINDENKI UTAZHAT

Nagyon sok utazós blogger (bevallom, éveken át én is közéjük tartoztam) azt állítja, hogy bárki elmehet utazni. Szerintem ez pofátlanság, és már nem is mondom, még egy ilyen könyvben sem. Van az úgy, hogy jelenleg nem tudsz utazni, mert például vigyáznod kell valakire. Mondjuk, a gyerekedre vagy egy beteg rokonra. Ne adj isten, te vagy az a beteg, aki ágyhoz van kötve.

Van olyan is, hogy éppen most robbant be egy szuper lehető ség a szerelemprojektedbe, mint nekem például ez a könyvírás, amiért úgy döntöttem, hogy elhalasztom a következő utam, hogy közel legyek, amikor kiadják.

Van az úgy, hogy épp nem az utazás az aktuális tennivaló az életedben, mármint a vágyaid megvalósításának sorában. Mivel nincs gyerekem, nem tudom megmondani, hogy milyen cseme tével utazni, illetve hogy jót tesze a gyerek fejlődésének az, ha kiveszed a megszokott környezetéből, és a család lesz az egyet len szociális kapcsolata. Nem is kell ápolnom senkit, és beteg sem vagyok, de belátom, hogy ezek valós problémák, és nem „Csak az a baj” típusú kifogások.

Ilyenkor egyet lehet tenni: fontossági sorrendet felállítani. Minden ezen múlik az életben, akár tetszik, akár nem. Még min dig azt mondom, hogy nincs olyan probléma vagy kifogás, amit ne lehetne megoldani, de való igaz, hogy bizonyos helyzetekben érdemes fontossági sorrendet felállítani. Egyszóval nem arra biztatlak, hogy csak azért is, mindent magad mögött hagyva ne kiindulj a világnak, hanem arra, hogy ne csak sodródj benne, ha nem komoly, megfontolt döntéseket hozz, és ebbe belefér az is, hogy egy időre akár el is engeded az álmaid egy részét. Ha felál lítod ezt a fontossági sorrendet, akár írásban is (én ezt javas lom), akkor látni fogod, hogy azt csinálod, ami számodra a leg fontosabb, legyen az egy beteg családtag ápolása, akármennyire nehéz is, vagy önmagad ápolása és megerősítése, ha te vagy be teg.

A fontos az, hogy tudd, minden a te döntésed, még akkor is, ha nehéz volt meghozni. És ami talán még fontosabb: hogy most nem utazhatsz, az nem jelenti azt, hogy nem is fogsz. Ha az uta zás a második, harmadik helyre esik ezen a listán, akkor adj hoz zá egy időpontot: akkor utazom megint, amikor a gyerekem ti zennégy éves lesz. Vagy akkor, amikor jobban leszek. Vagy akkor, amikor kiadják a könyvem. Soha ne szerepeljen csak egy „majd” szó mellette, mert mint tudjuk, az a „majd” sosem jön el.

Kedves Olvasó! A nehezén túl vagyunk. Megálmodtuk és céllá alakítottuk a fejünkben kószáló vágyakat. Megtanultunk leszá molni a kifogásokkal, kérdéseket feltenni saját magunknak, fon tossági sorrendet felállítani, és a körülményeinket saját döntése inkkel alakítani. Leszámoltunk a két álomgyilkossal, a DEvel, és a MAJDdal. Most pedig felállhatunk a rajtvonalhoz, jön az igazán

izgalmas rész: utazásunk megtervezése. Tiszta sor, hogy most pörögnek a fejedben a gondolatok, de remélem, hogy ennek a ja va izgatottsággal átitatott, és ígérem, ha bármi kétely merül fel, a következő két részben az is elcsitul majd.

MÁSODIK RÉSZ

A TERVEZÉS

A TE UTAD A TE UTAD

Ahány ember, annyi út. Minden embernek más az érdeklődése, és más a stressztűrő képessége. Van, aki a hegyeket szereti, van, aki a tengert, van, aki mind a kettőt, és van, aki csak városokat látogat. Van, aki egyedül, van, aki a párjával, de olyan is akad, aki a macskájával megy világgá.

Nincs két ugyanolyan út, mint ahogy nincs két ugyanolyan ember sem. Ezért eléggé nehéz válaszolnom az olyan kérdések re a blogon, amik úgy kezdődnek: „Mennyibe fog kerülni nekem, hogy világgá menjek?” Hihetetlen sok dologtól függ ez. És sok mindent előre el kell döntened.

Ez a könyv nem mondja meg neked, hogyan döntsél, és nem is egy útikönyv, amelyből megtudhatod, hogy hol mit kell megnéz ned. Ez a könyv abban segít, hogy te megtervezd a saját utad.

Még mielőtt belekezdenénk ennek a fejezetnek a részleteibe, szeretném tisztázni, hogy nem kell mindent megtervezni. Sőt egyenesen óva intenélek attól, hogy minden szállást, minden buszutat előre kinézz otthon. Az első utamat hat hónapig tervez tem, pont kétszer annyi ideig, mint amennyire elutaztam. Meg terveztem, hogy honnan hova, hogyan tudok eljutni. Buszmenet rendeket vadásztam, térképeket bújtam, önkéntes programokat

szerveztem magamnak. Szinte napra pontosan megvolt, hogy honnan hova fogok eljutni.

Aztán megérkeztem Buenos Airesbe.

Hamar be kellett látnom, hogy az önkéntesség, legalábbis az a fajtája, amit addig csináltam, nem éri meg se anyagilag, se érzel mileg, és ami a legfontosabb volt, úgy éreztem, igazából nem se gítek senkinek. Persze az önkéntesség nem ördögtől való, csak tudni kell a módját. Erről majd később lesz szó. A lényeg, hogy nem éreztem azt, hogy három hónapig szeretnék az előre elter vezett módon, önkénteskedve utazni, ehelyett inkább felvettem a hátizsákom, és elindultam arra, amerre vitt a kíváncsiságom.

Szép lassan megtanultam, hogy számomra az egyik legnagyobb élmény az ismeretlen felfedezése, ami azt is jelentette, hogy ha gyok magamnak lehetőséget arra, hogy az adott pillanatban döntsem el, merre menjek tovább. Persze ehhez kellett az, hogy beletanuljak, hogyan lehet például közlekedni DélAmerikában.

Kiderült, hogy nem feltétlenül kell előre kinézni a buszokat, mert szinte mindennap indult legalább egy busz a legtöbb város ba. A szálláskereséssel sem volt probléma.

Az úton folyamatosan emberekkel vagy körbevéve, akik sok szor a másik irányból jönnek, és informálnak a városokról, ami ket feltétlenül látni kell, és az ott található szállásokról. A na gyobb turistavárosokban mindig van szállás, fölösleges már Ma gyarországon aggódnod emiatt.

Azt ajánlom, add meg magadnak az esélyt, hogy olyan csodás szállásokat találj, amiket én is csak akkor fedeztem fel, amikor már ott voltam az adott helyen.

Így volt lehetőségem egy dzsungel közepén egy kis nyitott fa házban élni a hegy tetején Kolumbiában, egy folyó mellett meg szállni Indiában, ahol egész nap nagy fahajókról integettek ne

kem a turisták, hogy az indonéz mázlimat ne is említsem, ahol a rizsföldeken találtunk egy elárazott luxusvillát, amit négyszáz dollár helyett negyven dollárért kaparintottunk meg.

Olyan ez, mint amikor tudod, hogy fogsz ajándékot kapni, mondjuk, szülinapodra. Régen nagyon izgatott voltam, hogy mit fogok kapni, de egy idő után már inkább féltem. Észrevettem, hogy ha valaki nem olyan ajándékot adott, amilyet szerettem volna, azaz nem találta ki a gondolataimat, akkor az öröm he lyett inkább csalódást éreztem, mert túl nagy volt az elvárásom. A harmincadik szülinapomat egybekötöttem a búcsúbulimmal. Több mint hatvan embert vártam egy Király utcai bárba, és a meghívóban kikötöttem, hogy senki ne hozzon ajándékot. Töb bek között azért, mert pár nap múlva az egész életemet be kell csomagolnom egy hátizsákba, és a barátaimtól kapott kétméte res plüsspelikán valószínűleg nem fog beleférni. Tényleg nem is vártam el senkitől, hogy hozzon nekem bármit is. Persze lehet, hogy legbelül bennem volt az is, hogy nem akarok csalódni.

Jó nagy dilemmát okoztam ezzel a legjobb barátnőimnek. Meglepetésbulit se szervezhettek, és ajándékot sem hozhattak. Angéla barátnőm azt mondta, hogy még mielőtt lemegyünk bu lizni, szeretne velem egy kicsit kettesben lenni. Amikor a sötét Hajógyáriszigetre értünk, gyanakodni kezdtem. Miért pont itt akar velem kettesben lenni? Aztán a bokrok közül szép lassan előjöttek a legközelebbi barátaim, mindenkinek a kezében egy kínai kívánságlámpás.

A sort a másik legjobb barátnőm, Eszti vezette, aki Németor szágban él, és hónapokon át sajnálkozott az emailjeiben, hogy nem tud ott lenni a bulimon. Örömkönnyek szöktek a szemem be, ahogy megláttam, mit találtak ki nekem: a bakancslistám ti zedik pipáját, a kínai lámpás eregetését.

A legnagyobb boldogság az volt számomra, hogy egyáltalán nem számítottam erre. Eszembe sem jutott, hogy ennek örülnék a legjobban.

Így van ez az utazással is. Ha mindent leszervezel előre, ha tu dod, hogy honnan hova fogsz eljutni, nem csak túlzsúfolod az idődet, nem is adsz lehetőséget az életnek, hogy ajándékokkal lepjen meg. Azt ajánlom, hogy az apró részletekkel ne foglalkozz, amíg még otthon vagy, de azt nem állítom, hogy nem kell egykét dolgot előre megtervezni, vagy informálódni a helyi sajátossá gokról, még mielőtt jegyet veszel egy adott országba.

Ahhoz, hogy fel tudjunk állítani egy büdzsét, kell hogy legyen némi elképzelésünk a keretekről. A későbbiekben ki fogjuk szá molni, hogy mennyi pénzre lesz szükséged, és arról is szó lesz, hogy hogyan szedheted össze a kezdőtőkéd.

PRIORITÁSOK AZ ÚTVÁLASZTÁSBAN

Sok olyan tippet is megosztok, amivel tudsz majd spórolni, ilyen például az önkéntesség vagy a stoppolás. Viszont még mielőtt belevágnánk ennek részletezésébe, szeretném elmondani, főleg az első utazóknak, hogy a lehető legolcsóbb megoldás általában azt igényli, hogy nagyon rugalmas legyél mind az idődet, mind pedig a komfortzónádat illetően. A legolcsóbb megoldások, mint a stoppolás és couchsurfing, kicsit veszélyesebbek is, mint mond juk egy hostelben aludni.

Ebben a részben megpróbálok mindent elmondani, amit tu dok és gondolok a különböző lehetőségekről. Nemcsak az a lé nyeg, hogy olcsón, de az is, hogy biztonságban utazzunk. Min denkinek más ez a fontossági sorrend.

Egyszer levelet kaptam Gábortól, az egyik olvasómtól. A levél rövidke volt, lényegre törően elmondta benne, hogy hamarosan útnak indul, Portugáliába megy pár hónapra. Van rá száz euró ja. Mit ajánlok? A válaszom rövid volt és velős: „Szerezz még pénzt!”

Igazából azt hittem, egy futóbolond talált meg. Pár hónappal később láttam, hogy egy új utazós előadás lesz a városban, és az előadó nem más, mint Gábor. „Úristen, ez megcsinálta”, kaptam a fejemhez, és az egóm megint egy kicsit kisebb lett. A fiatal srác végig stoppolt, napokig csak otthonról hozott müzliszeleteken élt, couchsurfingezett és önkénteskedett, de eljutott Portugá liába.

Akkor gondolkoztam el a prioritásokon. Számomra egy ilyen utazás kivitelezhetetlen lenne, hiszen én átharapnám a stoppos fuvarom sofőrjének a torkát, ha csak müzliszeleten élnék. Állító lag nem viselem jól az éhséget. Persze még ott van az is, hogy kaptam egy leckét az élettől, ami után nem stoppolok egyedül. Nem stoppolás közben kerültem veszélybe, hanem úgy, hogy kettesben maradtam egy idegen férfival, aki ezt a helyzetet ki akarta használni. Számomra elképzelhetetlen tehát, hogy egye dül stoppoljak (most már), és hogy az út szélén aludjak egy háló zsákban.

Az én prioritásom listáján első a biztonság. Nem hozhatom ma gam olyan helyzetbe, amiben nagyon kiszolgáltatott vagyok. Tu dom, hogy az emberek nagyon nagy része jó, de sajnos élnek köz tünk pszichopaták, és erről már személyes tapasztalatom is van.

A második helyen nálam is a pénz áll, majd következik a kör nyezetvédelem, és valahol a lista végén van csak a kényelem. Vi szont amit megspórolok szálláson vagy utazáson, gond nélkül elköltöm masszázsra vagy egy finom ételre.

Mint mondtam, ahány ember, annyi út. Az én útjaimat és bü dzséimet ezek a szokások és prioritások alakítják, s mindezt szép lassan tudatosítottam magamban a soksok tapasztalat által. Le het, hogy most lelkes vagy, és „ide nekem az egész világot” han gulattal állsz hozzá a következő rész olvasásához, és az is lehet, hogy most még félsz, és emiatt irreálisan sok pénzre gondolsz, túl akarod szervezni majd az utad.

Mire ennek a résznek a végére érsz, kialakul benned egy kép arról, hogy milyen lesz a te utad. Akkor meg már tudunk arra a kérdésre is válaszolni, hogy mennyibe fog ez kerülni neked.

MENNYI IDŐRE?

A tévedés elkerülése végett azt, hogy mennyi időre megyünk utaz ni, nem a pénzünk határozza meg, hanem pont fordítva: az utazás hossza határozza meg, hogy mennyi pénzre lesz szükségünk.

Sok dolog befolyásolhatja a döntésünket, hogy hány napot, hetet, hónapot fogunk utazni, de a pénznek nem szabadnak köz tük lennie.

Amikor először útnak indultam, három hónapot jelöltem ki magamnak, mert tudtam, hogy annyi a maximális idő, amit a pár kapcsolatom túl fog élni, és még a munkahelyemet is meg tudom tartani. Ez a három dolog szerepelt akkor a prioritáslistámon: Utazás, Párkapcsolat és Karrier.

A főnökömmel úgy beszéltem meg, hogy egy hónap fizetett és két hónap fizetés nélküli szabadságra megyek.

Indiát és Indonéziát háromhárom hét alatt jártam körbe, már amennyire tudtam. Három hét volt, amit fizetett szabadságból ki

tudtam alkudni a főnöknél.
80

Bár a rövid utazás is jó, de számomra hat hét után kezd egy kicsit lassulni az utazás, akkor érkezem meg. Ekkor érzem azt, hogy már elég időt töltöttem úton ahhoz, hogy megszokjam az új környezetet, már nem szervezek folyamatosan programot ma gamnak, és lassan a kultúra mélyére tudok látni. Meg ahhoz is nagyjából ennyi idő kell, hogy sikerüljön megszabadulnom a rengeteg otthoni stressztől. Ennyi idő után már úgy tudnék ha zajönni (ilyenkor még nem szoktam), hogy új szemmel látom az országomat, a kapcsolataimat, a projektjeimet és úgy egészében az életemet.

Valószínűleg azt már tudod, hogy felmondasze a munkahelye den, vagy csak szabadságra mész, esetleg fizetés nélküli szabad ságra. Én már mindegyik variációt kipróbáltam, és így a rövidebb és hosszabb utakat is. Ha csak három hetem van, tudom, hogy annyi idő alatt nehéz megszabadulni az összes stressztől, ami kö zel háromszáznegyven nap alatt felgyűlt, de egy ilyen rövid út is jobban kikapcsol, mint ha nem mennék sehova. A flashpacking nek is megvannak a maga szépségei, szóval ha most nem enged heted meg magadnak, hogy felmondj, az még nem ok arra, hogy ne menj világgá.

FIZETETT SZABADSÁGÚ UTAZÁSOK SZEREVEZÉSE, AVAGY A FLASHPACKING

A rövid hátizsákos utazásokat flashpackingnek hívják. Szerin tem ennek is nagyon sok értelme van, de nagyonnagyon stra pás. Ilyenkor mindig nehezen engedem el, sőt igazából egyálta lán nem tudom elengedni azt a rohanást, amit otthon produká lok. Mindenki tudja, milyen az, amikor betáblázza a nyaralást:

első nap megérkezem, másnap városnézés, harmadnap kirándu lás stb.

Azonban, ahogy már mondtam, az igazi élmény, amit imádok az utazásban, az a váratlan, a meg nem tervezett. Az a sodródás, amiben valahogy nagyon tudok magamra figyelni, hiszen én va gyok az egyetlen stabil pont. Mihez van kedvem, merre szeret nék menni? Otthon még nem tudom eldönteni, hogy mához négy hétre, szombaton, lesze kedvem megmászni egy vulkánt. A leg szebb emlékeim mindig a véletlenből jöttek. Amikor az ember flashpackel, erre a szabadságra nagyon korlátozottan van lehe tősége. Korlátozott szabadság… azt hiszem, ez jól kifejezi mind azt, ami a flashpackelésben nagyon zavart.

Az a legnagyobb baj vele, hogy ha valami nem a terv szerint megy, akkor van benned egy kis csalódottság. „Nem láttam ezt, nem jutottam el oda, nem sikerült túráznom…” stb.

Az indonéz utam során két és fél hét alatt könnyűbúvárkodtam Gilin, tradicionális táncot néztem Ubudban, felmásztam egy vul kánra Malang mellett, érdekes ételeket ettem Yogjakartában, szörföztem Pachitanon. Egykét napokat aludtam csak egyegy helyen, hogy legyen időm mindenre. Az egész egy őrült rohanás volt, sokkal több stresszel, mint otthon, a szoftvercégben. De egy pillanatig nem bánom, mert ezek a kis utak mind a mai napig csodálatos emlékek, és gyökeresen megváltoztatták az életem.

2013ban három helyen jártam: Indiában három hetet, Indo néziában két és fél hetet, Izraelben összesen öt napot töltöttem. Igen, abban az évben valahogy beakadt az „I” betűnél az or száglista.

Hadd mondjam el, hogyan sikerült ezt kiviteleznem: 82

INDIA:

Ebben az évben jöttem rá arra, hogy át lehet vinni a következő évre öt munkanapot abban az esetben, ha még a tárgyévben megkezded a szabadságot. Ez még a mai munkajogban is így van. Tehát mivel december huszonnyolcadikán kezdtem meg a sza badságot, öt napot hozzá tudtam adni az új év szabadságaihoz. Így 2013ban már nem huszonhárom, hanem huszonnyolc nap pal rendelkeztem. Ráadásul abban az évben úgy jött ki a lépés, hogy az év utolsó hétvégéje, nevezetesen a december huszonki lencedike és a január elseje közötti napok hosszú hétvégét alkot tak. Így ezeket sem kellett 2012 számlájára írnom. Remélem, tudsz követni. Azért itt a lista:

Az utamból maradt még tizenhárom munkanap, amire szabad ságot kértem. Összesen ennyi szabadságot költöttem egy három hetes, feledhetetlen utazásra.

28 – 13 = maradt 15 szabadnapom

INDONÉZIA:

2012. DECEMBER 28-ÁTÓL 2013. JANUÁR 19-ÉIG

Dec. 28., péntek – 2012-es szabi
Dec. 29., 30., 31., jan. 1. – hosszú hétvége, nem kellett kivenni

Itt is arra törekedtem, hogy benne legyen az augusztus husza dika miatt egy négynapos hosszú hétvége, aminek a hétfőjét az utam előtt még ledolgoztam.

AUGUSZTUS 14-ÉTŐL AUGUSZTUS 31-ÉIG

Így végül tíz napot kellett kivennem, mivel 14én délután in dultam, és napközben még tudtam dolgozni.

15 – 10 = maradt 5 szabadnapom

IZRAEL:

A november elsejei, pénteki munkaszüneti nap miatti hosszú hét végéhez egyegy szabadnapot csaptam hozzá. Bár már 30án elin dultam, még aznap dolgoztam, és a hétfő éjjeli érkezés után más nap már mentem is az irodába. Összesen két napot vettem ki.

OKTÓBER 30-ÁTÓL NOVEMBER 3-ÁIG

Maradt három napom karácsonyra, viszont ott is jól jöttek ki a napok, és beleesett egy hosszú hétvége a szünetbe.

Mint látod, össze lehetett hozni, de ki kell emelnem, hogy ahhoz, hogy ez sikerüljön, muszáj nagyon rugalmasnak lenned. Délután indultam, munka után, és kótyagos fejjel, brutális kultúrsokkal jelentem meg az irodában, úgy, hogy előző éjjel jöttem haza egy útról.

De egy kis kreativitással és rugalmassággal simán összejöhet ennyi fizetett nyaralás. Nyilván kellett hozzá egy rugalmas főnök is, de azt is tartsd észben, hogy ha olyankor mész el nyaralni, amikor alapból nincs annyi munka (karácsony, nyár vége), akkor nem is fogsz annyira hiányozni.

Tudom, hogy nem mindenki dolgozik ilyen munkaidőben, vagy esetleg hétvégén is dolgoznia kell, ügyeletben van stb. Min denesetre azért fejtettem ezt ki ennyire részletesen, hogy lásd, meg lehet oldani, és nem azért, hogy lemásold. Lehet, hogy nem

úgy jönnek ki a hosszú hétvégék idén, hogy el tudj menni, lehet, hogy neked nem így lesz szerencséd.

Minden évemet úgy kezdtem, általában január másodikán, ha akkor már az irodában voltam, és nem Goában, hogy megnéz tem, hogyan jönnek ki a hosszú hétvégék és a karácsony az adott évben. Már az első héten megterveztem, hogy mikor fogok utaz ni, és hogy hova, hány szabadnapot tudok elkölteni, hogy a leg több utazás beleférjen.

SABATTICAL – FIZETÉS NÉLKÜLI SZABADSÁG

A legtöbb nyugati országban már van rá szavuk, nekünk még csak a fizetés nélküli szabadság jutott, pedig hát nem ugyanaz a dolog.

Korunk nagy betegsége a kiégés, és azt javaslom, még mielőtt a főnöködre borítanád a ceruzatartó tartalmát, gondolkodj el raj ta, nem lehetségese, hogy egyszerűen csak sok volt az egyébként szeretett munkádból. Hogy egy kicsit kiégtél. Az ilyen helyzetek re találták ki a fizetés nélküli szabadságot, amit én is kivettem, amikor az első délamerikai utamra mentem. Szerencsére olyan főnököm volt, akinek el tudtam mondani, hogy nekem most az a legfontosabb az életemben, hogy argentin árvák pelenkáit cserél gessem, és majdnem a főnök irodájában hagytam az állam, ami kor ő ezt megértette. Három hónapot kértem, ő pedig egy hónap fizetett és két hónap fizetés nélküli szabadságot ajánlott fel már az első beszélgetésünk alkalmával.

Egyrészt tudta, hogy év elején indulok, amikor amúgy is olyan nehezen indul be a munka, mert még mindenki mákosbejglikó mában van, másrészt pedig április után akkor is dolgozom majd,

amikor mindenki más sorban veszi majd ki a szabikat. Nem tu dom, azzal is tisztában volte, hogy milyen mély lojalitást ébresz tett ezzel az alkalmazottjában. Miután visszatértem, olyan hálá san dolgoztam, mint még soha. Ha valamiért szombaton is dol goznom kellett, nem érdekelt. Este nyolcig kell bent maradnom? Semmi gond. Rendeltem egy pizzát, és zokszó nélkül masszíroz tam az egeret, amíg csak láttam. Tudtam, hogy nem csak én va gyok hajlandó áldozatot hozni a cégért, hiszen ők is megtették már ezt értem. Azt hiszem, hogy bár rövid távon nem éri meg egy vezetőnek, hogy ilyen hosszú időre elengedje a beosztottat, hosszú távon igenis nagyon jó befektetés. Egy utazó nemcsak a magánéletében tudja kamatoztatni azt, amit útközben tanult, hanem utána, a munkahelyén is. Jelentősen nő a problémameg oldó képessége, alkalmazkodóbb lesz, javul a reakcióideje. Arról nem is beszélve, hogy egy három hónapos pihenés után olyan lesz a stressztűrő képessége, mint a Wall Street farkasának. Új ötleteket hozhat be a cégbe, és az biztos, hogy a nyelvtudása is gyarapodni fog.

És ami a legfontosabb, nem kap negyvenhárom éves korában szívrohamot. Nem ég ki.

Hozzáteszem, eleve úgy mentem be tárgyalni a főnökömmel, hogy tudtam: mennem kell. És azt is tudtam, hogy aligha talál decemberben olyan munkaerőt, aki, miután betanítja, az alatt a három hónap alatt olyan jól dolgozik, vagy legalábbis annyira át látja majd a cég működését, mint én.

Sokan addig sem jutnak el, hogy meg merjék kérdezni, „mi len ne, ha”. Szerintem meg addig kell próbálkozni a főnöknél, amíg van egy kicsi remény az igenre. Amíg nincs egy végleges nem.

Egyik barátom próbált beszélni a főnökével egy egy hónapos sabbaticalról. A főnök hallani sem akart róla. Van ilyen is. Min

denesetre én nem szívesen dolgoznék olyan munkahelyen, ahol ezt nem engedik meg. Mondjuk, az én vándorvágyam eléggé elfa jult mostanában.

Ahogy már említettem, Nyugaton a sabbatical bevett szokás, és nem véletlenül: azért, mert működik, és gyümölcsöző. Már sok cég kezd rájönni, hogy támogatni egy ember személyes mo tivációját a legjobb befektetés ahhoz, hogy az alkalmazott a munkahelyen is a lehető legtöbbet hozza ki magából. Ha egy cég még nem tart ebbe az irányba, egy idő után termék vagy szol gáltatásszinten sem tud majd lépést tartani modernebb gondol kozású versenytársaival. Te pedig jobban teszed, ha szeded a sá torfádat.

GAP YEAR

A gap year annyit tesz, hogy kihagyott év, legyen az két állás vagy két iskola között, esetleg a suli és a munka között. Rengeteg olyan német vagy amerikai diákkal találkoztam, aki utazás köz ben találta ki, hogy hova menjen továbbtanulni. Már hallom is a fejedben a hangot, hogy biztos anyuci megfinanszírozta nekik az egyéves utazást, de ki kell hogy ábrándítsalak. Ezek a diákok ál talában nyarakat dolgoztak végig, nem jártak el bulizni, se mo ziba. Egy anyucikiskedvence életképtelen lenne útközben. Az utazás sohasem a repjegyvásárlással kezdődik, hanem a terve zéssel és spórolással.

Rengeteg lehetőség van arra, hogy ne költsünk vagyonokat egy útra. Szóval, ha esetleg még tanulsz, és mégis idáig eljutottál a könyvben, azt ajánlom, hogy ne add fel. Neked is lesz helyed az úton.

Egyéves fizetés nélkülit is szoktak adni alkalmazottaknak, de szerintem ezzel még nem kellene sokkolnunk a magyar vezető ket. Ilyenkor marad a felmondás és az újrakezdés. És ezzel sincs semmi gond.

Sokan azt gondolják, hogy ha lesz egy lyuk az önéletrajzuk ban, örökre eláshatják magukat. Én pedig azt mondom, hogy a legtöbb CVt álmos HResek és fejvadászok olvasgatják a kávé juk mellett, és ha beleírod két cég közé, hogy szürke lámák söré nyét fontad Peruban, egyből ki fog pattanni a szemük. Már nyert ügyed van annyiban, hogy emlékezni fognak rád, és biztos le hetsz benne, hogy rá fognak kérdezni az interjún is, ami pedig garantálja, hogy kicsit felszabadultabb legyen az a beszélgetés. Végre nem arról kell beszélgetni, hogy a szabadidődben olvasni és futni szeretsz, meg moziba járni és kirándulni. Ilyenkor tudsz mesélni arról, mennyire tágított a komfortzónádon az, hogy éjjel szállást kellett találni egy kicsi faluban, hogy milyen volt elma gyarázni egy grúz kalauznak, hogy jegyet szeretnél venni, ami egyértelműen fejlesztette a kommunikációs képességeid, és mi lyen volt negyedmagaddal felmászni egy hegyre az orkánerejű szélben Kolumbiában, ahol végre megértetted, milyen is az igazi csapatjáték.

Emberek ezrei jönnek rá arra, beleértve magamat is, hogy mit akarnak kezdeni az életükkel egyegy ilyen gap year után. És olyat is láttam, aki szívesen ült vissza az irodába, mert hiányzott neki. Volt olyan barátom, aki kitalálta, hogy jógatanár lesz, egy másik rájött, hogyan lehetne segíteni anyagilag a nonprofit alapú szervezeteknek. A harmadik pedig éles váltással rájött, hogy nem közgazdász lesz, hanem kertész, mert bejött neki a kivi szedés ÚjZélandon.

Szerintem megérdemlünk annyit, hogy több helyen kipróbál juk magunkat, legyen az vécétakarítás vagy hegymászás. Így nem leszünk bajban, ha még mindig nem tudjuk harmincévesen, hogy mik leszünk, ha végre felnövünk. Mert a lényeg pont az, hogy nem muszáj felnőni, hanem olyan munkát kell találni, amit játék nak élünk meg.

A „NINCS TERV” ÚT

Amikor a Nagy Útra indultam, tartottam egy előadást „Hogyan menjünk világgá” címen, és azért tartottam meg, hogy még egy szer utoljára találkozzam azzal a kis közösséggel, akik rendsze resen jártak az előadásaimra. Tény, hogy sokkal többen jöttek el, én pedig csak lestem, hogy furakodnak be a Gozsdu udvarba, hogy le ne maradjanak. Úgyhogy a nagy érdeklődésre való tekin tettel kétszer is megtartottam az előadást. Mindkét alkalommal jött egy olyan kérdés, amitől teljesen összezavarodtam. „És med dig lehet ezt csinálni?” Minden kérdést meg tudtam válaszolni, de ettől az egytől teljesen összezavarodtam. Nem is emlékszem, hogy végül mit válaszoltam rá.

Nagyon sok időnek kellett eltelnie, mire megértettem, hogy miért hozott ez a kérdés ennyire zavarba. A tervem ugyanis akkor az volt, hogy NINCS TERV. Annyit tudtam, hogy eljutok Új Zélandig, de fogalmam sem volt, hogy utána mi lesz, és nem is akartam eldönteni. Most először nem terveztem meg előre sem mit, teljesen rábíztam magam az életre. Volt egy vízumom, meg egy kiépült ügyfélköröm. Tudtam, hogy meg fogom oldani a fel merülő problémákat. Visszatekintve már értem: azért nem tud

tam megmondani, hogy mit tervezek, mert nem tudtam, hogy mit tervezek, és amilyen új volt ez a szituáció, annyira kellett is nekem. Az, hogy nyolc évet dolgoztam egy helyen, folyamatos tervezéssel járt. Mindig tudtam, hogy mi lesz. Ebből kellett kicsit kitörnöm, kicsit kikapcsolni az agyamnak azt a részét, amelyik mindig agyal, tervez. Mindent elengedni és hagyni, hogy maguk tól alakuljanak a dolgok.

Nem mindenkinek van erre szüksége, de nekem abban a pilla natban ezt kellett tennem. Szerintem annak, aki még nem hagyta el Európát, elég nagy feladat egy ilyen „Nincs terv” utazásra elin dulni, de nem mondom, hogy lehetetlen. Lehet, hogy jobb, ha az ember előtte tesz egy kört, mondjuk, Grúziában, egy viszonylag közeli, de épp elég távoli kultúrában, hogy gyakoroljon, és kide rítse, egyáltalán tetszike neki ez a vadutazósdi.

Amikor valaki ilyen útra megy, akkor szüksége van egy vi szonylag nagyobb tőkére, főleg akkor, ha nem akar dolgozni. Azokat is megértem, akik egyáltalán nem akarnak dolgozni, bár egy idő után szerintem érdemes magad valamivel „leföldelni”, kell valami, ami motivál, különben előfordulhat, hogy kiégsz az utazásban. Menet közben rengeteg lehetőséged lesz arra, hogy munkát találj, nem kell előre megoldani ezt a kérdést. Az isteni szikra jön majd magától.

A DIGITÁLIS NOMÁDOK

Ha tényleg egy ilyen útra készülsz most, akkor bizony fel kell kötnöd a nadrágot. A digitális nomádok azok az emberek, akik az irodai munkát magukkal viszik az útra. Ez még annál is több felkészülést jelent, mint ha csak úgy elindulnál. Ilyen esetben ér

demes még itthon kialakítani egy ügyfélkört, és akkor elindulni, amikor már van kéthárom ügyfeled, akikből megélsz, vagy egy projekted, amiből fixen várhatsz pénzt. Szép lassan kell átállni erre. Nagyon fontos a tudatos felkészülés. Én két nap alatt elol vastam Tim Ferris 4 órás munkahét című könyvét, és mindenki nek ajánlom, aki szeretne digitális nomád lenni. A továbbiakban ittott majd kitérek arra is, hogy milyen extra szükségletei van nak egy digitális nomádnak.

Az a fontos, hogy meghozz egy alapvető döntést: egykét hétre mennél, vagy azt sem akarod tudni, hogy mikor jössz vissza? Ezt rögtön tisztáznod kell magadban, hiszen sok függ majd tőle.

MIKOR?

„Most éppen nem alkalmas, majd jövőre, vagy azután. Majd ha előléptetnek, majd ha vége a projektnek, majd ha piros hó esik, bla bla bla.” Ezeket a mondatokat nagyon sokszor hallom.

Sok ember szenved időhiányban, de ez nem egy állapot, ha nem egy személyiségtípus tünete. Akinek ma nincs ideje, sosem lesz. Az egész prioritás kérdése.

Leírva, kimondva annyira bugyuta, mégis sok igazság van benne: mindenkinek huszonnégy órából áll a nap, és az ő dönté se, hogy ezeket az órákat mivel, hogyan fogja megtölteni. Az „ar ra van időd, amire akarod” mondás sok embert bosszant, nyilván azért, mert sok korábbi választását az ember később kötelezett ségként éli meg. Elfejti, hogy a helyzete egy döntés eredménye, valamikor egyszer igent mondott rá.

Az utazással kapcsolatban is milyen gyakori kifogás, hogy „most nincs rá időm”, vagy „jelenleg nem alkalmas”. Régebben én is mindig MAJDokhoz kötöttem a Nagy Álmom, aztán szép las san, tényleg, lassan tizennégy év alatt kiderült, hogy a holnap még csakcsak eljöhet, de a MAJD sohasem.

Van az úgy, hogy nem kamuzik az ember, aki ezt mondja nekem. Mármint nem az érdekel, hogy nekem hazudike, inkább az, hogy őszintee saját magához. Vannak olyan helyzetek, amikor az em ber nem utazhat. Igen, van olyan, hogy tényleg nem tud most elin dulni például egy nyolc hónapos várandós anyuka, vagy valaki, akinek most jött el élete nagy lehetősége a cégében. Viszont na gyon sok esetben tapasztalom, hogy inkább csak belekapaszkodik az ember abba, hogy „most épp nem jó”, de „majd jó lesz”. Nem! Soha nem lesz olyan pillanat, amikor minden tökéletes az indulás hoz! Akkor is közbejön majd valami, amikor már pontosan tudod, hogy mikor indulsz el, esetleg már meg is van a repjegyed.

Itt is minden azon múlik, hogy hova teszed a hangsúlyt, mi a prioritásod. Sokszor nagyon nehéz két dolog között választani, és el kell fogadni, hogy elutazni egy évre, félre vagy akár három hónapra bizony sok lemondással is jár.

A makroökonómiatanáromtól egy mondat maradt meg ben nem két félévnyi tanulás után: „Bármelyik döntéseddel valamit fel kell áldoznod.” Amikor besétálsz egy fagyizóba, végignézed az ízeket, nagy nehezen választasz kéthárom ízt. Ezzel a döntéssel nem csak két gombócot választottál, de tizennégyet nem válasz tottál. Azokat feláldoztad. Nem tudom, hallottále már „a válasz tás paradoxonáról”.

Ez egy TEDbeszéd, amiben az előadó azt fejti ki, hogy amíg a „szabadság” és a „választás joga” közé egyenlőséget teszünk, sok esetben a választható lehetőségek sokasága blokkol le min

ket. Biztos voltál már olyan étteremben, ahol az étlap hosszú hosszú oldalakon keresztül sorolta az ételeket. Te pedig olvasod, és egyre inkább megnehezíti a döntésed az, hogy nem csak egy dolgot ennél szívesen. Mikor végre megszülöd a döntést, szo rongva mondod ki a végső szót a pincérnek, azon gondolkozva, hogy nem kellenee a szarvasgomba helyett inkább az osztrigát választanod. Amikor pedig megérkezik az étel, átsandítasz a szomszéd tányérra. Vajon az finomabb, mint amit én eszem?

Ezért olyan nehéz felállítani egy prioritáslistát magunkban. Kapkodunk, hogy mindenre legyen időnk, nem tudjuk elengedni azt, amit épp nem választunk, és szenvedünk, hogy esetleg nem jutunk el valamihez, amit pedig igazán szeretnénk.

Az „időmenedzsment” első lépése az, hogy tisztázzuk, mi sze repel az első helyen a céljaink között: legyen az a családdal töl tött több idő, sportolás vagy egy utazás. Ahogy megszületik ez a döntés, tudjuk, hogy minden mástól kell majd időt elvennünk, és valahogy meg kell békülni ezzel döntéssel.

Ahhoz, hogy el tudj indulni, valójában az utazásnak kell lennie a fontossági sorrended elején, különben nem fog menni, és tény leg nem lesz rá időd.

Vannak könyvek és blogok, amik azt mondják, hogy MOST kell elindulnod, mert később ki tudja, hogy alakulnak a dolgok, és végül ott ülsz majd nyolcvanévesen a fájó érzéssel, hogy sosem szántál rá időt.

Ez részben igaz, de persze nem sokan engedhetik meg ma guknak, hogy most rögtön eldobjanak mindent, és vegyenek egy repjegyet.

Én úgy gondolom, hogy nem ma kell elindulnod, de ma kell el kezdened a tervezést. Ma kell kitalálnod, hogy mikor tudsz majd elindulni, és mától kezdve mindennap meg kell kérdezned ma

gadtól, hogy ma mit tettél azért, hogy az előre eltervezett napon el is tudj majd indulni.

Bár még nem tudod, hogy mennyi pénz kell az utazásodhoz, de érdemes megpróbálkoznod egy viszonylag reális becsléssel, még ha csak kicsit hasraütésszerűen is. Mármint az időt illetően. Le gyen az fél év, legyen az egy, de úgy kezdj majd el számolni, hogy legyen egy körülbelüli időpont, mondjuk, év és hónap, amikor in dulni akarsz. Ahogy ezt kitalálod, már sokkal valósabb lesz az egész projekt. Ez a dátum módosulhat akkor, amikor a helyet ter vezed meg, vagy átszámolod az anyagiakat, de most egyelőre le gyen egy dátum, amit tologathatsz fejben. Mire a könyv végére érsz, elég információd lesz ahhoz, hogy egész pontos, sőt napra pontos dátumot adj magadnak. Ahhoz viszont tartanod kell majd magad.

Ahogy most meghatározod ezt az időpontot, legyen a szemed előtt, hogy ha egy nagyobb útra mész, főleg, ha először, jó pár hó nap kell a felkészüléshez. Én hat–tizenkét hónap közé lőnék. Tudom, hogy ez soknak tűnik, és ugyanakkor kevésnek is. És ez így lesz az utolsó pillanatig: mindig egyszerre tűnik soknak és kevésnek a hátralévő idő. Alig várom, hogy végre induljak, de ahogy közeledik az időpont, egyre inkább befeszülök, hogy még annyi mindent el kellene intézni. Ez természetes.

HOVA?

Nem mondom, hogy könnyű eldönteni, hogy hova induljunk. Ahogy mondani szokás: még nem voltam mindenhol, de rajta van a listámon. Lehet, hogy már kitaláltad, hogy hova mész, hiszen te

is több éve vágysz rá, mint én annak idején Buenos Airesre. De az is lehet, hogy rábukkantál egy olcsó repjegyre véletlenül, va lahova, ami valamennyire vonzott. Az elkapkodott jegyvásárlás előtt azért van egykét dolog, amit fontolj meg.

Alig vártam, hogy a havas New Yorkból végre eljussak DélAmeri kába, Ecuador fővárosába. Szoktam mondani, hogy én napelem mel működöm. Az ősz és a tél elég rossz hatással van rám, így már hetekkel, sőt hónapokkal az indulás előtt az tartotta bennem a lelket, hogy tudtam, hamarosan végre sütni fog a nap, január ban. Csak érjek már Quitóba!

AZ ÉGHAJLAT ÉS AZ IDŐJÁRÁS

Éjjel szállt le a gépem, nagy vigyorral léptem ki a reptérről, de csakhamar az arcomra fagyott a mosoly. Szó szerint. Egy dolog gal nem számoltam: Quito elég magasan van, így még nyáron is kemény hideg bír lenni. Ráadásul az El Niñojelenség is épp tom bolt, ami a kontinensnek ezen a területén sok esőt ígért. Mivel én azt gondoltam, hogy DélAmerikában nyár van, minden téli cuccomat New Yorkban hagytam, így nagy kapkodva kezdtem behozni a lemaradásom az ecuadori időjárást illetően, és ránéz tem az időjósra a mobilomon. Megint abba a hibába estem, hogy azt hittem, tapasztalt utazó vagyok, és nekem már nem kell fö lösleges köröket futnom. Tévedtem.

Nem lehet megmondani, hogy DélAmerikában vagy akár Dél keletÁzsiában milyen időjárás van egy adott hónapban, mert ez országonként, sőt tájegységenként változó. És az olyan jelensé gek, mint az El Niño, tovább bonyolítják a dolgot.

Szóval mielőtt megvennéd a repjegyed valahova, érdemes fel keresni egyegy oldalt, ahol részletes információt kapsz az adott

térség időjárásáról.
95

Szinte az összes oldal három kategóriába fogja sorolni, hogy mikor érdemes útra kelni: „alacsony”, „közép” és „magas” szezon. A legtöbb turistával a „magas” szezonban fogsz találkozni, ezért érdemes utánanézni, hogy mit jelent a többi szezon.

Indonéziában például novembertől márciusig van az esős év szak, de sok utazó jobban kedveli ezt az időszakot, mert alacso nyabbak az árak, és a napi pár óra eső teljesen kiszámítható és egyáltalán nem zavaró.

Az, hogy melyik szezont választod, teljesen tőled függ, de ér demes tudni, hogy mire számíthatsz.

A másik nagyon fontos dolog, aminek utánanézek, az ország biz tonsága. Kolumbiát például nagyon veszélyes országnak tartják, pedig sokat változott az elmúlt időszakban, és ha elkerüljük a nagyvárosokat, akkor teljes biztonságérzettel lehet az utcán sé tálni.

BIZTONSÁG

Vannak olyan országok, ahova nem javasolt utazni, mert épp háború vagy polgárháború zajlik. A leghitelesebben a konzuli ol dalakon találunk információt arról, hogy mehetünke egy adott országba. Ezeket a javaslatokat érdemes megfogadni.

Egyedül utazó nőknek itt egy lépéssel többet kell megtenni ük, mert az, hogy nincs háború egy országban, még nem garan cia arra, hogy ott nőként lehet utazni. Az interneten sok olyan fórumot talál az ember, ahol bővebb információt lehet szerezni arról, hogy biztonságose az adott térségben egyedül nőként utazni. Ilyen oldal például a TripAdvisor fóruma. Szerintem na gyon hiteles és friss adatokat lehet találni rajta bármilyen témá ban.

Egy keletindonéz szigeten sétáltam egy barátnőmmel pár éve. Gond nélkül szökkentünk át egy szemétrakás felett, jobbra tő lünk omladozó házak, beszólogató helyiek, hangos dudálás, zűr zavar. De mi ezt már megszoktuk. Megkérdeztem a barátnőmet, hogy vajon mit szólna ehhez a közeghez bármelyik otthon ülő barátnőnk, ha egyszer csak valahogy ideteleportálódna. Mind a ketten egyetértettünk abban, hogy valószínűleg sokkos állapot ba kerülne úgy két perc alatt.

A KULTÚRSOKK FAKTOR

Többször nagy szerencsém volt, mert véletlenül úgy tervez tem meg az utam, hogy egy „könnyű” helyen kezdtem. DélAme rikában Buenos Aires volt az indulópontom, ami több helyen na gyon hasonlít a szülővárosomra, Budapestre. Onnan szép lassan ereszkedtem bele az egyre keményebb környezetbe. Ezt a foko zatosságot betartva végül már nem volt annyira nehéz szembe nézni a La Pazi boszorkánypiacon látott szárított lámaembriók kal. Ha egyből a bolíviai fővárosba csöppenek, valószínűleg sok kal nehezebb dolgom lett volna.

Akkor kezdtem igazán felfogni, mennyire sokat számít az, hogy jó helyen kezdjük el az utazást, amikor Indiában megint szeren csésen választottam: Goában kezdtem meg a háromhetes uta zásomat. Bár jártam már Európán kívül, India így is meglepett. Goában nagyon sok a turista. Persze ezt nem úgy kell elképzelni, hogy sokemeletes luxushotelek szegélyezik a tengerpartot, feszí tett víztükrű medencékkel, ez még mindig India. Kicsi bungalók, vigyorgó, fejüket ingató helyiek, és tikka masszala minden meny nyiségben. De itt azért nem bámulnak meg, és nem rángatják meg a ruhádat a helyiek, mint ahogy azt akár DélIndiában is te szik. Az első pillanatban beleszerettem az országba, és csodál

koztam azokon, akik fintorogva beszélnek erről a csodáról. Hi szen ez maga a paradicsom! Kicsit büdös, kicsit koszos, de akkor is… ez India!

Csak akkor értettem meg a fintorgókat, amikor már én is ÉszakIndiában utaztam. Ott már nem kicsit voltak koszosak és büdösek a városok, és a szegénység látványa engem is sokkolt.

Kell ahhoz lelkierő, hogy keresztülnézz a borzalmakon. A ha lott kisbabával kolduló anyukán, a férfin, akinek se keze, se lába, és úgy koldul a porban. Azt írom: keresztül kell ezeken nézni, és ezt a legnagyobb jóindulattal teszem. Valahogy meg kell tanulni, hogy az országot ezzel együtt tudjuk elfogadni, mert lássuk be, a sajnálatunk nem sokat fog nekik segíteni. Persze ez nem jelenti azt, hogy nem látjuk, mi történik, és nem hagyjuk, hogy változ tasson rajtunk valamennyit a látvány.

Ha én is ezt láttam volna először Indiából, a szemetet, amiben gyakran térdig gázoltam, és ami olyan bűzt árasztott, hogy sok szor csak úgy tudtam közlekedni, hogy az orrom elé szorítottam egy kendőt, akkor valószínűleg én is utáltam volna az egészet. Ehelyett szerencsére úgy alakítottam az utazásomat, hogy szép lassan szokhattam meg a látványt.

Az erős kultúrsokk el tudja rontani az egész utadat. Mindenki azért szeretne utazni, hogy valami mást lásson, mint odahaza, és ezért van, aki nem foglalkozik azzal, hogy úgy tervezze meg az útját, hogy beleszámolja ennek veszélyeit. Ez a sokkos állapot nem azt jelenti, hogy egy kicsit megijedsz, vagy van pár rossz pil lanatod. Erős paranoia tör rá ilyenkor az emberre, folyamatosan feszült, gyakran depresszióba is esik. Bizony fizikai tünetei is vannak egy ilyen élménynek: hányás, hasmenés, fejfájás. Alatto mos egy dolog a kultúrsokk, mert sokan azt hiszik, hogy csak rosszat ettek. Ezért innentől kezdve elkezdik folyton azt nézni,

hogy hol egyenek, és már előre aggódnak, amikor meglátják az eléjük letett tányért: „Vajon ettől megint beteg leszek?” Monda nom sem kell, hogy ezzel a hozzáállással több esély van arra, hogy valaki visszaessen.

A tervezés során tehát azt is figyelembe kell venni, hogy nem tudod előre, hogyan fogsz reagálni a nagyon erős kulturális kü lönbségre. Kezdd az utad egy olyan helyen, amit minden rendel kezésedre álló információ szerint könnyű elviselni, és onnan ereszkedj bele a „sűrűjébe”.

KIVEL?

Ha ezt a könyvet egyedül olvasod, úgy értem, hogy nincs valaki, aki ugyanannyira izgatott az utazás miatt, mint te, akkor most térjünk ki a Nagy Mumusra: arra, hogy kivel utazzunk. Az első utam előtt, amikor már megvolt, hogy mennyi időre, mikor és hova fogok menni, és lelkesen meséltem mindenkinek, hogy ja nuárban indulok, egyszer csak egy friss barátnőm nagyon belel kesedett az ötleten, és ragaszkodott hozzá, hogy velem jöjjön. Mondtam, hogy semmi kifogásom ellene. Én ekkor és ekkor in dulok, ennyi időre. Ha van kedved, csatlakozz. Azt viszont tud tam, hogy ez az ő döntése, ami az én utamat nem tudja már befo lyásolni. Ahogy sejtettem, pár nap múlva visszavonulót fújt. Meg annyi történetet hallok arról, hogy ketten hosszú ideig együtt terveznek egy utat, mondjuk, egy pár, vagy akár két barát, de vé gül az egyik meggondolja magát, esetleg a kapcsolatból is kiszáll. A másik meg magára marad a tervekkel, és nem mer belevágni. Szerintem ha már eldöntötted a három legfontosabb dolgot: ho va, mikor és mennyi időre, ne nagyon változtass rajta.

Félünk az egyedülléttől. Annyira, hogy amint egyedül maradunk, megijedünk a csendtől, és egyből a telefont nyomkodjuk, rádiót hallgatunk, bekapcsoljuk a tévét. Sokszor kérdezik, hogy szóló utazóként nem vagyoke magányos. Ennyire nem értjük az egye düllétet. Összekeverjük egy másik szóval: a magánnyal, pedig semmi köze nincs a kettőnek egymáshoz. A magány egy olyan élmény, ami akkor is ránk törhet, amikor rengeteg ember vesz minket körül. Amikor körülöttünk senki nem érti, hogy miről beszélünk vagy éppen mit érzünk. Persze jöhet a magány akkor is, amikor egyedül vagyunk.

Milyen jó az, amikor az ember végre végig tudja hallgatni egy gondolatát anélkül, hogy kívülről bárki beleszólna, befolyásolná. Végre el tudja dönteni, hogy mi az ő véleménye. Szeretek egye dül lenni, annak ellenére, hogy szeretem az embereket. Valószí nűleg épp azért szeretem az embereket, mert találok időt ma gamra. Úgy gondolok magamra, mint egy kapcsolatra. Szánok rám időt. Minőségi időt. Hagyom, hogy a gondolatok lecsitulja nak, kiélesedjenek, megerősödjenek. Megkérdőjelezem magam, válaszolok magamnak. És amikor egyedül, egy barát védőár nyéka nélkül képes vagyok arra, hogy végigmenjek egy indiai pá lyaudvaron, egyre hangosabban beszélek magamhoz. „Minden rendben lesz. Meg fogod oldani. Legyél bátor, emeld fel a fejed, tűnj keménynek. Kemény vagy.” Vigyázok magamra, mintha egy másik emberre vigyáznék. Nyugtatom magam, mintha valaki más lenne velem, akit nyugtatni kell.

Persze nem csak félek. Van az úgy, hogy olyat látok, amit senki más rajtam kívül nem lát, mert csak én lehetek szemtanúja egy csodának. Egy naplementének. Egy delfinnek a tengerben. És még mielőtt elkezdenék azon sajnálkozni, hogy mennyire fáj, hogy nem sikerült ezt az élményt megosztanom másokkal, megköszö

100

nöm a pillanatot, mert úgy érzem, ezzel én lettem megjutalmazva. Hogy senki másnak a kedve ne ronthassa azt el. Szerintem jobb egyedül átélni egy csodálatos pillanatot, mint valakivel, aki azt nem tudja értékelni.

Egyszer egy szigeten kisétáltam egy lánnyal, hogy megnézzük a naplementét. Csodálatos volt. Alig kaptam levegőt: a nap és a felhő találkozásából az égen is hullámok visszhangozták a ten gert. Még a fehér homokot és a zöld pálmafák árnyékait is vörös re festette az eltűnni készülő nap. Elég sokan voltunk ott, a par ton, és mindenki a nap felé fordult, végre érdekesebb volt az élet, mint a telefon, vagy mint a könyv, amit épp addig olvasott az em ber. Mosolyogtunk. A lány pedig, aki velem volt, nyersen megje gyezte, hogy szépszép, de látott már szebbet egy másik ország ban. Ember legyen a talpán, aki egy ilyen mondat után vissza tudja hozni a békét a lelkébe. Lehet, hogy tényleg szebb volt máshol. Lehet, hogy az a lány épp nem volt olyan hangulatban, mint én. Nekem mindenesetre össze kellett szednem minden lel kierőmet, hogy ne a sosem látott Fülöpszigetekre gondoljak, vagy arra, hogy milyen jó lenne most inkább egyedül lenni. Kü lönben semmi bajom nem volt ezzel a lánnyal. Nem volt gonosz, nem akarta elvenni a kedvem semmitől. Csak épp valamit más hogy élt meg, mint én. Amihez mindenkinek megvan a joga. A tör ténet summája, hogy hiába van melletted valaki, legyen az akár a legjobb barátod, könnyen meglehet, hogy épp nem lesz olyan hangulatban, mint te.

Egy másik barátnőm foglalta össze nagyon jól, hogy mi törté nik az emberrel szóló utazás közben: „Bori, én a legjobb barát nőm lettem.” Azonnal értettem, hogy mire gondol. Ha pár évvel korábban ezt a mondatot hallom valakitől, alighanem megsajná lom az illetőt, mert úgy fogtam volna fel, hogy nincsenek barátai.

101

Ó, pedig mekkora a különbség! Magaddal jóban lenni, elfogadni saját magadat úgy, hogy nem akarsz többé senki másra hasonlí tani, az egyik legjobb cél, amit kitűzhetsz magad elé.

Az önbizalomhiány súlyos lelki betegség. Szinte mindenki szenved tőle. Szerintem még azok is, akiről elsőre azt gondolnád, hogy nagyon el vannak szállva maguktól, még ők is csak ellensú lyozni akarják a maró érzést, hogy nem elegek.

És állítom, hogy ha valaki szán egy kis időt arra, hogy figyelje a saját fejében állandóan zajló beszélgetést, akkor kevésbé fog kételkedni magában, enyhül a szorongása, jobban le tudja küz deni a félelmeit, és nem gondolja azt, hogy nem képes valami olyasmire, amit igazából, ha nem is könnyen, erőfeszítés nélkül, de biztosan meg tud csinálni.

Talán azt gondolod, hogy én itthon felveszem a hátizsákom, felkötöm a hátamra, búcsút intek a szeretteimnek a reptéren, és onnantól kezdve csak akkor nyitom ki a számat, amikor ételt ké rek vagy útbaigazítást. Ha ez így lenne, akkor nagyon gyorsan megőrülnék saját magamtól. Tudtad, hogy egy nő átlagosan napi húszezer szót mond ki? Minden pincér menekülne tőlem úgy négyezer után…

Persze nem így működik a dolog. Az egyedül utazó ember sok kal nyitottabb arra, hogy barátokat szerezzen. Amikor elindulok egy útra, mindig izgatottan várom, hogy kikkel hoz össze a sors, milyen új barátokat szerzek. Olyanokat, akikkel az első pillanat tól kezdve jól kijövünk, hiszen értjük egymást, sok minden közös bennünk. Mindketten magunk mögött hagytuk az otthon kényel mét, mindketten kíváncsiak vagyunk és nyitottak. Beszélgetése ink soha nem korlátozódnak a divatra, nem beszélünk ki közös ismerősöket, nem pletykálunk. Nem kapaszkodunk közös emlé kek felemlegetésébe, hiszen még nincs semmink, ami közös. In

102

kább arról beszélünk, amit ismerünk a világból. Ki mit látott, mit élt meg. Anekdotákat mesélünk egymásnak. Egyegy átbeszélge tett buszúton összefoglaljuk egymásnak életünk fontosabb állo másait. Hányszor teheted meg ezt itthon? Pedig milyen jó is az, amikor egy nagy beszélgetés során össze kell kötnöd a szálakat, életed fordulópontjait, hogy valaki megértse, hol tartasz, mi áll mögötted, és milyen terveid vannak. Ilyenkor mindig sokkal job ban látom, hogy a különböző események hogyan kapcsolódnak össze az életben, létrehozva egy mintát, amely általában sokkal érdekesebb, mint gondolnád. És egyértelmű lesz, hogy a hibák, amiket elkövettem, mennyire rendeltetésszerűek voltak.

Az is megesik, hogy egyegy ilyen utazóba beleszeretek egy ki csit. Bár nem vagyok házas, már többször voltam nászúton egy egy idegennel, pontosabban olyan emberrel, akit épp csak meg ismertem, de rögtön úgy éreztem, mintha mindig is ismertem volna. Megtörtént ez Indiában, az indonéz szigeten és Galápago son is. Mindenhova egyedül érkeztem.

Az egyedül utazásnál csak az szebb, amikor a szerelmeddel utazol. Ezekben a helyzetekben is fontos, hogy ismerkedjetek más utazókkal és helyiekkel, és az is, hogy legyen időtök egy ki csit kettesben lenni. Hadd meséljek egy kicsit arról a párról, amelyikkel Kolumbiában találkoztam.

A nyolcvanéves férfival és hetvenhárom éves feleségével egy kávézóban kezdtünk el beszélgetni. Aztán sétáltunk egy erdő ben, és elmesélték az egész életüket. Meséltek arról, hogyan sze rettek egymásba huszonévesen, hogy milyen mélypontokat éltek meg, és hogyan segítette őket az utazás. „Muszáj egymásra tá maszkodnunk. Néha fizikailag is – mondta John nevetve. – Na gyon megerősítette a kapcsolatunkat, hogy közösen kell dönté seket hoznunk, gyorsan. Hogy nincs meg a napi rutin, amitől ko

103

rábban elszürkült a kapcsolatunk. Együtt lepődünk meg, együtt bambulunk egy buszon, és együtt csodálkozunk rá megint az életre.” Felesége átvette a szót: „Olyan büszke vagyok rá, hogy még ennyi idősen is képes hegyeket mászni velem. Igazi férfi, aki még mindig megdobogtatja a szívemet.” Szerelmesen néztek egymásra, én meg majdnem bőgtem a meghatottságtól.

Úgy hiszem, egy kapcsolatnak az utazás igazi próbája, úgy hogy érdemes még a gyerek előtt pár hónapig így is együtt lenni. Egy nagy úton, amely csupa meglepetés.

Ha van valaki, akivel együtt szeretnétek elindulni, nincs is kér dés. De ha egyre csak várod, hogy megjelenjen az életedben va laki, mert semmiképp sem akarsz egyedül elindulni, az már ko moly kérdéseket vet fel. Évek telhetnek el, amíg megtalálod a tö kéletesnek látszó partnert, és lehet, hogy akkor már késő lesz. Ha MOST akarsz menni, de még nem tudod, hogy kivel indulnál el, nem teheted meg magaddal azt, hogy egyre csak vársz, sóvá rogva, hogy MAJD egyszer.

Sok olyan barátom van, aki nem utazik. És akármennyire sze retem is őket, biztos, hogy nem mennék velük sehova. Bár itthon nagyon jól elvagyunk, jókat beszélgetünk, biztos, hogy őrületbe kergetnénk egymást egy hosszabb úton.

Amikor útitársat választasz, figyelj, hogy ugyanolyan tempó tok legyen. A jó társ akkor készül el, mint te. Nem kell órákat vár nod rá, hogy elkészüljön. Az nagyon idegőrlő tud lenni. De az is, ha valaki gyorsabb, mint te vagy, és folyton sürget, hogy indulja tok már el.

Aztán még fontos az is, hogy a komfortzónátokat ugyanannyi ra tudjátok kitágítani, és együtt tudjatok nevetni egyegy szorult helyzeten.

104

Amikor ÚjZélandon Ádámmal és Zsuzsival utaztam, lerob bant a kocsink, és kint mindenféle vérszívó várta, hogy kiszáll junk. Elég lehetetlen helyzet volt, mégis nyugodtak tudtunk ma radni, és jókat nevettünk.

Egy jó útitárs jó beszélgetőpartner, és ugyanazokat a helyeket akarja megnézni, mint te.

Na, és persze ott van a pénz. Nagyon fontos, hogy hasonló anyagi keretek között mozogjunk, különben rengeteg probléma és konfliktus adódhat.

Ha pedig elindulsz valakivel, és kiderül, hogy mégsem tudtok együtt utazni, akkor minden bátorságodat össze kell szedned ahhoz, hogy szólj, inkább egyedül mennél tovább. Valószínűleg a társadnak is így lesz jobb.

Őszintén szólva én idáig még csak egyszer éreztem magam borzasztó magányosan: amikor beteg voltam.

ÉszakPeruban történt az eset. Mind a mai napig nem tudom, hogy milyen nyavalyát szedtem össze, és azt sem, hogy miért a szálló legfelső emeletén kaptam szobát, ahol nem volt senki raj tam kívül. Egyik pillanatról a másikra elkezdett rázni a hideg. Bebújtam a takaróm alá, és fagyos verejték lepte el az egész tes temet. Rövidesen éreztem, hogy nagy a baj, de sajnos a vécéig már nem jutottam el, és a folyosón hánytam ki az aznapi vacso rát. Több órán át rohangáltam a vécére. Minden kijött belőlem. Hullafáradtan feküdtem be az ágyba, és észrevettem, hogy elfo gyott a vizem. Nem tudom, hány órámba telt, mire fel tudtam áll ni, és vacogva, hányingerrel küzdve, a korlátba kapaszkodva szép lassan megközelítettem a recepciót. Még ma is emlékszem, milyen arccal néztek rám. Csak annyit tudtam mondani, hogy „Agua”. Ittam néhány kortyot, és elmondtam, hogy egyrészt nem

105

érzem jól magam, mint azt ők is látják, másrészt pedig jó lenne valami ételt és egy üveg vizet kapni, de egyelőre azt sem tudom, hogyan jutok vissza a szobámhoz. Illetve, ha már segítenek visz szavinni, hozzanak tisztítószert is, mert kicsit elintéztem a folyo sót.

Bevásároltak nekem, visszavittek a szobámba, de egy napig felém se néztek. Folyamatosan lázálmok gyötörtek. Amikor ve rejtékben fürödve felriadtam egyegy rémálomból, csak bámul tam a virágos tapétát, és komoly beszédeket nyomtam le ma gamnak, hogy elhiggyem, nem a Ragyogás című filmben vagyok. A falak hullámoztak, és a tévéből szóló spanyol szappanopera sem segített abban, hogy reálisnak éljem meg a valóságot.

Soha nem éreztem magam olyan magányosan, mint akkor. Szerencsére amikor legközelebb beteg lettem, több évvel ké sőbb, mellettem volt egy barátnőm. Ő is beteg lett. Én leestem egy lépcsőn, és összetörtem magam, ő pedig negyvenfokos láz ban feküdt. Amikor én rosszabbul lettem, ő épp jól volt, és for dítva. Így tudtuk mindig egymást ápolni. Nagyon hálás voltam érte.

Persze nem úgy indulunk el, hogy betegek leszünk. Együtt utazni valakivel csak azért, hogy ott legyen, ha nem vagyunk jól, nem igazán jó döntés. Az esetek nagy többségében útközben ta lálunk magunk mellé barátot, még akkor is, ha egyedül indul tunk el.

A LÁTNIVALÓK MEGTERVEZÉSE

A közhiedelemmel ellentétben nincs olyan, hogy kötelező látni való. Nincs olyan, hogy egyest kapsz otthon, ha egy templomot,

106

vízesést vagy múzeumot nem nézel meg. Olyan van, hogy egy he lyet igazán meg szeretnél látogatni, és akkor azt a világért ki ne hagyd. Én személy szerint nem hiszek abban, hogy bárki más meg tudja nekem mondani, hogy mit kellene megnéznem egy adott országban.

Sokszor volt már rá példa, hogy valaki azt mondta nekem, lá togassak el egy városba, mert fantasztikus. Megnéztem a képe ket, és nem éreztem azt, hogy nekem ott bármi keresnivalóm lenne, de megbíztam az informátoromban, és végül arrafelé vet tem az irányt. Nekem egyáltalán nem jött be. Egy idő után min den utazó rájön, hogy minden utazásban az emberek a legér dekesebbek, akikkel együtt vagy, vagy akikkel találkozol. Már mint jó esetben. Mert lehetsz a világ legszebb városában, ha idegesítő útitársad van, nem ugyanolyan élményekkel fogsz ha zatérni onnan, mint az, aki érdekes, inspiráló emberekkel uta zott ugyanott.

Amikor egy utazást megtervezünk, érdemes pár dolgot belőni, azaz felvázolni egy útitervet, abból a pár dologból kiindulva, ami igazán érdekel, de nem kell könyörtelenül tartanod magad a tervhez, amit még otthon alkottál.

Lehet, hogy megtaláltad álmaid szigetét, ahol nagyon jó bará tokat is szereztél, plusz olcsó és csodálatos szállást, csakhogy még nem nézted meg azokat a dolgokat, amiket elterveztél. A jó hír: akkor nem is muszáj megnézned őket. Semmi baj nincs az zal, ha jól érzed magad ott, ahol vagy. Szerintem akkor érdemes maradni.

Az a fontos, hogy tudd, mi az, amit igazán szeretnél, és mi az, amit útikönyvekben láttál mint kötelező látnivalót. Ezek mind csak ajánlások, és csak akkor érdemes az útikönyv tanácsát kö vetni, ha épp nincs érdekesebb dolog, amit csinálnál.

107

Találkoztam egy szörfös csapattal, akik három hónapot voltak egy picike faluban, mert, ahogy az egyik német lány elmagyaráz ta: „Engem az tesz boldoggá, ha szörfözöm. Tudom, hogy van egy csomó templom és szép város innen alig kétórányira, de azt is tudom, hogy ott nem érezném olyan jól magam, mint itt.”

Tervezgetni persze jó dolog, gyakran színtiszta élvezet, min denesetre sokkal kellemesebb annál, mint amennyire hasznos. Olyan jó érzés nézegetni buszmenetrendeket! Az interneten bók lászva, a csilivili weboldalak segítségével már egy kicsit belekós tolsz, hogy milyen lesz, amikor végre ott leszel. De tudnod kell: amikor már úton vagy, jobb elengedni a terveket, és hagyni, hogy az út vigyen arra, amerre vinni akar.

HOGYAN? (A CÉL MAGA AZ ÚT)

Úgy is mondhatnám, hogy az, hogy mivel mész, részletkérdés ahhoz képest, amit eddig megbeszéltünk, de attól persze érde mes átbeszélni a különböző utazási formákat.

Most először is kicsit vissza kell pillantanod a fontossági lis tádra. Ami a legfontosabb:

A CÉL MAGA AZ ÚT.

Meg fogsz lepődni, mennyi lehetőség van a repülő mellett. Én leg többször repülök, bár már kacsingatok más irányba is. Viszont di gitális nomádként nekem fontos, hogy megbízható internetem le gyen, és ezt stoppolás közben nehezen tudom elképzelni.

Az, hogy milyen járművel indulsz el otthonról, nagyban meg határozza nemcsak a büdzsédet, de az utad jellegét is. Hadd te gyem hozzá azonnal: hogy repülővel indultál el, nem jelenti azt,

108

hogy aztán nem fogod akár az összes utazási lehetőséget kipró bálni.

A repülőjegy megvétele az első lélektani határ, ha azt átléptem, már igazán valóságos lesz számomra az eddig dédelgetett uta zás. A levelezőrendszeremben egyszer csak ott lesz a lenyomata annak, hogy percre pontosan mikor hagyom el az országot.

REPÜLŐVEL

Hányszor ültem már a gépem előtt, torkomban dobogó szív vel, izzadó tenyérrel, tízszer végigolvasva minden részletet, mi előtt rányomnék a „Megveszem” gombra. Kéz az egéren, nem pislog, nem vesz levegőt, majd szem becsuk, és katt: az ön élete eldőlt.

Egyszerre rémisztő és eksztatikus állapot ez, én ilyenkor fel pattanok a székemből, és sétálok egy kört, mert kicsit be szok tam gémberedni az izgalomtól. Mikor megérkezik a jegy a bejövő üzenetek közé, jön egy újabb kör izgalom: nem rontottam el semmit? És amikor nyugtázom, hogy minden rendben van, kiül a szám szélére egy mosoly: most már biztos, hogy megyek!

Persze nem mindig ment ez ilyen egyszerűen. Elég sok idő kellett, hogy beletanuljak a repjegyvadászatba. Argentína előtt elmentem egy utazási irodába, leültem az íróasztalhoz egy ked ves nő elé, és elmondtam, hogy hova és kábé mikor szeretnék menni. Azt mondta, adjak meg egy oda és egy vissza időpontot, én meg a hasamra csaptam, és bemondtam, ami eszembe jutott. Ma már fogom a fejem, mert ezzel úgy százezer forintot bukhat tam.

Egy repjegy annál olcsóbb, minél rugalmasabbak vagyunk. Le hetünk rugalmasak az indulás időpontjában, a helyszínben, a csatlakozás közötti várakozási időben, és abban, hogy azt hol

109

töltjük. Abban, hogy mennyi csomaggal megyünk, és hogy mikor és honnan jövünk vissza. Olyan megoldás nem létezik tehát, hogy megmondod, melyik nap indulsz, mikor jössz haza, és mennyi pénzed van a jegyre. Pláne ha azt szeretnéd, hogy maximum há rom órát várj az átszállásra.

Először el kell döntened, hogy miből tudsz engedni.

Amikor Indonéziába készültem, találtam egy olyan repjegyet, amivel négy nap alatt értem ki. Igaz, csak három hét szabadsá gom volt, de nem bántam, hogy ilyen sokáig tartott az odaút, mert így Milánóban és Dubaiban is eltöltöttem egyegy napot.

Ma már megtehetem, hogy nem veszek vissza jegyet, mert már soha nincs egy olyan időpont, amire ha törik, ha szakad, ha za kell érnem. De még ha van is (legutóbb egy esküvőre kellett hazajönnöm), akkor sem. Nem hiszek a retúrjegyekben, és neked is azt tanácsolom, hogy egy irányba vedd meg a jegyed. Tény, a retúrjegyek mindig sokkal olcsóbbak, mint az egyirányúak, csak hogy szigorúan meghatározzák, hogy milyen útvonalat járhatsz be. Még ha sikerül is egy „open-jaw” jegyet megkaparintanod (vagyis nem ugyanabból a városból kell visszajönnöd, mint aho va érkeztél), mindenképpen egy bizonyos irányba kell haladnod. Ezek az „openjaw” jegyek ráadásul ma már nem sokkal olcsób bak, mint ha különkülön vennéd meg a jegyed oda és vissza.

Persze ha három hétre vagy egy hónapra utazol, jobb, ha előre megveszed a jegyet vissza is, hiszen ennyi idő alatt úgysem tudsz nagy utat bejárni. (Pontosabban nem érdemes.) De ha több mint három hónapra utazol el, szinte biztos, hogy jobban megéri egy irányban gondolkoznod.

Amikor repjegyet választunk, a legjobb, ha csak nagyjából a hónapot lőjük be mint indulási időpontot, és a legolcsóbb rep jegy adja meg a pontos dátumot.

110

A legjobb repjegyeket másfél–három hónappal a gép indulása előtt találod, legalábbis az én tapasztalataim alapján, így ha már bőven benne vagy a tervezési fázisban, akkor érdemes beüte mezned a repjegyed megvételét a naptáradba. Lehet, hogy janu árban eldöntötted, hogy egy év múlva világgá mész, akkor érde mes október vége felé már felmérni az árakat és jegyet venni.

Na de hogyan kell olcsó repjegyet találni? Én a Skyscanner ol dalát használom, mert van benne egy nagyon fontos opció: a ru galmasság. Hihetetlen, de még ennyi év után is, ez az oldal az, aminek az algoritmusai kiszolgálják azt a rugalmasságot, ami egy repjegyvadásznak kell.

Az első lépés, hogy az oldalon megkeressük, hogy az adott hó napban mennyibe kerülne a jegy az indulási városunkból a cél városba. Itt ugye az indulási napban vagyunk flexibilisek. A ta lálati eredmények között ki tudjuk választani, hogy melyik nap a legolcsóbb egy irányba.

AZ IDŐPONT-FLEXIBILIS

Európa nagyon kicsi, erre már rájött mindenki, aki napokat uta zott, és még mindig ugyanabban az országban járt. Érdemes kör benézni Európában, hogy honnan lehet olcsón eljutni oda, ahova indultunk. Először húzz le egy listát, hogy hova mennek Buda pestről olcsó járatok. Írd be: „Budapest – Bárhova – Egész év ben.” Próbálj meg nem elcsábulni, mert fogsz látni 20003000 Ftos jegyeket. Na, ezeket nem kell megvenni. Most már van egy listád, amin látod, hogy hova mennek fapadosok. Egy új fülön a böngésződben pedig írd be az előbb talált városokat a „Honnan” részbe. London, Amszterdam, Koppenhága, Barcelona – ezek

111

A TÖBBJEGYES MEGOLDÁS

mind olyan városok, ahonnan nagyon jó repjegyeket lehet találni Európán kívülre is.

Emlékszem, ezen agyaltam, amikor elkezdtem szervezni a Nagy Utamat, ami ÚjZélandra vezetett. Amint rátaláltam a work- ing and holiday vízum lehetőségére, elkezdett motoszkálni a fe jemben a gondolat, hogy mennyibe kerülhet a repjegy a világ egyik legszebbnek tartott országába. Nem tudtam aludni – ehhez, mondjuk, a szomszédban zajló legénybúcsú is hozzájárult. Folya matosan kinyitogattam a laptopomat. Hol képeket nézegettem, hol meg állásokat. Eljött a pillanat, hogy rákeressek, mennyibe kerülne kirepülni oda januárban. Az eredmény után még inkább nem tudtam aludni. Mi az, hogy háromszázhúszezer egy irány ba?! Ki van zárva, hogy ennyit fizessek. Azon kezdtem el agyalni, hogy vajon honnan lehet olcsón berepülni az országba. Akkor jöt tem rá arra a trükkre, amivel azóta tényleg százezreket spórol tam meg: visszafelé kell keresni. Vagyis beírtam a kereső HON NAN feliratához, hogy ÚjZéland, és a HOVA mezőt szabadon hagytam. Ezt meg lehet tenni a fent már említett Skyscanner ol dalon, ilyenkor azt írja ki célállomásként: rugalmas. (Jaj, a ked venc szavam!) Időpontnak megint a januárt hagytam meg. A talá lati eredmények egyre jobban tetszettek. Sydneyből potom har mincezer forintért odarepülhetek.

Megcsináltam még egy listát, ezúttal már „Sydney – Rugal mas” beállítással. Elképedve láttam, hogy Thaiföldről hatvanezer forintos jegyek vannak Ausztráliába. Most már csak azt kell ki deríteni, hogy Thaiföldre hogyan tudok eljutni. Dubaj! Addig csi nálja ezt a játékot az ember, amíg nem talál egy olyan várost, ahova megy fapados.

Már megvolt az útvonal, csak vissza kellett fordítani a folya matot. Találtam egy jegyet százhúszezer forintért Thaiföldre, on

112

nan hatvanezer volt Sydney, és onnan pedig már csak harminc ezer Christchurch.

Összesen kétszáztízezer forintért vettem jegyeket (az első vál tozat szerint háromszázhúszezret kellett volna fizetnem), és közben három hetet utaztam a köztes állomásokon. Nem siet tem, ugyebár az út maga a cél.

Szerencsére ezt mindenhová és mindenhonnan meg lehet csi nálni. Így jutottam haza Kolumbiából százhúszezer forintért Mi ami és Koppenhága érintésével, és így jutottam ki körülbelül ugyanennyiért Ecuadorba, New York érintésével. Minden eset ben sikerült rengeteget spórolnom ezzel a módszerrel.

A REPÜLŐTÁRSASÁGOK AJÁNLATAI

Vannak olyan gyűjtőoldalak, amik hihetetlen ügyességgel talál nak nagyon olcsó jegyeket. Ezeket érdemes felkutatni, a back packer.hu/hasznoslinkek oldalán mindig a legfrissebb ilyen ol dalakat gyűjtöm össze. Ezek az oldalak megtalálják azokat a ré seket, amikkel nevetségesen olcsón tudunk eljutni valahova. Ezek a rések lehetnek légitársaságok kedvezményes jegyei, vagy az úgy nevezett error fare. Az error fare azt jelenti, hogy a rend szerben hibásan szerepel az ár, például euró helyett forintban mutatja az árakat. Az esetlek többségében ha még a hiba javítása előtt megveszed a jegyet, azt fel is tudod használni. Ritkább eset ben küldenek egy emailt, hogy hiba történt, és így nem tudsz olyan áron utazni. Erről a témáról a repjegyvadász oldalak sok kal többet tudnak mondani, hiszen erre szakosodtak.

ÉS AZ ERROR FARE

Fontos, hogy hozzátegyem, ezek az oldalak nem utazási iro dák, és nem tudsz náluk keresni. Elég nagy mázli kell hozzá, hogy épp az általad választott helyszínre menjen egy ilyen olcsó járat,

113

ráadásul benne van a pakliban, hogy pár nap elteltével korrigál ják a hibát, és nem azon az áron repülsz, amit találtál.

Abban az esetben tudod használni ezeket az oldalakat, ha szinte teljesen mindegy, hogy hova utazol. Akkor viszont lehet olyan szerencséd, hogy akár pár száz, igen, száz forintból átszeld az óceánt.

Először is figyeljünk az átszállási időre. Legalább két órád legyen arra, hogy átszállj egyik repülőről a másikra, főleg, ha a jegyed egy másik légitársaságnál van. Ebben az esetben azt is meg kell nézni, hogy ugyanarról a reptérről megye a gép. Újdelhiben ugyanarról a reptérről mentem, de körülbelül húsz percig tar tott, amíg az egyik épületből busszal átmentem a másikba. Erre még rá kell számolni azt is, hogy megvárjam a csomagom az egyiken, majd a buszt, ami átvisz, meg hogy felpasszírozzák mind a kétszáz ember a kicsi, levegőtlen buszra… ezek után a másik épületben megint be kell csekkolni, átmenni az ellenőrzésen, megkeresni a kaput. Mondanom sem kell, majdnem lekéstem a csatlakozásomat Goába.

MIRE FIGYELJÜNK A REPJEGY KIVÁLASZTÁSAKOR?

Személy szerint engem nem zavar, ha több órát kell várnom egy reptéren a csatlakozásra, és neked is azt tanácsolom, hogy ez ne riasszon vissza. Engem kifejezetten szórakoztat, hogy ilyen abszurd világban vagyok, ahol öltönyös üzletemberek a földön kucorognak a laptopjukkal egy töltő mellett, ahol középosztály beli európai családok húzzák meg magukat egy széksoron, és egy nagy hasú indiai a tikka masszala elfogyasztása után hango san horkol. Amikor kiszórakozom magam a látványon, mindig keresek egy csendes helyet – előbb jól körbejárom a repteret, hogy tudjam, merre van a legcsendesebb része, majd bekuckó

114

zom egy székbe, és sorozatokat nézek, olvasok, zenét hallgatok. Ez is része a kalandnak. Magamhoz szorítom a táskámat, és beál lítom az ébresztőmet, hogy ne késsem le a csatlakozást.

Extra csomag: beszélünk majd arról, hogy miért érdemes a le hető legkisebb hátizsákkal menni világgá, de megértem, ha az el ső utadra nem hagyod otthon a nagy táskádat. Azt pedig be kell csekkolni, és van olyan légitársaság, amelyik ezért extra pénzt kér. Amikor repjegyet veszünk, érdemes a légitársaság honlap ján kezdeni, és nem egy közvetítőoldalon, ahol nem mindig egy értelmű, hogy az ár magában foglaljae a költségeket. (Megjegy zés: A Skyscanner nem közvetítő, hanem keresőoldal, ami any nyit tesz, hogy a repjegyek Googleja. Nem a Skyscanneren fogsz majd foglalni.)

Persze nem csak repülővel tudunk eljutni valahova, ott van még a hajózás, és ez még akkor is opció, ha nincs hajós jogsid. Az egyik megoldás, ha az ember stoppol egy hajót. Ilyenkor egy ke véske munkáért el lehet csípni egy hajót, ami átvisz bennünket egy másik kontinensre. Persze ennek az utazásnak megvannak a maga veszélyei. Azt mondják, a tapasztalat nélküli vélemény az előítélet. Mivel én még nem utaztam így, nem is mondok róla vé leményt. Helyette megkértem Fannit, a My Seven Worlds blog gerét, hogy írjon pár sort.

Hajóstoppal átszelni az óceánt

Mikor először láttam egy videót egy horvát fiúról, aki hajót stoppolt, nem hittem a szememnek. Tudtam, hogy ezt nekem is ki kell próbálnom, így felvetettem az ötletet egy francia barát- nőmnek, akivel előtte már autóstoppal bejártuk Európát. Nem

115

HAJÓVAL

volt kérdés, hogy ő is jönni akar majd, így felmondtunk a mun- kahelyünkön, és pár hét múlva már a Kanári-szigeteken vol- tunk.

Hogy miért pont itt? Egy vitorlás ismerőstől kaptuk a tippet, hogy vagy innen, vagy a Zöld-foki-szigetekről indulnak a hajók, hogy délen töltsék a telet. Így Gran Canaria legnagyobb kikötő- jébe mentünk érdeklődni, és elképesztően gyorsan, két nap alatt találtunk is egy katamaránt jóval főszezon után.

Nehogy azt hidd, hogy a nemnek köze van ehhez, nagyjából fele-fele arányban fiúk is, lányok is próbálkoznak, és a kikötőben élők szerint nem volt még olyan, aki egy idő után ne talált volna fuvart. Volt olyan lány, akinek két hónapba telt, volt olyan fiú, akinek egy hétbe, nekünk két napba.

Útközben a természet csodáival kerültem kapcsolatba. Már első este delfinek kísérték a hajót fitoplanktonban úszva, tehát zöldeskéken világítottak, ahogy a sötét habokat szelték. Mint víz alatti torpedók cikáztak előttem, én pedig szájtátva bámultam a világ egyik legszebb látványát.

Az Atlantin bálnák, delfinek és repülő halak is szórakoztattak. Sokszor kártyázással, filmekkel vagy olvasással ütöttem el az időt, mert tizenöt nap nagyon hosszú idő. Mindennap nagyjából ugyanarról szólt: reggel napozás, pihenés a fedélzeten, majd ebéd után munka. Hol a zöldségeket válogattam át, hol mos- tam, hol a hajót waxoltam. Mindig volt tennivaló.

Sajnos én rendszeresen tengeribeteg voltam, főleg éjjel, mi- kor eltűnt a horizont, ugyanis ez volt az egyetlen támpont, ami nem mozgott. Ezt bámulva kordában tudtam tartani a rosszullé- tet, de éjjel mindig jött az émelygés.

Az áramlatok változnak, így mire hozzászoksz a hullámzáshoz, a hajó elkezd másképp mozogni. Mindig kapaszkodj valamibe.

116

Nekem sikerült párszor pofára esnem, mert azt hittem, még időben elcsípem a korlátot.

A legveszélyesebb pillanat a nyolcadik este jött el, mikor megváltoztak az áramlatok, és a szél felélénkült. Úgy repült a hajó egyik hullámról a másikra, mintha az égből pottyantunk volna le. Hatalmas robajjal csapódtunk a vízfelszínre. Az egész katamarán remegett és morgott. Aznap este elhagytuk az egyik vitorlát. Iszonyú volt végignézni, ahogy a legénység védőfelsze- relés nélkül fel-alá rohangált, hogy a vaksötétben megtalálja a pótolhatatlan kelléket. Ha bárki beleesik a vízbe, az egyenlő a biztos halállal.

Útközben sokat pecáztunk, és a fedélzeten landoló repülő halakból finom leves készült.

Tizenöt nap alatt értünk partot, ami nagyon gyorsnak számít, és leírhatatlan érzés volt újra szárazföldet látni. Az élet hirtelen új értelmet nyer. Minden nehézséggel, kemény munkával és rosszulléttel együtt életem egyik legnagyobb élménye volt. Bármikor újra bevállalnám, sőt már tervezem a következőt. Mondjuk, partot érés után úgy éreztem, hogy soha többé nem szeretnék hajó közelében lenni. Ez szép lassan elmúlt. Az út alatt szoros barátság fűződött a legénység és köztem, és elképesztő kaland volt mindannyiunknak az atlanti átkelés.

A legfontosabb tudnivalók

Egy út átlag napi tíz-tizenöt dollárba kerül. Ez a pénz főleg étel- re megy. A legénység összeállítja a menüt, és mindenki kiveszi a részét a főzésből. Ha monohole-t, vagyis egykabinos vitorlást találsz, készülj fel arra, hogy a hajó szinte sosem lesz egyenes- ben, mindig az egyik oldalára dőlve halad, tehát sokszor egymás hegyén-hátán alszotok majd. A hajón mindenki dolgozik. Készülj

117

fel az esti ébrenlétekre, ugyanis valakinek mindig szemmel kell tartania a rendszert és a horizontot.

Mielőtt felszállsz egy hajóra, kérdezd meg, hogy van-e meg- felelő szerszám megjavítani a robotpilótát, ha elromlik, mert nem akarsz úgy járni, ahogy egy jó barátom, akinek végig kellett kormányoznia az egész Atlanti-óceánt. A legtöbb esetben víz és áram sem lesz a hajón, vagy csak korlátozott mennyiségben, így napelemes töltő ajánlott. Vidd magaddal a legjobb minőségű vi- taminokat és táplálékkiegészítőket, mert hacsak nem találsz olyan szuper hajót, mint az enyém volt, ahol a gyümölcsre és zöldségre sem sajnálták a pénzt, hamar érezni fogod a negatív hatásokat. Ezeken ne spórolj! Hajótól függően két és négy hét között van egy atlanti átkelés, és szinte mindenki St. Martin szi- getén fog először kikötni.

Ha nincs szél, akkor a hajó áll, akár napokig is. Vízhatlan és meleg ruha legyen nálad, mert éjjel kellemetlen tud lenni a ned- ves szél, mikor két-három órán át egyedül kell ébren maradnod. Ha a legénységnek magától nem jut eszébe, kérd meg őket, hogy tanítsanak meg használni a rádiót és leolvasni a koordinátá- kat, továbbá magyarázzák el az alapvető védőfelszerelés haszná- latát. Életet menthet, ha tudsz ezekről.

Készülj fel arra, hogy pár hét után meg lehet őrülni a hajón. Össze leszel zárva egy picike helyen másokkal, csak kék színt látsz magad körül, a nap tükröződik, így iszonyú világos minden, és könnyen le tudsz égni. Lelkileg megterhelő tud lenni egy ilyen út, de ha erre fel vagy készülve, nem lesz gond. A legény- séget nagyon hamar nagyon jól meg fogod ismerni, hiszen vé- cézni sem tudsz majd úgy, hogy ne hallja mindenki, amit csinálsz. A magány itt nem létezik, és a viták megmérgezhetik az utat, így az egódat hagyd a parton, a kulturális különbségekhez alkalmaz-

118

kodj, és inkább mindenkinek adj igazat, hogy elkerüld a vitát. Hidd el, semmire sem mész azzal, ha önfejű vagy.

Tippek

Regisztrálj a findacrew.net-en, online tudsz hajót találni.
Öltözz rendesen, a mezítlábas hippi sokkal nehezebben talál
hajót.
Csinálj nyomtatott hirdetést, és plakátold ki a kikötőben min-
denhová.
Mindennap beszélgess a kikötőben megfordulókkal.
Tanuldmeg,hogyakikötőmelyikrészébenállnakanemsoká-
ra induló hajók, és főleg itt mászkálj.
Ha rosszkedved van, aznap maradj a szálláson, ne menj a kikö-
tőbe.
Tengeribetegségre a legjobb gyógyszer a Scopolamine nevű,
fül mögé ragasztható tapasz. Ez és szigorúan csak ez működik a legérzékenyebbeknek. Ezenkívül soha ne legyél éhes, igyál sok vizet, levegőzz a fedélzeten, és bámuld a horizontot. Te- reld el a figyelmedet, minél kevésbé gondolsz a rosszullétre, annál kevésbé érzed majd.

Európából októberben és novemberben indul a főszezon, ilyen- kor körülbelül hatszáz hajó hagyja el Gran Canariát, könnyű ha- jót találni.

Ahogy Fanni is írja, vannak a hajóstoppolásnak is megbízhatóbb verziói, amolyan couchsurfing hajóra. Egyedül nőként semmi képp nem ajánlom a hajóstoppást, attól függetlenül, hogy még nem hallottam olyan esetről, amikor valakinek baja esett volna.

Az, aki nem szeretne ilyen kalandokban részt venni, de mégis szeretne hajón érkezni egy másik kontinensre, mehet Cruisezal.

119

Hogy mit keres a Cruise ebben a könyvben? Jogos a kérdés. Nem mondanám kifejezetten hátizsákos utazási módszernek. Az átlagéletkor hatvan felett van, és a pénztárcák átmérője na gyobb, mint egy jóllakott chihuahua.

Persze mint mindenen, ezen is lehet fogást találni. Ezt úgy hívják: Repositioning cruise. Ez gyakorlatilag szezonális leértéke lést jelent a hajótársaságoknál.

Ősszel és tavasszal a nagy hajótársaságok flottáit átcsoporto sítják Európa és a Karibtenger között. Ilyenkor lehet nagyon ol csón, pár száz dollárért felülni egy hajóra. A cruise kiköt egykét szigeten, ugyanúgy, mintha rendes hajóról lenne szó. Mivel nem szeretnék, hogy ezek a hajók üresen menjenek, hihetetlen leérté kelések vannak a kabinokra. Egy kabin ára úgy ötszáz dollár kö rül mozog, és ha ezt összehasonlítjuk egy repjegy árával, nem is értjük, hogyan lehetséges ez. Ráadásul egy ilyen hajón teljes ellá tással és egyéb szórakoztatással kerül ennyibe a jegy. Az egyet len ok, hogy még nem szálltam fel egyetlen repositioning hajóra sem, az, hogy egyszemélyes kabin nem létezik. Vagyis az egyedül utazók felárat fizetnek. Pároknak és még inkább baráti társa ságoknak viszont elképesztően olcsó ez az utazási forma, mert a szoba ára fix, és extra ágyakat is be lehet tenni a kabinba.

Ha a stoppolás kerül szóba, a legtöbb embernek olyan kép van a fejében, ahogy az út szélén álló ember esőkabátja alatt meg csillan egy láncfűrész, vagy éppen egy baltás gyilkos áll meg a szegény, gyámoltalan utazónak. A helyzet azért nem olyan rossz, mint ahogy azt a városi legendákból gondoljuk.

STOPPOLÁS

Bár korántsem történik annyi támadás, a lányokat mégis in kább óvatosságra inteném. Bár én is egyedül stoppoltam ÚjZé

120

landon, a világ egyik legbiztonságosabb országában, ma már nem tenném, még ott sem.

Úgy hiszem, meg kell találni az egészséges egyensúlyt a pa ranoia és a felelőtlenség között. Sokan azt gondolják, hogy egye dül utazni már eleve felelőtlen dolog. Szerintem nem az. De be szállni egy idegen autójába, kettesben maradni vele, vállalni egy olyan helyzetet, ahol nem tudsz segítséget kérni, ha baj van, sze rintem is felelőtlenség. Ha elkezdem ezt magyarázni, a legtöbb egyedül stoppoló lány leint, mint ahogy én is leintettem még ÚjZélandon másokat. A bátor stopposok rendszerint azt mond ják: ők jobban tudják, hogy mi a veszélyes, és mi nem, és nem szállnak be olyan ember mellé, aki nem szimpatikus. Csakhogy a szükség nagy úr, és ha éppen sötétedik, és nem tudsz hol alud ni, akkor be fogsz szállni valaki mellé a rossz érzésed ellenére is, másrészt pedig a legtöbb pszichopatát úgy jellemzik, hogy „ren des embernek tűnt”. Szóval, sajnos az egyetlen megoldás az, hogy nem hozod magad ilyen helyzetbe. Ez van.

Pároknak, barátoknak viszont nagyon ajánlom ezt az utazási formát. Az egyik legjobb módja annak, hogy a helyiekkel megis merkedjünk, és a világban pozitívan tudjunk csalódni. Nem mon dom, hogy nem lesz kellemetlen néha a helyzet, például esőben állni az út szélén, vagy túl későn érkezni valahova, úgy, hogy már nehezen lehet szállást szerezni.

A következő tippeket tehát férfiaknak és olyan lányoknak írom, akik nem egyedül stoppolnak.

Ne használj táblát! Az első stoppolásaim idején történt, hogy megállt mellettem egy furgon, amiben hat férfi ült, kaján mosoly lyal az arcukon lapogatták az egyetlen üres helyet a kocsiban.

121

EGY-KÉT TIPP STOPPOLÁSHOZ

Bár alig tudtam szóhoz jutni, szerencsére gyorsan kapcsoltam, és én tettem fel a kérdést: „Merre mentek?” Már amikor levegőt vettem a kérdésemhez, tudtam, hogy akármit mondanak is, azt fogom felelni, hogy én nem arra megyek. Így tudtam konfrontá ció nélkül elkerülni, hogy beüljek melléjük. Egyébként természe tesen pont oda tartottak, ahova én is, de fapofával azt mondtam, hogy bocsi, az nekem sajnos nem jó. Ha lett volna egy tábla a ke zemben, sokkal nehezebben oldom meg ezt a problémát.

Hallgass a megérzéseidre! Bármikor megállhat melletted egy olyan alak, aki az első pillanattól nem szimpi, és ilyenkor nem szabad beszállnod. Lehet, hogy rossz a megérzésed, és valójában egy nagyon kedves ember vezeti az autót, de mi van akkor, ha nem tévedtél. Ezt a kockázatot nem szabad vállalni. Ha nem ülsz be mellé, a legrosszabb, ami történhet, hogy megbántod, és még pár órát kell várnod az út mellett. Hogy mi a legrosszabb, ami történhet, ha mégis beülsz mellé, azt jobb el se képzelni.

Szállj ki a kocsiból, ha nem érzed magad biztonságban! Nem csak az lehet a baj, ha valaki pszichopata, hanem az is, ha nem tud vezetni. ÚjZélandon beültem egy Halálautóba. Annak idején a blogomon így osztottam meg ezt a történetet:

Nem is volt kérdés, hogy Queenstownból stoppal megyek el a Gleccserekig, ahol szállásért cserébe munkát vállaltam. Még csak Cornwellnél jártam, amikor megállt mellettem egy nagy, de an- nál romosabb kocsi. A sofőr egy kopasz, német srác volt, a feje jó- formán súrolta a kocsi tetejét. „Hova mész?”, kérdeztem. „A nyu- gati partra”, mondta. Ezzel eldőlt, hogy a következő pár órát egy kocsiban fogjuk tölteni.

122

Betettem a csomagokat hátra, és próbáltam helyet kotorni magamnak a big maces dobozok meg az üres papírpoharak kö- zött. A sofőröm ezt látva előzékenyen elvette a lábamnál lévő szemetesvödröt, és a saját lábához tette. Mondtam neki, hogy ta- lán nem ott kellene tartani, mert ugye ő vezet, de azt hitte, hogy csak udvariaskodom.

Ahogy azt kell, kezdtük a kötelező kérdésekkel. Heisenberg né- ven mutatkozott be, és jót derült az én nevemen, de a ki-hova- valósi kérdésnél el is akadtunk, mert sajnos Magyarországot nem annyira ismerte. Inkább a kocsira tereltem a beszélgetést. „Mi történt az ablakkal? Mióta van meg a kocsi?” Rövidesen kiderült, hogy az autó még csak pár hónapos, de már sikerült kiszaladni vele egy kanyarban, és összetörni. Heisenberg elmesélte, hogy most pénzt kellene keresnie, hogy megcsináltassa, de eddig nem voltak jó tapasztalatai a munkával. Egyszer próbálkozott vele, két napig, de harmadnap kirúgták, mert sokat füvezett munka- időben. Most sajnos elfogyott a pénze is, füve is… Kezdtem erő- sebben kapaszkodni az anyósülésen, és hálát adni, hogy legalább most nincs beszíva.

Épp a Wanaka-tónál jártunk, amikor a kocsiból valami sister- gő hang tört fel. Kifogyott a hűtőfolyadék. Azt hiszem, itt ková- csolódott össze a csapat. Ilyenkor ugyanis (sajnos) nem lenne szép a stoppostól, ha venné a hátzsákját, és visszaállna az útra feltartott hüvelykujjal.

Egyszóval vizet hoztunk a tóból, és lehűtöttük a kocsit.

Hosszú út állt még előttünk. Heisenberg pedig a kedvemben akart járni azzal, hogy jó zenéket szolgáltat az mp3-lejátszóján. Folyamatosan azt bütykölte menet közben. Keresett, hangosítot- ta, halkította, átugrotta a számokat. Közben néha vetett egy pil-

123

lantást a szerpentinre, amin mentünk, és amit én minden termé- szetfeletti erőmmel próbáltam magunk alatt tartani.

Én hülye felkiáltottam egy System of a Down-számnál, hogy mennyire szeretem. Ez valóban így van, de többek között azt re- méltem, hogy végre leteszi a lejátszót, és elkezdi nézni az utat.

A tervem bevált, legalábbis félig. A helyzet ugyanis így még rosszabb lett. Heisenberg rácsavarta hosszú ujjait a kormányra, összeráncolta a homlokát, beletaposott a gázba, és artikulálatla- nul hörögte a szöveget. Az ülésbe lapultam, és a kilométerórára pillantottam. Nagy meglepetésemre a nullán állt. Elsőre azt gon- doltam, hogy körbefordult, de Heisendberg „megnyugtatott”, hogy egy pillanatig se foglalkozzam vele, mert az már egy ideje nem működik. Szuper!

Szerencsére beértünk egy kocsit, és Heisenberg lassított. De most meg unatkozni kezdett, és teljesen hátrafordult, hogy el- kezdjen a hátsó ülésen matatni. Én minden érzékszervemmel az utat figyeltem, aminek a közepén haladtunk. Amikor feltűnt egy kocsi, átnyúltam a kormányhoz, és visszarántottam a helyére, majd felvetettem, hogy esetleg én vezetek. Az ötletet csak egy ha- lovány mosollyal fogadta, viszont innentől kezdve tízpercenként rászóltam Heisenbergre, hogy tessék figyelni az utat.

Egyszer csak elmentünk egy zárva tartó kávézó mellett, mire Heisenberg kiabálni kezdett: „FUCK! FUCK!” Óvatosan megkér- deztem, mi a baja, és kiderült, hogy éhes és fáradt. Nálam há- romnapi élelem volt, meg kávé, szóval mondtam, hogy akkor azonnal álljunk meg pihenni. Hosszú idő óta ez volt az első meg- állónk, és csak most vettem észre a legnagyobb gondot: huszonöt méter alatt sikerült csak leállítani a halálautót. A fék nem mű ködött. Már csak húsz kilométerre voltunk a Foxgleccsertől.

124

Indulás után új tervet szőttem: beszélgetést kezdeményezek. Mivel nem nagyon ment neki az angol, erősen kellett koncentrál- nia, és olyankor lassult a vezetés tempója. Ahogy így beszélget- tünk, kiderült, hogy húszéves. Legalábbis elsőre ennyit mondott, aztán később bevallotta, hogy csak tizennyolc. Egy friss jogsis ti- ni vezetett le háromszáz kilométert mellettem!

Végül szép lassan begurultunk a Foxgleccserhez. Én addigra már hithű keresztény lettem, és minden egyes szenttel megbe- széltem, hogy nagyon jó kislány leszek, ha most ezt túléljük.

A mai napig nem értem, hogy miért nem szálltam ki a kocsi- ból. Azt hiszem, azért, mert nem akartam bunkó lenni. Ma már tudom, hogy ez nagyobb hülyeség, mint friss jogsival, a bal olda- lon, fék nélkül System of a Downra vezetni a halál autóját.

Indulj el időben, ne stoppolj naplemente után! Előre nem tudha tod, hogy hány fuvarral jutsz majd el oda, ahova aznap indultál, ezért nehéz kiszámolni, hogy mikor fogsz beérni. Napkeltekor indulni, és napnyugtakor érkezni – ez a legcélszerűbb. Általában három órát szoktam rászámolni a Google Maps által mutatott út időre, de még így is volt olyan, hogy a tervezettnél jóval később érkeztem meg.

Legyen nálad elég étel! Éhesen stoppolni nagyon idegesítő do log. Nemcsak várakozni kell a fuvarra, de nem tudod, hogy mikor jutsz el egy olyan helyre, ahol tudsz ételt venni. Éhesen én nem tudok jópofát sem vágni. Hamar baltás gyilkosnak néznének, ha ebéd nélkül ülnék be valakinek a kocsijába. Mindig egy kicsivel több étel legyen nálad, mint amennyi elég lenne az útra. Megint mondom, a stoppolás nem kiszámítható, így egy kicsit mindig rá kell számolni, időben és ételben is.

125

Kicsi hátizsák itt is előny. Egyszer annyi cuccal stoppoltunk Urbi barátommal, hogy a be és kiszállás öttíz percet vett igény be. Sátor, hálózsákok, ukulelék, kétkét hátizsák… mire ezeket bepakoltuk, a sofőr kétszer meggondolta, hogy megérie neki két magyar stoppos miatt ennyi ideig dekkolni a leállósávban. Arról nem is beszélve, hogy mi lesz vészhelyzet esetén, vagyis akkor, ha a lehető leggyorsabban el kell hagynod a kocsit, mert sikerült egy elmebeteg mellé beülnöd. Ha melletted van a hátizsákod, egy piros lámpánál is nyugodtan kiugorhatsz.

Küldd el a rendszámot SMSben valakinek. Bevált módszer, hogy van egy kapcsolattartód, akinek elküldöd a rendszámot, amikor beszállsz valakinek az autójába. Ez a bajtól nem fog meg védeni, hacsak nem mondod el a sofőrnek, hogy az autója adata it elküldenéd valakinek. Még akkor is érdemes ezt megtenni, ha ketten vagytok.

Váltogatva üljetek előre! A sofőr sokszor társaságra szomjas, és bizony illik beszélgetni, nem csak bemondani a címet, lerúgni a cipődet, és átaludni a fuvart. Mindig ugyanazokat a kérdéseket teszik fel, de nincs mese, illik válaszolni. Honnan jöttél, mit csi nálsz itt… stb. stb. Rendszerint az a felelős a beszélgetésért, aki elöl ül, a másik pihenhet. Úgyhogy időnként cseréljetek.

Az előző részben jól elijesztettem minden lányt (és valószínűleg egykét pasit is) az egyedül stoppolástól, így most muszáj ezt fel oldanom valamivel. Van egy olyan megoldás, hogy kocsival utaz hatsz, de közben biztonságban vagy, és nem is kerül sokba. A te lekocsi olyan közösségi közlekedési forma, ahol a sofőr meghir deti a szabad helyeket az autójában, a költségeket pedig elosztjuk. Érdemes itt is megnézni a referenciákat.

126

TELEKOCSI

A telekocsimódszer elsősorban Európában terjedt el, így ak kor ajánlom, ha itt utazol, vagy ha egy olyan helyről indul a gé ped a tengerentúlra, ahova nem megy fapados. Ilyenkor érdemes körbenézni a telekocsioldalakon, hogy mennyiért mennek autó sok abba a városba.

Amikor megtudtam, hogy tizenhét órát kell ülnöm egy buszon egy helyben, hogy Buenos Airesből felmenjek az Iguazúvízesés hez, meglehetősen kétségbe voltam esve. Már a tizenkét órás re pülőúttól is a falra másztam (szó szerint, mert elég nagydarab volt a mellettem ülő útitárs), de hogy még hat órával többet üljek a fenekemen… ki van zárva. A dolog érdekes fordulatot vett, ami kor elfoglaltam a buszon a helyemet, ami egy százhatvan fokban lehajtható bőrfotel volt, lábtámasszal, és a kezembe nyomtak egy welcome whiskyt, üvegpohárban, jéggel. Fél óra múlva már be csípve, bamba vigyorral tanítottam az argentin utastársaknak Charlie örökzöldjét, a „Jég dupla whiskyvel”t. Így azért ki lehet bírni. Idővel nagyon megszerettem a hosszú távú buszozást. Je lenleg huszonnégy óra az, amit nyafogás nélkül, sőt mosolyogva végigülök.

BUSZOZÁS ÉS VONATOZÁS

Számomra a buszozás igazi meditáció. Olyan ez, mint egy va sárnap, amikor nem akarsz kikelni az ágyból. Nyakadig húzod a takarót, nézel valami jó filmet, és közben alszol és eszel. Nem mindenhol vannak ilyen luxuskörülmények, de nekem már nem is kell. Ha van egy ülőhelyem az ablak mellett, és jól felkészültem előre zenével meg egy jó könyvvel, akkor szinte sajnálom, ami kor le kell szállni. Thaiföldön az állam is leesett, amikor rájöt tem, hogy az egyik gomb a székemen masszázst jelent. Az út pe dig alig került pár ezer forintba.

127

Sokat riogattak Indiában az úgynevezett sleeper classszal. Azt mondták, az gyakorlatilag a pokol. Amekkora mázlista vagyok, nekem már csak ott maradt hely egy tizenhét órás útra. Megle pődve konstatáltam, hogy igazából még a busznál is kényelme sebb, hiszen itt el tudtam feküdni, ágyak vannak. Persze meg kel lett szokni, hogy a hátizsákomon aludjak, meg azt is, hogy úgy húsz szempár néz mereven, amíg el nem szenderülök, de hát ez India.

Őszintén szólva ezek a kedvenc utazási formáim: a buszozás és a vonatozás. Persze mivel árban gyakran jobban jövök ki, ha elrepülök valahova, mint ha vonatoznék a Keletiből, általában már csak a „terepen” vetem be ezeket a közlekedési eszközöket. Ott viszont nagy előszeretettel utazom velük.

Szép lassan eljutunk oda, hogy Budapestről is indulnak olyan járatok, amik verik árban a repülőt. Érdemes figyelemmel kísér ni, hogy milyen változások lesznek a közeljövőben ezen a téren.

HOL FOGOK ALUDNI?

DélkeletÁzsiában és DélAmerikában nem hiszek abban, hogy a szállásokat előre le kellene szervezni. Sok térségben simán le het szobát, hostelt találni érkezéskor, és még alkudni is lehet, ha már a helyszínen vagy. Ha tehát a cél az, hogy körbejárd ezeket a helyeket hátizsákkal, akkor szerintem nem érdemes otthon le foglalnod a szállásokat. Nemcsak a kaland miatt, hanem azért is, mert a legtöbb jó szállás sehol sincs meghirdetve.

Ez persze nem mindenhol van így. Az egyik legnagyobb pofont ÚjZélandon kaptam, amikor rájöttem, hogy még semmit sem tu

128

dok az utazásról. Bár addigra már bejártam DélAmerikát, Dél keletÁzsiát és Indiát, a kivik földje megtanított arra, hogy meny nyire igaz a mondás: „Minél többet látok, annál kevesebbet tu dok.”

Épp DélkeletÁzsiában utaztam előtte, ahol öttíz dollárokért szereztem magamnak szállást. Általában csak beállítottam az adott városba, és körbekérdeztem, hogy merre vannak kiadó szobák. Volt időm megnézni, alkudni és dönteni.

Aztán megérkeztem Christchurchbe, ahonnan egy bérelt autó val levezettem Queenstownba. Útközben megálltam a Tekapotó mellett, hogy a kocsiban töltsem az éjszakát egy parkolóban. Éj jel megismerkedtem pár utazóval, akik épp ebből a városból tar tottak észak felé. Beszélgetésbe elegyedtünk, és ahogy az lenni szokott, megkérdezték, hogy merre tartok. Elmondtam, hogy másnap már Queenstownban töltöm az éjszakát, aztán munkát keresek magamnak, ha tetszik a város. Megkérdezték, hogy vane szállásom. „Jééé, ezek nem tudják, hogy kell utazni? Hát nyilván nincs!” Új barátaim valószínűleg ugyanezt gondolhatták rólam, mármint hogy nem tudom, hogyan is kell utazni. Felvilágosítot tak, hogy ebben a városban sehol sincs szállás, főleg most, a kí nai újév idején. Tömve van a város, mindent rég lefoglaltak. Mi vel ott nem volt térerő, csak másnap sikerült felmennem az in ternetre, hogy megnézzem, találoke szabad ágyat valamilyen hostelben.

Kiderült, hogy igazat mondtak, egyetlen ágy volt már csak el érhető egy nyolcágyas hostelben. Harminc dollárért! Nagyot nyeltem, ahogy lefoglaltam magamnak a szállást, és gyorsan ki számoltam, hogy hány napot tudtam volna megaludni Kambo dzsában ebből a pénzből.

129

Mikor megérkeztem a hostelbe, a recepciós azonnal közölte, hogy másnap telt házuk van, délelőtt tizenegykor ki kell jelent keznem.

Másnap, ahogy ígérték, ki is tettek az utcára, én meg a nagy há tizsákkal nekiindultam Queenstown utcáinak, hogy találjak egy helyet, ahol meghúzhatom magam. Couchsurfingen írtam min denkinek, aki fent volt, az összes hostelbe bementem, hogy nem mondtae le valaki a foglalását. Sátrat próbáltam venni használ tan, de ez a terv is fuccsba ment, amikor kiderült, hogy még a kempingben is elfogytak a sátorhelyek. Ha pedig nem kemping ben szállsz meg, kemény összegeket kell fizetned, ha elkap a rendőr.

Pár óra mászkálás és vagy nyolcvan visszautasítás után be mentem a boltba, hogy valami élelmet vegyek magamnak. Akkor derült ki, hogy egy ebéd annyiba kerül egy kisboltban, mint más hol egy éjszakai szállás. ÚjZéland finoman jelezte számomra, hogy itt megint meg kell tanulnom utazni. Minden, amit eddig hittem az utazásról, mehet a kukába. Időközben az utolsó NEM is befutott, és végül kiderült: tényleg nincs hol aludnom. Ennyi volt. Csöves lettem harmincévesen. Kiültem az ukulelémmel a tó partjára, és teljes nihilben zenéltem egy kicsit, hiszen aggódni már semmi értelme nem volt. Nem tudom megoldani ezt a hely zetet, akkor meg minek görcsöljek rajta? Azért írtam egy rövid bejegyzést a blogomra erről a szerencsétlen kalandomról. Ez mentett meg. Az egyik barátom elintézte, hogy megszállhassak egy ismerősénél, aki nem messze lakott a várostól, így ez a törté net is happy enddel végződött. Meg egy komoly tanulsággal.

Összesen három hónapot töltöttem ÚjZélandon. Ebből há romszor szálltam meg hostelben, a többi időben pedig önkén

130

teskedtem szállásért, sátraztam barátokkal, kocsiban aludtam vagy befogadtak a helyiek.

ÚjZélandon – mint ahogy az összes nyugati országban – ha nem tervezel előre, elég gyorsan fedél nélkül maradhatsz. Bár ezek az országok drágábbak, mégis képes vagy kevesebbet köl teni, hiszen ha nincs annyi pénzed, hogy szobát vagy ágyat bérelj magadnak, kénytelen vagy dolgozni a szállásért. Így pedig végül nem költesz szállásra semennyit, még öt dollárt sem.

Hogy miért tettem idézőjelbe az „önkéntesség” szót? Alapjában az önkéntesség azt jelentené, hogy az ember ellenszolgáltatás nélkül, segítő szándékkal vállal munkát, de ha bármelyik szerve zet ezt kéri, nem sok önkéntest fog magának találni.

„ÖNKÉNTESSÉG”

Utazás vonatokozásában ez azt jelenti, hogy az ember egy ki csit utazik, és közben dolgozik, általában szállásért és ellátásért. Személyes véleményem az, hogy jó lenne egy másik szóval illetni ezt a fajta munkavállalást, hogy mindenki pontosan értse, miről van szó.

Ahogy már említettem, Buenos Airesben egy hónapot önkéntes kedtem egy árvaházban. Az eredeti ötlet az volt, hogy így nem csak hogy várnak majd azon a másik kontinensen, hanem lesz lehetőségem arra is, hogy ingyen megszálljak valahol. Hosszú hosszú órákat ültem az internet előtt, hogy találjak egy olyan projektet, ahol egy magasztos ügy érdekében dolgozhatom, és úgy érzem, valóban tudok segíteni valakinek. A nagy kutatásban kezdett kirajzolódni, hogy vagy egy önkéntesküldő szervezettel

131

FIZETŐS ÖNKÉNTESSÉG

megyek, akik nagyon ritkán gondolkodnak rövid távban (ami az én esetemben három hetet jelentett), vagy fizetnem kell. Nem értettem a koncepciót: dolgozzam, és még fizessek is érte? Hogy van ez?

Sajnos egy nagyon szomorú tény miatt alakultak ki ezek a szervezetek: mindenki nagyon szeretne segíteni, de pénzt, hát, azt nem akar adni. Része szeretne lenni az élménynek, esetleg feltölteni egyegy képet a Facebookprofiljára, amin egy csapat maszatos árvával pózol egy roskatag, de egzotikus kunyhó előtt. Szeretnének nyelveket tanulni, megismerni szomorú története ket. Benne lenni a dokumentumfilmben, amit annak idején lát tak.

Van egy jelenség, amit úgy hívnak, „a fehér megmentő”. Ez az, amikor a fehér ember azt hiszi, hogy mivel egy „civilizáltabb” (de gyűlölöm ezt a szót!) országból jött, ő egyedül meg tud menteni egy egész kontinenst.

A valóságban azonban sokkal jobban járnak ezek a szerveze tek, ha átutaljuk utazásunk költségét, és ők felvesznek valakit ebből a pénzből, aki hosszú távon, nem háromnégy hétig tud se gíteni, mondjuk, egy árvaházban.

Mivel ezt nem sokan teszik meg, inkább odaengedik azt, aki pénzt ad nekik, hogy úgy érezze, a munkájával is tudott segíteni. Azt gondolom, főleg olyan helyeken probléma ez, ahol árva gye rekekkel foglalkozik az önkéntes, vagy állatokkal. Hány és hány olyan oldalt láttam, amin azt ígérik, hogy a napi feladatod az lesz, hogy megsétáltasd a tigrist vagy simogasd a megmentett bálnát, hogy aztán egy nagy buli keretében visszaengedjétek a tengerbe (mármint a bálnát). Ügyes marketingfogás. Ki ne szeretne ilyen munkát?

132

Természetesen van olyan hely, ahol elkél a segítséged, de ezek inkább kétkezi munkák, mint például házakat újjáépíteni egy földrengés után. Általában itt sem kapsz semmit cserébe, de nem is kell befizetned semmit.

Ezt a leckét én a nehezebb úton tanultam meg. Végül találtam egy olyan helyet, ahol százhúsz dollár befizetése után hetente kétszer kimehettem az árvákhoz. Becsületesen dolgoztam. Bár mit megcsináltam: pelenkát cseréltem, elmosogattam a gyerekek után. A legtöbb önkéntes ilyen alantas munkát nem is vállalt, csak játszott a kis kétévesekkel. A nagyobbak már megdobálták őket, ha a közelükbe mentek, szóval ez volt a legbiztonságosabb.

Csak az utolsó napokban jöttem rá, hogy mekkora hülyeség volt az egész. Egyáltalán nem bántam azt a százhúsz dollárnyi adományt, viszont a károkat, amiket okoztam, csak akkor vettem észre, amikor közeledett az elválás időpontja. Ezt egy blogposzt ban írtam ki magamból:

Lassan közeledett a nap, amikor el kell hagynom Buenos Airest. Pedig időközben az árvaházban is megtaláltam a helyem.

A két kicsivel nagyon összebarátkoztunk: szaladtak és öleltek, amikor megérkeztem. Egyik nap Mati anyukája is bent volt az otthonban, egy negyvenkilós, fogatlan, drogos nő, aki úgy kezelte a gyereket, mint a kiskutyáját. Fotókat készített Matiról, és hogy odafigyeljen a kisfiú, cuppogott és csettintgetett az ujjával. A kar ján tetoválás: két férfinév és a gyerekek születési dátuma. Az apák. El ne felejtse a neveket, ha már kiderítette, kik azok… Dél- utánig játszott a gyerekekkel, majd szó nélkül elment. Mati per- sze nagyon rosszul viselte, zokogott, verte magát a földhöz, a ke- zeit harapta. Ez volt a szokása. Amikor bementem hozzá, rögtön

133

az égnek emelte a karját, és azt üvöltötte, „Tiaaa!”, ami elvileg azt jelenti, hogy néni, de ebben az esetben inkább úgy hangozott: „Segíts!” Az arca vörös volt az erőlködéstől.

Fölemeltem, és kisétáltam vele az udvarra. A fejét a vállamra hajtotta, én meg dúdoltam neki, és ringattam. Nem láttam az ar- cát, de a kis háta emelkedéséből és süllyedéséből tudtam, kezd megnyugodni. Ahogy ott álltunk az árvaház udvarán, összeölel- kezve, éreztem, ahogy kizárunk mindent és mindenkit a mi vilá- gunkból. Én kizárólag rá figyelek, ő meg rám.

Először azt írtam, hogy a gyerekek az árvaházban jó helyen vannak, de miután láttam Matit sírni semmirekellő anyukája után, ezt a kétéves kisgyereket, aki már most annyira zavart, hogy kiha- rapja a húst a csuklójából, ha felzaklatja magát, megértettem: ve- lük soha nem lesz minden rendben. Ott vagyunk mi, önkéntesek, de épp hogy megszeretnek minket, mi is továbbállunk, megint ma- gukra hagyva őket.

Csak dúdoltam és simogattam, miközben az járt a fejemben, mi lesz ezzel a kisfiúval? Sajnos nem láttam olyan alternatívát, amiben ilyen körülmények között teljes élete lesz. Hogy fog meg- bízni az emberekben, ha már most ennyi csalódás érte? De legfő- képpen, hogy fog így szeretni, ha azt a példát látja tőlünk, hogy az emberek eldobhatók? Mint ahogy az anyja is és én is elhagyom.

Ott álltunk az udvaron, egymást öleltük, és már mind a ketten szipogtunk. Rám emelte hatalmas szemeit, letörölte a könnyei- met, és meggyőzően rám mosolygott. Megsimogatta az arcomat, és a felnőtteket utánozva azt mondta: „Está bien!” Semmi baj!

Játszottunk még egy kicsit, hogy teljesen el tudja felejteni a bánatot. Lefoglaltam egy homokozólapáttal, és elkezdtem ki- osonni az árvaházból. Már az ajtóban voltam, amikor újra meg- hallottam Mati hangját. Visszafordulva láttam, hogy tárt karok-

134

kal szalad felém, és megint bömböl. Ha az egyik nena nem veszi ki a kezemből, még most is ott vagyunk.

Másnap eljött a végleges búcsú napja. A nenák agyonpuszil- gattak, ölelgettek, marasztaltak. A gyerekek épp desszertet ettek. Rettenetesen féltem elmondani, hogy ma vagyok utoljára.

„Szia, elmegyek” – mondtam Rodrigónak.

„Jó. Mikor jössz megint?” – kérdezte, és egy nagy kanál csoki pudingot emelt a szájához.

Nem akartam hazudni neki.
„Nem jövök többet.”
Beletörődően bólintott, és nem nézett rám többet. Nem elő-

ször hallotta ezt. Rezzenéstelen arccal nézte a tévét, és monoton mozdulatokkal ette a maradék pudingot. Nem voltak kérdések. Nem volt „miért”. Csak bámult maga elé egykedvűen.

Nem néztem vissza az árvaházra. Végre nem kellett többet küzdenem a gombóccal a torkomban. Bőgtem, ahogy a gyerekek- től tanultam az elmúlt hónapban. Szívből, véget nem érően. Re- ménytelenül.

A megviselő élmény után már tiszta sor volt: soha többet nem megyek így önkénteskedni. Szerencsére egy idő után rábukkan tam azokra a lehetőségekre, amikbe nyugodtan bele lehet vágni. Ezeket neked is ajánlom.

Nincs olyan ÚjZélandon utazó ember, aki ne használná a Helpx, Workaway vagy Wooffing oldalakat, hogy egy kis munkáért cse rébe szállást és ellátást kapjon. Rengeteg munka közül választ hatunk ezeken az oldalakon. Hely és érdeklődési kör szerint is tudunk szűrni a rendszerben. 135

RÖVID TÁVÚ ÖNKÉNTESSÉG

A legtöbb esélye a húsevő férfiaknak van, mivel a munka java megköveteli a fizikai erőnlétet. Sok helyen külön kijelentik, hogy vegákra nem főznek, és mivel én már több éve nem eszem húst, nem volt egyszerű megtalálni azt a helyet, ahova befogadtak, és főztek rám. Ráadásul nekem még wifire is szükségem volt, hogy digitális nomádként el tudjam végezni a munkám nagy részét.

Végül egy idős nénivel sikerült felvennem a kapcsolatot, akivel megbeszéltünk egy találkozót egy bevásárlóközpont előtt, ahon- nan hazavitt. A néni nagyon aranyos volt, és még a kocsiban át- beszéltük, hogy olyan feladatokra számíthatok, mint az ablak- pucolás, fűnyírás stb. Mindezt egykét órában naponta. Nagy büszkén elmesélte, hogy bevásárolt a hétre, így életében először megpróbálkozik vega kaják főzésével, amiért nagyon hálás vol- tam. A néni azt is elárulta, hogy a férje, Alan már több éve súlyos beteg. Alzheimeres. Az utóbbi időben pedig annyira leromlott az állapota, hogy már nem is beszél, és tolószékben van. Látta raj- tam, hogy kicsit elkezdtem feszengni a székben. Nem voltam fel- készülve rá, hogy beteg embereket lássak el. Szerencsére azon- ban otthonadóm azonnal megnyugtatott, hogy van profi segítsé- ge, nem erre keresett önkéntest.

Mire az idős párhoz kerültem, már két hónapja egy sátorban éltem. Amikor megláttam, hogy nemcsak hogy saját szobám van, vagy külön fürdőm, hanem egy egész emeletet kaptam, nem tud- tam leplezni az örömömet. Végre egy ágy a sok földön fekvés után.

Nagy hálával vetettem bele magam a munkába másnap, és nagyon meglepődtem, amikor másfél óra után szólt a néni, hogy eleget dolgoztam egy napra. Behívott ebédelni, és az étkezés után előkerült egy pakli kártya. „Most pedig játszunk” – mondta

136

ez a cuki néni, és azonnal átváltozott vérengző kártyajátékossá, aki kárörvendően nevetett, amikor újra és újra elvert a játékban. Megértettem, hogy nem füvet nyírni és hűtőt pucolni vagyok itt. A néni magányos. Ahogy osztotta a lapokat, figyeltem az arcát: végre derű volt rajta!

Pár nap kártyázás után már nemcsak a „főnököm” volt, de a barátnőm is. Sokat mesélt az életéről. Hogyan utazták körbe a világot annak idején egy vitorlással Alannel. Hogyan szerettek egymásba úgy, hogy közben mindkettőjüknek volt házastársa, és hogyan hagytak hátra mindent, hogy egymással lehessenek. Mi- lyen volt, amikor Alant diagnosztizálták, és milyen neki most.

Láttam, hogy mesélés közben újra és újra átéli az összes emlé- két. Hirtelen megint kalandor utazóvá vált, a következő pillanat- ban pedig szerelmes fruskává. Én pedig ültem ott vele szemben, a negyedik elvesztett kártyapartim után, és már tisztán láttam, hogy többet segítettem egy hét alatt itt, mint a Buenos Airesi ár- vaházban.

Már értettem, hogy ezért éri meg önkénteskedni, vagy akárhogy hívjuk is. Nem az ingyenszállásért és háromszori étkezésért, ha nem azért, mert így tényleg meg tudsz ismerkedni azzal, hogyan élnek a helyiek. Nem olyan ez, mint a couchsurfing, mert itt van egy célod: segíteni abban, amiben lehet, és végül sokkal többet kapsz, mint gondoltad volna.

ÚjZéland ettől csodálatos: a helyiektől, és rengeteg helyen be le tudsz pillantani egyegy család életébe. Persze csak akkor, ha helyiekhez mész, és nem vállalsz munkát egy hostelben, ami, azt hiszem, a legdivatosabb „önkéntesség”. Vagyis ingyenmunka.

Ilyenben is volt részem, és nem is bánom, bár egy pillanatig sem éreztem azt, hogy épp megváltoztatom a világot, amikor na

137

pi három órában pucoltam a vécét egy raglani hostelben. Az ilyen helyeken sokkal rosszabbak a feltételek, többet kell dolgoz ni, és kevesebbet kapsz. Ráadásul ezen az adott helyen a szállás azt jelentette, hogy egy jurtában laktam. Csak akkor jöttem rá, hogy milyen szerencsésen jártam az én kis jurtámmal, amikor megláttam, hogy volt olyan önkéntes, akit a fészerben, egy két szer két négyzetméteres sufniban szállásoltak el. Nekünk leg alább volt egy lámpánk.

Az ilyen helyeket nem is biztos, hogy előre meg kell keresned az interneten. Megtalálod őket útközben is. Csak be kell sétálni egy hostelbe, és megkérdezni, hogy fogadnake önkénteseket.

A legközelebbi hosteles élményemet is így találtam. Sőt ott en gem kértek fel, hogy ugorjak be az egyik kolléga helyett, mivel őt baleset érte. Ott négy óra munkáért teljes ellátást kaptam.

ÚjZéland azért kivétel a többi nyugati ország között, mert itt elég kéthárom órát dolgozni. A többi helyen azért elvárnak négy öt órát, sőt előfordul, hogy nyolcat is, azaz teljes munkaidőt.

A rövid távú önkéntesség tökéletes módja annak, hogy spórol junk a költségeken, és mindenkinek nagyon ajánlom, hogy pró bálja ki. Ez pont olyan, amit érdemes előre leszervezni, hiszen az utolsó pillanatban már nem biztos, hogy találunk magunknak megfelelő projektet.

Több olyan projekt létezik, ahol egy köztes szervezet segít össze kötni az önkéntest az alapítvánnyal vagy projekttel. Ilyen példá ul az EVS.

HOSSZÚ TÁVÚ ÖNKÉNTESSÉG

A hosszú távú önkéntességnek is megvannak az előnyei, bár én személy szerint sosem próbáltam ki, mert nem tudok ilyen sokáig egy helyben megmaradni. Az EVS garancia arra, hogy el

138

lenőrzött projektben vehetsz részt. Hogy úgy mondjam, ad egy biztonsági hálót neked a külföldi munkavégzéshez. Teljesen más az, amikor valaki valóban utazik, mint amikor elmegy egy helyre, és ott hosszú hónapokat tölt el. llyenkor igazi barátokat talál, mélyebb kapcsolatokat alakít ki, és a tudása is sokkal mélyebb lesz egy adott kultúráról. Olyan ez, mint az Erasmus, csak nem tanulni, hanem dolgozni kell. Mivel ebben a könyvben az utazás ról beszéltünk, tovább nem is szaporítanám ezt a részt.

Bár azt hiszem, fölösleges, mégis leírom, hogy mit is jelent a ka napészörfölés: egy weboldal segítségével tudsz olyan helyiekkel találkozni, akik megnyitják előtted az otthonukat. A cél termé szetesen nem csak az ingyenszállás vagy a jó karma gyűjtése len ne, hanem az, hogy így tanuljunk valamit a másik kultúrájáról. A vendéglátó, avagy a „host”, jó esetben azért fogad utazókat az otthonába, hogy ő is tanulhasson valamit tőlük.

COUCHSURFING

Első tapasztalatom a couchsurfing oldalon meghaladta az el várásaimat.

Az Iguazú-vízesésnél voltam, amikor egy buszjegy megváltása után megkaptam az SMSt a számlaegyenlegemről, és szembe- sülnöm kellett azzal, hogy sikerült elvernem az összes pénzem. Még egy éjszakát maradtam a hostelben, ahol a számlát már elő- re rendeztem, és a másnapi, húszórás utam is ki volt fizetve. Így két napom volt, hogy kitaláljak valamit. Ahogy visszaértem a szállásra, beültem a gép elé, hogy a couchsurfing oldalon keres- sek magamnak valakit, aki befogad addig, amíg nem jutok pénz- hez. Nagyon nem volt drasztikus a helyzet: egy hét múlva meg kellett érkeznie a számlámra a fizetésemnek.

139

Az oldalon végül találtam hat megbízhatónak tűnő profilt, és még aznap írtam nekik, hogy befogadnak-e. Másnap korán reg- gel indult a buszom, én pedig egy gyors pillantást vetettem az ol- dalra, hogy kaptam-e választ. Nem hittem a szememnek, amikor azt láttam, hogy összesen négyen azt válaszolták, hogy szeretet- tel várnak. Egy kedves párnak megírtam az érkezésem időpont- ját, és felültem a buszra.

A húsz órából végül huszonöt lett, én pedig nagyon aggódtam, hogyan tudom a tudtukra hozni, hogy érkezem, csak nagyon meg vagyok csúszva. Érkezésem után könnyen megtaláltam a házat. A bejárati kapu nyitva volt, mert épp építkeztek. Átsétáltam a fo- lyosón, átszökkentem a festőecseteken és a munkásokon, kezem- ben a kis papírral, amin az ajtó száma volt felírva. Izgatottan csöngettem be a földszinti lakásba, ahol Anahi és José éltek. Vár- tam egy kicsit, és mikor senki sem nyitott ajtót, még egyszer meg- nyomtam a csengőt. Egyre összébb szorult a gyomrom. Lemond- tak rólam, elutaztak, vagy talán sohasem léteztek. Kétségbeeset- ten visszamentem a munkásokhoz, hogy segítsenek egyeztetni az ajtószámot. Két munkással tértem vissza az ajtó elé, ahol már hár- man konstatáltuk, hogy valóban ez a 6-os szám. Próbáltam nekik elmondani, hogy vendégségbe jöttem, és nincs meg José telefonszá- ma. Azonban egyszer csak kinyílt a szomszéd ajtó, és egy kábé ve- lem egyidős lány dugta ki a fejét rajta érdeklődően. Abban a bizo- nyosságban, hogy elronthattam a nagy sietségben az ajtószámot, amikor felírtam, odaigyekeztem a kócos hajú lányhoz, aki minden jel szerint most kelt fel. Bemutatkoztam, és megkérdeztem, hogy őe Anahi. „Nem, én a szomszédja vagyok. Miért keresed őket?”

Ekkor belekezdtem a történetbe, és csak remélni tudtam, hogy sikerül bizalomgerjesztően elmondani. „Hát, nem ismerem őket személyesen. Két napja egy internetes oldalon találkoztunk, és

140

most itt fogok lakni náluk. De ahogy látom – és visszasandítot- tam a zárt ajtóra a vállam felett –, lehet, hogy elfelejtették, hogy jövök.”

A lány erre kicsit nagyobbra nyitotta a szemét, és már azt hit- tem, hogy el fog küldeni, amikor ezzel a válasszal lepett meg: „Hát, ha nem jönnek haza, akkor akár nálam is lakhatsz.”

Ekkor meg én nyitottam akkorára a szemem, hogy majdnem kiugrott a helyéről. Pár perc múlva már a szomszéd lány konyhá- jában ittam a mateteát, és kedvesen csevegtünk Magyarország- ról és az oldalról, ahol idegenek fogadják be egymást. Közben az eső is eleredt odakint, én meg nagyon hálás voltam, hogy van hol meghúznom magam.

A beszélgetés közben alig vettük észre, hogy a bűvös hatos számú ajtó előtt egy fiú keresi éppen a kulcsát. „Ő José!”, kiáltott fel a szomszéd lány, és az ajtóhoz sietett. Kinyitotta, és beinvitál- ta Josét, akinek göndör hajáról csepegett a víz, teljesen át volt ázva, kezében pedig egy gyűrött, ázott papírlapot tartott. Nagy mosollyal nyújtottam a kezem, hogy bemutatkozzam, ő pedig megkönnyebbülve sóhajtott fel.

„Hát megvagy, eddig kerestelek a pályaudvar környékén. Azt hittem, eltévedtél. Nézd, még a képedet is kinyomtattam” – mu- tatott José a kezében lévő lapra a couchsurfinges profilomon lévő fotóval.

Azóta is azt mondom: ezért éri meg utazni. Hogy végre lehúzzuk a ponyvát a világról, és olyannak lássuk, amilyen. Telisteli jószí vű, segítőkész emberekkel.

Az első sikeres kanapészörfölésemet sok másik követte, és minden egyes alkalommal le voltam nyűgözve, hogy milyen fan tasztikus emberek vannak a világon.

141

Soha semmilyen bajom nem történt. Laktam már bangladesi fiúnál Helsinkiben, egy idősebb kivi férfinál Christchurchben, és egy rúdtáncos lánynál New Yorkban.

Megjegyzem, New Yorkban már elég sokat kellett keresgél nem, mire olyan vendéglátót találtam, akihez szívesen mentem. Mivel nagyon drága a szállás ebben a városban, a hostokat csak úgy ostromolják a megkeresések. Idemásolnék egy cikket, amit a keresésről írtam:

MEZTELEN VALÓSÁG A COUCHSURFINGEN
Miután körbekérdeztem a barátaimnál, kiderült, hogy minden kinek olyan kicsi a lakása, hogy esélytelen, hogy befogadjanak. Szóval itt volt az ideje, hogy új barátok után nézzek a couch- surfing oldalon. (Na jó, a régieket is megtartom azért.)

A couchsurfingen borzasztó fontos, hogy alapos munkát vé- gezz, hogy gondosan elolvasd a profilokat, mert hát, hogy is mondjam… érhetnek meglepetések.

Érdemes lett volna felvenni, ahogy böngésztem a profilokat, mert olyan fejeket vághattam, hogy az már magában megérne egy videót.

Ez a kedves lány például a hirdetése végén hozzáteszi, a félre- értések elkerülése végett: a fürdőkád a konyhában van.

Elképzeltem, ahogy szappanozás közben épp elkérik tőlem a brokkolit a levesbe, vagy ahogy egy kis sampon keveredik a salá- tába, dresszing gyanánt. Meghitt vacsora habfürdővel.

Ekkor még nem tudtam, hogy ez csak a jéghegy csúcsa. A kö- vetkező leányzó nagyon szimpatikus volt: vega (én is), utazó (én is) és jógatanár (én nem, de a jóga fontos az életemben). A szimpátia addig tartott, amíg el nem jutottam a zárómon- datig: „I am a professional Yogateacher now, so NAMASTE BITCHEZ!”

142

Na, akkor menjünk csak tovább! Ekkor már kezdtem ráhango- lódni a komédiára, és az esti vígjáték helyett couchsurfingprofi lokon röhögtem hülyére magam.

A győztes minden kétséget kizáróan az az apuka volt, aki az- zal kezdte, hogy neki luxuslakása van, jakuzzival, amiből szépen lehet gyönyörködni Manhattan panorámájában… ha pasi vagy… és vállalod, hogy meztelen vagy egész nap a lakásban. Hát – gon- doltam –, ebből elég sokat tudok teljesíteni. Nem tudom eldönte- ni, hogy a mottójától akadtame ki a legjobban („what you see is what you get”), vagy attól, hogy minden második hétvégén fel kell öltözni, mert jönnek a gyerekek látogatóba. Na jó, valójában a fényképeken akadtam ki, amit nem fogok itt leközölni, de elég annyi, hogy szerencsére ki volt kockázva a „lényeg” minden sze- rencsétlen couchsurfer intim zónájánál.

Igen, én sem hittem el, de a hatvan pozitív referencia azt mu- tatta, hogy ez így működőképes.

Mondjuk, ő legalább szólt. Volt olyan férfi is, akinek a profilját végigolvasva nem tűnt fel semmi fura. Már épp kattintottam vol- na a szálláskérésre, amikor megláttam, hogy milyen csoportokba csatlakozik: Sleeping Naked? Nudism?

Egy szó mint száz, megláttam a couchsurfing kendőzetlen va- lóságát (muha), már ami New Yorkot illeti. (Biztos vagyok ben- ne, hogy ilyen van máshol is.)

Ahhoz, hogy ne érjenek meglepetések, kialakítottam egy szűrési módszert a következő feltételekkel:

• Legalább tíz pozitív referencia.
• Fiúknál a referenciát nem csak lányok adták. Még akkor

sem, ha jók…
• Az elmúlt egy hétben online volt.

143

• Nem csatlakozik furcsa csoportokhoz.
• A profilképén nem félmeztelenül pózol (el sem tudjátok

képzelni, hogy ezzel mennyire szűkült a lista).
• A leírásban nincs semmi nagyon furcsa.
• A képek között nincs olyan, ahogy épp egy nyuszit boncol

fel az illető. (Ilyen még nem volt, de már nem lepne meg.) • Nem kell vele egy ágyban aludni. (Ez is nagyon sokszor

volt kiírva a profilra.)

Mielőtt elindulsz a nagy útra, érdemes a profilodat szépíteni egy kicsit, és ha tudod, hogy szörfölni fogsz egykét helyen, akkor előre elkezdeni a levelezést. Az emberek nagy része ugyanis nem válaszol a levelekre, így nem is érdemes várni egy válaszra, mi előtt másnak írsz.

Nagyon sok profilon írják, hogy gyűlölik, ha valaki másolt szö veget használ. Szeretik, ha elolvasod a profiljukat, és nem csak úgy vaktában lövöldözöl. Ezt azért kérik, mert egyre többen nem értik, hogy a couchsurfing nem szálláskereső, ahova csak az ágy és az ingyenwifi miatt megyünk, hanem ismerkedési lehetőség. Mások meg persze pont az ismerkedési lehetőséget értik félre (erről majd mindjárt ejtek még pár szót).

Amikor tehát írsz valakinek, figyelj arra, hogy megemlítsd, mi ért gondolod, hogy jól kijönnétek: például „mind a ketten szere tünk salsázni”, vagy „alig várom, hogy mesélj a tibeti utadról, mert láttam, hogy jártál ott”. Egyegy ilyen mondat már jelzi, hogy átnézted a profilt. Persze a többit érdemes másolgatni. Azt a részt, ahol leírod, hogy ki vagy, merre mész, és mennyi időre mennél. Attól függetlenül, hogy ezeket be tudod állítani, amikor elküldöd a „kanapékérelmet”, a levélben is jó megemlíteni.

144

Egy barátnőm összejött az egyik vendéglátójával, és tőlem kérdezte, hogy szerintem ez cafkaságe. Nyilván nem, mert per sze hogy ez is benne van a dologban. Semmi baj nincs azzal, ha két felnőtt ember úgy dönt, hogy nem csak barátként ismerked nek egymással.

A baj akkor van, amikor valaki arra használja ezt az oldalt, hogy trófeákat szerezzen, vagy éppenséggel úgy, mintha a Tinder egyik könnyebb opciója lenne, hiszen a páciens ilyenkor már házhoz is jön. Ahogy hallom, sajnos egyre inkább ebbe az irány ba megy az oldal, és egyre kevesebben értik, mi is a feladat.

Nem egy esetben történt bűncselekmény, amiért én egy kicsit a referenciarendszert hibáztatom.

A normális az, ha valakinek csak pozitív referenciái vannak. A rendszerben meg kell adnod, hogy pozitív, negatív vagy neut rális volt az élményed az adott hostnál.

Velem már előfordult, hogy nagyon furcsa embernél szálltam meg. Egyedül a „furcsa” szót tudom erre használni. Valami nem volt okés. Másnap tovább is álltam, de nem tudtam, mit írjak a több mint ötszáz pozitív referenciás ember oldalán. Hogy vala mi nem volt okés?

Akkor jöttem rá, hogy mindenki, na jó, a legtöbben hazudunk a referenciaoldalon, hálából. Mert ha valaki befogad minket, ak kor nem fogjuk azt mondani, hogy valami nem volt tökéletes. Túl udvariasak vagyunk ehhez.

Ha valaki próbálkozik, de végül is nem nagyon agresszíven, csak pont annyira, hogy virágnyelven el tudod utasítani, akkor nem írod ki a profiljára a dolgot. Adsz egy pozitív referenciát, vagy nem írsz semmit, és örülsz, hogy magad mögött hagytad ezt az enyhén kínos élményt.

145

Ez nem azt jelenti, hogy nem lehet már kanapészörfölni, sőt mindenkit biztatok, hogy próbálja ki, mert az esetek többségé ben hihetetlenül jó élmény. Mint mindenhol, itt is résen kell len ni, ha nem érzed magad biztonságban, ne udvariaskodj, csoma golj, és irány egy hotel.

Én úgy hiszem, hogy kanapészörfözéssel csak pár napig illik maradni valahol. A vendéglátódnak van saját élete, és ezt tiszte letben kell tartani. Sokszor kérik is, hogy csak kéthárom éjsza kát maradj. Van olyan, hogy valakivel tényleg jól kijöttök, és ha felajánlja, hogy maradj, akkor semmi gond. Ezek persze íratlan szabályok (ja, most már nem). Legyél jó vendég, és tartsd szem előtt a mondást: „A vendég olyan, mint a halott ember, három nap után már bűzlik.”

Bár elvileg nem kell adnod semmit, de azért érezni fogod, hogy csak jó lenne valahogy viszonozni az ismeretlen barát szívélyes ségét. Én mindig viszek egy kis bogyiszlói pirospaprikát magam mal, amit minden vendéglátómnak kiporciózok. Mivel nincs akko ra hátizsákom, hogy több kiló paprikát csempésszek át minden határon, ahol átkelek, hosszú távon persze ez így nem megoldás. Ilyenkor jöhet jól egy vacsora elkészítése, egy kisebb bevásárlás.

MIT ADJAK CSERÉBE, HA COUCHSURFINGEZEK?

A legjobb ajándék viszont az, ha nem vagy útban. Ne feledd, ez nem egy hostel, nem akkor jössz és mész, amikor te szeretnél, hanem amikor az kényelmes a házigazdádnak. Ne áztasd magad órákig a fürdőkádjában, miközben az összes gyertyáját felhasz nálva relaxációs hangulatot teremtesz, és a gumikacsájával foly tatsz hosszú értekezéseket. Próbálj meg ne egy nagy hegyet épí teni a ruháidból a nappalijában, és pakolj el magad után a kony hában. Ha már kéthétnyi rothadt zokni bűzölög a hátizsákodban,

146

a host is meg fog könnyebbülni, ha megkérdezed, hogy használ hatode a mosógépét. Ezek persze apróságok, amiket valaki, aki nek egy vázánál több érzelmi intelligenciája van, magától értető dően tud.

Ha már az ingyenszállásoknál tartunk: a 21. század új csodája a házőrzés. Vannak olyan emberek, akik így mentesítik magukat az albérlet alól, és járják körbe a világot. Több őrzőoldal is léte zik, amiket egy kis regisztrációs pénz befizetése után böngész hetsz. A tulajdonosok java nemcsak a ház kulcsát adja át neked ilyenkor, hanem egy használati utasítást is a kedvencéhez, ugyan is általában kutya/macska/hörcsög és aranyhalszitteri pozíci óban is fogsz majd „dolgozni”. Semmi mást nem kell csinálni, csak életben tartani az állatokat és a növényeket, és lehetőleg nem rendezni ordenáré nagy házibulikat a kölcsönházban.

HÁZŐRZÉS

Alapvetően Isten ajándéka egy ilyen lehetőség, de persze itt sem minden olyan álomszép, mint ahogy hangzik. A házőrzés inkább olyan nyugati emberek mizériája, akik nyaralót vettek a világ valamelyik paradicsomi szegletében. Vagy az otthonára vigyázol egy nyugati országban, vagy a nyaralóra a fejlődőben. Ez azt is jelenti, hogy egyelőre sokkal kevesebb hely van, mint szitter, és nagyon rugalmasnak kell lenned ahhoz, hogy pont annyi időt tudj maradni, amíg a tulaj épp máshol tartózkodik. A párok valamiért itt is előnyben vannak, sok olyan hirdetést láttam, ahol kedveznek a nem egyedül utazóknak. (Szerintem félnek, hogy a szinglik behúznak egy Project X bulit a tetőtera szon.) De szerencsére azért még találni olyan kalandvágyó tu lajt, aki egy szóló utazóra is rá meri bízni a tulajdonát és ked venceit.

147

A folyamat levelezésalapú. Többször kell egymásnak írni, amíg megkapsz egy házat, ezért erre valóban fel kell készülni jó előre. Mindenképpen érdemes időben elkezdeni a kutatást, ha a cél a házőrzés. Nekem eddig még nem volt türelmem ehhez a folya mathoz, és egy kicsit félek egy ilyen elköteleződéstől, de ahogy mondani szokták, ami késik, azt egyszer úgyis kipróbálom.

A hostelezés megint egy külön műfaj. Olyan tíz éve mesélt ne kem először valaki arról, hogy hostelben szállt meg, ahol rajta kívül még hét másik ember aludt egy szobában, fiúk, lányok ve gyesen. Égnek állt a hajam már a gondolattól is, hogy egy bizo nyára ablaktalan, sötét, rozoga emeletes ágyakkal zsúfolt szobá ban aludjak hét másik emberrel, alighanem csövesekkel.

HOSTELEK

Első hostelélményem szinte azonnal törölte a fejemből ezeket a sztereotípiákat. Egy hostelben (na jó, egy jó hostelben) a ne veden szólítanak attól a pillanattól kezdve, hogy becsekkolsz, a személyzet tagjai a barátaiddá válnak egykét nap alatt, mint ahogy a szobatársaid is.

Mindenféle hostel van a világon, és rengeteg olyan, ami klasz szisokkal jobb, mint egy háromcsillagos szálloda.

Hostelbe nemcsak aludni járnak az emberek, hanem ismer kedni, barátkozni is. Buenos Airesben, amikor beültem a gyö nyörű lobbiba, a körülöttem lévő emberek egyből kezet fogtak velem, bemutatkoztak, és már mondták is, hogy mi az aznapi program. Hova megyünk enni, mit nézünk meg a városban, és nagyon szívesen vennék (egy négyfős németamerikaifrancia csapatról volt szó), ha csatlakoznék hozzájuk. Ez szinte minden hol így megy. Hamar rájöttem, hogy hostelezni olyan, mintha csak egy táborba kerültem volna, amit gyerekkoromban nagyon

148

szerettem, és felnőtté válásom óta igencsak hiányoltam. Ráadá sul nincs se ébresztő, se takarodó, sem pedig bárki, aki megmon daná, hogy mit csináljunk. Ki gondolta volna, hogy a felnőttkor jobb lesz, mint gyereknek lenni?

Nagyon élveztem az első három hónapot. Szinte végig hos telben laktam, és amikor hazamentem Magyarországra, meg vol tam győződve arról, hogy ez így megy mindenhol a világon. Az tán jött India, ahol szinte egyáltalán nincs hostelkultúra, hiszen potom összegekből tudsz saját szobát is bérelni.

Ahol egy backpacker hostelezik, ott sem kell mindent előre le foglalni. Én csak az első napi szállásomat szoktam egy napra le foglalni. Jó úgy megérkezni egy országba, hogy nem kell a kul túrsokkal küszködve, nagy hátizsákkal a hátamon kóborolnom szállás után.

Hogy miért csak egy napra foglalok? Lehet, hogy nem tetszik a szállás, vagy találok a szomszédban egy sokkal jobbat. Érde mes szabadon hagyni a következő napot, hogy tudj váltani. Ez alól kivétel, ha olyan helyet látogatsz meg, ahol szinte sosincs szabad hely, vagy épp olyankor toppansz be, amikor valamilyen hatalmas ünnep van, és esélyed sincs másikat találni.

Az első nap után meg fogsz ismerkedni emberekkel, akik majd elmondják, merre jártak, mit láttak, hogy jutsz el oda, és hol érdemes megszállni. Az utazás alatt nem igazán van szüksé ged további felkészülésre, mindenki folyamatosan segíti a mási kat tanácsokkal. Útikönyv helyett egy üres füzetet vigyél magad dal, ahova felírod, hogy milyen ajánlatokat kaptál. Ha szimpati kus az ember, valószínűleg nem fogsz nagyot csalódni. (És mint miden alól, itt is van kivétel. Mondjuk, amikor egy hetvenkét éves spanyol festő a világ legocsmányabb helyére küld el Várá nasziban.)

149

Az első hostelt az interneten szoktam megkeresni. Először azt hittem, hogy a hostelworld a hostelek mindenhatója, majd szép lassan kiderült, hogy mindenhol mást használnak. Ajánlom az agora, a booking.com és a hostels.com, valamint a tripadvisor ol dalakat. Ezeket érdemes az elején végigpörgetni, hogy lásd, me lyiket használják leginkább az adott országban.

A kiválasztás során az ár mellett megnézem, hogy milyen ér tékelést adtak az adott hostelnek az emberek, és ami nagyon fontos, mindig elolvasok pár szöveges értékelést is. Ez az ese tek többségében elég ahhoz, hogy kialakítsam a véleményem a hostelről. Fontos lehet az elhelyezkedés, a szoba mérete (nekem általában nyolc fő a maximum, de én már kezdek öregedni), az, hogy legyen konyha, ahol tudsz magadnak főzni, és egy közössé gi hely, ahol meg barátokat tudsz szerezni. Az ingyenwifi általá ban adott, de ne számíts túl nagy sebességre, illetve jó, ha benne van a reggeli az árban, mert akkor nem kell elvonszolnom ma gam a legközelebbi étteremig a reggeli kávémért.

Éjszakára mindenképpen készülj zajszűrős fülhallgatóval, ami abban segít, hogy a horkolást vagy az utánad hazaérkezők zaját kiszűrd egy finom tengermorajlással az mp3 lejátszódon, illetve egy szemtakaróval, mert bár nagyon ritka, de sajnos mindenhol akad néha egy bunkó, aki rád kapcsolja a villanyt hajnali három kor.

Ha valamit érdemes elkerülni, az a partyhostel, bár ez min denkinek a saját ízlésére van bízva. Én is szeretek bulizni, de aludni is, és sok helyen a kettő együtt nem megy. Szívesebben megyek egy csöndes, kicsi hostelbe, mint hogy részeg utazók óbégatását hallgassam hajnalban. Legutóbb Miamiban voltam partyhostelben, mert sajnos nem találtam mást. A hostel inkább volt egy klub, ahol voltak ugyan szobák, de ott is iszogattak az

150

emberek. Éppenséggel az én ágyamon is, amikor megérkeztem. Amilyen mázlim volt, épp aznap betegedtem le, és másra sem vágytam, mint egy forró zuhanyra és a könyvemre. Egy csöndes hely sem volt, ahova elvonulhattam volna. Szerencsére egy partybusz a hostel vendégeinek nagy részét elvitte tizenegykor, én meg felvettem a pizsimet, nagymamásan betakargattam ma gam, ránéztem az órámra, és konstatáltam, hogy még úgy jó négy órám van, mire hazajönnek a gyerekek, és újra kezdődik az óbégatás.

Másnap kicsekkoltam.

…avagy a gazdagok couchsurfingje, ahol a helyiek adják ki sza bad szobájukat vagy lakásukat. Ez már ugye egyáltalán nem az olcsó kategória, bár attól függ, hogy egyedül utazike az ember. Volt olyan, hogy egy hostelben nagyon összebarátkoztunk hatan, és gazdasági okokból inkább béreltünk magunknak egy Airbnbs szállást.

AIRBNB

Az első ilyen élményemet semmi, de semmi nem tudja felül múlni.

Gili Air szigetén megismerkedtem egy unokatestvér párral, akik mesélték, hogy másnap Ubudba mennek, pont, mint én. Mi után kicsit lelkendeztünk, hogy másnap is együtt mozoghatunk, felajánlották, hogy megszállhatok velük abban a luxusvillában, amit Airbnbn találtak. Megmutogatták a képeket, én pedig kezd tem gyanakodni, hogy valamilyen maffiafőnök leszármazottjai, mert rendes utazó ilyet nem engedhet meg magának. Rizsföld a kertek alatt, feszített víztükrű medence, nyitott fürdő, ahol rá adásul a padló vízből van, és kis köveken kell eljutni a kádig. Vagy a masszázszuhanyig. Ilyet még életemben nem láttam. Mi

151

után a páros nagyon jó fejnek tűnt, úgy döntöttem, mégis velük tartok – de fél szemmel mindig figyeltem őket, mi van, ha mégis az amerikai maffia két tagjával hozott össze a sors.

Én érkeztem először a szállásra, újdonsült barátaim egy másik busszal jöttek. Ahogy besétáltam a szállásra, nem hittem a sze memnek. A tulaj egy jól behűtött kókuszt nyomott a kezemben, és sűrű bocsánatkérések közepette közölte, hogy nem működik a fürdőben a szökőkút. Nagy kegyesen megbocsátottam neki.

Amikor megjöttem a többiek, csak annyit kérdeztem, a tera szon, tíz centire a rizsföldtől lévő baldachinos ágyban fetrengve: „Ezt hogy csináltátok?”

Mint kiderült, az Airbnbn találták a szállást, ahol véletlenül elírták az árakat, és négyszáz dollár helyett negyven dollárt kel lett fizetni egy éjszakára. Az Airbnbn is van error fare, amit már a repjegyeknél tárgyaltunk: vagyis olyan, hogy elírják az árakat. Ilyenkor lehet, hogy a tulaj korrigál, és szól, hogy nem a megadott áron tudsz majd menni, viszont ezzel egy rossz refe renciát kockáztat. Ezért történt nálunk is az, hogy inkább en gedték, hogy pár napot ilyen olcsón ott lehessünk. Szebb refe renciát pedig nem is írhattunk volna az oldalukra, miután to vábbálltunk.

Egy szó mint száz, érdemes néha felnézni a portálra, még ak kor is, ha valakinek nincs pénze. De mivel rendszerint nem lehet túl olcsón szállást találni, inkább pároknak ajánlom. Fontos itt is, hogy ügyesen keressünk. Nézzük meg, hogy az adott szállás mi lyen messze van a központtól, és figyeljünk a referenciákra.

Nagy meglepődésemre Ázsiában sok helyen egy szoba majdnem annyiba kerül, mint máshol egy ágy egy hostelben. Itt nem szok

152

HOTELEK ÉS VENDÉGHÁZAK

tam előre foglalni. Általában bemegyek a városba, és körbené zek, hogy mi merre van. Ha találok egy megbízható éttermet, le is teszem a hátizsákom, hogy kényelmesen körbenézve a legjobb szállást találjam meg magamnak, ha tudom, hogy több éjszakát is eltöltök majd ott.

Persze nehéz lesz kiszámolnod előre, hogy mennyibe fog ke rülni itt a szállásod, hiszen nagyon is megéri alkudni az árból. DélAmerikában például nem igazán lehet alkudni, mint ahogy ÚjZélandon is kinevetnek, ha nekiállsz alacsonyabb árakkal do bálózni. Ázsiában akkor nevetnek ki a hátad mögött, ha elfoga dod az első árat, amit mondanak. De bele fogsz szépen jönni. És az utad elején persze sokkal többet fogsz költeni, mint amikor már jobban kiismered magad a környéken.

BARÁTOK

Az is jó az utazásban, hogy rengeteg barátod lesz. És az a legjobb, hogy ezek a barátok be is fogadnak, amikor épp arra jársz, ahol laknak. Amerikában annál barátomnál aludtam, akivel Ubudban a luxusvillában laktunk. Indonéziában egy argentin lánynál, aki vel Peruban, Jakartában meg egy angol fiúnál, akivel négy évvel korábban Argentínában barátkoztam össze. Van ugyanis egy in terneten nem fellelhető couchsurfingoldal: a személyes isme retségek hálója. Kimondatlan szabály, hogy ha egyszer együtt utaztunk valahol, és összebarátkozunk, akkor én befogadlak, ha Budapesten jársz, és te befogadsz, amikor ott járok, ahol te laksz. Minél többet utazol, annál több otthonod lesz a világban, és nem csak azokon a helyeken, ahol már jártál.

(MINÉL TÖBBET UTAZOL, ANNÁL TÖBB OTTHONOD VAN)

Amikor elindulok valahova, mindig lecsekkolom a Facebook on, hogy vane olyan barátom, aki az adott országban él, és ha

153

igen, akkor írok neki egy üzenetet. Általában óvatosan nyitok, és csak bejelentem, hogy az ő városában leszek egy kis időre, ő pe dig természetesen veszi a lapot, és már küldi is a címet.

Végül pedig: nem kell se couchsurfing, se pedig barát ahhoz, hogy otthonra lelj idegeneknél. Csak egy kis szerencse, hogy jó kor jó helyen legyél. Azt viszont garantálom, hogy ilyenben lesz részed. Hadd meséljek el egy szívmelengető történetet.

Kicsit későn kezdtünk el stoppolni Urbi barátommal. Délután há- romkor lendült először az ujjunk a magasba ÚjZéland északi szi- getének egy pontján. Sok kilométer volt még előttünk, de mi egy kicsit ellazáztuk a dolgot. Nem számoltunk azzal, hogy 1) nem tudjuk kiejteni a köztes városok neveit, amik mind maoriul vol- tak, és legalább huszonhat szótagból álltak, 2) minden második kocsi, ami megáll, maximum tíz kilométert visz minket arrébb. Az egyik kocsiban ülve, ami még mindig nem vitt minket a célba, kezdtünk beletörődni, hogy ránk sötétedik, és aznap nem tudjuk folytatni az utat. Egy kétutcás faluban tett ki minket a sofőr. Va- kartuk a fejünket, hogy akkor most hogyan tovább. Sátrunk volt ugyan, de kemping csak hét határon túl. Ebben az országban pe- dig súlyosan büntetik a vadkempingezőket.

Urbi elment gyufát keresni, hogy rágyújtson a nagy izgalom- ra, én pedig az út szélén ráhuppantam a hátizsákomra, amely ekkor épp a fotel szerepét töltötte be, hogy megegyem a maradék salátámat vacsora gyanánt.

Úgy húsz perc várakozás után, amikor Urbi még mindig nem érkezett vissza, már kezdtem rémeket látni. Elképzeltem, hogy útitársamat vagy leszúrták, vagy elrabolták, és most mondja el a támadóknak, hogy hol vagyok.

154

A KEDVES HELYIEK

Fellélegeztem, amikor közel fél óra után megláttam, ahogy sietősen jön felém. „Találtam szállást!”, mondta.

Bambán néztem rá – hogyan lett egy gyufavásárlásból hirtelen szállásfoglalás? –, ő pedig részletesen elmesélte a történetet.

Megkérdezett egy helyi maorit, hogy vane ötlete, hol tudjuk felverni a sátrunkat úgy, hogy a rendőrség ne vegyen bennünket észre. Erre az öreg maori gondolkodás nélkül rávágta, hát itt, a kertemben. Az asszony azonban nem hagyta szó nélkül, hogy az utazók a kertjében verjenek sátrat, és ráripakodott a férjére: „De- hogy alszanak a kertünkben! Van nekünk rendes szobánk!”

Sokat hallottam már előtte az újzélandi emberek kedvességé- ről, és részben már tapasztaltam is, de azt hiszem, ezt nem lehet, és nem is érdemes megszokni.

Összeszedtük a cuccainkat, és elindultunk a ház felé. Az egész család otthon volt már. Nagymama, nagypapa, szülők, kisgyerek és még a szomszéd is. Amikor átléptük a küszöböt, a család meg- ölelt mind a kettőnket, mintha csak távoli rokonok lettünk volna, kivették a kezünkből az ukulelét, becserélték egyegy sörre, el- kezdtek rajta zenélni (mármint az ukulelén, de fordítva sem le- pett volna meg), majd közölték, hogy készül már a vacsora.

Nem kell sokat gondolkoznom, hogy ilyen történetek eszembe jussanak. Szinte mindegyik országban akadt olyan helyi, aki ki nyitotta előttem házának ajtaját, amikor arra szükségem volt. Nem kértem. Mindig felajánlották.

Ebben a részben nem tudok tanácsokat adni. Ezek a pillana tok fantasztikusak az utazásban, és tudom, hogy neked is lesz bennük részed. Vigyázni persze mindig kell (egyedül, nőként csak nőhöz megyünk fel), de azért, mert van néhány rossz em ber a világon, ne veszítsük el a hitünket az emberiségben.

155

ÚjZélandon két hónapot sátorban éltem. Mint mindennek, en nek is megvan az előnye és a hátránya. Mindenki máshol húzza meg a határt. Vannak olyan helyek, ahol szinte rá vagy kénysze rítve, mert nincs pénzed egy ágyra sem, és van az úgy, hogy a he gyekben túrázol, amikor meg nincs szállás, és kész.

SÁTRAZÁS

Minden helyzet más. Én egyedül még nem mertem sátrazni. Sok bringás barátom mondja azt, hogy nőként sem kell ettől tar tanom. (A bringások gyakran így oldják meg a szálláskérdést.) Azt mondják, hogy ha már egy ideje nem láttam embert, akkor nem valószínű, hogy megtalálnak a susnyásban, ha ott verem fel a sátram. Ebből én csak annyit hallok meg, hogy „soha senki nem talál rám a susnyásban”.

Biztos van benne igazság, de engem nem különösen hoz lázba, hogy ilyen helyen aludjak. Egyedül. Ha belegondolok, hányszor keltettem fel a sátortársaimat, mert kint hangokat hallottam, szerintem két napot nem bírnék ki egy ilyen helyen. Aztán per sze… leptem már meg saját magam az elmúlt hat évben.

Először is beszéljünk a sátorról! Feleslegesnek tartom, hogy magaddal cipeld akkor, ha csak „lehet”, hogy fogsz sátrazni. Sőt akkor is, ha repülővel mész valamerre. A legtöbb városban lehet kapni sátrat, használtan is. Így nemcsak olcsóbb, de könnyebben is utazol, és ezt most szó szerint értem. Csak akkor cipeled majd, amikor valóban szükséged lesz rá. Ugyanez igaz bármilyen kem pingcuccra. Nagyon jól tud jönni egy gázégő, hogy ételt és kávét készíts magadnak, de nem kell a fél világon átcipelned, ha az odaút közben nem használod. Azt, hogy mire lesz szükséged sát razáskor, a pakolásról szóló résznél megtalálod.

Sátrazni nagyon romantikus dolog. Viszont nem a szó mai értel mében, hanem az eredetiben, ami azt jelenti: regénybe illő. Nincs

156

világítás, ellenben van sok szúnyog és bogár. Kényelmetlen a föl dön feküdni, de legalább közben hallod a tenger morajlását vagy a hegyek csöndjét. És ami a legjobb, amikor éjjel kimész a mosdóba (értsd: a legközelebbi bokorhoz), az égre emelve a tekinteted any nyi csillagot látsz, mint addig egész életedben összesen.

Nálam két hónap volt a tűréshatár, utána már hiányoztak olyan dolgok, mint például kilinccsel bezárni egy ajtót, vagy olyan igazi falak között lenni, amik nem mozognak.

Ha tudod, hogy fogsz sátrazni, érdemes előre felkészülni rá, és megnézni, hogy az adott jogszabályok szerint hol tudod felverni a sátradat. Ahol sokan sátraznak, például ÚjZélandon és Auszt ráliában, vannak olyan telefonos applikációk, amelyek térképen mutatják a sátrazásra alkalmas helyeket. Ha megszorulsz, akkor meg irány a susnyás.

Kolumbiában – és bizonyára sok más olyan országban is, ahol még nem jártam – nem annyira a sátrazás a divat, mint a függő ágyazás. Én megannyi sziesztámat töltöttem annak idején függő ágyban, és mindig nagyon kipihenve ébredtem ilyenkor. Alig vár tam az első teljes éjszakát, amit függőágyban fogok majd tölteni a Playa Blancán, Cartagena mellett. Sajnos óriási szél volt, ezért ez az első éjszaka nem sikerült kiválóan. A többi viszont igen. A lágy szellő kicsit ringatja a függőágyat, mint egy anyai kéz a babakocsit, én pedig pavlovi reflexszel zuhanok nagyon mély álomba. Imádom. Amikor már helyieknél laktam, akik egyébként nem a kaland kedvéért, hanem gyerekkoruk óta alszanak függő ágyban, megtanítottak, hogyan kell feküdni benne, hogy az em ber ne járjon másnap kérdőjelpózban. Egyszerű: átlósan. Ehhez csak egy elég nagy függőágyra van szükségünk, ami, ha átlósan fekszünk benne, még tartja a fejünket és a lábunkat is, a függő ágy szélével pedig betakarjuk magunkat.

157

Nagyon nagy álmom, hogy szerezzek egy olyan kocsit, amit át tu dok alakítani lakóautóvá, ahogy azt nagyon sok utazó tette ÚjZé landon. Ez a fajta utazás inkább Ausztráliában és ÚjZélandon di vat, hiszen, ahogy azt már sokszor tárgyaltuk, ezekben az orszá gokban az olcsó utazáshoz nagyon nagy kreativitás szükséges.

CAMPERVAN

Az úgynevezett campervan kocsikban két ülés és egy ágy talál ható. Ott állsz és szállsz meg, ahol kedved tartja, és ahol nem ta lál meg a ranger, ha egyébként tilos valahol megállnod.

Ezeket a kocsikat általában akkor veszik meg az utazók, ami kor beérkeznek az országba, és távozás előtt eladják. Van olyan, aki egy sima kocsit vesz, és átalakítja magának. Találkoztam egy nagyon ügyes utazóval, aki annyira felturbózta a kocsit, amit vett, hogy még nyert is rajta, amikor eladta.

Ahhoz, hogy jól gyere ki a campervanvásárlásból, érdemes ak kor érkezni, amikor mindenki más épp elmegy. Amikor jön a tél például. Ilyenkor nagyon nagy a kínálat, és könnyű alkudni, mert az eladónak előbb vagy utóbb el kell hagynia az országot. Szorít ja az idő, kereslet pedig nem nagyon van.

Mivel nekem még mindig bakancslistás a campervanezés, egy blogger kolleginát, a Hortobágyi Rántott Vombatot kértem meg, hogy írja össze a legfontosabb tippjeit.

Hogyan utazzunk campervannel?

Korábban magam sem gondoltam volna, hogy egyszer, kiugorva a korábbi komfortzónámból – felhagyva a kiskosztümös, akta- bújó jogászlányok életével –, nem csupán bakancsot és hátizsá- kot ragadok, hanem úgy döntök, hogy egy „lakóautó-féleség- ben” tengetem napjaimat négy hónapig, két különböző ország- ban, két vadidegen útitárssal.

158

De aztán pontosan ez történt, és nemhogy nem bántam meg, hanem életem egyik legnagyobb kalandja lett! Az alábbi- akban összeszedtem, hogy mik azok a főbb tudnivalók, amiket mindenképp érdemes megfogadni ahhoz, hogy a campervanes utazás ne nyűglődős rémálom legyen, hanem ízig-vérig spon- tán, felejthetetlen és életre szóló élmény.

A jármű (típusa, mérete)

A jó jármű a lelke az egész útnak. Nem jó az sem, ha túl kicsi, mert akkor pár nap után nagyon könnyen az agyadra megy elő- ször a dolgok pakolgatása, hogy helyed legyen, majd az úti- társa(i)d, aztán te saját magadnak. Annak sincs értelme, ha túl nagy, mert akkor borzalmasan sokat fogyaszt, és egy néhány ezer (vagy tízezer) kilométeres tételnél azért ezek súlyos szá- mok. Új-Zélandon és Ausztráliában például a campervanok iszo- nyat gyorsan cserélnek gazdát, mivel az utazók jönnek-mennek, használják néhány hónapig, aztán továbbadják. Épp ezért a zö- me nincs túl jó állapotban, leharcolt jószágok, de a felszerelésük nagyon jó. És amennyiben lehet, 4WD-s autót válassz, mert egy csomó helyre – nemzeti parkok, elhagyatott tájak, mocsarak, lá- pok stb. – csak ilyen típusú kocsival juthatsz el.

Mielőtt eldöntenéd, hogy veszed vagy bérled a járművet, ér- demes átgondolnod, hogy mekkora távra mész, hányan menné- tek, adott-e már az útitársad, vagy menet közben gyűjtögetsz majd embereket, akarsz-e mással/idegenekkel egy maximum hat-nyolc négyzetméteres légtérben hetekig, hónapokig együtt aludni, enni, főzni, utazni, vagy csak néhány napig tartod ezt mó- kásnak. Mindkettőnek megvan a maga előnye és hátránya, de azért a jó öreg mondás tényleg tartja magát, miszerint „Lakva ismerszik meg a másik”, szóval ezeket nagyon alaposan át kell

159

rágni. Érdemes hozzá figyelni az adott ország utazós blogjait, apróhirdetéseit, Facebook-csoportjait és a hostelekben találha- tó milliónyi hirdetést.

A jármű műszaki állapota

Ha a jószág nincs jó műszaki állapotban, az őrületes parákat tud okozni. Hidd el, lerobbanni a sivatag közepén nem olyan mókás (tapasztalatból beszélek)! Mindig legyen a telefonod- ban lementve pár szám vész esetére, főleg, ha olyan helyekre mész, ahol nincs internet (sőt a legizgalmasabb desztinációk- ban általában térerő sincs). Mindenképp végeztess egy alapos átvizsgálást az indulás előtt, különösen nézesd meg a motort és a klímát. Legyenek nálad pótszerszámok, és ha lehet, leg- alább egyikőtök kicsit jobban konyítson a kocsikhoz annál, mint amit a műszaki vizsgára kértek. Továbbá az sem baj, ha az alkatrészek nevét tudod angolul, illetve az adott ország nyel- vén. Nem mintha én, mondjuk, magyarul tudtam volna ezeket, és eleinte rendszerint lövésem se volt, hogy az útitársam mit magyaráz ékszíjról meg cilinderekről. Viszont az út végére már írhattam volna egy angol–magyar autószerelő kézikönyvet is, és ezt inkább kellemetlenségként, semmint érdemként emlí- tem.

Törekedj a praktikusságra!

Mi beleestünk abba a hibába, hogy Sydney-ben mindent felhal- moztunk, ami mozdítható volt egy költözéskor: volt nálunk epi- látor (mondanom sem kell, egyszer sem használtam), hajszárító, Mikulás-sapka (nyáron indokolt), minimum nyolc angol nyelv- könyv (hogyne, persze, az olyan, hogy előveszed és tanulod), szobanövény, de még piteforma is. Gondold át higgadtan, hogy

160

mi mindenre van szükséged. Aztán két nap múlva húzd le a lista felét! Na, annak a felére lesz valójában szükséged. Hidd el, bor- zalmasan idegesítő, ha négy-hat négyzetméteren élsz, és meg- fulladsz a tárgyaktól. Valójában a campervanes élethez sem kell sokkal több minden, mint ami a hátizsákodba belefér, ez egészül ki némi háló- és konyhai felszereléssel, és persze, amint már em- lítettem, a szükséges szerszámokkal. De itt tudni is kell megálljt parancsolni, mert az ember már csak olyan, hogy amint úgy érzi, hogy otthonra lelt, képes egyből felhalmozni egy csomó kaca- tot.

Egyébként az autó gazdái úgy cserélik a járműveket, hogy benne hagynak szinte minden szükséges (és totál felesleges) használati tárgyat is, így ahogy érkeztél (egy-két hátizsákkal), úgy is tudod majd elhagyni az ideiglenes otthonod. A pénzed pedig tartalékold az üzemanyagra, a látnivalókra és az esetleges szervizre (utóbbira mindig legyen tartalékod)!

Értékek

Ne legyen nálad túl sok érték. Készpénz amúgy se, azért van a bankkártya (bár az persze országfüggő, hogy mennyire jól ellá- tott automatával a környék), ami mellett nem tároljuk ugye a pin kódot, mert az nem okos dolog. És ha lehet, legyen a kocsi- ban egy jól eldugott, vagy lakattal zárt széf, amibe a laptopokat, kamerákat, egyéb értékes dolgokat betehetitek, ha elmennétek valahová. Túl sokáig ne hagyjátok magára a kocsit, és mindig jól kivilágított helyen parkoljatok. És még ilyenkor is megtörténhet veletek az, hogy miközben bent alszotok a kocsiban, le akarják lopni róla a bicikliket. Velünk megtörtént, és ha nincs az útitár- sam, meg az ő halál nyugodt vérmérséklete, akkor lőttek volna a cangiknak.

161

Legyen nálad egy jó térkép

Papíralapú. Részletes. Jó, most hőbörögsz, hogy minek az már manapság, de elmondom, miért: mert Új-Zélandon és Ausztráli- ában például 80%-ban nem volt se térerőnk, se internetünk, és a GPS se tudta sokszor, hogy hol járunk (akkor képzeld el ugyan- ezt Dél-Amerikában, vagy akár Afrikában). Így aztán mi sem. Márpedig ekkora országokban eltévedni nem annyira mókás, nem az van, hogy három óra múlva úgyis kikeveredsz a másik felén. Ráadásul szerintem jó poén beirkálni a térképen, hogy mikor voltál ott, és mi volt nagyon szép vagy érdekes, amit az- tán eltehetsz emlékbe! Vagy járhatsz úgy, ahogy én, hogy az autó sokadik utánunk jövő gazdája megtalálta a jegyzeteimet, és a blogon keresztül üzent rám, hogy köszöni szépen a hasznos tippeket, sorra látogatták a helyeket, amiket bejelöltem „must see”-ként a térképen! Igazi libabőrös élmény volt erről hírt kapni!

Pótvíz, pótüzemanyag

Klímától és fejlettségtől függően tizenöt–harminc liter pótvíz és pótüzemanyag legyen nálad. Ausztráliában szétparáztatnak az- zal, hogy legyen elég üzemanyagod tartalékban, meg vized. Ezt egészen addig idegesítőnek tartod, amíg nem szembesülsz elő- ször azzal, hogy bent a sivatagban négy-ötszáz kilométeren át nem találsz se mosdót, se települést, se boltot. Ugyanez a hely- zet az üzemanyaggal is, ráadásul bizonyos országrészekben na- gyon silány minőségű az üzemanyag, erre is figyelni kell.

Válassz jól útitársat!

Mert a jó útitárs a jármű mellett a lelke az egésznek. Sőt még a kocsinál is fontosabb! Sajnos arra nincs biztosíték, hogy min-

162

den flottul megy majd, lakva ismerszik meg a másik, ugye, de ilyen kicsi otthonban, ilyen nagy út során teljesen más problé- mák jönnek elő, mint egyébként egy normális együttélés során. Nagyon fontos, hogy mindketten kellően lazán és pozitívan áll- jatok a dolgokhoz, és tudjatok röhögni akkor is, ha igazán nagy kakiban vagytok, mert megesik, na. Ha pedig úgy érzed, hogy mégsem megy ez együtt, akkor csak őszintén, mert a problé- mák is így oldódnak meg legkönnyebben!

A mocskos anyagiak

Nagyon okosan nagyon olcsón ki lehet hozni ezeket az utakat, ha tudod, hogy hol vásárolhatsz legolcsóbban, melyik kútnál a legolcsóbb az üzemanyag, hol vannak jó borakciók, mely beach eken lehet ingyen tusolni (bizonyos helyeken van még meleg tus is ingyen), hol lehet ingyen tölteni az elektromos kütyüket (strandok mentén sokszor vannak eldugva konnektorok), hol foghatsz jó wifit stb.

Ezekkel az apró trükkökkel eszméletlen sokat lehet spórolni, viszont jó, ha úgy készülsz, hogy az utolsó hétre is legyen még néhány ezer dollár tartalékod, bármi történhet (mondjuk akkor hal be a kocsiban a motor – lásd a mi esetünket –, és nagyon necces, amikor otthonról kell pénzt utaltatni, és napokig egy autószerelő műhely udvarán alszol, fürdő nélkül). És mindig, de mindig legyen utasbiztosításod!

Ezeket a szabályokat, tippeket persze mindenki szabja a saját lehetőségeinek és habitusának megfelelően! A legfontosabb tanács úgyis az, hogy légy ott a jelenben, mert ekkora kaland nem mindennap adódik az életben, és még hónapokig, évekig is táplálkozhatsz majd belőlük! Jó utat kívánok! Vombi.

163

A campervan szintén nem az a kategória, amire előre kellene készülni, hiszen akkor tudod megvenni, ha már ki is próbáltad. Azonban a kezdő büdzsébe érdemes beleszámolni, még akkor is, ha jól tudod eladni a kocsit a kalandod végén, és a visszatérő pénzt majd máshol utazod el.

Teljes a lista. Mint látod, mindenhol más és más lehetőséged lesz a szállásra, és bár van olyan, amit nem kell előre leszervezni, te döntöd el, hogy milyen lesz az utad. Önkénteskedsz, couch surfingelsz, stoppolsz, hogy egy fillért se kelljen költened? Vagy esetleg biztonsági játékos vagy, és Airbnbn fedezed fel a lehető ségeket? Ebben a listában minden benne van, amit az eddigi út jaim során használtam vagy láttam, kivéve persze a hotelek. Az nem illik ebbe a könyvbe.

Ahogy a fejezetet elején említettem, most az volt a fontos, hogy lásd, mik a lehetőségeid. Végre eljött a pillanat, hogy vála szoljunk a kérdésre: Mennyibe fog ez nekem kerülni?

A PÉNZ

Amikor én a Nagy Útra készültem, először eldöntöttem, hogy merre indulok, hogyan, mikor, egy egyirányú repjeggyel. Azt, hogy milyen lehetőségeim lesznek útközben, féligmeddig már sejtettem, hiszen jártam már előtte is kisebbnagyobb utakon. Aztán útközben kiderült, hogy megannyi lehetőségről még nem is hallottam. Fentebb ezeket próbáltam mind összeszedni, hogy valóban univerzális kalauzt kapj bármilyen utazáshoz, és még így sem állítom, hogy mindent leírtam. De összeszedtem minden olyan infót, amit jelenleg tudok, és ami alakíthatja utad tervezé

164

sét, részletesebb megálmodását. Mindez ahhoz kellett, hogy el tudjunk készíteni egy olyan pénzügyi tervet, amely már eléggé megalapozott.

Lehet, hogy stoppolni fogsz, és sátorban alszol. Még az is le het, hogy buborékokat eregetsz menet közben, hogy legyen pén zed (ez kivételesen nem vicc, ilyen magyar utazóval is találkoz tam már), de felelősségteljes tanácsadóként azt javaslom, hogy anyagilag biztosítsd be magad. A pénz nagyon sok helyzetet meg tud majd oldani, bár a cél az, hogy a lehető legkevesebbet költs fölöslegesen. Hogy mi a fölösleges, azt te érzed.

Nagyon fontos: álmodni optimistán, tervezni pedig pesszimis tán kell. Tehát attól függetlenül, hogy egy önkéntes helyre mész, és olcsó busz vagy repjegyet találtál, még kell hogy legyen nálad félretett pénz arra az esetre, ha nem jönnének össze a dolgok. Bármilyen homokszem kerülhet a gépezetbe.

A „büdzsétervezés” művészetét akkor alakítottam ki, amikor már tudtam, hogy megyek ÚjZélandra. A következő részben na gyon sok helyen erre az egyéves folyamatra fogok visszautalni, hiszen mint minden kísérletező, én is követtem el hibákat. Ma már ezeket nem követem el, ráadásul meg is osztom veled a ta pasztalataimat.

Ahhoz, hogy kiszámoljuk, mennyi költőpénzre van szükségünk, nyilván tudnunk kell, hogy hova szeretnénk menni, és ott milyen árakra számíthatunk. Ezt könnyen ki tudjuk számolni, ha egy ki csit tájékozódunk az interneten. Ha beírod a keresőbe az ország nevét és a BUDGET szót, egyből fogsz találni olyan oldalakat, ahol látod, hogy mennyi költőpénzzel kell készülnöd az adott or szágban való utazásra. Az első találat minden bizonnyal a Lonely

165

A KÖLTŐPÉNZ

Planet weboldala lesz, ahol adnak egy általános leírást a szállás ra, étkezésre és utazásra vonatkozólag. Ezen tudsz azért majd kicsit lejjebb faragni, amikor már „terepen” vagy, hiszen egy idő után jobban kiismered majd magad a helyi árakban.

Mi van akkor, ha több helyre mész, ha körutazáson veszel részt? Ebben az esetben érdemes egy átlaggal számolni. Nyilván Kam bodzsában kevesebbet fogsz költeni, mint ÚjZélandon.

Amíg Kambodzsában húszhuszonöt dollárból kijössz egy nap, ÚjZélandon elfogy hatvan dollár is, főleg, ha még nem vagy iga zán képben, és nem tudod, hogyan lehet spórolni. Éppen ezért a tervezésnél, főleg az anyagi vonzatában, mindig pesszimistán gondolkozunk. Vagyis azt a számot vesszük alapul, amit a Lonely Planet ír, mert az nagyjából valós az első hetekben.

Így ha valaki több hétre utazik el, érdemes átlagot vonni. Ne kem ez az átlag harmincöt dollár volt. Igen, dollárban számo lunk. Ez a nemzetközi valuta, amiben minden utazó is gondol kozik.

Szóval ha megvan a napi költés, akkor már csak azt kell tudnunk, hogy mennyi időre megyünk. Ha minden igaz, akkor már nagy jából kialakult a fejedben, hogy milyen típusú utat szeretnél, hány napra mész.

HÁNY NAPRA MEGYEK?

Bajban lehet az az ember, aki úgy megy világgá, hogy nem tud ja, mikor megy haza. Ezzel én is így voltam, és azt találtam ki, hogy ha nem sikerül útközben munkát vállalnom, szeretném, ha lenne félévnyi pénzem. Vagyis száznyolcvan nappal számoltam.

A költőpénz kiszámolásához tehát kell a napi költési limit és

a napok száma:
166

Napi költési limit × napok száma = Költőpénz Az én esetemben:
35 × 180 = 7200

Azt hiszem, azért vagyok hiteles utazó blogger, mert rengeteg hi bát elkövettem már, és a saját bőrömön tapasztaltam meg, ho gyan nem szabad utazni. Amikor a saját utam büdzséjét tervez tem, először meg is álltam itt, mármint a költőpénznél. Kijött, hogy 1,2 millió forintra lenne szükségem az utazáshoz. Fél év spórolás után jöttem rá, hogy a költőpénz nem egyenlő azzal, amennyi pénzre összesen szükségem lesz. Szükségem lenne új telefonra, új laptopra, talán egy repjegy se ártana, és akkor az ol tásokról és egyéb kiadásokról még nem is beszéltünk.

EGYÉB KÖLTSÉGEK

Kell még tehát egy gyors számolás azokra az egyszeri költé sekre, amiket a napi költés nem tartalmaz.

Ezek a következők:

Ha minden igaz, akkor már nagyjából eldöntötted, hogy milyen járgánnyal vágsz bele a nagy kalandba. Ha stoppolsz, akkor ez, ugye, egyenlő a nullával, ha pedig repjeggyel vágsz bele az utad ba, akkor azt javaslom, hogy csinálj most egy gyors számolást a fent leírt technikák egyikével. Ennél remélhetőleg fogsz találni olcsóbbat majd „élesben”, amikor jókor veszed meg a jegyed, és már egy ideje figyeled a jegyárakat. Most viszont szükségünk lesz egy árra, és az sosem baj, ha nem alá, hanem fölé lövünk. Maximum marad pénzed egy búvárvizsgára. Azt hiszem, nem

167

ÚTIKÖLTSÉG

kell részleteznem, hogy jobb, ha az embernek több pénze van, mint ha kevesebb.

Amikor felmondtam a munkahelyemen, rájöttem, hogy oda a cé ges mobil és laptop, és itt az ideje újat venni. Dobott egy félmilli ót a költségeimen, amit nem terveztem be. Van, akinek hátizsák ra, bakancsra lesz szüksége. Nekem komoly, megbízható techni kai eszközökre, hogy a munkámat jól tudjam végezni. A könyv harmadik fejezetében beszélünk majd a pakolásról és arról, hogy miket kell megvenni. Ha már voltál utazni, akkor ezzel nem lesz gond. Ha viszont még nem, akkor most érdemes egy gyors pil lantást vetni a listára (tehát lapozz oda), hogy kelle valami, amit be kell szerezned.

FELSZERELÉS

Nem is gondolná az ember, hogy az oltások olyan sokba kerül nek, pedig pár tízezer forintot lazán elkölthetünk rájuk.

OLTÁSOK

Én többször kaptam negatív kommentet amiatt, hogy az oltást felsoroltam a kötelező költségek között. Pedig hát van olyan ol tás, aminek hiányában nem engednek be az adott országba, mint például a sárgaláz elleni. Az ajánlott oltásokról mindenki maga rendelkezik, saját belátás szerint. Én személy szerint beoltattam magam, és volt, hogy jól jött.

Ha úgy döntesz, hogy oltatod magad, az oltóközpontban segí tenek abban, hogy mire van tényleg szükséged. Többször jártam már ott, és mindig csak azt kaptam, amire valószínűleg szük ségem lehet. Az oltások ára harmincnegyvenezer forint között mozog.

168

Az egyik bankkártyámhoz járt két hónap biztosítás, így ezt fel tudtam használni. Sok utazó neki megy biztosítás nélkül a világ nak, és bevallom, én is volt, hogy anélkül utaztam. Ma már soha senkinek nem ajánlom, hogy így utazzon. Még ha vigyázol is ma gadra, akkor is lehet, hogy begyullad a vakbeled, vagy balesetet szenvedsz, és annyi pénzt kérnek a gyógyításért, amennyit egy szerűen nem tudsz megfizetni. Ez az összeg néha több millió fo rint is lehet. Nézz körbe, hogy hol találsz jó biztosítást. Nem biz tos, hogy a legolcsóbbal kell számolnod, hiszen ha baj van, na gyon fontos, hogy megfelelő segítséget kapj. A biztosításod útközben is meg tudod kötni, napi 600700 forintért. Így ha nem tudod, hogy mennyi időre mész, elég pár hónapra bebiztosíta nod magad.

BIZTOSÍTÁS

Utazás alatt nyilván szeretem magam jól érezni, és előfordul, hogy egy nap nem csak szállásra és étkezésre szeretnék költeni. Valamennyit arra is félreteszek, hogy legyen vésztartalékom ar ra az esetre, ha véletlenül le szeretném tenni a búvárvizsgát, vagy megmászni egy vulkánt, ahova kell fizetni serpát. Minden kinek azt ajánlom, hogy ezt az összeget saját belátása szerint ál lapítsa meg. Én tudom magamról, hogy bárhol elalszom, és nem érdekel, mit eszem (amíg van vega opció), de élményekről nehe zen mondok le. Így én a költőpénz harminc százalékával számo lok.

LUXUSTARTALÉK

Tehát:
169

(Költőpénz) × 0,3
(1 200 000) × 0,3 = 360 000

Tehát ahhoz, hogy tudjuk, mennyi pénzre van szükségünk, az egyenlet így néz ki:

A CÉLÖSSZEGEGYENLET

Költőpénz + Útiköltség + Felszerelés + Oltások + Biztosítás + Luxustartalék

Rendben, szóval most már tudjuk, hogy mennyibe kerül elin dulni, és mennyi az, amennyit „nem engedhetünk meg magunk nak”.

Nekem ez az összeg több mint kétmillió forint volt, bár ahogy fent is írtam, kissé elszámoltam magam az elején, és fél évig csak 1,2 millió forintot tartottam célösszegnek. Egy évem volt arra, hogy ezt az összeget összeszedjem. Tudom, hogy ez most kicsit ijesztően hangzik némelyikőtöknek. „Nekem sosem lesz ennyi pénzem!” De eddig nem is mentél világgá, nem volt kellő motivá ciód. Én szeretem a kihívásokat. Erre is úgy gondoltam, hogy ha eleget foglalkozom vele, akkor valahogy csak összeszedem azt a pénzt. Így is lett. Nagyon megkönnyítette a helyzetet az, amikor elkezdtem havi célösszegben gondolkozni. Tehát kiszámoltam, hogy mennyit kell félretennem havonta ahhoz, hogy összegyűl jön a pénz.

Ahogy már sokszor beszéltünk róla, a célt mindig kis lépések ben kell elérni, és mindig a következő lépésre kell koncentrálni. Nincs ez máshogy akkor sem, amikor spórolunk. Persze hogy ne héz összeszedni egykét millió forintot, de amint kicsiben gon dolkozunk, egyre könnyebb lesz.

170

HAVI CÉLÖSSZEG

Meg kell állapítanunk, hogy mikor akarunk indulni, és a cél összeget el kell osztanunk a hátralévő hónapok számával, hogy megkapjuk a havi célösszeget. Ez nem egy bonyolult mutatvány.

Célösszeg / Hónapok száma = havi célösszeg

Először tehát erre jutottam:

1,2 M / 12 hónap = havi 100 000 Ft

Nem volt könnyű, de azért ki tudtam magamból sajtolni ezt az összeget, egészen addig, amíg rá nem jöttem, hogy nem számol tam az egyszeri költségekkel.

Ez már júniusban történt. Akkor jöttem rá, hogy nem lesz elég a havi 100 000 Ft, és baromira le vagyok maradva. Megnö veltem a havi célösszeget 200 000 Ftra – 260 000 forintos fize tés mellett! Számítottam még extra bevételre a cégnél az év vé ge felé, így jött ki ez az egyenlet nálam.

A gyomrom egy csapásra feleakkora lett, mint előtte, nyeltem egyet, ránéztem a valamivel több mint félmillió forintra, ami bár a legtöbb volt, amit valaha félretettem, még mindig csak a célösszegem negyede. Azt gondolom, kicsit szerencsés véletlen volt, hogy ilyen sután számoltam az elején. Ugyanis már fél éve nagyon keményen félretettem, és tudtam, hogy el fogok indulni. Már bennem volt, hogy nem fordulhatok vissza, nem hátrálha tok meg.

Úgy döntöttem, itt az ideje, hogy külső segítséget kérjek. Itt az ideje, hogy belássam, nem értek annyira a pénzhez, mint gondol tam. Tudásra volt szükségem.

171

Bár jártam mindenféle mikro és makroközgazdaságtani kurzu sokra a főiskolán, huszonkilenc évesen rá kellett jönnöm, hogy lövésem nincs a pénzügyekről. Vagyis nagyon gyorsan meg kel szereznem az alapfokú ismereteket.

PÉNZÜGYI ISMERETEK BŐVÍTÉSE

Robert T. Kiyosaki Gazdag papa, szegény papa című könyvével kezdtem a képzésem, és már az első húsz oldalán hatalmas felis meréseket tettem.

Az egyik legérdekesebb dolog, amire felhívta a figyelmem a szerző, hogy az iskolában nem kapunk olyan tudást, amivel a vagyonunkat növelhetjük. Van matekóránk, de szinte sehol nem magyarázták el nekem, hogyan (vagy inkább hogyan ne) vegyünk fel hitelt, mennyire lehet megélni egy alkalmazotti fizetésből, és hogyan lehet tényleges értékeket felhalmozni.

Nem tisztem itt összefoglalni mindazt, amit ebben a könyvben leírt a szerző, de mindenkinek nagyon ajánlom, hogy olvassa el, ha úgy érzi, nem tud bánni a pénzzel. Számomra Kiyosaki egyik legfontosabb tanítása, még ha nem mondja is így ki a könyvben, a következő volt.

Kicsi korunk óta önállótlanságra vagyunk nevelve. Van óvó nénink, tanító nénik, majd tanárunk, aztán meg főnökünk. Ők azok, akik megmondják, hogy mit csináljunk. Amíg ez kiskorunk ban teljesen természetes, sőt elengedhetetlen, például ne együk meg a zsírkrétát stb., felnőttkorban nem mindenkinek való. Van, akinek igen, de nagyon sok embernek nem. A probléma nem az, hogy valaki megmondja, hogy milyen munkát és hogyan végez zünk el. Na jó, ez is. De még rosszabb, hogy a rendszer passzivi tásra nevel, ahhoz szoktat hozzá bennünket, hogy valaki rend szeresen ad nekünk pénzt, és ő állapítja meg, hogy mennyit. Ezt nevezzük pénzkeresésnek.

172

Teljesen más a lelkülete a dolognak, ha nem pénzkeresésként emlegetjük a dolgot, hanem pénzCSINÁLÁSként.

A pénzcsinálás sokkal szabadabb dolog. Abban már nincs benne az, hogy valaki meghatározza, mennyi pénzhez tudunk havonta hozzájutni. Abba már nekünk is van beleszólásunk.

PÉNZCSINÁLÁS

Amint ezt megértettem, azonnal elkezdett pörögni az agyam: hogyan tudok pénzt csinálni?

Hasonló váltás volt ez az agyamban, mint az, amikor az álmai mat már nem álomként, hanem célként kezeltem. Ebben a szó ban, hogy „pénzcsinálás”, már én is benne voltam, nekem is kö zöm volt hozzá.

Egy hónap sem telt el, és már hat forrásból csináltam pénzt. Ba bákat fotóztam, énekeltem tévéműsorban, elkezdtem saját ügy feleket felhajtani social media menedzserként…

MÁSODÁLLÁSOK

Nagyon sokat segített ebben az, amit Gili Airen tanultam. Ami kor szállásért fotóztam, sörért énekeltem, és ételért természet gyógyászkodtam, rájöttem, hogy nem a pénzt kell hajszolni, ha nem a tudást. Lehet, hogy előre nem tudod, hogyan, de egy idő után minden igazi tudás megtalálja a helyét az életedben. Lehet, hogy itt az ideje végiggondolni, hogy mi az, amit eddig nem tet tem pénzzé, pedig érték. Nem tárgyakra gondolok. Tudásra.

Megint visszautalnék megannyi beszélgetésre, amiket a ta nácsadásra hozzám forduló különféle emberekkel éltem meg. Amikor azt mondom, hogy pénzkeresés helyett gondolkozz azon, hogyan tudsz pénzt „csinálni”, sokan leblokkolnak. „Nem értek semmihez”, mondják.

173

Nem hibáztatom őket ezért, és téged sem, ha most ugyanezt mondod. Kiskoromban mindig azt hallottam, hogy mindegy, hogy mi leszek, ha abban a legjobb vagyok. Ez a versenyszellem sok szor az elején elveszi az ember kedvét attól, hogy kipróbáljon dolgokat. Sok dologba bele sem merünk kezdeni, ha tudjuk, hogy nem lehetünk a legjobbak benne. Szóval én azt mondom, hogy mindegy, mit csinálsz, ha közben tanulsz és tapasztalatokat gyűj tesz.

Ma már, ha megkérdezik, hogy mivel foglalkozom, nem tudom elmondani, és azt hiszem, a legtöbb sikeres ember is így van ez zel. Író vagyok? Blogger? Social media menedzser? Előadó? Digi tális nomád? Mindig mást mondok. Az, hogy specifikálódnunk kell egy irányban, rengeteg lehetőséget elvesz tőlünk, főleg azt, hogy játékosan éljünk, a játékból tanuljunk, és abból szerezzük a tapasztalatainkat.

Arra kérlek tehát, hogy próbáld mégiscsak kitalálni, miből tudsz pénzt csinálni. És ne azon kezdj el gondolkozni, hogy mi ben voltál jó a suliban, hanem azon, hogy mit szeretsz csinálni. Mert akkor azt gyakran csinálod. És ha gyakran csinálod, elke rülhetetlen, hogy jó legyél benne. Nem a legjobb, de elég jó. És az elég.

Ha szeretsz takarítani, menj el takarítani másokhoz. Felejtsd el, mit szólnak hozzá az emberek, hogy vezető pozíció mellett, férfi létedre ezt csinálod. Minél inkább be akarsz illeni valahova, annál inkább beleolvadsz, és semmiben sem lesz különb az éle ted, mint eddig, vagy mint másoké.

Azok az emberek, akik a legnagyobb ötletekkel álltak elő, pont azért tudtak kiemelkedni, mert mertek mások lenni.

Biztos felmerült benned az is, hogy neked erre nem lesz időd. Így sincs semmire időd. Tudod, nekem sem adtak többet hu

174

szonnégy óránál, aludni meg szeretek, így muszáj volt kitalál nom, hogyan tudok nem többet, hanem hasznosabban dolgozni. Elképesztő, hogy milyen kis taktikákkal nyerhet az ember órá kat. Van egy mondás: Ha hat órád van kivágni egy fát négy óra alatt, akkor négy órát tölts azzal, hogy élezed a fejszédet.

Tudom, hogy elvileg nyolc órát dolgozol, de valójában meny nyit? Ebből mennyi az, amennyit facebookozol, pihensz vagy ha logatsz. Ezeket egy kicsit rendszerezve én hat órát gyorsítottam a munkavégezésemen, és nyolc óra helyett két óra alatt sikerült ugyanazt a munkát elvégeznem. Így nemcsak a pluszmunka fért bele, de az is, hogy a kapcsolataimra fordítsak időt.

Ezt tanácsolom neked ahhoz, hogy legyen időd több munkára. Tanulj meg hatékonyan dolgozni és hatékonyan bánni az időd del. Engem erre Tim Ferris már említett, 4 órás munkahét című könyve tanított meg.

Akadnak olyan emberek, akiknek már húszéves korukban van érzékük hozzá, hogy jó helyre fektessék be a pénzüket. Nem va gyok befektetési tanácsadó, ezért nem tudom megmondani, hogy ha van pénzed, hova tedd. De talán nem kell pénzügyi mágusnak lenni ahhoz, hogy valami az ölünkbe hulljon. Lehet, hogy van pél dául egy lakásod, amit a mai ingatlanviszonyok miatt jó pénzért ki lehet adni. Persze az is megoldás, hogy rövid távra adod ki, utazóknak. A lényeg, hogy folyjon be belőle pénz úgy, hogy ne kelljen sokat foglalkozni vele.

BEFEKTETÉSEK

A személyes véleményem, hogy ha jól akarod kihasználni a pi acot, azt kell megfigyelned, hogy a többiek mit csinálnak, és homlokegyenest mást kell csinálni. Például ma nagy divat in kább Airbnbre feltenni a lakást, ahelyett hogy hosszú távra ki

175

adnád. Rengetegen elkezdték ezt csinálni, ami nem csoda, hiszen akár egy hét alatt be tud jönni ugyanaz a pénz, amit egyébként egy hónap alatt keresnél ugyanazzal a lakással. Viszont mivel mostanában mindenki, akinek van szabad lakása, így gondolko zik, a hosszú távra kiadó lakásokból egyre kevesebb lett, és a bérleti árak a csökkenő kínálatnak köszönhetően harmincnegy ven százalékkal nőttek. A kereslet nem változott. Ugyanez fordít va igaz az Airbnbre, vagyis sokkal gyorsabban nőtt a kínálat, mint a kereslet, nem jön annyival több turista, így van, aki hop pon marad ebben a bizniszben.

Szóval ha egy lépéssel a piaci változások előtt jársz, akkor nyert ügyed van, és lehet, hogy nem is kell hozzá befektetési tanácsadó, csak józan paraszti ész. Meg talán egy kicsivel kevesebb kapzsi ság, hogy ne egy éjszaka alatt akard megkeresni egy hét árát.

Emlékszem, a Nagy Utam előtt egyszer álltam a fürdőszobában, épp a hajamat szárítottam. Egyszer csak megakadt a szemem a polcomon sorakozó körömlakkokon. Volt vagy tíz belőlük. „Hm, ennyi körömlakkra biztos nem lesz szükségem az úton. Sőt azt hiszem, egyre sem. Mit fogok velük csinálni?” Majd el kezdtem körbenézni. Rásandítottam a kezemben lévő hajszárí tóra. „A mindenit, ezzel sem tudok mit kezdeni, amikor elindu lok.” Folyamatosan forgott a fejem: a képkeretek, a malacper sely, a szőnyeg, a dohányzóasztal, a tolltartó, a kislámpa… mind egyszerre bámultak vissza rám, én meg csak méregettem őket. Hova tegyelek benneteket?

ELADÁSOK

Persze a sztori más akkor, amikor az ember csak három hétre megy el, de akkor is mindig lesz valami, amitől meg lehet szaba

dulni.
176

„Megszabadulni.” Imádom ezt a szót. Valamiért görcsösen ra gaszkodunk fölösleges tárgyakhoz is. Hány olyan dolog fogja a port a polcaidon, ami csak azért van ott, mert nincs szíved ki dobni? Mondjuk, nem is kell kidobni, csak újrahasznosítani. Odaadni valakinek, akinek szüksége van rá, vagy eladni.

Amikor eladásról beszélünk, akkor mindig nagy dolgok jutnak az eszünkbe. Lakás, kocsi, esetleg ékszerek. Valami, amiből már ki tudjuk fizetni a repjegyet. Épp ma beszéltem valakivel, aki a ru háit adta el. Csak azokat, amiket már nem használt. Azt mondta: „Bori, nem fogod elhinni, százötvenezer forint jött be belőle.”

Ne becsüljük le az eladásokat. Ne mondjuk, hogy ez könnyen jött pénz. Apró dolgokat eladni rengeteg időbe kerül. Lefotózni, meghirdetni, lebeszélni a bizniszt valakivel, találkozni. Persze hogy van benne munka, de nem is ez fog a legjobban zavarni, ha nem az elválás.

Amikor én a ruháimat vittem eladni, legszívesebben kitéptem volna a lelkendező lány kezéből a hajdani kedvenc ruhácskámat, amiben már úgy néztem ki, mint egy behálózott karácsonyfa. Évek óta nem vettem fel, mégis erős volt a kötelék. Aztán szép lassan megtanultam elengedni a tárgyakat. Rájöttem, hogy nem a tárgya kat szeretem, hanem a hozzájuk fűződő emlékeket. Milyen jó volt randira menni ebben a szoknyában, mekkora élmény volt betenni az első képet a keresztlányomról ebbe a képkeretbe. Mélyre kel lett ásnom az érzéseimben, hogy megértsem: nem a szoknya oko zott nekem boldogságot, hanem a találka a fiúval, akinek tetszeni akartam benne, és nem a keret, hanem a keresztlányunkkal ké szült első kép, amikor először néztünk egymás szemébe.

Minden szeretett tárgy a hozzá fűződő emléktől lesz igazán értékes. Úgyhogy meg kell tanulnunk megőrizni az emléket úgy, hogy közben a tárgyat elengedjük.

177

Különben is ajánlom, hogy kezdd el időben gyakorolni ezt a bizonyos tárgyelengedést. Eljön majd az az idő, amikor egy háti zsáknyi dolog lesz nálad, és kész. Minél kevesebb, annál köny nyebb.

Főállás + Másodállások + Befektetések + Eladások = Bevétel

Foglaljuk össze:

Az egyenletnek két vége van. Ahhoz, hogy meglegyen a havi cél összeg, nem csak azzal kell foglalkozni, hogy mennyi bevételed van, hanem azzal is, hogy hol tudsz faragni a költségeiden.

SPÓROLÁS

Sosem tudtam spórolni, ezért amikor eljött az ominózus pil lanat, azaz rájöttem, hogy havi százezer forint helyett kétszer annyit kell félretennem, beírtam a Googleba (angolul): „hogyan spóroljunk pénzt”.

Ez nem azért volt fontos pillanat, mert rájöttem, hogyan kell használni az életemhez az internet keresőjét, hanem mert meg értettem, hogy addig nem tudok spórolni, amíg nincs igazi moti vációm.

Vannak olyan emberek, akik valahogy zsigerből félre tudnak tenni, és egyszer csak jön az ötlet, hogy mire költsék el a megta karított pénzüket. Mondjuk, vesznek egy új hűtőt vagy egy menő kanapét.

Én viszont nem takarékoskodtam addig, amíg nem tudtam, hogy miért is kellene sanyargatnom magam. Nem voltam hajlan dó megvonni magamtól egy finomabb ételt vagy egy szép ruhát

178

(amire tényleg semmi szükségem nem volt), csak hogy nagyobb számot lássak a netbankomban. Az csak egy szám volt. A leg többször közel a nullához.

A legjobb módszer a spórolásra, ha van egy célod, ami nem a „jó lenne”, hanem a „kell” kategóriába tartozik. A „ha beledöglök is megszerzem” kategóriába.

Az első dolog, amit a Gazdag papa, szegény papa című könyv ből tanultam, hogy „először magadnak adj”.

Hihetetlen felismerés volt számomra, hogy spórolni nem úgy kell, hogy egész hónapban költök, majd harmincadikán fél szem mel, szorongva rásandítok a számlámra, hogy mennyit sikerült nem elköltenem. Fordítva kell csinálni.

Amint megérkezik a fizetésed, azonnal told be egy részét, a ha vi célösszeged arra a számlára, amit csak azért nyitottál, hogy gyűjtsd rajta pénzt az utazásodra. Nem a kávé után, nem a vacsi után, azonnal utald át. Ez a legfontosabb, amit magadért tehetsz az utazásod előkészületében. A jövőbeli magadnak adod azt a pénzt. Egy tengerparti szállásra a Karibtengeren, egy igazi nasi gorengre. Egy hajóútra, amin ördögrájákkal találkozol majd.

Az egész spórolási folyamat számomra flowélmény lett. Már nem szorongva nézegettem egy idő után a számlám, hanem fel töltődésként. Láttam, hogy már kéthárom hónapot végigcsinál tam a terv szerint, és a pénz ott van a helyén. Azt már nem ve szem el saját magamtól.

Még egyszer mondom, hogy az eredeti fizetésem kétszázhat vanezer forint volt, és ebből kétszázezer forintot kellett félreten nem havonta. Amint megjött a fizum, két perccel később már csak hatvanezer állt a rendelkezésemre. Na, ha valami, hát ez megtanít spórolni.

179

A Googlekeresésből az derült ki, hogy itt az ideje megnézni, mi re költök. Mindennap vezettem naplót. Persze már maga a tény, hogy mindent felírtam, arra sarkallt, hogy kevesebbet költsek. És a hónap végén tisztán láttam, hogy mi az, amiből faragni kel lene.

ÍRD A KIADÁSAIDAT

Akkoriban albérletben éltem. Egyértelmű volt, hogy előbb vagy utóbb fel kell mondanom ezt a lakást, hiszen úgyis világgá megyek. Akkor miért ne előbb?

Sokszor hiszik azt az emberek, hogy engem a szüleim támo gatnak, és azért engedhetem meg magamnak ezt az életet. Egy szer egy előadásom után körbevették anyámat 50 pluszos embe rek, és addig nem engedték el, amíg azt nem mondta, hogy igazá ból adnak nekem pénzt az útjaimhoz. Nekem kellett kimentenem szegényt. Valójában nem támogatnak anyagilag, ami azt jelenti, hogy nem adnak a kezembe pénzt, de vagyok akkora mázlista, hogy be tudtam költözni hozzájuk erre a pár hónapra.

Először kicsit tartottam tőle, hiszen húszéves korom óta nem éltem velük. Szerencsére hamar kiderült, hogy a mamahotel nemcsak hihetetlenül kényelmes, de nagyon jó hatással is volt ránk az indulásom előtt. Tudtunk minőségi időt együtt tölteni. Kiderült, hogy harmincévesen nem olyan otthon lakni, mint tini ként, amikor az ember hormonjai úgy zakatolnak, hogy a kerí téssel is nekiáll vitatkozni, ha úgy érzi, hogy az korlátozza. Rá adásul tudtam, hogy ez csak ideiglenes megoldás, nem tervezem úgy, hogy a szüleim házában élek még tízhúsz évig.

Persze nem mindenkinek van lehetősége rá, hogy hazaköltöz zön, de ha közösen bérelsz egy kis lakást valakivel, máris beljebb vagy pár tízezer forinttal. Nemrég valaki a szememre hányta azt is, hogy haza tudtam költözni. Értem én, hogy ez szerencse, de

180

azt hiszem, akkor is találtam volna megoldást, ha nincs ilyen mázlim. Ezt a könyvet például Tolnán és Pécsett írom. Két lakást is sikerült megkaparintanom, szinte ingyen, ismerősök által, egy egy hónapra. Mindezt két nap alatt intéztem el, amikor rájöttem, hogy nem akarok, illetve nem tudok Budapesten írni.

A lista azt is megmutatta, hogy milyen hülyeségre verem el a pénzem.

Nem is olyan nehéz spórolni, ha az ember higgadt fejjel előre meghoz bizonyos döntéseket. Nem akkor próbál meg spórolni, amikor már ott van a kezében az étlap, és pár száz forint különb ségeken agyal.

A cégnél, ahol dolgoztam, egy isteni étterem működött. Az volt a trükkje, hogy egy tányért kellett megpakolni, amit a végén lemértek. Én már fél tizenkettőkor a kábeleket rágcsáltam az irodában, olyan éhes voltam, és amikor beszabadultam az ételek elé, amit csak láttam, rátettem a tányéromra, majd kicsit szívtam a fogam, amikor megkaptam az ezerötszáz forintos számlát.

A költéseim listája megmutatta, hogy ételre nagyon sokat köl tök. Meghoztam a döntést, hogy ezek után rendelem majd az ebédet, és találtam egy kiszállítót, akinél ötszáz forint volt egy fél adag.

Így sikerült a harmadára csökkentenem ezt a tételt a kiadás listámon, és még le is adtam pár kiló felesleget. (Remélem, ezzel végképp meggyőztem pár olvasómat.)

A kocsimat lecseréltem egy bringára, lemondtam az utolsó fod rászidőpontomat, és életemben először nem mondtam azt a szek rény előtt, hogy nincs egy göncöm sem. Mert volt. Mindig is.

Nagyon sokszor hallom a barátnőimet ruhákról beszélgetni. Normális viselkedés, hogy ha valaki megjelenik, a lányok a szim pátiájukat azzal fejezik ki, hogy megdicsérnek rajta egy ruhada

181

rabot. A fene se tudja, hogy ezt miért csináljuk, de szerintem több kárt okozunk vele, mint hasznot. A dicséret alanyát kondi cionáljuk, hogy továbbra is vegyen új ruhákat, mert akkor elfo gadjuk, akkor megdicsérjük. Akkor elég jó nekünk.

Nagyon nehéz leszokni arról, hogy az ember a ruháival azono sítsa magát, de egy hátizsákos utazó életében egy idő után jön nek majd más élmények. Olyan élmények, amik már nem arról szólnak, hogy mások szemében elég jók vagyunke.

Biztos, hogy a férfiaknál is megvan ugyanez, bár zsigerből azt mondanám, hogy nekik ezzel egy kicsit könnyebb dolguk van.

Könnyű azon spórolni, hogy valaki nem iszik koktélokat péntek esténként, csak jó nagy sportfröccsöket, de egy utazónak azt már igazán nehéz megállnia, hogy ne csábuljon el kis kiruccaná sokra a Nagy Út előtt.

SPÓROLÁS A KIKAPCSOLÓDÁSON

Már három hónapja gyűjtöttem a pénzt, amikor úgy döntöt tem, hogy meglátogatom a legjobb barátnőmet, Esztit, aki Lip csében élt akkoriban. Nála fogok aludni, és főzünk majd, gon doltam, úgyhogy nem kell extra kiadásokkal számolnom. Az út sem volt kifejezetten drága. Öt nap múlva mégis úgy jöttem haza, hogy elment közel ötvenezer forintom.

A „ha már itt vagyok” mentalitás igencsak veszélyes tud lenni. Pláne ha nem kell szállásra meg ételre költeni. Ha már itt vagyok, csak megiszom egy kávét a főtéren, miközben nézem az utcaze nészeket, csak befizetem a belépőt abba a múzeumba. És mivel nem a saját devizádban költesz, nem érzékeled, hogy mi mennyi be kerül.

Ne csapjon be az olcsó repjegy és az ingyenszállás. Amikor a Nagy Út előtt ilyen kis kirándulásokat teszel, saját magadtól

182

veszed el a pénzt. Az, amit Európában elköltesz egy kávéra, Indi ában elég az ebédedre, és egy Lipcse odavissza útból pedig kö zel kétheti szállásod kijön Kolumbiában.

A spórolásban nekem ez volt a legnehezebb. Nyolc hónapig nem hagytam el az országot, amire már évek óta nem volt példa.

A sok munka, a pénzcsinálás, a spórolás, a félelmekkel való meg küzdés mind elképesztően nehéz volt. De minél nehezebb, annál büszkébb leszel magadra. Engem legalábbis eltöltött a bizserge tő büszkeség, amikor már úton voltam. Amikor egy kambodzsai buszon visszagondoltam arra, mennyi mindent megtettem, hogy itt lehessek, szinte elérzékenyültem, hogy képes voltam saját magamért ennyit dolgozni. Gondolatban visszaugrottam az idő ben fél évet, és jól hátba veregettem magam.

Mielőtt tovább olvasnád a könyvet, megint arra kérlek, hogy állj meg egy pillanatra, és végezd el a fenti számításokat. Sokkal töb bet tanulhatsz a következő oldalakból, ha már tudod, hogy hova mész, mikor indulsz, mennyi időre, és ehhez mennyit fogsz fél retenni havonta. Lehet, hogy meg fog ijeszteni egy kicsit, de ez csak azért van, mert az álmodból hirtelen valóság lesz. Vagy már majdnem valóság. És persze még nem tudod pontosan, hogyan fogod összeszedni ezt a pénzt, de abban biztos vagyok, hogy megtalálod a módját.

Ülj le egy kicsit, és ha megvan a célösszeged és a havi célösz szeged, akkor nyiss egy új oldalt a jegyzetfüzetedben, és írd fel egyegy oldal tetejére: „Másodállások”, „Eladások”, „Befekteté sek”. Írj fel minden hülyeséget, ami az eszedbe jut, szörfözz egy kicsit a neten, hogy milyen munkákat tudnál elvállalni. A többi jön magától.

183

Jelentem, a nehezén már túl vagy. Megálmodtad, elképzelted, kiszámoltad. Már tudod, hogy mennyi az, amennyit össze kell szedned, sőt már lehet, hogy akár el is kezdtél felállítani egy pénzcsinálási és egy spórolási tervet. Sínen vagy!

Akik ebben a fázisban keresnek fel tanácsadáson, általában már kis füzettel jönnek, amik teli vannak kérdésekkel, amiket át kell beszélnünk. Ilyenkor már igazán praktikusan kell gondol kozni, és bár látszik a fény az alagút végén, még bőven akad elin téznivaló. A jó hír, hogy bár ezek elég macerás dolgok, már olyan lendülettel csinálod, hogy szinte észre sem fogod venni.

HARMADIK RÉSZ

ELŐKÉSZÜLETEK

TESTI-LELKI FELKÉSZÜLÉS

Amikor Indiába utaztam, előtte sok fórumot elolvastam, és azt találtam, hogy az emberek vagy utálják, vagy imádják ezt az or szágot. Ebből azt szűrtem le, hogy nagyon erős hatások fognak érni. Hogy én melyik táborhoz fogok tartozni, az attól függ, hogy mennyire leszek felkészülve lelkileg a látványra. Tudatosan a legrosszabbra készültem. Tudtam, hogy piszkos lesz, büdös, és hogy nehéz lesz elviselni a szegénység látványát körülöttem, de azt is tudtam, hogy ha ezen nagyon sokat emésztem magam, nem lesz jobb se nekem, sem pedig azoknak, akik ott élnek. Ami kor láttam egy tehenet, ahogy éppen egy használt pelenkából fa latozik, elnéztem másik irányba, és azzal nyugtattam magam: „Ez India.” Illetve ez is. Mivel sikerült elég erős lélekkel odamen nem, és jó helyen ereszkedtem bele lassan a kultúrsokkba, ren geteget kaptam az országtól, és szerencsére abba a csoportba tartozom, akik nagyon megszerették ezt az őrült helyet.

INFORMÁCIÓSZERZÉS AZ ADOTT RÉGIÓRÓL

Amikor arról beszélek, készülj fel, már biztos tudod, hogy nem arra gondolok, hogy tervezz meg lépésről lépésre mindent, ha nem arra, hogy keress fel blogokat, weboldalakat, fórumokat,

189

ahol írnak az adott országról. Legyen egy általános képed az or szágról vagy környékről, ahova indulsz. Tanulmányozd a lehető ségeket és a veszélyeket.

Jómagam már nem veszek útikönyvet, de bevallom, hogy az ele jén nagyon szerettem őket. Nem tudom, hogy én változtame, vagy esetleg az utazás lett könnyebb a technológiának köszön hetően. Azt hiszem, mindkettő igaz. A lényeg, hogy ha most mész először nagyobb útra, akkor jól jöhet egy útikönyv, főleg az általános tanácsok miatt. Nekem a Lonely Planet volt a ked vencem. Ők a legnaprakészebbek. Még az sem kell, hogy magad dal vidd a könyvet, csak kicsit forgasd, olvasd el a biztonsági ta nácsokat, meg azt, hogy miket ajánl „kötelező” látnivalóként. In kább csak azért, hogy egy kis inspirációt szerezz arra az esetre, ha még nem tudnád, merre indulj el. Az útikönyv úgy a legjobb, ha nálad van, de sajnos ezek piszkosul nehéz darabok, ráadásul drágák is. Ezért döntöttem amellett, hogy inkább online tájéko zódom.

ÚTIKÖNYVEK

Ebből is a Lonely Planetet tudom ajánlani. Nagyon sok dolgot le het találni rajta, ami hasznos, többek között a büdzsét is, amibe ha minden igaz, már bele is futottál annak megtervezésekor. Ál talánosságban leírja, hogy mik azok a helyek, ahova érdemes el indulni, és mire lehet számítani. Ha pedig nem egy ember véle ményére vagy kíváncsi, akkor jobb, ha fórumokat böngészel.

ONLINE PORTÁLOK

Azok közül pedig szerintem a Tripadvisor a legjobb. A legjobb infókat itt tudod összeszedni, hiszen mindig naprakész, és sok

írója van: mi, utazók.
190

Szinte minden országnak van olyan fórumtémája, hogy mennyi re biztonságos a környéken akár egyedül, nőként is utazni. Álta lánosságban azt tudom elmondani, hogy egyedül, nőként utazni valóban veszélyesebb, hiszen mi eggyel több ponton vagyunk „ér dekesek” támadás szempontjából. De gondolj csak bele: az em ber azt hiszi, hogy csak abban az esetben érheti támadás, ha el hagyja az otthonát, pedig egy amerikai lány pont ugyanúgy be írja a keresőbe: „Magyarország, mennyire veszélyes egyedül, nőként.” Nyilván vannak olyan, nem túl szép környékek Buda pesten, ahol teljesen más élmény érheti, mint ha, mondjuk, a Vá ci utcában sétál. Ugyanez a helyzet a legtöbb külföldi várossal is: vannak helyek, ahova nem szerencsés besétálni, de hidd el, ha ott sétálsz, rögtön érzed majd, hogy valami nem oké. Az a fontos, hogy erre a „nem oké” hangra igenis hallgatni kell, és azonnal vissza kell menni oda, ahol még „oké” volt. (Remélhetőleg ez nem a Liszt Ferenc repülőtér.) Ha erre nincs lehetőséged, példá ul egy buszon ülsz, és ott nem érzed magad biztonságban, akkor viszont erősnek kell magad tettetned. Van egy angol kifejezés: „Fake it till you make it”, amit valahogy úgy tudnék lefordítani, hogy: „Játszd el, amíg azzá nem válsz.” Én ha félek, olyan arcot vágok, mint Sylvester Stallone, és elképzelem, hogy nagyon erős vagyok. Persze ezekben a helyzetekben elég sokat tanul és fejlő dik az ember. Amikor sikerül egy ilyen helyzetből ép bőrrel kike verednem, az élmény hasonlít ahhoz, mint amikor valami extrém sportot űzök. Fellélegzem, és úgy érzem, enyém a világ. Nyilván az adrenalin miatt. Hozzátenném, hogy nem azért utazom, mert veszélyes, hanem annak ellenére.

BIZTONSÁG ÚTKÖZBEN

Az esetek többségében próbálom elkerülni azokat a szituáció kat, amikor kettesben maradok egy idegennel (ilyen a stoppolás

191

is például, és a couchsurfinggel is elég óvatosan bánok már, ahogy olvashattad az előző fejezetben), nem sétálok egyedül az utcán sötétedés után, nem öltözködöm feltűnően az adott kör nyezetben, és kerülöm a veszélyes városokat.

Nem tudom, hogy ezek közül mi az, amit itthon betartasz. Pe dig itthon is történnek támadások. Úgy hiszem, amikor külföl dön vagyok, sokkal jobban ki vagyok élezve arra, hogy figyeljek az esetleges veszélyforrásokra. Nyitott szemmel járok. De újab ban itthon is megfigyeltem magamon ugyanezt, azaz elővigyáza tosabb lettem. Volt egy hajós, akitől megkérdezték, nem féle egyedül körbeutazni a Földet. Erre azt mondta: „De! Szerencsé re! Ha nem félnék, nem is mennék.”

Szóval, mint már mondtam, meg kell találni a megfelelő egyen súlyt a paranoia és a felelőtlenség között. Jegyvásárlás előtt én mindig utánanézek, hogy egy adott országban mennyire kell fél nie egy utazónak, főleg egy nőnek. Ezért nem is mentem Pápua ÚjGuineára. Oda nem ajánlatos nőként egyedül utazni. Leg alábbis a legtöbb helyen ezt olvastam és hallottam.

Kezdjük azzal, hogy ha a szüleidtől engedélyt kell kérned, hogy elindulj, vagyis még nem múltál el tizennyolc éves, akkor azt ajánlom, hogy várj egy picit az utazgatással, még ne menj világ gá. Legalábbis ne úgy, ahogy itt olvastad. Utazni persze már most is utazhatsz, de inkább válaszd a szervezett formákat.

BESZÉLJ A CSALÁDODDAL ÉS A BARÁTAIDDAL

Aztán pedig kérlek, ne ess át a ló túlsó oldalára, vagyis ne gon dold azt, hogy ha már felnőtt vagy, akkor oda mész, ahova akarsz. Bár én már harminc is elmúltam, minden utam előtt beszélek a szüleimmel a terveimről. Nem azért, hogy elengedjenek, hanem azért, hogy ne aggódjanak. Szerencsére nem kifejezetten szívba

192

jos szülőkről van szó. Kiskorom óta nagyon megbíznak bennem, és, ahogy mondják, hosszú pórázon tartottak. Anyukám mindig hagyta, hogy a saját utamon járjak, és esetleg a saját káromon tanuljam meg a világ dolgait. Persze most is van olyan, hogy nem szeretné, hogy valahova elutazzak. Ha például felhozom egy afri kai útnak a lehetőségét, sikítórohamban tör ki, hosszú póráz ide vagy oda. Simán megtehetném, hogy ettől függetlenül elmegyek, de a lelkiismeretem nem engedni, és egyelőre még elég sok hely re szeretnék elmenni, ami nem váltja ki anyukámból ezt a reak ciót.

Na, de mi van azokkal a szülőkkel, akik akkor is aggódnak, ha csak Európát hagyod el? Vagy a szülőházadat?

Talán észrevetted, hogy az előbb a „bizalom” szót használtam, amikor a szüleimmel való kapcsolatomat jellemeztem. Nagyon megtisztelő, amikor a szüleid ismernek, és tudják, hogy meg tudsz valamit csinálni. Igen, ez a bizalom. Bíznak a döntéseimben és az ítélőképességemben, és nem a saját félelmeikre hallgatnak. Jó, ha ilyen kapcsolatot tudsz kiépíteni a szüleiddel.

Ha azt szeretnéd, hogy felnőttként kezeljenek, akkor felnőtt ként is kell beszélned velük. Mondjuk, csak úgy odavetnek neked egy félmondatot: „Mert te nem tudsz megülni a fenekeden.” Te pedig fortyogva valami hasonlóan építő jellegű reakcióval rázod le a beszélgetést magadról.

Ha egy pillanatra megállsz, egy ilyen beszélgetés is rengeteg üzenetet hordoz. Anyukádnak nem azzal van baja, hogy neked mehetnéked van, hanem félt. Esetleg attól fél, hogy elveszíti ezt a mindennapos kommunikációt veled. És te a félvállról odasó zott mondattal pontosan ezt erősíted meg benne.

Ha azt szeretnéd, hogy komolyan vegyenek, akkor érdemes be lemenni egy komoly beszélgetésbe. Olyanba, aminek súlya van.

193

Sokkal érettebben lehet beszélni, amikor azt mondod valakinek, hogy üljünk össze megbeszélni valamit. Ilyenkor érezni a leve gőben is, hogy mindenki figyel, kicsit ünnepélyessé válik a han gulat, és sokkal kevesebb irritáló félmondat hagyja el bárkinek a száját. Mert ilyenkor figyelünk.

Ekkor el kell mondanod nemcsak azt, hogy hova mész, hanem azt is, hogyan teszel meg mindent azért, hogy biztonságban le gyél. Azt is érdemes tisztázni, hogy milyen rendszerességgel be széltek majd, és megtaníthatod őket Skypeolni. (Igen, nem min den generáció tud Skypeolni és emailt írni, ezért is ijesztőbb nekik az elszakadás.)

Amint azt látod, hogy hiába próbáltál meg mindent, hiába mondtál el minden olyat, amitől elvileg megnyugodhattak volna, még mindig feszülten ülnek az asztalnál, érdemes átadni nekik a stafétabotot egy kérdéssel: „Mit tehetnék, hogy nyugodtabbak legyetek?” Erre nem válasz az, hogy „ne menj”. Itt már nekik is kell gondolkozniuk egy kicsit, vagy ha úgy tetszik, kompromisz szumra kell törekedniük. Úgy, hogy a te oldaladat már látják. Fogd fel az egészet egy tárgyalásként.

És persze ott vannak az ismerősök, akik néha kicsit szabotálni szeretnék az utad. Ezt már megint csak hírből ismerem, vagy le het, hogy nem vettem észre, hogy barátaim kérdései nem kíván csiságból jönnek. Mindenesetre néha felbukkanhat egyegy olyan ember az életünkben, aki az egész utazást őrültségnek tartja. Ne feledd, ma még elég kevesen utaznak Magyarországon. A nyugati országokban már teljesen más ennek a megítélése. Olyan, mint ha csak a horvát tengerpartra mennének le. Ne aggódj azon, hogy páran nem értik meg a döntésed, hiszen ez nem az övék, hanem a te döntésed, a te utad. A sok fura kérdés sokszor nem is

194

arról szól, hogy te megválaszold őket, inkább arról, hogy a kérde ző miért nem mer elindulni. Vértezd fel magad. Ha nem akarsz beolvadni, ha mást akarsz csinálni, mint mindenki más, akkor bi zony sok értetlenségbe ütközhetsz. Kritizálni, sőt bántani is fog nak.

Lehet, hogy olyan kérdéseket is feltesznek majd, amikre nem készültél fel, hiszen, ahogy már annyi szó volt róla, a legjobb do log az utazásban a „meglepetésfaktor”. De nem is kell mindenre válaszolnod.

Minden előadásom után megkérdezik, hogy hány nyelven beszé lek. Tulajdonképpen az angolt és a spanyolt mondanám beszélt nyelvnek, de ha nagyon muszáj, és a kezembe kerül egy borospo hár, akkor még franciául is meg tudok szólalni. Szerencsére oko san gondolkoztam tiniként a megtanulandó nyelvekről, hiszen ez a három nyelv a földünk egy jelentős részét lefedi. Tudom, még kéne a mandarin meg az orosz, de nem sok kedvem van új nyelvet tanulni.

A NYELVTUDÁS

Viszont azért nem szoktam elsorolni az előadásaimon, hogy hány nyelvet beszélek, mert igazából elég, ha valaki valamennyi re beszél angolul. Az viszont elengedhetetlen.

Olyan is volt, amikor ezzel a három nyelvvel sem mentem semmire. Grúziában például alig akadt valaki, aki értette az an

golt.Egy vonatállomáson voltam, és egy éjszakai járatra szerettem volna jegyet váltani. Odaálltam az ablakhoz, ahol egy kék egyen- ruhás hölgy nézett fel rám egy kézzel írt dossziéból. „Jó napot! Beszél angolul?” – kérdeztem. A hölgy felmutatta a mutatóujját,

195

jelezve, hogy egy pillanat türelmet kér. Felállt, és eltűnt egy ajtó mögött. Kis várakozás után egy újabb hölgy jelent meg az ablak másik oldalán. Még egyszer feltettem kérdést. „Jó napot! Beszél angolul?” Nagy meglepetésemre ez a hölgy sem nyitotta válaszra a száját. Csak nézett tovább, amíg meg nem ismételtem a kér- dést. Ő még az ujját sem emelte fel, csak hátat fordított nekem, és őt is elnyelte a titokzatos ajtó az iroda végében. „Hm. Még jó, hogy időben jöttem, ez eltarthat egy ideig.” „Jó napot! Beszél an- golul?”, kérdeztem a harmadik hölgytől is, de már kezdtem ma- gam úgy érezni, mint egy viccben. Három a grúz igazság is! – mondtam magamban boldogan, amikor végül azt hallottam: „Igen, egy kicsit.” Elmondtam, hogy Batumiba szeretnék még az- nap éjjel eljutni, ő pedig nagy magyarázatba kezdett. Ez így hangzott: „One: two sleep” – és mutatta az ujjával a számokat. „Two: four sleep.” Kis csönd után pedig: „Three: no sleep.” Miután minden földi erőmmel próbáltam nem kinevetni az előttem eről- ködő hölgyet, a szám szélén megmaradt kis mosollyal mutattam egy kettes számot. Ha nincs alvás a harmadosztályon, jobb lesz, ha maradok a másodosztály négyágyas vagonjánál.

Hamar rájöttem, hogy bizony egykét szót meg kell tanulnom grúzul, és azóta is azt tanácsolom mindenkinek, hogy egy alap- szókincset mindenképpen sajátítson el a helyi nyelvből. Az első és legfontosabb szó, amit tudnunk kell, a „nem”. Grúzul ezt úgy mondják: „árá”.

Még volt pár óra a vonatom indulásáig, amikor is egy kis szó- kincset próbáltam magamba fogadni. Ahogy beléptem a másod- osztályú fülkémbe, valami irtózatos bűz fogadott. Egy csomag pihent gazda nélkül az egyik ülésen. New Yorkban az ilyenért le- zárják a Central Stationt, de itt ez senkit nem érdekelt, pedig olyan irtózatos szag volt bent, hogy az már szerintem bűncselek-

196

mény. Hamarosan megérkezett a csomag tulajdonosa, aki na- gyon megörült a fiatal lánynak a vagonban. Azonnal beszélgetni is kezdtünk, ami közös nyelv hiányában inkább abból állt, hogy én bólogattam, és azt a pár szót ismételgettem, amit tudtam. Mindeközben pedig próbáltam visszaemlékezni a szinkronúszó múltamból, hogy hogyan tudok a lábujjamon lélegezni. Amikor emberünk levette a cipőjét, azt hittem, ott lesz vége a világnak. Valaki csak meghúzza ezek után a vészféket. Útitársam csak ma- gyarázott nekem grúzul, én pedig már kékültem. Eldöntöttem, hogy itt az ideje, hogy bevegyek egy altatót. Akkor legalább el tudok aludni. Nem sokkal később már be is vackoltam magam az ágyamba, ami elég kényelmes volt. Nem tudom, mennyi idő telhetett el, de arra ébredtem fel, hogy a kinyújtott kezemet fog- ja a grúz bácsi. Azonnal felpattantam, és mintha valami átkot szórtam volna rá, mély, fortyogó hanggal ráüvöltöttem: ÁRÁ! Rögtön megértette, hogy túlment egy határon. Nem tudom, hogy miért akart velem kézen fogva aludni, de nem is kifejezetten ér- dekelt.

Ekkor döntöttem el, hogy minden nyelven megtanulok pár szót, és ez azóta nagyon bevált. A szókincs, amire szükséged lehet:

Számok. Egytől tízig mindenképpen, de nem baj, ha a „száz”, az „ezer” és a „millió” szavakat is megtanuljuk. Indonéziában és Kolumbiában például nagyon nagy számokat használnak a pén zükön. Egy kóla tizenkétezer stb. Ezeket az alkudozáshoz fontos tudni.

Fontosak még az alapszavak: „igen”, „nem”, „mennyi”, „hol” és a „segítség”. Tanuld meg azt is, hogy nem beszélsz az adott nyel ven, például: „nem beszélek japánul”. Ez mindig megmosolyog tatja az embereket, és kész is az instant barátság.

197

Na de minek tanuljunk meg angolul, ha a helyiek nem beszélik a nyelvet? Egyrészt azért Grúzia kivétel volt, és a hostelekben és a taxikban itt is beszélték az angolt. Másrészt pedig azért, mert az utazók között ez az alapnyelv. Egymás között meg sem kér dezzük, hogy beszélsze angolul. Ez magától értetődő. Sokszor látok olyanokat, akik nem annyira jól beszélnek angolul. Például a spanyol ajkúak. Amikor többen vagyunk, mindenféle nemzeti ségű ember, akkor nem lassítunk le valaki miatt, aki nem érti túl jól az angolt. Ilyenkor van az, hogy nagyon hamar elmagányo sodik az az ember, aki csak a saját nyelvét érti.

Ha tehát szeretnél barátokat szerezni, akkor nagyon ajánlom, hogy beszélj stabilan angolul. Nem baj, ha akcentusod van (sőt állítólag szexi egzotikum ez egy anyanyelvi számára), a lényeg, hogy a fejedben ne kelljen fordítanod, miközben beszélsz.

Ha már valamennyire beszélsz angolul, akkor nincs semmi szükség arra, hogy visszaülj az iskolapadba. Ilyenkor már csak azt kell fejleszteni, ami megvan. A legtöbb, amit tehetsz, hogy soroza tokat, filmeket nézel esténként, lefekvés előtt, angol nyelven. Pró bálj meg olyan filmet választani, ami kicsit könnyedebb, ennek ál talában a nyelvezete is az. Ne a Trónok harcával kezd. Jó ötlet le het újranézni angolul egyegy olyan filmet, amit már kívülről fújsz. Ha mindenképpen kell hozzá felirat, akkor csak és kizárólag angol a megengedett. A magyarral nem sokat fogsz tanulni.

Ha pedig szeretnéd gyakorolni a nyelvet, akkor semmi más dolgod nincs, mint külföldiekkel találkozni. Irány a couchsurfing oldala, és fogadj be külföldieket. Amennyiben a lakásod vendé gek fogadására nem alkalmas, akkor csak vezesd körbe őket a városban, vagy menj el couchsurfingtalálkozókra. Nem feltétle nül kell angol anyanyelvű emberekkel barátkoznod. Sőt ha még nem stabil az angolod, akkor sokat segíthet, ha egy könnyű pá

198

lyával kezdesz, valakivel, aki szintén tanulta a nyelvet. Külföldi jobban érti a külföldit.

Találkoztam már olyan skót fickóval, akit az istenért sem sike rült megértenem, pedig közgazdaságtant és statisztikát tanultam a főiskolán angolul. Vele végül spanyolul beszéltünk.

Hozzáteszem, hogy olyan emberrel is találkoztam, aki egy muk kot nem beszélt az útja elején angolul, és időközben szedte fel. Igaz, mint mondta, sokáig elég magányos volt. Most már, két év utazás után folyékonyan beszél angolul.

Az első jó pár évben nem figyeltem oda erre a fontos pontra uta zásaim közben. Olyan állapotban volt a testem, hogy a saját anyám sem ismert meg, amikor legurultam a repülőről. Azt gon doltam, a hónapokon át tartó utazgatás alatt elég, ha testmozgás címszó alatt sétálgatok egy kicsit a tengerparton, vagy veszek egy szörfleckét. Amikor hazaértem, mindig brutális diétázásba és őrült sportolásba fogtam. Az sem volt valami egészséges.

SPORT

A Nagy Út előtt végül elmentem egy astangajógatanfolyamra. Tudtam, hogy olyan sportra van szükségem, ami úgymond „saját testsúlyos”. Nekem a futás nem jött be, az úszást meg unom. Az astangajóga egy kötött sorozatból álló gyakorlatsor, amit pár hét alatt elsajátítottam. Vagyis tudom, hogy mit hogyan kéne csi nálni, és amikor gyakorlok, próbálom azt a tökéletes eredményt elérni. Előre szólok: lehetetlen. A gyakorláson van a lényeg.

Otthon hozzászoktattam magam, hogy egyedül gyakoroljak, és ez sikerült is. Utolsó utamon sokszor sikerült hetente több ször felállni a matracomra, és elmélyedni egy kicsit. Meg is lett az eredménye. Legutolsó utamról ugyanolyan fitten jöttem haza, mint ahogy elmentem.

199

Nem mondom, hogy könnyű rávenni magad a testmozgásra, de ha hosszabban maradsz egyegy helyen, akkor mindenképp szakíts rá időt. Készülj fel itthon, ha máshogy nem, fejben, hogy milyen sportot fogsz űzni útközben. Különösen fontos ez, amikor hosszabb útra mész.

3-2-1 – INDULÁS

Amikor kiderült számomra, hogy elszámoltam magam, és nem havi százezer forintot kell félretennem, hanem a dupláját, rájöt tem, hogy nem csak bevételi tervet kell készítenem, hanem itt az ideje, hogy megtervezzem, mikor mit fogok megvenni, és mit kell csinálom ahhoz, hogy időben mindennel elkészüljek. Elővettem egy határidőnaplót, és mindent leírtam benne, ami még hátra volt. A vízumom már megvolt ÚjZélandra, de ezenkívül még annyi, de annyi feladat volt, kezdve a repjegyvásárlástól az egész ségügyi ellenőrzésen keresztül odáig, hogy felmondjam az al bérletem. Ez így nézett ki:

Augusztus végi határidővel felmondtam az albérletem.

Június:

Beszéltem egy könyvelővel arról, hogyan lehetek legálisan

Július:

digitális nomád.

Decemberi hatállyal felmondtam a munkahelyemen,

Augusztus:

megegyeztünk, hogy alvállalkozóként dolgozom majd.

Hazaköltöztem.
200

Szeptember:

Nincs visszaút. Szó szerint: megvettem életem első

Október:

egyirányú jegyét, Thaiföldre.

Egészségügyi vizsgálatok. Fogorvos, háziorvos, nőgyógyász, oltások frissítése.
Bankkártyák igénylése.

November:

Vállalkozói igazolvány kiváltása, vállalkozással kapcsolatos feladatok elvégzése. Nemzetközi jogsi kiváltása. Felszerelés megvásárlása. Iroda összecsomagolása, kilépőpapírok. Telefonom lemondása. Biztosítás igénylése.

December:

Pakolás, indulás.

Január:

A határidőnaplóm annyira tele volt az utolsó pár hétben, hogy szinte már új lapokat kellett beletenni. Bár már nem volt munka helyem, ahova be kellett járni, még mindig akadtak elintézésre váró feladatok. Nyilván nem minden ment terv szerint, volt, hogy többször be kellett mennem a bankba vagy az okmányirodába, ráadásul minden egyes barátom akart még találkozni velem az indulás előtt legalább egyszer. Bár azt gondolom, időben elkezd tem az előkészületeket, még így is rengeteg olyan dolog volt, ami rajtam kívüli okokból eltolódott. Érdemes most neked is felraj zolni, hogy mikor mit kell még megtenned, még akkor is, ha csak egy év múlva indulsz.

A következő részben összeszedtem neked mindent, ami ahhoz kell, hogy ezt most megtervezd. Ezzel el is érkeztünk az utolsó részhez. Megpróbáltam mindent összeszedni, amit még az indu lásod előtt el kell intézned.

201

Egy jó backpacker irodáról irodára járva kezdi meg az útját. Te lefontársaságoktól kezdve a bankon keresztül az okmányirodáig mindenhol megfordul az utolsó hetekben. Garantálom, hogy a határidőnaplód ilyenekkel lesz tele az utad előtti időszakban. Egy idő után a szemed hozzászokik a neonvilágításhoz, és nin dzsaként tudod majd kezelni a sorszámautomatát.

ÜGYINTÉZÉSEK

De még mielőtt végigmennénk azon, hogy milyen ügyeket kell elintézni, beszéljünk egy elég fontos személyről: a bizalmasod ról.

Keress valakit, akiben teljes mértékben megbízol, és szó sze rint rá mered bízni az életed, mert lehet, hogy tényleg szükség lesz rá.

A BIZALMAS

Egy olyan emberre gondolj, aki beszél angolul, és másodper cek alatt képes vérnyúllá változni, ha a bürokrácia valamilyen akadályt gördít elé. Ő lesz a bizalmasod.

Ő fogja hívni a bankod, ha le kell tiltani a bankkártyád, vagy a biztosítód, ha ne adj’ isten, bent fekszel egy kórházban.

Indulásod előtt add oda neki minden iratod másolatát: útle vél, netbankbelépés, biztosítási adatok, vízumra vonatkozó ada tok. Minden olyan papír másolatát, amit magaddal fogsz vinni.

Beszélj meg vele egy válságtervet, hogy mely számokat kell tárcsáznia, ha baj van. Egy szám a bankhoz, egy szám a biztosító hoz… stb. Mindent előre egyeztessetek.

Érdemes vele átbeszélned az útiterved is, legalábbis azt a ré szét, amit előre ismersz. Útközben pedig folyamatosan informá lod majd arról, hogy merre mész legközelebb. Egy darabig úgy gondoltam, fölösleges macera és hatalmas nyomás rajtam, hogy

202

mindig jelentgetnem kell a szüleimnek, hogy épp hol vagyok, de szép lassan rájöttem, többek között a 127 óra című filmnek kö szönhetően, hogy ez egy fontos biztonsági előírás utazóknak. Minden egyes városból küldj üzenetet valakinek, legyen az az anyukád vagy a bizalmasod. Tudom, hogy ez nyűg, de jó, ha vala ki tudja, merre keressenek, ha nem kerülnél elő.

DélAmerikában sok helyen éreztem úgy, amikor megérkez tem egyegy hostelbe, mint amikor kislány koromban fogócská zás közben berohantam egy bokorba, és felüvöltöttem: „HÁZ!” A legtöbb veszély útközben leselkedik rád, jó, ha tudja valaki, hogy épp honnan hova mész. És kerüld az akasztófahumort, vagyis ne fogalmazz így: „Anyu, képzeld, most lépek ki a bizton ságos hostelből, és vágok neki egy huszonnégy órás buszútnak, ahol bármi megtörténhet.” Csak egy gyors üzenet: „Huszonnégy órás buszút következik, innen ide. Addig nem tudunk beszélni, mert nem lesz netem. Valószínűleg ekkor és ekkor már majd lesz.”

Ez a bizalmas nagyon fontos láncszeme az utazásodnak. Nem egyszer volt már rá szükség, hogy valaki hozzáférjen a bankom hoz, vagy felhívja a biztosítót, amikor én ezt nem tudtam meg tenni, és csak interneten, Skypeon tudtam beszélni a bizalma sommal. Nem feltétlenül értem, hogy miért egy magyar számon kell zaklatni az utasbiztosítót, hiszen nyilván nincs arra pénzem, hogy Kambodzsából távolsági hívásokat intézzek, de egyelőre ez a rendszer. Ezért is kell a bizalmas.

Az egyik kedvenc mondatom a világon: „Az útlevél a világ összes országába érvényes.” Ez bizony benne van a te útleveledben is. Nyilván ez a dokumentum a legfontosabb utazás közben. Ez az

203

ÚTLEVÉL

az ereklye, amit minden taxiban, minden buszon, minden robo gón kitapogatok a táskámban induláskor. Na de mit kell tudni in dulás előtt róla?

Sok országba nem engednek be, ha az útleveled nem érvényes még legalább hat hónapig a belépéstől számítva. Időben ellen őrizd, hogy nem foge az utad során lejárni, és ha igen, akkor ér demes most újat csináltatni. A feldolgozási idő, ha nem gyorsí tott eljárással dolgoznak, két hét is lehet. A leggyorsabb (és leg drágább) eljárás egynapos. Semmiképpen ne hagyd ezt az utolsó pillanatra.

Tipp: jegyezd meg az útleveled számát. Nagyon sokszor lesz rá szükséged.

Én még sosem hagytam el útlevelet, és ezt most gyorsan le is kopogom. Amennyiben ez bekövetkezik, elég nagy szívás elé néz az ember. Olykor több hétig is valami csúnya városban kell dek kolni, amíg a bürokrácia undok gépezetén kipottyan a dokumen tum, amivel végre elhagyhatod az országot.

Szóval kicsit kellemetlenebb ez, mint elhagyni a bankkártyád. Ezért mindig legyen nálad egy fénymásolat, és ne az eredetivel mászkálj a városban, a tengerpartra meg szigorúan tilos kivinni. Komolyan azt gondolod, hogy nálad nagyobb biztonságban van, mint a szállásodon, elzárva? A fénymásolatot is el szokták fo gadni, de nálam mindig ott a jogsim is, ha esetleg igazoltatna a rendőr. Mondjuk, erre sem került még sor. Jó kislánynak lát szom.

Járj utána, hogy hova kell majd vízumot szerezned. A turistaví zumok java ingyenes vagy belépéskor kiváltható. A konzuli szol gálat oldalán megtalálod ezeket az információkat. Azt a vízumot,

204

VÍZUMIGÉNYLÉS

amit nem tudsz belépéskor megváltani, érdemes még otthon be szerezned. Ennek a folyamatát is megtalálod az interneten.

A hiedelemmel ellentétben a turistavízumok beszerzése ma már egyáltalán nem bonyolult feladat. Amikor vízumigénylést töltünk ki online, nagyon figyeljünk, hogy adjunk meg egy mun kahelyet, még akkor is, ha szabadúszók vagyunk. Én például a backpacker.hut szoktam megadni munkahelyként, mert ha üre sen hagyjuk az erre vonatkozó rubrikát, sokkal esélyesebb, hogy visszautasítják a kérelmünket.

Kivétel a vízumigénylés alól, ha working and holiday vízum mal utazunk valamelyik országba. Ennek sokkal hosszabb az in tézési ideje.

Egy ilyen jogosítványt kiállítani igazán nem bonyolult dolog, de igen jól tud jönni. ÚjZélandon például ezzel tudod kiváltani az adószámod, ha WHS vízummal szeretnéd körbeutazni az orszá got. Arról nem is beszélve, hogy ez a jogsi kötelező, ha vezetni szeretnél valamilyen járművet. Megjegyezem, a robogóbérlés az egyik legkönnyebb procedúra Ázsiában. Sok helyen csak odasé tálsz a bérbeadóhoz, megegyeztek az árban, a kezedbe nyomja a kulcsot, és megbeszélitek, mikor hozod vissza. Szevasz, tavasz. Semmit nem kér el. Azért ez alól is vannak kivételek. Nyilván nem csak a bérlésnél kell felmutatni ezt a jogosítványt, hanem a rendőrségi ellenőrzésnél is. Szóval jobb, ha van.

NEMZETKÖZI JOGSI

Kiváltása meglehetősen egyszerű. Az okmányirodában már le het előre időpontot kérni, és így tényleg percek alatt megkapod. Az iroda honlapján tudsz arról is érdeklődni, hogy mit kell ma gaddal vinned ahhoz, hogy kiváltsd. Tényleg nem egy ördöngös ség.

205

Még akkor is, ha van hűségnyilatkozatod, fel tudod függeszteni az előfizetésed bizonyos időre. Az én telefontársaságomnál hat hónapra lehet felfüggeszteni az előfizetést, és utána is csak egy hónapot kell fizetni, mielőtt megint felfüggeszteném. Ettől füg getlenül nekem ez sajnos nem megoldás, éspedig egy buta ok miatt. Ahhoz, hogy be tudjak lépni a netbankomba, küldenek egy SMSt. Ezért lecseréltem az előfizetésem egy feltöltőkártyára.

TELEFON-ELŐFIZETÉS

Külföldön nem érdemes majd használnod egyik magyar kár tyádat sem. Potom összegekért lehet venni SIM kártyát és hozzá internetet. Nyilván nem azért kell a telefon, hogy arról telefonál junk haza, hanem az internet miatt. Az meg is oldja a kapcsolat tartás kérdését. Nekem jelenleg öthat SIM kártyám is van a világ különböző tájairól.

Felmondásom előtt pár héttel elkezdtem készülni erre. Azt tud tam, hogy digitális nomád leszek, azt is, hogy social media mene dzserként, ami eddig is a szakmám volt. A legális keretekről vi szont fogalmam sem volt.

KIEGÉSZÍTÉS DIGITÁLIS NOMÁDOKNAK

Első utam egy könyvelőhöz vezetett. Vázoltam neki az elkép zelésem, és megkerestük a legmegfelelőbb vállalkozási formát. Szerencsére Tepi, a könyvelőm már sokféle emberrel találkozott, és hozzá volt szokva, hogy mindent teljesen nyugodtan elmagya rázzon. Előtte úgy féltem mindenféle vállalkozás körüli mizériá tól, mint szűzlány a chippendale fiúktól, de amint türelmesen el magyarázták nekem a legapróbb részleteket, már sokkal köny nyebb volt kiigazodni, és ami a legfontosabb: döntéseket hozni. Egyéni vállalkozó lettem, és mint utóbb kiderült, ez nem is olyan

206

ördöngösség. Meglepően kevés a bürokratikus ködösítés körü lötte, viszonylag hamar meg lehet oldani.

Nagyon ajánlom, hogy keress egy megbízható és türelmes könyvelőt, akivel meg tudjátok beszélni, hogyan tudsz legálisan pénzt keresni vállalkozóként. Sokkal tisztábban látsz majd, és a döntéseket is könnyebben fogod tudni meghozni.

A következő feladatom az volt, hogy kiműveljem magam tár gyalástechnikából. A főnökömmel történő beszélgetés előtt úgy kéthárom hetet szántam arra, hogy felkészüljek a beszélgeté sünkre. Könyveket olvastam a témában, illetve agyaltam. Elkép zeltem a jelenetet. A cél az volt, hogy sikerüljön meggyőznöm őt, hogy továbbra is alkalmazzon külsősként, azaz tovább végezhes sem a munkámat, csak éppen vállalkozóként, ÚjZélandról. Ha digitális nomád akarsz lenni, és jelenleg is olyan területen dolgo zol, ami ezt megengedné neked, akkor mindenképpen próbáld meg ügyfélként beszervezni a jelenlegi munkaadódat. Meg fogja érni mind a kettőtöknek. Neki nem kell járulékokat, számítógé pet, táppénzt és a többit fizetni utánad, neked meg lesz egy fix bevételed, az első ügyfeled.

Ha mind a kettő megvan, akkor lesz még pár köröd az ok mányirodában, de mindent el fog mondani a könyvelőd. Minden esetre, azért szólok, most, hogy készülj rá tudatosan, és tervezd be ezeket a lépéseket is a határidőnaplódba.

EGÉSZSÉGÜGYI TENNIVALÓK

Kisebb utak előtt nem szoktam ezzel, mármint az orvosaim meg látogatásával foglalkozni, de mikor hosszabb időre megyek, jó,

207

ha tudom, hogy minden rendben van. Alapból van egykét orvosi vizsgálat, amit ajánlott évente megejteni, szóval most beszéljük át, hogy hova kell bejelentkezned még a Nagy Nap előtt.

Három hónappal az indulásom előtt kezdtem el a túrát az orvo saimhoz. A fogorvossal kezdtem, aki megnyugtatott, hogy min den a lehető legnagyobb rendben van a fogaimmal, ilyen fogsort ritkán lát. Teljes nyugalommal folytattam az utam előkészülete it, amikor pár héttel az indulásom előtt erős fájdalmat éreztem a bal fogsoromon. Amikor végre eljutottam a dokihoz, ő megint megnyugtatott, hogy igazából csak enyhe ínygyulladásom van. Kaptam kezelést, gyógyszert, és bízva a sikerben, betegszabad ságot vettem ki az utolsó heteim egyikében. Egyik átszenvedett éjszaka után aztán belenéztem a tükörbe, ahonnan egy aszim metrikus fej köszönt vissza. „Hát ez az öblögetés rajtam nem se gít.” Jött a harmadik kör a fogorvosnál, aki végre felfedezte, hogy nemcsak ínygyulladásom van, de a bölcsességfogam is begyul ladt. Ki kell műteni. Igen ám, de másnap karácsony volt. Vagy tíz szájsebészt felhívtam, hogy időpontot szerezzek, mire végre va laki be tudott szorítani december huszonhetedikére. Az egyetlen nap volt, amikor a műtétet el lehetett végezni, hiszen nem elég, hogy két hét múlva indultam, de még előtte két előadást is tar tottam. Egy egész hétig úgy néztem ki, mint a bolíviai bányászok, akik öklömnyi kokalevélgumót rejtenek a pofazacskójukba.

FOGORVOS

A szájsebésznek elmeséltem, hogy világgá megyek. Erre azt mondta, hogy bizony ki kellene venni az összes bölcsességfo gam.

Idáig hallom, hogy felhördültél ezen a kijelentésemen, de van benne valamennyi logika. Ezek a fogak ugyanis előbb vagy utóbb

208

gondot okozhatnak. Ha nőnek, azért, ha már kint vannak, akkor meg könnyen szuvasodnak, és az összes többi fogad is kárát lát hatja. Mivel nem vagyok fogorvos, sem szájsebész, annyit tudok javasolni, hogy jelentkezz be egyhez, csináljatok egy panoráma röntgent, és beszéljétek át, hogy milyen problémák merülhetnek

fel.Egy denguelázból pár hét alatt felépülsz, de egy gyulladt fo gat megcsináltatni még Kambodzsában is drága.

Még mindig nagyon viccesnek tartom, hogy a körzetemhez ki rendelt háziorvos a trópusi betegségek szakértője. Zsák a folt ját… Nagy bizalommal fordulok hozzá minden utam előtt, ő pe dig izgatottan várja, hogy épp hova megyek. Lehet, hogy közben magában sorolja a betegségeket, amiket hazahozhatok neki aji ba. Egy általános vérvételre szoktam elmenni, és rendesen ki vizsgál, hogy minden rendben vane a nagy út előtt.

ÁLTALÁNOS ORVOSI VIZSGÁLAT

Ez persze fiúknál fakultatív…
Amikor elmentem a tervemmel a nőgyógyászomhoz, minden aján lott szűrést elvégzett, hogy ezzel most egy évig ne legyen problé ma. Viszont ezek után leültetett, és olyan monológba kezdett, hogy nagyon nehezen gyűrtem le a sikítós nevetést a torkomban.

NŐGYÓGYÁSZ

„Borika, amikor két ember találkozik” – kezdte a fehér köpe nyes orvos, rám sandítva a félhold alakú szemüvege mögül. Kö zel harmincéves voltam, szóval fogalmazzunk úgy, nem gondol tam, hogy még valaha kapok szexuális felvilágosítást.

A doki felhívta a figyelmemet a védekezés fontosságára. Átbe széltük, hogy milyen fogamzásgátlókat ajánl, és fel is írt nekem

209

egy adagot, ha esetleg megismerném az igazit útközben. Kitér tünk a balesetek kezelésére is, ami igencsak hasznos volt, és egy idő után a nevetgélő tinilányból egy kis stréberré váltam, aki a kis jegyzetfüzetébe írta fel a különböző megoldásokat. Majd egy csomó recepttel elindultam a gyógyszertárba. A legfonto sabb, amit fel kell íratni, a hetvenkét órás tabletta. Mint tudjuk, ez tényleg csak akkor használatos, amikor minden más módszer befuccsolt. Nem tudom, hogy magyarázod el egy grúz gyógysze résznek vagy orvosnak, hogy mire van szükséged, ha az nem be szél angolul, de mindenképpen megnézném, ahogy ezt elmuto gatod neki.

Ez bizony fontos rész, mert hiába indulsz el szingliként, van rá esély, hogy szerelmes leszel. Vagy nem, de találsz valakit, aki vel romantikusra váltanak a dolgok. Nem mondom, hogy nekem minden városban van egy szeretőm, mint egy matróznak, de elég jól jött, hogy átbeszéltem mindent a dokival. Harminc év ide vagy oda.

Már volt szó arról, hogy vannak a kötelező oltások és az ajánlott oltások. Mindenki maga dönti el, hogy beoltatjae magát, én a magam részéről annyit tudok elmesélni, hogy igazán örültem annak, hogy volt tífuszoltásom, amikor a pincérnő a beteg gyer mekével a vállán hozta ki az ebédünket. Mikor megkérdeztem, hogy mi a baja a kicsinek, nagy sóhajjal mondta, hogy tífuszos. Sajnálatomat fejeztem ki, és kértem is a számlát. A kislány sze rencsére jobban lett pár nap múlva, de maradjunk annyiban, hogy örültem, hogy annak idején megkaptam ezt az oltást.

OLTÁSOK

Van egykét hely, ahova utazva nem is kérdés, hogy beszer zele oltást. A sárgalázoltás például több országban is kötelező,

210

ezért egy utazónak előbbutóbb lesz oltási könyve, hogy igazolja belépéskor a kötelező oltásait.

Ahhoz, hogy tudd, milyen oltásokra van szükséged, elég fel menni az oltóközpont honlapjára, és bejelentkezni. A regisztráci ós lapon meg tudod azt is adni, hogy hova indulsz, és a rendszer megmutat úgy nyolc ajánlott oltást. Ettől nem kell megijedned, ugyanis a helyszínen mindent átbeszéltek, és az orvos azt fogja adni, amire úgy gondolja, hogy igazán szükséges.

A hepatitiszoltást például egész biztosan ajánlani fogja majd, illetve a tífuszt és a tetanuszt. A hepatitisz kombinált miatt érde mes hamar elkezdened beoltatni magad, mert ez három oltásból áll. A második két hónappal követi az elsőt, és fél évvel később kell egy emlékeztető oltást kérned. Viszont már az első kettő után gond nélkül el tudsz indulni. Persze ez attól is függ, hogy mennyi időre indulsz neki. A hepatitiszoltásért nem kell az oltó központba menni, mert a háziorvosod is be tudja adni. Ennek az az előnye, hogy nincs oltási költsége, ami az oltóközpontban több ezer forint.

Az utam előkészületei során megnéztem, mennyibe fog kerülni, ha egy évre bebiztosítom magam. Az ár hétszázötvenezer forint volt. Nyeltem egy nagyot, és elkezdtem komolyabban foglalkozni a kérdéssel, mert kizárt volt, hogy ennyit kifizessek.

BIZTOSÍTÁS

Első körben nézd meg, miből főzöl. Sok bankkártyához adnak biztosítást, de a legtöbb esetben ez két hónapos, illetve hatvan napos távollétre van limitálva. Még így is sokat nyerhetünk vele, mert egy három hónapos út esetén a pénz kétharmadát megspó rolhatjuk. A háttérmunka ebben az esetben nagyon fontos. Min den apró betűt olvass el: mi az, amiben segítenek, ha baj van.

211

Utálom ezt leírni, de muszáj: nézd meg, hogy hazahozzáke a holttestedet, ha valami katasztrófa történik. Ez több tízmilliós költség is lehet, de erről nem is beszélünk többet, mert ennyi hangulatlehúzás elég is volt.

A másik, amiről érdemes informálódni, az adott ország beteg ellátási politikája. Ecuadorban például teljesen ingyenes min denki, igen, mindenki számára a betegellátás. Persze egy valami revaló biztosítás nemcsak betegség esetén áll melletted, hanem például lopások és gépkésések miatt bukott szállások esetén is, de a legfontosabb az, hogy ha kisebbnagyobb balesetet szen vedsz, ellássanak.

Hogyha valami extrém sport is szerepel a terveid között, mondjuk, szörfözni vagy búvárkodni fogsz, erősebb biztosításra lesz szükséged. Van olyan búvárközpont, ahol automatikusan kötnek rád biztosítást. Ilyenkor neked ezzel nem kell külön fog lalkoznod. De ha nem ez a helyzet, akkor jobb, ha te magad kötsz biztosítást, de csak azokra a napokra – és nem az egész utadra –, amikor merülni fogsz, vagy hullámlovagolni, hegyet mászni stb. Ezt elég egykét nappal a nagy kaland előtt megtenned.

Sajnos nem tudok olyan biztosítót ajánlani neked, amelyik jobb a többinél, de sok olyan van, amelyik nagyjából hasonló szolgáltatásokat kínál. A piac persze folyamatosan változik, és reméljük, jó irányba. Azt viszont mindenképpen szeretném ki emelni, hogy bár sok utazó járja a világot biztosítás nélkül, én egyáltalán nem ajánlom, hogy te is így tegyél. Kisebb balesetek, betegségek esetén ki tudod ugyan fizetni a kezelést vagy a gyógy szereket, de el sem tudod képzelni, mennyibe kerül egy komo lyabb, életmentő beavatkozás. Kívánom, hogy sose tudd meg, mennyiért mentenék meg az életed, de ha ilyen helyzetbe ke rülsz, ne az anyagiakon múljon a dolog.

212

Az utazó leginkább közlekedési baleset miatt kerülhet kór házba, de talán még gyakoribb az étel vagy italmérgezés. Akár hogyan is, itt az ideje, hogy ejtsek pár szót az étkezésről.

ÉTKEZÉS ÚTKÖZBEN

Egyszer találkoztam egy hetvenkét éves utazóval. Már több mint negyven éve utazik. Információra szomjasan kérdezgettem: va jon milyen tapasztalatokat tud megosztani velem egy ilyen vete rán utazó. Az öregúrnak két tippje volt: Indiába ne menjünk egyedül nőként, és amikor külföldön eszünk, kerüljük a húst és tejtermékeket. Zöldségtől soha nem leszel rosszul, ha az meg van főzve.

Ennek ellenére én azért elmentem egyedül Indiába, de szép lassan valóban lemondtam a húsról és a tejtermékekről. Ez vi szonylag könnyű feladat Ázsiában, ahol hihetetlen jó a vega ka ja, DélAmerikában viszont még a „vegetáriánus” szót sem is merik.

A legjobb, ha olyan helyen eszel, ahol látod, hogyan készül az étel: vagyis egy utcai árusnál. Sokan kiborulnak, ha azt javas lom, hogy az utcán kell enni, de valójában ott látod, hogy mi lyen friss minden, nem úgy, mint egy étteremben, ahol szépen el van rejtve a konyha. Mondjuk, igazából jobb is, ha nem látod, mi van ezekben a konyhákban. Ha nem tudsz meglenni étterem nélkül, oda menj, ahova a helyiek. A legtöbben a turistáknak fenntartott helyeken betegednek meg. A helyi kis restiben fo lyamatosan vannak vendégek, így az áru is folyamatosan cseré lődik. Nem úgy a turistacsapdákban. A lényeg, hogy sokan le gyenek.

213

Vegánként nem egyszerű utazni, ezt belátom. Nem is tudom min dig tartani az étrendem, de amennyire lehet, megpróbálok fi gyelni rá. Összeszedtem pár tippet arra az esetre, ha valamilyen ételallergiád van vagy speciális étrenden élsz.

TIPPEK SPECIÁLIS ÉTRENDŰ UTAZÓKNAK

Mindenképpen tanuld meg a helyi nyelven azoknak az ételek nek a nevét, amiket nem eszel. Ja, és a „nem” szót. Így el tudod magyarázni egy étteremben, hogy mit nem eszel. Ne azzal kezd, hogy vegán vagy, mert lehet, azt fogják hinni, hogy az egy nem zet, és simán kihozzák neked a sült bárányt tejben áztatva, csak hogy kedveskedjenek.

Menj olyan helyre, ahol tudsz magadnak főzni, vagyis van kony ha. Legyen nálad egy doboz, amibe el tudod csomagolni a vacso rádat másnapra.

Egy időbe beletelik, hogy kitaláld, melyik ételben mi van, eh hez az interneten is tudsz tájékozódni.

Mindig legyen nálad valamilyen rágcsálnivaló, amit meg tudsz enni, ha éhes vagy, és amíg kitalálod, hogy hol tudsz enni, és mit.

PÉNZÜGYEK

Azok, akik az indulás előtti utolsó szakaszban keresnek fel, rend szerint rá szoktak kérdezni a pénzügyekre. Ez az óriás mumus, amivel kapcsolatban a legtöbb embernek hatalmas káosz van a fejében. A bankügyleteket átlátni nem olyan egyszerű, de most megpróbálok elmagyarázni mindent, amit tudnod kell.

Az első szabály: nem utazunk egy darab kártyával sehova. Mini mum kettő kell, de még jobb, ha három van. Nekem egy Mas

214

BANKKÁRTYÁK

tercard, egy Visa és egy American Express kártyám van. Ezeket a világ legtöbb helyén elfogadják. Előfordul, hogy egy makrancos automata az egyik kártyámat nem akarja elfogadni, a másikkal pedig nincs semmi baja. Velem már megtörtént (mint tudod), hogy elhagytam az egyetlen kártyát, amivel utaztam, meg az is, hogy ráültem egy buli alkalmával a kártyára, ami a farzsebem ben lapított. Szegény elég csúnya állapotba került, de azért még valamennyire tudtam használni. Igaz, minden alkalommal sze rény mosollyal nyújtottam át a kártyát, és hozzátettem: „Jó buli volt.”

Ma már olyan világban élünk, hogy annak is van költsége, hogy van pénzed.

MILYEN KÖLTSÉGEKKEL KELL SZÁMOLNI?

A bankkártyának van egy éves díja, emellett külön kell csen getni átutalásért, értesítő SMSért és apróbb műveletekért.

Erre utazás közben még rájön a készpénzfelvételi díj, ami több száz, sőt néha több ezer forint. Ezt a bankod határozza meg. Majd a kinti bank is leszedi a részét, amikor az automatáját hasz nálod, illetve a forintos számládról az átváltás során is veszít hetsz pénzt.

Ezeket a tényezőket kell a lehető legjobban variálni ahhoz, hogy ne arra menjen el a pénzed, hogy használod a kártyáidat.

A bankpiac folyamatosan változik, így bankot sem tudok aján lani neked, csak azt tanácsolhatom, hogy alaposan tájékozódj, éspedig főleg a fentebb említett tényezőkkel kapcsolatban, ami kor bankot választasz, és új kártyát szerzel be.

A legjobb megoldás, ha sikerül olyan bankkártyát szerezned, ami nem számol fel költséget azért, mert külföldön veszel fel pénzt. Nekem is van egy ilyen: ezt nevezem „költős kártyának”. (Sajnos itthon ilyet jelenleg nem lehet beszerezni).

215

Ezt a kártyát használom akkor, amikor külföldön pénzt veszek ki egy automatából. Előtte próbálom kideríteni, hogy melyik auto mata nem számol fel sokat azért, hogy leemeljek egy összeget a számlámról.

A KÖLTŐS KÁRTYA

Havonta kétszer veszek le költőpénzt, hiszen az egyszeri díjak miatt fontos, hogy ne használjam a kártyámat gyakran. Kétheti készpénznél többet pedig nem szeretek magamnál tartani, mert ellophatják vagy elhagyhatom (különben is elég elhagyós va gyok), egyszóval hamar a végére járnék a kártyán lévő pénzem nek.

Ez a kéthetes keret azért is jó, mert sokkal könnyebben tudom nyomon követni, hogy mennyi pénzt költhetek. Ad egy limitet.

Körülbelül egyhavi pénzt utalok erre a kártyára minden egyes alkalommal, így ha elhagyom (vagy, ne adj’ isten, ellopják), nem tudnak túl sok pénztől megfosztani.

Érdemes annak is utánajárni, hogy mennyi a maximum felve hető összeg egy automatából. Főleg Ázsiában találkoztam olyan ATMekkel, amikből csak nevetségesen kis összeget, úgy har mincezer forintot lehetett kivenni.

Ez a fő kártya, erre folyik be a pénzem, és a fix költségeket is er ről fizetem. Ez az a kártya, amiről utalok a „költős” kártyámra is. Gyakorlatilag inkább számlaként szolgál, de persze kell hozzá a kártya is, hiszen ezt használom, amikor elhagyom a másik kár tyám. (Nem vicceltem, amikor azt mondtam, hogy tényleg min dent elhagyok. Ráadásul néha pikkelnek rám az automaták, In donéziában például van egy, ami két bankkártyámat is megette, másfél év különbséggel.)

216

A FEDEZETKÁRTYA

Ezen a kártyán automatikusan utalok pár dolgot, amit még fi zetnem kell. Ilyen például a NAVnak utalt pénz nálam.

A fedezetkártyával szoktam vásárolni is, ott, ahol tudok. Ez ugyanis elvileg nem kerül extra költségbe. Mindenképpen kér dezz rá a kártyás vásárlásnál, hogy többe kerüle. Sok helyen sajnos igen. Mivel a pénzfelvétel minden esetben pénzbe kerül, ahol lehet, kártyával fizetek. Így persze kevésbé tudod követni a kiadásaidat, úgyhogy kicsit macerásabb a dolog.

Nem vagyok a hitelek híve, de egy hitelkártya, ha tudsz vele bán ni, nagyon jól tud jönni. Ezt a kártyát csak akkor tudod meg szerezni, ha még alkalmazott vagy, úgyhogy fel ne mondj addig, amíg nem szereztél be egyet.

A HITELKÁRTYA

A legtöbb hitelkártya ad egy kis visszatérítést, amikor haszná lod, ezért érdemes használni repjegyvásárláskor. Ne felejtsd el azonnal visszautalni rá a pénzt, vagy oda a visszatérítésed. Meg eszi a kamat.

Én úgy tekintek a hitelkártyámra, mint afféle legvégső esetben felhasználható biztosításra. Ha bármi okból kifolyólag nagyon gyorsan haza kell jönnöm, ezt tudom használni egy drágább jegy megvételéhez is. Szerencsére ilyen még nem történt velem, min denesetre megnyugtató, ha van nálad hitelkártya is.

Érdemes tenni egy tiszteletkört a bankodnál: mondd el, hogy utazni fogsz, és legyenek szívesek nem letiltani a kártyádat, ha több országban veszel ki pénzt róla a közeljövőben.

BANKI ÜGYINTÉZÉS

A fent említett kártyákat én két különböző banknál váltottam ki, így nagyobb biztonságban érzem magam útközben. Ez, mond

217

juk, kicsit megnehezíti a dolgokat, hiszen minden bankhoz kü lön azonosítóval tudsz bejutni. Ezeket az adatokat érdemes rendszerezni, aztán persze jól elrejteni valahol, úgy, hogy útköz ben elérd, de más biztosan nem jön rá, hogy mi az, ha mégis rá bukkan.

Nem szokás, pedig nagyon érdemes minden számot egyszerűen megtanulni: kártyaszámokat, azonosítókat és számlaszámokat. Hihetetlen, hogy mennyire megkönnyíti az életedet, ha a memó riádban kell keresned a számokat, és nem egy kis papíron. Azért persze legyen egy biztonsági mentésed, ha esetleg három óra meditáció után sem tudnád felidézni az azonosító számodat. Mindenkivel megesik.

Külföldön mindenkinek összeszorul a gyomra, amikor ATMet használ, hiszen inkább félkarú rablónak tekintjük, mint hivatalos pénzkiadó automatának. Minden automata más, a legszeme tebbel Indonéziában találkoztam, amelyik előbb adja ki a pénzt, és utána a kártyát, így nem volt nehéz ott hagyni. Ma már rászá nok még fél percet, akármekkora rohanásban vagyok is, hogy megnézzem, minden megvane. Lehet, hogy mindenki más eleve így csinálja?

ATM-HASZNÁLAT

A másik alapszabály, hogy az ATMlátogatásnak mindig külön programnak kell lennie, vagyis a szállásról, fényes nappal me gyünk ki pénzért, és rögtön haza is visszük a zsákmányt. Soha ne vegyél ki pénzt az előtt, hogy elmennél megnézni egy nevezetes séget, vagy esetleg vacsizni.

Végül pedig: nézd meg előre az átváltást. Ne kövesd el azt a hibát, amit én már megannyiszor, hogy nem vagy tisztában az át

218

váltási árakkal. Ezt már akkor érdemes tudni, amikor leszállsz a repülőről.

Valamennyi készpénz mindig legyen nálad. Induláskor mindig váltok kétszáz dollárt, amit vészhelyzetekre tartogatok, és ittott elrejtem a hátizsákomban.

KÉSZPÉNZ

Mindig legyen nálad valamennyi készpénz, és kérdezz körbe, hogy a helységben, ahova tartasz, vane bankautomata. Ha nincs, akkor készülj fel előre. Többször jártam már pórul amiatt, hogy nem volt honnan pénzhez jutnom, és annál rosszabb helyzet ke vés van. (Na jó, azért van néhány.)

Az aranyszabály az, hogy a kártyákat és a készpénzt sosem tart juk egy helyen, mert ha egy pénztárcát használsz, annak elvesz tése azt jelenti, hogy mindent elhagytál. Én két hátizsákkal uta zom, és a legkülönbözőbb helyekre teszem a pénzem.

TARTSD BIZTONSÁGBAN A PÉNZED

Van egy pénztárcám. Ebben van egy igazolványom, néhány tag sági kártya, amiket nem is használok soha, illetve valamennyi készpénz. Minden alkalommal, amikor elhagyom a szállásom, ki megyek várost nézni, ez az álpénztárca van nálam. Épp elég pénz zel ahhoz, hogy „megvegyem az életem”, azaz tudjak mit odaadni, ha valaki megtámad. Egy fehér ember nem teheti meg, hogy azt mondja, nincs nála pénz. Nem fogják elhinni. Szóval mindig le gyen nálad valamennyi pénz.

A másik pénztárcámba sem teszek bele mindent. Egy hitelkár tya ide, egy oda, jól elrejtve. Persze érdemes azért emlékezni, hogy mit hova teszel, mert jó kis sokk érhet, amikor nem találod a bankkártyád. Mindig ugyanoda tedd!

219

Ugyanezt csinálom a pénzemmel is. Egy kicsi ide, egy kicsi oda. Van egy nagyon jó módszerem: a tisztasági betét papírjába csomagolom a pénzemet. Senki nem fog hozzányúlni.

Ha valami mégis történik a kártyáddal vagy a pénzeddel, ne ess kétségbe.

Amikor én elhagytam a bankkártyám, az volt az első gondola tom, hogy a legrosszabb történt, ami csak történhetett. Majd be sétáltam a hostelbe, ahol egy teljesen összetört lánnyal találkoz tam, aki mankóval sétált. Kérdésemre, hogy mi történt vele, elme sélte, hogy elesett a robogójával. Gyorsan megszidtam magam: hogy gondolhattam olyan baromságot, hogy a legnagyobb baj, ami történhet velem, az, hogy nincs nálam kártya. Bár vigyázni kell a pénzünkre, de ma már inkább csak kellemetlenségnek mondanám, ha valami baj éri a bankkártyánkat, főleg, ha előre jól felkészültünk.

Ha elhagyod a kártyádat, akkor az az első, hogy azonnal meg próbálsz róla minden pénzt átcsoportosítani. Irány az internet kávézó vagy a wifizóna, és az összes pénzed utald át valamelyik másik számládra. Ez főleg akkor jó, ha még előkerülhet a kártya, vagy tudod, hogy nem nyúlták le. Utána szólj a bizalmasodnak, hogy itt az ideje intézkedni, esetleg a netbankon keresztül te is le tudod tiltani. A bankod egyébként valamennyire biztosítja is a pénzed, így ha le is emeltek róla pénzt, akkor is visszakapsz majd belőle valamennyit. Meglepő, igaz? De tényleg így van.

FELSZERELÉS

Nem tudnám megmagyarázni, hogy miért, de rengeteg embert érdekel, hogy mit viszek magammal, hogy mekkora hátizsákom

220

van, és különben is, hogy tudok magas sarkú nélkül létezni. Már beszéltünk arról, hogy a hátizsákos utazás során megtanulunk sok mindent elengedni (főleg, ha valaki olyan gyakran hagy el dolgokat, mint én). Minél kevesebb holmit viszel magaddal, an nál könnyebb lesz utazni, és ezt nem csak szó szerint értem. Már észre sem vesszük, hogy mennyi olyan tárgy vesz minket körül, amire egyébként semmi szükségünk nincsen. Van egykét dolog, ami jól jön, de alapból tudok huszonöt literes zsákkal, hat kilóval is utazni heteken keresztül, és nincs szükségem semmi másra.

Viszont azért az átlag az, hogy egy tizenkét kilós nagy táska is van nálam. Ezért bizony lesz pár dolog, amit lehet, hogy be kell szerezned.

Az embereknek van egy olyan szokásuk, hogy utazás előtt el mennek bevásárolni. Nem feltétlenül kell neked is ezt tenned, ha már mindened megvan, hiszen nem győzöm hangsúlyozni, hogy a kevesebb több. De azért egykét dolog tényleg kellhet majd. Ebben a részben összeszedtem, hogy mi az, amire szükséged lesz.

Már hat éve járom a világot hűséges társammal, Millivel. Az egyetlen tárgy, ami ilyen sokáig kitartott, hősiesen bírta a gyű rődést, legyen az egy ecuadori busz aljában eltöltött több óra vagy a kolumbiai sivatag. Bírta a strapát, amikor a világ egyik legdélibb szegletében túráztunk, és büszkén ül mellettem min dig a tuktukokban, taxikban és riksákban. Egy igazi társ. És bár tudom, hogy van nála jobb, nekem elég. Többször eszembe ju tott, hogy esetleg lecserélem egy másikra, de ha van egy tárgy, amihez ragaszkodom, az a hátizsákom. (Mégis, mit vártál egy lánytól, akinek a blogját backpacker.hunak hívják?)

221

A HÁTIZSÁKOK

Persze Milli sem egy rossz darab. Megvan rajta minden, ami kell: szellőző a hátamhoz, súlykönnyítő öv, különböző zsebek. Ötven plusz tíz literes, ami pont elég.

Csak két dolog tudná sokkal kellemesebbé tenni az utazást, éspedig egy középső cipzár, hogy oldalról is hozzáférjek a cucca imhoz, illetve valamilyen megoldás arra, hogy a kis zsákomat be le tudjam valahogy tenni, vagy felcipzározni rá. Mert ugye van kis hátizsákom is, amit előre veszek fel, az értékeim javát abban tartom, és anyatigrisként védem, ha három indiai az újdelhi vas útállomáson le akarja rólam kapni, hogy „majd ő viszi”.

Nagyon ajánlom neked is a két hátizsákos megoldást, ha nem férsz bele egy kicsibe, ami kézipoggyász méretű. Később majd beszélünk a pakolási technikákról, arról, hogyan tudod elosztani a cuccaidat, de az biztos, hogy egy kistáska mindig kell ahhoz, hogy amikor felülsz egy hosszabb buszútra, legyen nálad víz, élelem, könyv, takaró, mobil, illetve hogy az értékeidet ne kelljen szem elől veszítened.

Ha most szándékozol új hátizsákot venni, akkor azt monda nám, hogy a minőség elég fontos dolog. Nem kell nagyon sokat kifizetni, hogy az ember találjon magának olyan hátizsákot, ami több évtizedig hűséges társa lesz. A minőségen kívül a legfonto sabb, hogy könnyű legyen, és okosan lehessen bele pakolni, te hát legyenek szeparált részek benne. Hatvanliteresnél többre szerintem sehol nem lesz szükséged. Na de most nézzük, hogy mi kerül egy ilyen hátizsákba.

Amikor Indiába utaztam, jól meg volt tömve a hátizsákom, jó sok ruhát vittem magammal ilyenolyan alkalmakra. Ahogy leszállt a gépem, szinte azonnal megértettem, hogy kicsit túlpakoltam

222

RUHÁZAT

magam. Senkin nem láttam ugyanis európai ruhát. A reptéren még akadt egykét elvetemült, mint például én, akin farmernad rág volt, de a legtöbben, még a turisták is, az ott vásárolt, színes, bő ruhákban rohangáltak. Pár nap alatt én is beszereztem néhá nyat a pár száz forintos bő nadrágokból és kendőkből, és gyakor latilag azokat hordtam az egész úton. Indiában nagyon kell fi gyelni az öltözködésre, főleg nekünk, nőknek. Goában még nem éreztem annyira a különbséget, de amikor leszállt a gépünk Dél Indiában, Kocsinban, rögtön éreztem, hogy nem jól választot tam meg az öltözékem. Egy térdig érő szoknya volt rajtam. Még azok közül választottam, amiket otthonról hoztam magammal. Bár akkor nem egyedül utaztam, hanem egy barátommal, a lá bam így is állandóan megkülönböztetett figyelemnek volt kité ve. Úgy éreztem, minden egyes ember, a vámellenőrtől kezdve a bankalkalmazottig, az én kerek térdeimet méregeti. Ahogy meg kaparintottam a táskám futószalagon, azonnal szaladtam is be a kerek térdeimmel a vécébe, hogy átvegyem a bő, mindent takaró nadrágot, amit pár napja vásároltam. Mivel a fülkébe nem tud tam bemenni, előtte öltöztem át. Mindezt a vécés néni végignéz te, partvisára támaszkodva, és mélyeket, egyetértően bólogatva. Szinte az egész ruhatáramat tök fölöslegesen cipeltem végig fél Indián. Valahogy erre nem készültem fel előre, de legalább meg tanultam, hogy a helyszínen is meg tudom venni mindazt, amire szükségem van. Nemegyszer hagytam hátra egy csomó ruhámat valahol, mert elegem lett belőle, hogy szegény dugig tömött Mil lim húzza a vállamat.

Mellesleg a ruhán tudsz a legtöbbet spórolni. Nehéz összeírni egy könyvben, hogy mire lesz szükséged, hiszen nem tudom, hogy Patagóniába vagy Indonéziába készülsz, és hogy melyik évszak ban. A legegyszerűbb módszerrel kezdeném (főleg nőknek mon

223

dom): tedd ki, amit el szeretnél vinni, és az összeszedett ruhák felét tedd be a hátizsákba, a másikat pedig vissza a polcra. A „le het, hogy szükségem lesz rá” kevés. Csak a „biztosan szükségem lesz rá” elég ok, hogy a ruha a hátizsákba kerüljön. A legtöbbet azokat a ruháidat fogod használni, amiket itthon is használsz, ki véve, ha kiskosztümben mész le még a boltba is. Gondolj arra, hogy minél kevesebbet viszel magaddal, annál több dolgot tudsz majd magadnak kint vásárolni. Legyen az egy poncsó Peruban vagy egy színes, virágos kendő Hawaiin.

Régen abba a hibába estem, hogy úgy gondoltam, ha elha gyom az otthonom, mindent magammal kell vinnem „mi van, ha szükség lesz rá” alapon. Ma már tudom, ha tényleg szükségem lesz rá, akkor meg tudom venni helyben. ÚjZélandon lesz alkal mad remek túrabakancsot szerezni, és Bolíviában is kapsz sap kát, ha esetleg fázna a fejed. De még milyet!

A ruhatáramban ma már sok olyan darab van, amihez egyegy jó sztori fűződik. A cipő, ami most a lábamon van, Kolumbiából való, mert sikerült elhagynom az összes cipőmet a három hónap végére. (Említettem már, hogy mindenemet elhagyom?)

Na jó, de akkor mit csomagoljunk? Elég, ha egy hétre pakolsz. Pár fehérnemű, egykét zokni, kéthárom póló, egy fürdőruha, pulcsi, esőkabát, rövidnadrág, hosszúnadrág, vagy leggings lá nyoknak és egy szép ruha, ha esetleg vízumot kellene hosszabbí tani vagy meghívnak a királyhoz ebédre. Legyen nálad egy pa pucs és egy zárt cipő. Kábé ennyi. Tényleg.

A férfiaknak valahogy alapból megvan az az ösztönös tudásuk, amit mi, nők csak egyegy hosszú utazás során tudunk eltanulni. Ilyen például az, hogy egy samponnal az ember meg tudja mosni

224

NESZESSZER

a testét. A neszesszeremben nekem is már csak sampon van, amit nemcsak a saját tisztálkodásomra tudok használni, hanem a ru háimat is azzal mosom. Nem kell mosószer sem, ugyanúgy viszi a koszt, és nagyon finom illata lesz tőle a ruhának.

Dezodorra, mondjuk, szükséged lehet, de egyegy nomádabb utazás során eljöhet az a pont, ahol már szinte semmi nem hasz nál, egyszóval a dezodor sem nélkülözhetetlen.

Ami elengedhetetlen, az természetesen a fogkefe és a fog krém. Ma már a legtöbb drogériában lehet kapni összecsukható fogkefét. Egyenesen imádom. Jó, hogy kis helyen elfér, és még jobb, hogy nem is piszkolódik olyan könnyen.

Kell még borotva is, bár a fiúk ezt gyakran hanyagolják útköz ben. ÚjZélandon hét fiúval éltem együtt Raglanben, és mivel mindegyik szakállas volt, mert lusták voltak borotválkozni, egy idő után úgy éreztem magam, mint Hófehérke a törpékkel. Idő közben olyan lányokkal is találkoztam, akik szintén szabotálták a borotva használatát. Persze nem ítélkezem, de maradjunk any nyiban, hogy ennyire én még nem tudok hippi lenni.

A körmök ápolására egy körömcsipeszt viszek magammal, meg egy kisollót, ami elég sok mindenre jól szokott jönni, nem csak körömvágásra. A körmeid állandóan koszosak lesznek, így jó, ha valamivel rendszeresen tudod tisztítani őket.

Ha hosszú hajad van, akkor nyilván kell egy fésű is. Igaz, nem biztos, hogy mindig használni fogod, mert a sós levegőtől gyö nyörű rasztává állhatnak össze a hajszálaid. Mindenesetre jó sok hajgumit vigyél, hogy valamennyire rendben tudd tartani őrasz taságát.

Nedves törlőkendő nagyon sokszor jól jöhet fiúknak, lányok nak egyaránt. Például amikor egy buszon eszel meg valami egzo tikus, lédús gyümölcsöt, ami után úgy ragadsz, mint egy vattacu

225

kor. Meg vécézéshez is nagyon ajánlott. Én mindig babatör lőkendőt veszek, mert az a legolcsóbb.

A szemöldökcsipesz szintén sok dologra jó útközben. Majd meglátod.

A körömfestésről egy időben leszoktam, de ha egy homokos par ton töltök el heteket, akkor olyan piszkos lesz a körmöm az alat ta lévő homoktól, hogy jobb, ha lefestem. Ne is lássam!

KIEGÉSZÍTÉS LÁNYOKNAK

Egy kis smink: éppen csak annyi, hogy jól érezd magad néha. Nem azt mondom, hogy vörös rúzzsal a szádon kell flangálni az őserdő közepén, de néha igenis jólesik egy kis törődés. Szemce ruza, spirál. Ennyi.

Szintén fontos, hogy vigyél magaddal egy adag tampont. Na gyon sok helyen nem lehet kapni. Nem tudom, mennyire szeretsz activityzni, de egy indiai gyógyszertárban elmutogatni, hogy tamponra van szükséged, több mint kellemetlen. Alapvetően vi szont inkább a betétet ajánlom. A nőknél a menses egy havi tisz tulás, és mivel az úton nem lesz mindig minden teljesen tiszta körülötted, még fontosabb, hogy ez a tisztulás, hogy úgy mond jam, teljes körű legyen. Erre a tampon nem ad lehetőséget. Ami óta erre felhívta a figyelmem egy barátnőm, sokkal kevesebb be tegséget szedek össze. Nem az ördögtől való a tampon sem, és a strandolós napokon inkább azt használja az ember, de amikor teheted, használj betétet. Arról nem is beszélve, hogy könnyeb ben be lehet szerezni.

A neszesszerem felét tisztálkodással kapcsolatos tárgyak töl tik meg, a másik felében pedig az egészségüggyel kapcsolatos dolgok vannak, vagyis a gyógyszerek. Én ezeket egy helyen tar tom. Nem mindig volt ez így… 226

Az első utamra egy hátizsákkal és egy gurulós bőrönddel indul tam el. A bőrönd félig gyógyszerekkel volt megpakolva. Volt ott minden, cickafarkteától kezdve az antibiotikumig. Megint csak kellett pár utazás, hogy rájöjjek: gyógyszertár mindenhol van a világon. Elég egy fájdalomcsillapító, egy adag antibiotikum, fo gamzásgátló, egy körömvirágkrém, ami véleményem szerint mindenre jó (csípésre, égésre, hidratálásra, vágások hegesítésé hez), valamint egy jó kis aloe vera, mert több mint valószínű, hogy az irodához szokott bőröd nem fogja bírni a napsütést az utad első részében.

GYÓGYSZEREK

A leégés ellen mindig fel kell készülni! Egy idő után az ember bőre megszokja az erős napot, és olyankor már nem szoktam magam krémezni, de az első pár hétben szép ropogósra lehet sülni. Volt, hogy annyira leégtem, hogy egész éjjel lázas voltam, és rázott a hideg. Nem vicces. Dupla faktorú krémet használj, vagyis jóval erősebbet, mint a Kárpátmedencében szokásos, fő leg, ha az Egyenlítő környékére mész, vagy háromezer méter fö lé. Szóval ha itthon tizenöt faktoros a krémed, akkor ott legyen harminc. Ne legyél rest megkérni valakit, hogy kenje be a hátad. Tudom, hogy ciki, és tényleg nincs olyan megfogalmazás, amiben egy ellenkező… sőt, tudod, mit, egy azonos nemű nem értheti félre a szándékaidat. Képzeld csak el: egy kis lenge ruhában megkérdezed a melletted napozó fiútól, hogy bekennée a hátad. Na ugye.

Szúnyogriasztóra biztos, hogy szükséged lesz. Sok egzotikus betegségre nem tudod magad beoltani. A maláriára például léte zik tabletta, de sosem hallottam róla jókat. Az egyik nagyon drá ga, a másiktól meg depressziós leszel. A harmadiknak a malária tüneteihez hasonló mellékhatásai vannak (hatékony!), és mind

227

egyiknek van egy időkerete, hogy meddig szedheted. Szóval ha hat hónapot töltesz el valahol, akkor biztosan lesz olyan perió dus, amikor nem tudod szedni. A maláriát szúnyogok terjesztik, pont úgy, mint a dengue lázat vagy a zika vírust. A szúnyogok el len tehát így is, úgy is védekezned kell. Az itthon vásárolt szú nyogriasztót pedig a helyi szúnyogok előszeretettel nyalogatják le rólad egzotikus előétel gyanánt. Mindig a helyszínen vegyél szúnyogriasztót!

A biztonság kedvéért van nálam egy adag kötszer és egykét ragtapasz. Egy utazás után borzasztó állapotban jövök haza. Itt ott nagy lyukak vannak a bőrömön, mert elvakarom a csípései met (meg kicsit későn derült ki, hogy allergiás vagyok az úgyne vezett homoki légyre). Ezeket a nyílt sebeket le kell takarni egy sebtapasszal, mert ha a nap sokat süti, akkor a heged akár négy öt évig is megmarad. Mondjuk, klassz mutogatni valakinek a har ci sérüléseidet: „Ez itt egy újzélandi homoki légy csípése, ez pe dig egy tengerparti lovaglás eredménye, amikor a kengyel kidör zsölte a lábam.” (De ez annyira mégsem szexi, legalábbis az én tapasztalataim szerint.)

Természetesen vinned kell magaddal azokat a gyógyszereket, amiket itthon szedsz, és ha allergiás vagy, arra is kell találnod va lamilyen megoldást. Nekem méhallergiám van, és gyakran szok tam sokkolni az útitársaimat egyegy bemutatkozás alkalmával. „Helló, Bori vagyok. Mivel együtt fogunk kirándulni, gondoltam, szólok, hogy ha kékül a fejem, és nyáladzom, lehet, hogy azért van, mert megcsípett egy méhecske, amire allergiás vagyok. Ha ezt látod, kérlek, add be az injekciómat, ami itt és itt van a tás kámban.” Egyszer ezt akkor is elmondhatod egy idegennek, ha nem vagy allergiás, én nagyon jókat szoktam röhögni a hullasá padt arcukon. Aztán megnyugtatom őket, hogy elég kicsi ennek

228

az esélye, és több mint tizenhat éve nem volt ebből baj. Akkor is csak bedagadt a lábam combtőig. Szóval tényleg csak a biztonság kedvéért mondom. A lényeg: jó, ha az allergia elleni gyógysze redről nemcsak te tudsz, hanem más is, és könnyen elérhető he lyen van.

Nálam még ezenkívül van egy adag vitamin. Semmi extra, csak egy kis Cvitamin, és B12, amit vegánoknak ajánlok utazáshoz.

TECHNIKAI FELSZERELÉS

Az én csomagom jelentős részét a technika tölti ki, hiszen digitá lis nomádként és bloggerként több dologra van szükségem, mint azoknak, akik nem foglalkoznak mással utazás közben. Ami te hát most következik, az csak javaslat. Olvasd el, és gondold át, hogy mi az, amit neked is feltétlenül vinned kell. De tényleg csak a legszükségesebbeket vidd magaddal. Ha nem vagy digitális no mád, nem akarsz blogolni, és csak kis időre, pár hónapra utazol, akkor nem kell annyi kütyüt vinned. Inkább éld meg a jelent, az utazást, mint hogy beszippantson egy jól működő wifi valahol.

Egy okostelefon az egyik leghasznosabb dolog, amit magaddal vihetsz. A térképektől kezdve a szálláskeresésen keresztül a kap csolattartásig mindenre tudod használni. Nagyon fontos, hogy ne csak ki legyen lockolva a készüléked, de olyan frekvenciákat is fogjon, amiket az adott területen használnak. Az európai iPhone 5öt például nem tudod Ázsiában használni, ugyanis ar rafelé magasabb frekvencián működnek a kütyük. Ennek érde mes utánanézni, még mielőtt befektetsz egy új telefonba. Ha új

229

TELEFON

készüléket szeretnél venni, azt is nézd meg, hogy mennyibe ke rül az ott, ahova utazol. Lehet, hogy olcsóbb, mint Magyarorszá gon.

Amikor egy új országba érkezel, könnyedén tudsz venni helyi SIM kártyát. Ez akár kéthárom hetes otttartózkodás közben is megéri, ugyanis a wifi sok esetben nem működik, a 3G viszont igen. Indonéziában kétszáz forint volt egy SIM kártya, amit ezer ötszáz forintért fel tudtam tölteni, korlátlan internettel. Mond juk, mindig érhetnek meglepetések, mint amikor elfogyott a „korlátlan internetem”. Amikor megkérdeztem egy eladót, hogy ez hogyan fordulhatott elő, azt felelte, hogy hat gigáig volt kor látlan.

Az okostelefont szinte minden nap használom. Na, azért nem úgy, mint otthon. Nem bámulom folyamatosan, tényleg csak ak kor kerül elő, amikor kell. Van jobb dolgom is. Ne félj elvinni ma gaddal egy okostelefont, hidd el, hogy jobban fog érdekelni egy jó kis kaland, mint az, hogy telefonozz. Csak akkor fogod hasz nálni, amikor igazán szükséged lesz rá.

A legtöbb utamra egy nagy, tükörreflexes géppel mentem, egy hatalmas objektívvel. A mai technológiával azonban már egy si ma „zsebkamera” vagy akár egy telefon is megteszi. Nekem a fo tózás egy állapot, nem egy tevékenység. Amikor fotózom, akkor nem csak előkapom a kamerát, és lövök pár képet, hanem több órán keresztül sétálok a városban vagy a parton, és vadászom a képeket. Ehhez jobban szerettem használni a nagy gépemet amivel sokkal szebb portrékat tudtam készíteni, mint egy mobil telefonnal. Az emberek, akiket fotózol, egyszerűen komolyabban vesznek, ha nem egy iPhonet nyomsz az arcukba. Viszont mivel

230

FÉNYKÉPEZŐGÉP

a tükörreflexes kamera sokkal nehezebb, ezt most már nagyobb utakra nem viszem magammal

A sportkamera nagyon menő videókat készít, és elég kicsi ahhoz, hogy elvidd magaddal. Kell hozzá egy tok, hogy a víz alatt is tudj felvételeket készíteni, de alapvetően nem a legfontosabb kiegé szítő. Szerintem túl fogod élni nélküle.

A SPORTKAMERA

Tudom, ciki. Pedig szegény szelfi nem érdemli meg, hogy min denki ennyit csúfolódjon rajta. Mindenki olyan képeket szeretne, amiken rajta van. Egy kép akkor fog sokat jelenteni neked és az ismerőseidnek is, ha te is rajta vagy. Tehát vagy megkérsz va lakit, akinek lehet, hogy annyi tehetsége van a fotózáshoz, mint egy főzőedénynek, vagy saját magad készíted el a képeket. Ha pedig az utóbbit választod, akkor jó, ha van valami a kezedben, ami meghosszabbítja a karod, és jobban elférsz képen, nem taka rod ki az egész Niagaravízesést magad mögött.

SZELFIBOT

Nem érdekel, ki mit mond, a szelfibot jó. Persze nem kötelező.

Laptopot kizárólag akkor vigyél, ha utazás közben szeretnél dol gozni vagy blogolni. A legtöbb online feladatot már el tudod in tézni mobilon. Amikor csak három hetekre utaztam el, egyálta lán nem éreztem szükségét annak, hogy legyen nálam egy szá mítógép. Biztos te is észrevetted, hogy hiába határozod el, hogy csak két órára ülsz le a gép elé, mindig több lesz belőle. Ha kevés időd van, akkor érdemes olyan életet élned, amit otthon nem, és gyanítom, hogy otthoni életed nagy részét a gép előtt töltöd.

231

LAPTOP

Hosszabb utakra persze jól jöhet a laptop, mert egy idő után rá fogsz jönni, hogy milyen online munkával növelheted a bevé teled.

Én személy szerint nem vagyok nagy tabletrajongó, annyi kon zervativizmus maradt bennem, hogy szeretem nyomkodni a bil lentyűket, amikor írok. Amikor azt kérdezik tőlem, hogy melyik a jobb, a laptop vagy a tablet, azt mondom, válaszd azt, amelyiket otthon többet használod. Vannak már olyan gépek, amelyek alig nehezebbek a tabletnél, így a súly nem különösebben fontos szempont.

Ami a legfontosabb: megbízható gépet szerezz be. Legyen erős a wifiérzékelője (vagyis az antenna), és bírja sokáig az aksi. A tár helybővítéssel nem kell foglalkoznod, hiszen tudsz vinni külső driveokat, ahova mentheted a képeket. Erről majd hamarosan beszélünk még.

Utad során sokszor lesz olyan, hogy hosszúhosszú órákat töl tesz majd el valamilyen járművön. Tapasztalataim szerint min den buszra/repülőre jut legalább egy síró kisgyerek és/vagy egy hangosan telefonáló útitárs. Ázsiában krákognak és köpködnek az emberek. Peruban voltam olyan kanyargós úton, hogy a fél busz egész éjjel ordítva hányt. A hangszennyezés Európán kívül sokszor elviselhetetlen. És ne is beszéljünk arról, amikor a hos telszobád egy diszkó mellett van, vagy hajnalban jön haza egy két ittasabb szobatársad, aki üvöltve énekli a „What is love” című slágert.

SZILIKONOS-ZAJSZŰRŐS FÜLHALLGATÓ

Ilyenkor a szilikonos fülhallgató a legjobb barátod. Ez egy si ma, háromezer forintos fülhallgató, amit mélyen a füledbe kell

232

dugni, és a szilikonborítása minden külső zajt kiszűr. Ekkora zaj nál a sima füldugó nem opció. Vannak olyanok, akik zenére nem tudnak aludni, ha te is ilyen vagy, hallgathatsz fehér zajt a telefo non, nyári zivatart például, vagy egy esőerdő ciripelős, brekegős hangjait. Minél több a basszus az adott fehér zajban, annál job ban szűri majd ki a vonyító szobatársak vagy az ordító kisbaba hangját.

Borzasztó pillanat, amikor felülsz egy csirkékkel és hangos helyiekkel teli buszra, és azt látod, hogy a fülhallgatódról leesett a szilikonborítás. „Csak tizenkét óra, csak tizenkét óra”, mondo gatod magadnak, és megfogadod, hogy legközelebb hozol extra borítást. Ha hiszel nekem, és viszel magaddal ilyen fülhallgatót, mindenképpen legyen nálad pótszilikon.

A telefonod lesz az egyik biztosításod. Ott lesz, hogy hostelt ke ress végszükség esetén. Hogy kinyiss egy térképet, ha úgy érzed, rossz buszra szálltál, vagy órákon keresztül bámulj ki egy busz ablakán, azt képzelve, hogy kedvenc számod videoklipjének fő szereplője vagy. A mai okostelefonok pedig már nem olyan ak sikészültséggel bírnak, mint annak idején a 3210es, amit elég volt hetente egyszer feltölteni. Egy külső akkumulátor megdup lázza, megtriplázza a telefonod életerejét. Alig pár ezer forintból lehet venni egyet.

POWER BANK

Tudom, hogy finom illata van a könyveknek. Én is szeretem őket. De rá kellett jönnöm, hogy nem a papír szagát szeretem, ami be lém lett kódolva valahogy gyerekkoromban, hanem az illatot

233

E-KÖNYV-OLVASÓ

hozzákötöttem a megannyi élményhez, amit a lapok által éltem meg. Az olvasást szeretem, és nem az illatot.

Egy jó könyv nagyon fontos az útra. Na, de honnan tudod, hogy jó könyvet viszel magaddal? Ebben mindig van egy rizikó faktor. Nem tudhatod biztosan, hogy épp tudományos kedved ben leszel, vagy szívesen olvasnál valami mást, mondjuk, egy re gényt. Egy ekönyvolvasóval egy egész könyvtárat vihetsz ma gaddal, és az egész nem nehezebb, mint egy vaskosabb újság. Kényelmes fogni, és a lapozáshoz csak egy ujjlenyomásra van szükséged.

Az ekönyvolvasónál nem kell a legújabbra hajtanod, mint ahogy egy telefonnál tennéd. Sok különbség nincs közöttük. Nem kell, hogy világítson a képernyő, mert nem jó a szemednek. Nem kell, hogy érintőképernyős legyen, úgysem fogod sokat nyom kodni, csak olvasol. Ha pedig nem tudsz lemondani a könyv illa táról, vigyél egyet szagolgatni…

Ahogy látod, jó pár kütyüre szükséged lehet, de nem kell minden kábelt külön magaddal vinned. Általában három, maximum négyfajta kábelre lesz szükséged. Indulás előtt nézd végig, hogy milyen kábeleid vannak, és minden fajtából csak egyet vigyél magaddal. Ha az adott kábel elromlik, tudod majd cserélni, mert máshol is meg lehet venni.

KÁBELEK, TÖLTŐK

Legyen egy univerzális átalakítód, amivel az európai kütyüidet át tudod majd alakítani minden más nemzet konnektorába. Út közben ezeket megvenni elég drága. Jobb, ha otthon szerzed be.

234

ÁTALAKÍTÓ

Attól függően, hogy mekkora utat tervezel, de előbbutóbb biz tos, hogy szükséged lesz arra, hogy lementsd a kalandok során készített videókat, képeket. Ha már viszel fényképezőt, mobilt, akkor bizonyára fogod is használni, és ha használod, egy idő után be is fog telni. Beszélnünk kell hát arról, hogy milyen adat mentést tudsz használni, mi az, amit érdemes magaddal vinni, és mi az, amit nem.

ADATMENTÉS

Képzeld el azt a pillanatot, amikor bedugod az egyetlen külső vinyót, amire hét éve mentesz mindent, és az csak kerreg, pufog és kattog, jó, hogy nem füstöl. Elég fájdalmas belegondolni, hogy minden fényképed, videód odaveszett. Személyes tapasztalat ból tudom. Mint ezt már a könyv elég sok oldalán részleteztem, tényleg mindent a saját bőrömön tanultam meg. Ezt is.

Jól jöhet még, ha több közepes nagyságú SDkártyát viszel ma gaddal, úgy 16 gigásakat. Így még ha nem mented is le, nem min den veszik el, ha valami baja lesz a kártyádnak. Az SDkártyát azért ajánlom, mert nem kell vele külön semmit sem csinálni. Amint betelik, jól el kell tenni, és ráadásul ez a legkisebb és leg

235

KÜLSŐ MEREVLEMEZ

A külső merevlemez hasznos lehet, ha időben észreveszed, hogy baj lesz, és kéthárom évente még egy mentés csinálsz va lahova máshova. Ez a cucc viszont viszonylag nagy, és nem is mindig van rá szükség. Ha kisebb útra mész, esetleg nem is vi szel magaddal laptopot, akkor elég, ha betankolsz pár memória kártyát.

SD-KÁRTYA

könnyebb. Jó kártyákat bárhol tudsz venni az úton is. Szóval nem kell rögtön mindent előre beszerezni.

Egykét pendrive is van nálam, amire dupla mentést csinálok. Ez is nagyon könnyű darab, nem nagy súly a hátizsákban.

A fenti dolgokkal két nagyobb baj van: könnyen elvesznek vagy elromlanak. Ezért lenne jó megoldás az, hogy egy felhőszolgál tatónál vásárolsz tárhelyet, ahova a képeidet, videóidat feltöl töd. Ez azonban a legtöbb helyen nem kihasználható, hiszen nincs olyan internetkapcsolat, amivel gond nélkül az összes ada todat fel tudod vinni a felhőre. Én csak akkor tudom kihasznál ni, amikor hazaérek, mert sokszor arra is kevés az internetem, hogy webkamerával beszéljek. Viszont amikor hazaérek, akkor viszonylag gyorsan feltöltöm az összes képem a Google Drive ba, ahol extra helyet vásároltam. Ha bárhol találsz netet útköz ben, érdemes rászánni egy fél napot, hogy megcsináld a men tésed.

KIEGÉSZÍTŐK

Szükséged lesz egy lakatra. Sok hostelben van kisszekrény, ami ben az értékeidet tarthatod, de lakatot magadnak kell vinni, hi szen ha mindenkinek ugyanazokat a lakatokat adnák ki, köny nyen másolható lenne, és közel sem annyira biztonságos. Ne ök lömnyi lakatot vásárolj. Elég egy picike is, de azért ne azt vidd, amivel kicsi korodban a naplódat lakatoltad le.

236

Lakat

PENDRIVE

FELHŐ

Engem ritkán látni napszemüveg nélkül. Nyilván menő is, de alapból nagyon zavar a nap, mert a világos szeműek nehezebben bírják. Én pedig rendszerint oda megyek, ahol süt a nap. Szóval nem kötelező, de jól jön. Gondolom, ez számodra is egyértelmű, de pont az ilyen kis kiegészítők szoktak az ember fejéből kiesni, amikor pakol.

Telefonszámok feljegyzéséhez, hostelcímek vagy taxissal megbe szélt összeg felírásához. Nagyon sok esetben jól fog jönni. Ha úgy döntesz, hogy nem viszel magaddal laptopot, nagyon ajánlom, hogy legyen nálad egy nagyobb füzet, amiben feljegyzed, hogy milyen élmények érnek útközben. Napló, igen. Tudom, hogy ne héz, mert minden egyes pillanat, amikor írsz, azt jelenti, hogy akkor éppen nem tudsz egy újabb kalandot megélni. De azt hi szem, nemcsak azért jó leírni a történetedet, hogy ne felejtsd el, hanem azért is, hogy még egyszer átéld, amikor leírod, és hogy megtaláld a történetek végét. Az sokszor segít rájönni, hogy mit is tanultál egy úton.

Otthon volt egy zenekarom, és amikor elindultam, lassan megér tettem, hogy ki kell lépnem. Ők nem fértek be a hátizsákomba, ezért egy ukulelét vásároltam, ami egy négyhúros gitár. Ez na gyon jó döntésnek bizonyult. Egy ilyen hangszeren viszonylag könnyű megtanulni zenélni, és annyi, de annyi helyzetben hasz náltam már! Olyan sok barátot szereztem már a hangszeremmel! A közös zenélést mindenki szereti. Volt olyan, hogy egy asztal

237

Napszemüveg

Notesz

Hangszer

társaságban voltunk ketten ukulelével, ketten gitárral, és volt egy rapper meg egy fuvolás. És így zenéltünk egész este. Nem kötelező hangszert vinned magaddal, akkor meg pláne nem, ha itthon sem zenélsz. De ha igen, és ha sok időre mész, akkor vi gyél, mert tuti, hogy fogod használni, és hiányozna, ha nem lenne nálad. Mondjuk, ne a zongorát vagy a szaxofont válaszd. Fúvó soknak furulya, harmonika, többieknek kis gitár, ukulele.

Ahogy írtam, a Nagy Útra astangajógával készültem, jól meg is tanultam, már ami a sorozat memorizálását illeti. Azért válasz tottam ezt a „sportágat”, mert úgy gondoltam, nincs hozzá semmi másra szükségem, csak magamra. Mint kiderült, ebben azért megint csak tévedtem. Nem vittem magammal jógamatracot, mert úgy képzeltem el a jógázást, mint ahogy azt sok menő fotón láttam: a tengerparton, a homokban. Nos, ez gyakorlatilag a leg rosszabb hely a jógához, pláne matrac nélkül. Az instagramos fotókon ugyanis nincs rajta, ahogy homoki legyek zabálják a láb száradat, miközben minden kilégzésnél még a szemedből is ho mokot köpsz. Lehetetlen megtartani az egyensúlyod a girbegur ba talajon, és a törülközőt, amit magad alá terítesz, homokostul fújja az arcodba a szél. Soha nem láttam még homokos tenger parton jógázó embert, csak úgy, ha volt vele egy mobillal fotózó barát is. Kaaaamuuuuu!

SPORTFELSZERELÉS

Sok helyen próbáltam matrac nélkül jógázni, de valahogy semmi nem volt jó. A következő utamra beadtam a derekam, és vittem magammal egy viszonylag könnyű matracot. Nagyon so kat segített, hogy tudjak gyakorolni.

Ha tehát futsz, vigyél futócipőt, ha úszol, vigyél magaddal úszószemüveget. Ezeken nem érdemes spórolni, mert utazás

238

közben nagyon fontos, hogy sportoljunk. Az egyetlen alkalom, amikor nem plusz tíz kilóval jöttem haza, az volt, amikor vit tem magammal jógamatracot.

Az utazás során kendőmániás lettem. Gyakorlatilag több dologra tudod használni, mint az okostelefonodat: szoknya, ruha, sál, fej fedő, táska, napernyő, törülköző, lepedő, takaró, függöny… Köte lező darab!

Nagyon kis praktikus dolog, buszon, éjszaka olvasáshoz, hostel ben fogkefekereséshez sötétben, vagy amikor sátrazol. Alig pár ezer forintért lehet már jó fejlámpákat venni, és ajánlom, hogy legyen nálad egy. Szerintem sokkal hasznosabb, mint a bicska, ami nincs is ebben a felsorolásban.

A KENDŐ

FEJLÁMPA

Ez csak akkor kell, ha nem tudsz fényben aludni. Mint ahogy már mondtam, mindig akad egykét olyan, rendszerint részeg lakó társ, aki valahogy nem érti meg, hogy ha a többiek alszanak, ak kor fejlámpát kell használni, és nem a villanykapcsolót. Engem speciel nem zavar általában a fény, gond nélkül tudok reflektor mellett is aludni, de ha téged igen, akkor érdemes vinni egyet.

Amikor olyan útra megyek, ahol tudom, hogy meleg lesz, nem hálózsákot viszek, hanem egy ágyneműhuzatot. Itt jön a titok, amit takarítónő koromban fedeztem fel. A legtöbb helyen nem cserélik ki a teljes ágyneműt, csak ha látható folt van rajta.

239

SZEMELLENZŐ

HÁLÓZSÁK

Ühüm, bizony. Én is megrökönyödtem, amikor kiadták a fel adatot, hogy csak azt húzzuk le, ami láthatóan piszkos. És ez egy egyébként teljesen kulturált hostelben történt. Csak a lepedőt és a párnahuzatot cseréltük. Szóval jó, ha van nálad saját ágyne műhuzat.

Ha hálózsákot viszel, akkor könnyű legyen, és könnyen össze lehessen pakolni.

Nagyon sok helyen nincs arra lehetőség, hogy csapvizet igyál. Ezt mindig meg kell kérdezni a helyszínen. Kolumbiában például ötven kilométerenként változik, hogy hol lehet inni a csapból, és hol szigorúan tilos. Ha épp nem lehet inni, akkor egy nap több műanyag palackot is elhasználhatsz, ami borzasztóan környezet szennyező, főleg olyan országokban, ahol nincs újrahasznosítás. Ezért van nálam mindig kulacs. Ezt a legtöbb helyen meg tudom tölteni ivóvízzel, amit nagy, ötliteres flakonokból öntenek ki ne kem bárokban, éttermekben, vagy a hostelben. Egyébként ol csóbb is, mint mindig egy újabb palack vizet venni. Ha bajos fel tölteni, akkor veszek egy többliteres vizet, amiből mindig után töltöm a kulacsom.

KULACS

Sokan úgy képzelik el az életem, hogy van egy hátizsákom, meg egy sátram, és úgy csövezem végig a világot. Ugye már beszél tünk arról, hogy én nem ezt az utat választottam magamnak. Nyilván semmi baj nincs azzal, ha valaki így utazik, mint ahogy azzal sincs, ha nem így. Viszont ha nem vagy benne biztos, hogy fogsze kempingezni, akkor ne vigyél magaddal kempingcuccot. Ha úgy alakul, hogy fogsz, akkor be tudod szerezni helyszínen

240

KEMPINGCUCCOK

a szükséges cuccokat. Elég lesz ott magaddal cipelni a sátrat, mat racot. Ha biztos vagy benne, akkor is érdemes előtte körbenézni a neten, hogy vane a Facebookon használt kempingcuccok áru sításával foglalkozó csoport a helyszínen. Úgy értem, ha például Ausztráliában fogsz kempingezni és stoppolni, akkor érdemes csatlakozni egy „backpackerAustralia” csoporthoz, és ott körbe kérdezni, körbenézni, hogy adnake el ilyeneket. Szoktak.

Most, hogy tudjuk, mit kell vinni, itt az ideje, hogy arról is be széljünk, hogyan lehet mindezt beleszuszakolni egy ötvenliteres hátizsákba.

PAKOLÁSI TECHNIKÁK

ÚjZélandon találkoztam egy igazi túrázóval. Itt hadd ragadjam meg az alkalmat, hogy elmondjam: nem minden utazó szeret he gyet mászni vagy hatvan kilométert gyalogolni. Én például, mint utóbb kiderült, annyira nem.

Amikor megkaptam a levelet Orsitól, a Hortobágyi Rántott Vombat bloggerétől, amiben megkérdezte, hogy megyeke velük a Hump Ridgere, azonnal igent mondtam. Azt sem tudtam, hogy mi az. (Ebből látszik, hogy „igenember” vagyok.) Mondjuk, any nyit megtehettem volna, hogy megnyitom a linket, amit küldött az emailben, mindenesetre álmomban sem gondoltam volna, hogy ismeretlen barátnőm egy hatvan kilométeres túrára akar magával vinni. Azt hittem, a Hump Ridge egy város, vagy egy fesztivál, vagy egy bár. Csak pár nappal az indulásom előtt esett le, hogy valóban hatvan kilométert fogunk túrázni. Ilyet még so ha nem csináltam. A túrát megelőző napon megvettem életem

241

első túrabakancsát, amiben haza is sétáltam. Kész, cipő betörve. Hátizsák összepakolva: indulhatunk.

Másnap találkozott a nagy csapat: Orsi, Gyuri és a már emlí tett, tapasztalt túrázó, Jucó, aki szája sarkában egy kis mosollyal végigmért. Egy kicsit olyan érzés volt, mint amikor az ember lá nya farmerben, szandiban és zokniban jelenik meg egy lagzi ban. A túrázó elnézően várt be minden tizedik kilométernél, és amikor a csúcson a lába elé köptem a tüdőmet, elege lett a sze rencsétlenkedésemből. Kipakoltatta a táskám, és megmutatta, hogyan kell bepakolni. Legszívesebben elbújtam volna a legkö zelebbi bokor mögé, hiszen akkor már régóta én voltam a „Back packer Bori”, aki minden jel szerint öt évig rosszul pakolta be a zsákját.

Jucó magyarázott: „A súly az aljára kerül, az oldalzsebekbe ne tegyél semmit. Ami kellhet, ebbe a zsebbe alulra. Minél maga sabban, minél vékonyabban. Mindent húzz meg, ezt a csatot ide tedd.”

Én pedig pislogni sem mertem a döbbenettől. Jé, Milli tud úgy is kinézni, mint egy hátizsák, és nem úgy, mint egy kitömött medve.

Hosszú hónapokig szégyelltem magam. Én, a nagy utazó nem tudtam, hogyan kell logikusan bepakolni a hátizsákba! Aztán rá jöttem, hogy a pakolás magánügy! Akármikor próbáltam újra pa kolni, valami nem stimmelt. Hiába tanított meg Jucó az alapokra, rá kellett jönnöm, hogy egy hegymászós túrához máshogy pa kolunk, mint amikor az ember a hostelből kimegy a buszhoz, a buszról átszáll a metróra, aztán még tíz percet gyalogol.

Csak mert hátizsák van nálunk, még nem biztos, hogy túrá zunk.

242

Ahogy Jucó is, én is elmondom, hogy mi az, amit én tudok, és remélem, neked is meglesz a saját praktikád. A te táskád, a te szokásaid.

Mindig felfelé építkezünk. Meglepő módon. Alulra tesszük azt, amire a legritkábban lesz szükségünk. Ilyen például a meleg cucc, ha kint negyven fok van, és azok a tartalékok, amire nincs mindig szükséged. Lehet ez például egykét szuvenír, ha vettél (szerintem ne vegyél, de úgyis fogsz). Ide jön a túrabakancs, ha éppen nem túrázol.

Képzeld el úgy a táskád, mintha egy szekrény lenne fiókok kal. Egy szekrényben is nehéz lenne megtalálni bármit, ha csak úgy behánynál mindent, és nem rendeznéd el a holmidat fió kokban. Éppenséggel most nem fiókokat fogsz használni, ha nem vászontáskákat, amikbe külön tudod válogatni a cuccaidat. Egy időben nem vászon, hanem nejlonzacsik voltak a háti zsákomban. Ez addig ment, amíg közutálat tárgya nem lettem azzal, hogy reggel hétkor nekiálltam valamit keresni, és úgy tíz perces nejlonzacsicsörgéssel szórakoztattam az aludni vágyó szobatársaimat. Akkor áttértem a vászontáskákra. Először azért, mert szerettem volna barátokat szerezni a hostelekben, és az nehéz volt ilyen indítás után, majd rájöttem, hogy valóban praktikusabb is, mert nem szakad el, ahogy próbálom kicibálni a hátizsákból.

Én három nagy vászontáskát használok. Egyikbe azok a ruhák kerülnek, amiket épp nem használok az időjárás miatt. Például strandcuccok és lengébb öltözék, amikor hideg helyen vagyok. Egy másikba értelemszerűen azok kerülnek, amiket gyakran használok, és tiszták, és végül kell egy a szennyesnek. Ez utóbbi egyébként máshogy működik, mint az itthoni szennyesek. Itt

243

szagminta alapján tesszük be a használt ruhát, nem minden használat után. Kivéve a fehérneműt. Azért jó, ha az gyakran van mosva. Tudom, hogy most leírtál engem egy büdös hippinek, ha még nem utaztál, de pár hónap múlva már majd te is mosolyog ni fogsz ezen. Ha olyan helyen vagy, ahol szépen süt a nap, és könnyen száradnak a ruhák, érdemes nem gyűjtögetni a szeny nyest, hanem minden este kimosni kézzel a ruhákat, amiket az nap használtál. Pár perc alatt meg is vagy vele, és reggelre min den megszárad. Ha nincs alkalmad mosásra, tehát nem olyan az idő, hogy megszáradjon a ruha, mire el kell hagynod a várost vagy falut, akkor viheted mosodába a ruháidat. Ez még egy ok, hogy ne vigyél magaddal Gucci ruhákat. Volt, hogy mindenem kihipózták egy mosodában. Panaszkodni nincs értelme, nem ér tik, mi a baj.

Szóval három vászontáskában vannak a ruháim. Mindent egy helyre vágok be, úgy, hogy szépen összetekerem őket. A tekerés a legjobb módja annak, hogy ne gyűrődjenek a ruhák. Fontos még, hogy nem tartom külön a fehérneműket sem, minden a használa ti vászontáskába kerül, sokkal könnyebb megtalálni benne a fe hérneműt, mint ha a nagy táskában kellene keresned egy erre külön fenntartott vászontáskát. A lényeg, hogy ne legyen se túl sok, se túl kevés „fiókod” a hátizsákodban.

A technikai kütyük két külön helyre kerülnek. Azok, amiket nem használok folyamatosan, mehetnek egy neszesszeres táská ba. Ez egy új trükköm, és nagyon bevált. Találtam egy olyan ne szesszert, amiben külön kis tokok és zsebek vannak. Ezt, nem rendeltetésszerűen, megtöltöttem USBvel, memóriakártyával, töltőkkel és kábelekkel. Tökéletesen el tudtam helyezni benne mindent úgy, hogy semmi sem gabalyodott össze. Amire pedig

244

folyamatosan szükségem van (fényképező, telefon, laptop és ezek töltői), azokat oda teszem, ahol könnyen elérem őket, a kis hátizsákomba.

Hasonló a megoldás az igazi tisztálkodószeres táskával is, eb ből is kettő van: egy, amiben olyan tisztálkodási eszközök van nak, amikre nincs szükségem mindennap, és egy, ami a napi ru tinhoz elengedhetetlen. Ez egy kicsi csomag, benne fogkefe, fog krém, kis sampon, tisztasági törlőkendő meg egykét női ezaz. Ebbe kerülhet a szúnyogriasztó és a naptej is. Mindig veszek az indulás előtt egy utazósampont, ami nagyon kicsi. Útközben meg veszek egy nagyot, és mindig abból töltöm újra a kicsit. A nagy mehet a többi nem használatos dologgal együtt a hátizsákom al jára, a kicsi neszesszer pedig egy olyan helyre, ahol azonnal hoz záférek. Vagy a táska tetejére, vagy egy oldalzsebbe, de utazás kor ez is benne van a kistáskámban.

A nem annyira fontos iratokat, mint a biztosításom útmutató ja, fénymásolatok, képeslapok, amiket már három hete nem si került sehol feladnom stb., a táskám egy cipzáros részében tar tom a tetején. Ez az úgynevezett „egyéb” fiók, ide teszek be min dent, ami kicsi kacat, de jön velem.

A táskám egyik zsebében (ez egy elég nagy zseb a legalján) tartok egy adag váltóruhát, egy pulcsit, a minineszesszert, illet ve ha strandon vagyok, a strandfelszerelést. Így elég azt a re keszt kinyitnom, és a táskám többi részéhez nem kell nyúlnom, illetve nem kell vállig eltűnnöm benne, hogy megtaláljam, ami fontos.

Tudom, hogy ez most egy kicsit kacifántosnak tűnik, ezért hadd foglaljam össze még egyszer, hogy mi is van a táskámban:

245

Az aljában:
Nem használt ruhák
Nem használt technika egy neszesszerben Nem használt tisztálkodási szerek

A közepében és a tetején: Tiszta ruha vászontáskában Szennyes vászontáskában

A legtetején: Kis kacatok Papírok

Egy nagy zsebben: Egynapi váltáscucc Minineszesszer Flipflop papucs Törülköző

Bikini Pulcsi

Valahogy így áll össze az én nagy hátizsákom. Észrevehetted, hogy egykét dolog kimaradt. Ez azért van, mert én „szendvics ben” utazom, vagyis két hátizsák között nézem meg a világot. El mondom, ez miért hasznos.

A kicsi hátizsákba az értékek nagy része kerül, és az mindig ve lem van. Ez a poggyászom a repülőn, a buszon. Nemcsak az érté keim biztonsága miatt, de a kényelem végett is nagyon hasznos.

A SZENDVICSMÓDSZER

Sorolom, mik kerülnek ebbe a kisebb hátizsákba: egy üveg víz, napszemüveg, egy kapucnis pulcsi, egy leggings (fiúknak aján

246

lom, hogy vegyenek olyan nadrágot, aminek a szára le és fel cipzárazható, mert a leggings nem megy minden férfi alakjához), minineszesszer, ekönyvolvasó, power bank a telefonom, lap top, meg ezeknek a töltője. Ki tudja, hány órát késik a gép, és ak kor jó lehet megnézni egy filmet, persze csak akkor, ha úgy látod, nincs semmi veszély, és nyugodtan előveheted a gépedet. Termé szetesen itt van még a pénztárca és az útlevél is. Ami még elég jól jöhet, az egy uzsisdoboz.

Ezt a módszert a legutóbbi utamon fejlesztettem ki, amikor már vegánként utaztam, és előre kellett készülni egykét dolog gal. Ebben a dobozban tartottam a gyümölcsöket, kekszeket, amiket a hosszabb útra vettem. Mehet bele egy répa, egy alma és magvak, esetleg egy előre elkészített szendvics, ha megígéred, hogy hamar megeszed. Nagyon jól funkcionált a kis doboz, mert addig sok mindent ehetetlenre préselt vagy darált a táskám. Amikor pedig elfogy az étel belőle, kitörlöm egy nedves törlő kendővel, és beletömöm a pulcsimat, így sokkal kevesebb helyet foglalt el mind a kettő.

Ha necces a környék, ahol utazom, először felveszem a kicsit, és utána a nagyot a hátamra. A kicsi így nagyon védve van, hi szen nem tudják rólad csak úgy lekapni, a nagy pántja is védi. A rend kedvéért azt is hozzáteszem, hogy ez a szendvicsmódszer elég kényelmetlen akkor, amikor sokat kell sétálni. Ha még nincs hátizsákod (egy sem), akkor ajánlom, hogy olyat vegyél, ahol a kicsit a nagyra tudod kötni.

Amikor New Yorkba mentem, épp hatalmas hóvihar tombolt a városban. Pár nappal az indulásom előtt jöttek a hírek, hogy szinte az egész város megbénult, és belepte a hó. Először még

247

AZ ŰRHAJÓMÓDSZER

örültem is, hogy így láthatom majd a Nagy Almát, de hirtelen jött a felismerés: kell meleg ruha. A probléma ezzel csak az, hogy utána három hónapot terveztem melegben eltölteni, és nem akartam a télikabátot, a kesztyűt és a szőrös usánkát végigcipel ni DélAmerikán. Akkor találtam ki az űrhajómódszert: megve szem egy turkálóban, amire szükségem lesz, és ott hagyom New Yorkban. Mint az űrhajó, amikor útközben különböző darabjait elhagyja, hogy könnyebb legyen. A terv működött. Először sze rettem volna egy rászorulónak odaadni a téli cuccomat, de ez nem jött össze, mert azon a környéken, ahol laktam, nem láttam olyan lányt koldulni, akinek jók lettek volna. Végül mindent a há zigazdámnál hagytam, aki úgy tíz percig nem értette, hogy ne kem nagyobb könnyebbség így, még akkor is, ha ez azt jelenti, hogy a reptérig egy kicsit fázni fogok a hóesésben egy kapucnis pulcsiban. A kabátot, kesztyűt és az egyébként nagyon menő usankát összesen hatezer forintért vettem a turkálóban.

Ezt a módszert visszafelé is tudod alkalmazni, bár akkor már nem űrhajómódszer lesz a neve. Akkor vegyél meg nehezebb dolgokat, amikor már úton vagy. Ha három hónapot Délkelet Ázsiában töltesz, és utána mész ÚjZélandra, érdemes egy újzé landi turkálóban keresni magadnak meleg cuccot, és nem végig cipelni mindent három hónapig. De az is könnyen előfordulhat, hogy találkozol majd utazókkal, akik épp meg akarnak szabadul ni a meleg cuccaiktól, és csak úgy neked adják őket. ÚjZélandon így plusz tíz kilót kapott a hátizsákom, amit végül én is ott hagy tam a barátaimnál, amikor átmentem Indonéziába.

Minden egyes alkalommal kipakolsz majd és újra bepakolsz. Egyrészt bele fogsz jönni, és kitanulod, hogy melyik megoldás lesz a neked való, másrészt meg nagyon utálni fogod. Ezért töre

248

kedj arra, hogy a pakolást fontossági sorrendben csináld. Tu dom, hogy nagyon sok mindent írtam le, hogy mi kellhet. Nem biztos, hogy ez mind kell majd neked is. Tudd, hogy útközben is bármit beszerezhetsz.

CYBER-ELŐKÉSZÜLETEK

Csak nem gondoltad, hogy a 21. században kimaradhat egy ilyen rész egy utazós könyvből? Elég sok mindent kell megtenni indu lás előtt, legalább négyöt óra munkába kerül, hogy jól fel le gyünk készülve. Na, nem azért, mintha nem tudnánk ezeket út közben elintézni, hanem azért, mert inkább csinálnánk valami érdekeset ahelyett, hogy a monitort bámuljuk, és könyörgünk a wifi istenének, hogy legyen kegyes hozzánk.

Memóriakártyák, számítógép, mobiltelefon tárhelyére szüksé günk lesz. Ezekre kerülnek majd fel az új élmények, és a régieket érdemes lementeni. Duplán.

TÁRHELYÜRÍTÉS ÉS MENTÉSEK

Először csinálj egy teljes mentést a gépedről egy külső vi nyóra, amit szépen beteszel a fiókodba és otthon hagysz. Utána teljesen le lehet gyalulni a gépet, és csak azt hagyni rajta, amire szükséged lesz.

Az összes memóriakártyáról ments le mindent, és hagyd őket üresen, hogy legyen hova mentened útközben. Nincs annál ide gesítőbb, mint amikor valami csodát fotóznál, de nincs hova. Tö rölj le mindent előre!

Érdemes valamilyen felhőszolgáltatásért fizetni, ahol tárolni tudod az emlékeidet, és mindig duplán menteni. Ami megvan egy

249

külső driveon, azt is érdemes feltölteni Google Driveba vagy Dropboxba. Inkább kétszer legyen meg, mint egyszer sem.

Ha pedig már üres minden meghajtónk és a mobilunk, akkor itt az ideje visszafoglalni a felszabadított tárhelyet. Nagyon sok olyan mobilalkalmazás van, ami nagyon hasznos utazás közben.

Egy offline is használható térkép, sok hasznos funkcióval. Nem csak az útvonalat mutatja, de a közelben lévő hoteleket és étter meket is. Akkor is működik, ha semmilyen jel nem érkezik a tele fonodra. Előre le tudod menteni a térséget, várost, ahova mész, így ott már nem kell vele foglalkoznod.

APPLIKÁCIÓK LETÖLTÉSE

MAP.ME

A nehéz útikönyv helyett ugye én ezt az alkalmazást használom. Itt mindig friss információkat találsz arról, hogy mit érdemes megnézni egy városban vagy környéken. Le is tudod előre tölteni az adott városról szóló információt, így akkor is eléred, ha nincs wifid vagy helyi SIM kártyád.

TRIPADVISOR

Ez abban az esetben hasznos, ha mondjuk DélAmerikába mész, ahol valóban a hostel az egyik legolcsóbb szálláslehetőség.

Ennek segítségével nem kell átváltanod a valutát fejben. Azon nal írja a legfrissebb adatok szerint, hogy melyik pénznemben

250

HOSTELWORLD

mennyit ér a megadott összeg. Nagyon hasznos, főleg az utad elején.

Nézd meg, hogy a netbankodnak vane mobil verziója. Sokkal könnyebben tudod majd intézni a pénzügyeidet, ha könnyedén rá tudsz nézni a telefonodról is.

Ezt az appot használom a legtöbbet. Nagyon ajánlom, hogy fizess elő a prémium szolgáltatásra, ami alig kerül valamibe, de lehető vé teszi, hogy legálisan letölts zenét. Nagyon könnyen lehet új zenéket felfedezni, és belehallgathatsz abba is, amit a barátaid épp hallgatnak.

BANK APP

SPOTIFY

A repjegyvadász applikációt is érdemes előre letölteni a telefo nodra, bár ezt nem fogod offline használni. Azért könnyebben tudsz majd találni repjegyet, ha már legalább ezzel nem kell fog lalkozni.

SKYSCANNER

Mindegy, hogy melyik chatprogramban hiszel, de legyen meg a telefonodon az az alkalmazás, amivel majd a szeretteiddel tartod a kapcsolatot. A whatsapp DélAmerikában annyira divatos, hogy hotelek ezt adják meg elsődleges elérhetőségnek.

SKYPE VAGY FACETIME VAGY AMIT AKARTOK

Arról már beszéltünk, hogy én inkább hiszek az ekönyvben, ha utazásról van szó. Készülj fel arra, hogy utazás közben rengete

251

KÖNYVEK LETÖLTÉSE

get fogsz várni. Ha van egy jó könyv nálam, soha egy pillanatig nem érdekel, hogy épp két órája várok arra, hogy megteljen a ha jó, amin ülök. Belemélyedek egy könyvbe, és csak olvasok indu lásig. Meg utána is. Nem lehet elég könyvet vinni az utazásra. Ezért szerepel a cyberteendők között a könyvek beszerzése.

Bár tudom, hogy most minden gondolatod az utazás körül fo rog, azt ajánlom, hogy ne csak utazós könyveket vigyél magad dal. Sőt kifejezetten nem szeretek utazós könyveket olvasni uta zás közben. Mindenféle szerzőtől mindenféle könyvet olvasok, legyen romantikus, spirituális, kalandos, megmondós, akciós. Soha nem tudom előre, hogy milyen hangulatban leszek.

Aki a virágot szereti, rossz ember nem lehet. Aki pedig a zenét nem szereti, az pszichopata. Amikor zenéket töltesz le (Spotifyjal legálisan), akkor arra figyelj, hogy sok olyan legyen, amit még nem nagyon ismersz. Érdemes barátok listáit átnézni, hogy új érdekességeket találj magadnak.

Ha viszel laptopot, akkor vigyél filmeket. Értem én, hogy nem azért mész világgá, hogy filmeket nézz, és ugyanúgy punnyadj egy kanapén, mint otthon, de hidd el, egy jó kis Jóbarátok na gyon jólesik, amikor egy sátorban fekszel, kint zuhog és villámlik már öt órája, és már mindenkit megvertél kártyában, beleértve a csigát is, amelyik az előbb elmászott a sátorban melletted. Nincs ebben semmi szégyellnivaló. Sőt amikor én nagyon kilé pek a komfortzónámból, igenis jólesik egy kicsit megpihenni, és csak úgy ellenni. Talán a legviccesebb az volt, amikor egy kocsi

252

ZENÉK LETÖLTÉSE

FILMEK

hátsó ülésén aludtam, és ott filmeztem a világ egyik legszebb he lyén. Jólesett, na.

Szerezz be olyan filmeket, amiket mindig is meg akartál néz ni. Azt ajánlom, hogy ezek könnyed filmek legyenek. Ne Lars von Trier Hullámtörésén bőgd magad depresszióssá utazás közben.

Mindig is nagyon szerettem a beszélgetős rádióműsorokat. In kább zavartak a zenék egyegy érdekesebb megszólalás között. A reklámokról meg ne is beszéljünk. Magyarországon még nincs jó podcast sajnos, egykét kivétellel.

PODCASTOK

Nem tudom, hogy téged milyen típusú témák érdekelnek, kell egy kis idő, amíg megtalálod azokat a podcastokat, amik neked tetszenek.

Én Pál Feri előadásait hallgatom nagy előszeretettel, amikor jólesik magyar szót hallanom egyegy utamon. Az ő előadásait egyébként már itthon is sokat hallgattam. Komoly pszichológiai témákat dolgoz fel, gyakran nagyon vidám hangnemben. Nagyon sokat tanultam tőle az elmúlt években. Ha még nem ismered, ér demes belehallgatni.

Nagy kedvencem még a TED Talk, ami szintén ingyenesen el érhető, illetve Tim Ferris podcast műsora, ami olykor kétórás in terjúkat közöl nagyon inspiratív emberekkel. Tárazz be egy két podcastot hosszabb buszutakra. Elalváshoz is tökéletes.

Ne vegyél szuvenírt! Nincs semmi értelme. Nemcsak végig kell cipelned a fél világon, de az ajándékozott ismerősöd a műmoso

253

KÉPESLAPLISTA

lya mögött, a fejében visszaküld oda, ahonnan jöttél (értsd: me legebb éghajlatra). Ez megint valami, amivel nem tud mit csinál ni, viszont bunkóság kidobni. Ehelyett a képeslap nagyon meg tudja mosolyogtatni az embert. Nincs is annál szebb, mint ami kor valaki végre egy személyes üzenetet talál a postaládájában a sok számla és reklámújság között. Nem kell nagy dolgokat írni, és elég mindenkinek egyet elküldeni. Igaz, ez olykor elég drága mulatság. A barátaid postacímét kérd el még otthon, és egy táb lázatban mentsd el. Én azt is a nevek mellé szoktam írni, hogy végül ki honnan kapott képeslapot, hogy mindenki kapjon egyet valahonnan.

AZ UTAZÁS ELŐTTI NAPOK

Az indulást megelőző pár hétben fel fogja váltani az izgalmat a félelem. Akármennyire késznek érezted is magad az útra, szép lassan kezd megfordulni veled a világ. Annyi minden van már a hátad mögött. Az oltások megvannak, a hátizsák megvan. A fő nök elengedett, esetleg már fel is mondtál. Talán már az albérle tedet is felszámoltad.

A repjegyedre írt időpont vészesen közeleg, neked pedig fo lyamatos hiányérzeted van. Tényleg kész vagyok mindennel? Né ha elképzeled, hogy két hét múlva ilyenkor hol leszel, de az izga tottság helyett most egy jókora gombóc feszül a gyomrodban.

A jó hír az, hogy ez teljesen normális. A rossz pedig az, hogy erre nem igazán van gyógymód.

Nem véletlenül mondják azt, hogy az utazással együtt jár az is, hogy elhagyod a komfortzónádat. Ha pedig elhagyod azt a bizo nyos zónát, akkor normális, hogy előtte be vagy tojva.

254

Emlékszem, egyszerre tartottam a harmincadik születésnapi bulimat és a búcsúbulimat a Nagy Út előtt. Úgy hatvan ember ér kezett a kis kocsmában számunkra elszeparált részbe. Nem sok kal kezdés után azt vettem észre, hogy kézről kézre járok, min denki ölelget és puszilgat. Felteszi ugyanazokat a kérdéseket. „Mikor indulsz? Izgulsz? Hova érkezel? Be vagy már pakolva?”

Én pedig robotként válaszoltam minden egyes feltett kérdés re. Kis idő elteltével azt vettem észre, hogy mármár testen kívü li állapotba kerültem. Felfoghatatlan volt, hogy ezeket az embe reket nem tudom meddig nem fogom látni. Nem akartam bele gondolni. Nagyon nehéz volt itt hagyni őket.

Az utazás alatt egy valamit nagyon megtanul az ember: elen gedni. Minden kapcsolatban benne van, hogy egyszer el fogunk válni. Egyszer el kell köszönnünk egymástól. Sokszor kisebb idő re, és egyszer biztos, hogy örökre. Ez egyszerűen elkerülhetet len.

Azon az éjszakán, úgy hajnali egy felé szép lassan kezdett megfogalmazódni bennem, hogy nem szabad ilyen sokat gondol ni erre. Mármint az elválás fájdalmára. Arra, hogy jó sokáig nem fogom látni a szeretteimet és a barátaimat. Most már minden búcsút úgy intézek, mintha csak pár hétig nem találkoznánk. Jobb lesze bárkinek, ha már most szomorúak vagyunk, amikor még együtt vagyunk? Az úton pedig majd tartjuk valahogy a kap csolatot.

Az utolsó pár hét egy hatalmas hullámvasút. Egyik nap a felle gekben jársz, folyamatosan mosolyogsz, aztán megint jön a féle lem. Szintén pár nappal az indulásom előtt történt, hogy az éj szakai buszról leszállva észrevettem, hogy megérkezett az első hó a városba. Ezt tetézte még az is, hogy egy templom előtt száll tam le, aminek a tornyán épp akkor ütött kettőt az óra, és meg

255

kondult a harang. Fülemben az elengedhetetlen zenével, felemel tem a fejem, és hagytam, hogy a hópelyhek összepuszilgassák az arcom. Ahogy elindultam fölfelé az utcámban, hirtelen leesett, hogy nem kell visszamennem dolgozni hétfőn. Megcsináltam! Pár nap múlva indulok, és már senki és semmi nem állíthat meg! Azt csinálom, amit szeretnék! Ennek örömére életemben először hazatáncoltam. Az utcán senki nem járt, én pedig egyre lazábban és egyre felszabadultabban táncoltam a házamig.

Abban a pillanatban minden szorongásom elszállt, és tudtam, hogy minden rendben lesz.

AZ UTOLSÓ ELŐTTI NAP

Az utolsó előtti nap általában folyamatos csodálkozással telik: tényleg elmegyek holnap! A hullámvasút begyorsít, és percen ként van egy csomó a gyomromban, aztán meg pezseg a vérem az izgalomtól, hogy tényleg, tényleg, tényleg indulok! Néha azért megállok egy pillanatra, és átgondolom az átgondolhatatlant: a kalandokat, amik várnak rám. Lehet, hogy pár hét vagy hónap múlva ez lesz életem egyik legjobb története.

Már csak pár dolog van hátra. Még nem lazíthatok, de már mindjárt. Holnap. És ez a holnap az a holnap, ami el is fog jönni.

Minden létező elektronikai tárgyamat teljesen feltöltöm. Köz ben pakolok. Ehhez mindig valami frappáns zenét választok. Ez, kérem, ceremónia. Ez ünnep! Táncikálva mindent kiteszek a szo bám közepére. Szépen, kategóriánként: ruhák, tisztálkodási sze rek, elektronika, kiegészítők. Majd tovább táncolva mindennek megkeresem a helyét. Majd végül bekerülnek a hátizsákba. Mi kor minden bekerült a helyére, bekapcsolom a csatokat, és meg

256

simogatom Millit. Csöndben odasúgom neki: már csak egy nap. Milli ezt csöndben nyugtázza, de én látom rajta, hogy örül.

Kikészítem az utazós ruhámat másnapra. Egy leggings és rajta egy sort. Nem túl szexi, de kényelmes. Egy póló, egy váltás fehér nemű, és a pulcsi, ha hideg lenne a gépen.

Aznap legalább hússzor ellenőrzöm, hogy megvane az útleve lem és a bankkártyáim. Felírom a hostel nevét és címét a telefo nomba vagy a kis noteszbe, amit magammal viszek.

Ezek után ellenőrzöm, hogy mikor indul a gépem, és kiszámo lom, mikor kell indulni, hogy időben kiérjek. Nagy utak előtt mindig legalább két órával korábban kimegyek, mert arra számí tok, hogy hatalmas káosz lesz az úton, amikor épp a kocsiban ülök a szüleimmel, akik, már csak amolyan kabalaként is, mindig kikísérnek.

AZ UTOLSÓ NAP

Szinte az egyetlen alkalom, amikor az ébresztőt háromszor meg előzöm. Már legalább ennyiszer felriadtam álmomból, heves szívveréssel pattan ki a szemem: elaludtam! Majd nyugtázom, hogy még legalább egy órám van felkelésig. Amikor megcsörren a telefonom, azonnal kipattanok az ágyból. Az agyam pedig rög tön pörög. Minden megvan? Elraktam tegnap mindent? Tuti elfe lejtettem valamit.

Ezerszer ellenőrzöm az útlevelem és a bankkártyáim, és mant rázom, hogy ha ez a kettő megvan, akkor nagy baj nem érhet. Fel veszem a tegnap kikészített ruhákat, és úgy kétpercenként né zem az órámat. A szüleim tudják, hogy ez milyen fontos számom ra, és pontban a megbeszélt időpontban ott vagyunk a kocsinál,

257

indulásra készen. Leviszem a hátizsákom, vetek egy pillantást a lakásra, majd bezárom az ajtót magam mögött.

A kocsiban még motoszkálok egy kicsit, amikor beszállunk. Törölgetem a kezem a leggingsbe, mert borzasztóan izzad a te nyerem. Ideges vagyok. Mindeközben az útvonalat ecsetelem csicseregve a szüleimnek, akik bár tudnak minden részletet, szintén nem bírják a csöndet a kocsiban.

Aztán sűrűsödnek az utazással kapcsolatos hirdetőtáblák a gyorsforgalmi út mellett. Elhagyjuk a régi Ferihegy 1es termi nált. Már csak egy aluljáró, már csak egy közlekedési lámpa. Min den percben ránézek apám kocsijában az órára. Most már biztos kiérek. Most már minden megvan. Minden feladatot teljesítet tem, pedig mennyi DE és mennyi MAJD volt előttem. Már mind, mind elvégzett feladat. Egy pillanatig belegondolok, hogy ez nem is volt olyan nehéz, és talán egy tizedmásodpercre még büszke is vagyok magamra, hogy mindezt meg tudtam csinálni.

Meglátom a Liszt Ferenc repülőteret, apukám befordul az in dulási oldalra, én pedig megnyugszom.

UTÓSZÓ

Kedves utazó!

Eddig tudtalak kísérni: a kapuig. Azt tudtam csak neked megmu tatni, hogy hol találod meg ezt a kaput, de neked magadnak kell átlépned rajta. Nem tudok, és nem is akarok több mindent el mondani neked az utazásról. Azt hiszem, mindent elmondtam, amit tudnod kell ahhoz, hogy elindulj, de innentől már neked kell továbbmenned. Tudom, hogy mennyire ideges leszel, ami kor búcsút intesz mindennek, amit eddig ismertél. Tudom, hogy minden egyes döntésedet meg fogod kérdőjelezni. Tudom, hogy felmerülnek majd benned megint azok a kételyek, amiket ezer szer átrágtál magadban, és még az is lehet, hogy arra a konklúzi óra jutsz, hogy nem vagy normális. Minek is kell felszállnod erre a gépre? De azt is tudom, hogy egyszer le fog szállni az a gép. És amikor a hátadra veszed a hátizsákod, és kinyílik a reptér ajtaja, elkezdődik az a történet, amit én már nem ismerek. Ebben a tör ténetben te leszel a főszereplő, és jobb lesz, mint bármelyik film, amit láttál, és bármelyik könyv, amit valaha olvastál. Lesznek benne új szereplők, akiket most még nem ismersz, és lesznek benne olyan fordulatok, amilyeneket egyetlen író sem képes ki találni. Így leszel te is szép lassan nemcsak utazó, de főhős a sa ját életedben.

Jó utat!
261

TARTALOM

NEM SZÜLETÜNK UTAZÓNAK 7

MIT VÁRHATSZ AZ UTAZÁSTÓL? 33 A világ tele van jó emberekkel 34 Ez egy csodás világ,
és vigyáznunk kell rá! 35 Goodbye, fogyasztói társadalom 36 Kilépsz a komfortzónádból 36 Gyógyulsz 37 Jobban kezeled majd a stresszt 38 Megtanulsz elengedni 39 Jobban átlátod majd a világot 40 Nyitottabb leszel 41 Hálás(abb) leszel 41 Megtalálod az utad 42

ELSŐ RÉSZ: ÁLMODJ NAGYOT! 45 Bakancslistaworkshop 47 Na, de miért kell leírni a bakancslistát? 48 „Hallgass a fejedre” módszer 51 Ha a pénz nem számítana, hova utaznál? 54

Ha nem félnél, hova mennél? 54 Ha a pénz nem számítana, mivel foglalkoznál? 55 Ha a tehetség nem számítana, mivel foglalkoznál? 57 Tippek a listádhoz 60 Álmokból célok, kifogásokból feladatok 62 A majdnem minden kifogást nyitó megoldókulcs 64 Jackpot: a „Nem vagyok olyan…” kifogás 65 A „Csak az a baj” emberek 68 Nem, nem mindenki utazhat 69

MÁSODIK RÉSZ: A TERVEZÉS 73 A te utad a te utad 75 Prioritások az útválasztásban 78 Mennyi időre? 80 Fizetett szabadságú utazások szerevezése, avagy a flashpacking 81 Sabattical – fizetés nélküli szabadság 85 Gap year 87 A „nincs terv” út 89 A digitális nomádok 90 Mikor? 91 Hova? 94 Kivel? 99 A látnivalók megtervezése 106 Hogyan? (A cél maga az út) 108 Hol fogok aludni? 128 „A pénz 164

HARMADIK RÉSZ: ELŐKÉSZÜLETEK 187 Testilelki felkészülés 189 321 – indulás 200 Egészségügyi tennivalók 207 Étkezés útközben 213

Pénzügyek 214 Felszerelés 220 Technikai felszerelés 229 Pakolási technikák 241 Cyberelőkészületek 249 Az utazás előtti napok 254 Az utolsó előtti nap 256 Az utolsó nap 257

UTÓSZÓ 259

Európa Könyvkiadó, Budapest
Felelős kiadó M. Nagy Miklós igazgató Nyomta az Alföldi Nyomda Zrt.
Felelős vezető György Géza vezérigazgató Készült Debrecenben, 2016ban Szerkesztette Barkóczi András, M. Nagy Miklós Felelős szerkesztő M. Nagy Miklós

Borítótervező Binder Izabella Készült 20,1 (A/5) ív terjedelemben ISBN 978 963 405 566 2

www.europakiado.hu www.facebook.com/europakiado

Előző

Következő

Könyv

Bolívia, az igazi dimenzióugrás

Második rész: tervezés

Harmadik rész: Előkészületek

próba stuff

Ez a workshop

3+3 hasznos applikáció (kezdő) digitális nomádoknak

Nekem senki nem mondta, hogy Kolumbiában rossz a kávé