“Bori, ha a bankkártyád megvan, mindened megvan! Ha a bankkártyád megvan, mindened megvan.” Ezzel nyugtattam magam, amikor pakoltam az egyik indonéz utam előtt. Azt hiszem, az életnek zseniális a humora. Két nappal később, már Balin, elhagytam a kártyám, és pénz nélkül maradtam. Ezt a...
Ubud az egyik legkedvesebb városom. Még mielőtt a jó öreg és nagyon dárga Európába venném az irányt, úgy döntöttem, hogy két éjszakát eltöltök itt, és kicsit kényeztettem magam. (Már amennyire a gyantázás annak számít). Gili Air csöndes a Ramadan ideje alatt. Nincsenek bulik, csak 11-ig,...
Bali, Lombok, Gili, Flores. Csodálatos tengerpartok, kedves emberek, vulkánok, érdekes ételek és napsütés. Nyilván sokatoknak az jut eszébe, hogy ez maga a paradicsom. Nos, az is, de ahhoz, hogy mindezt élvezni tudjuk, túl kell magunkat tenni egy pár dolgon. Ugyebár hosszútávon utazni azt...
Ahogy kiszálltunk a hajóból, rögtön lehetett érezni, hogy ez a sziget más mint a többi. Ezt eddig minden szigetre el tudtuk mondani.Indonézia, bár egy ország, a nagyobb szigetek között hatalmas különbségek vannak. Flores az első pillanattól látványosan nincs felkészülve még a túristákra. Vagy...
Gili Air-en és Kuta Lombokon mindenhol nagy táblákkal hirdetik a Komodo Kalandot, ami egy négy napos hajózás a Komodo szigetre, majd Floresre. A terv alapból az volt, hogy floresre megyünk Judittal, de a 24 órás buszozás helyett inkább a kalandot választottuk. 1.5 millió ruppi az ára a...
Fájó szívvel indultam el Pachitanról. Elbúcsúztam a hullámoktól és beültem a kis tranzitbuszba, ami egyenesen a reptérig vitt, Jogjába. Az úton ismét egy nagyon érdekes ember lett az útitársam. Egy ausztrál szörfös, felülről érintette az 50-et, de még mindig hihetetlen formában volt. Behúztam...
Egy utolsó dolog volt hátra, ami még hiányzott az utamból. Láttam kis szigetet, igazi spirituális nagyvárost, vulkánt és a Borbodur csodát is, de szerettem volna szörfözni egy kicsit, még mielőtt hazamegyek. Nem vagyok nagy szörfös, de Peruban már eltöltöttem pár napot azzal, hogy meglovagoljam...
A Bromo megmászása utána elindultunk hazafelé. Úgy volt, hogy Luz velem jön Jogja városába, mert ideje is van, meg ismerősei is a városban. Én viszont már inkább egyedül mentem volna. A kérdést a robogó döntötte el, amikor lerohadt az út közepén. Ráment 1-2 óra, mire megszereltük. Végül Luz...
Luz barátnőmmel, akivel Jáván találkoztam, még Peruban ismerkedtünk meg. Az argentin lány Malang városában tanít, a Darmasisva projekt keretein belül. Első körünk egy magyar srác házához vezetett, ahol iszogattunk egy picit. SOHA nem találkoztam még magyarokkal az utazásaim során. Sőt még olyan...
Ha az egész indonéz utat egyben olvasnád el, itt kezdd el! Ubudban már kezdett egy kicsit elegem lenni, abból, hogy nincs kivel beszélgetni: a taxisomnak nem volt túl jó az angolja. Azt is nagyon nehezen kérdezte meg, hogy leszek-e a barátnője. Miután elmagyaráztam neki a friendzone fogalmát,...
Előző részek: Indonézia 1, 2, 3, 4, 5. Ubud kicsit sokkolt a csendes Padangbai és a paradicsomi Gili Air után: tömeg, dudáló motorok, csillogó kirakatok és meglehetősen nagy meleg fogadott Bali kulturális fővárosában. A Lonely Planetben a legolcsóbb szállás is százötvenezer ruppi volt. Már nem...
Az első éjszakám Gilin felejthetetlen volt: hajnalig buliztunk a helyiekkel, így a reggeli felkelés végül elmaradt és délben, meglehetősen másnaposan sikerült kiesnem az emeletes ágyamból. Fee, a német lány már lelépett. Ennyi szerep jutott neki az életemben, de azt hiszem, kulcsfigura lett,...
Ha nem olvastad az előző részt, akkor itt megteheted: A sziget rabja Féltékenyen néztem a körülöttem sereglő, nevetgélő, aranybarnára sült turistákat, miközben arra vártam, hogy a Marina munkatársa felhívja a Padangbai-i irodát, hogy megtalálták-e a kártyám. A hajó, amivel jöttem, közben lassan...
Reggel kicsit későn keltem. Előző este hajnali háromig beszélgettünk a francia sráccal meg egy spanyol párral. Hamar kiderült, hogy egy hajóra váltottunk jegyet. A gyors reggeli után összeszámoltam a pénzem, és rá kellett jönnöm, hogy hiába vettem ki pénzt tegnap, a taxizás, a hajóút, valamint...
Rutinszerűen mentem a dubaji reptéren a becsekkoláshoz. Ez már a harmadik becsekkolásom 3 nap alatt (előző sztorik: első rész, második rész) így már-már gépies volt: hátizsák a szalagra, kilógó részeket összekötni, mímelt mosoly az Emirates alkalmazottra és a már előkészített okmányok...
Amikor olyan helyre megyek, ahol erős kultúrsokk (ahogy én szoktam mondani: dimenzióugrás) várható, az élmény előzetese már a reptéren, a beszállókapunál vár rám. Ezúttal tetőtől-talpig eltakart nők pislogtak rám a burkájuk alól, ahogy vártuk, hogy beengedjenek minket az Emirates Milánó-Dubaj...
Nem értettem, mi van velem. Közeledtek a napok az indulásom időpontjához, de egy cseppet sem izgultam. Annyira, hogy azzal sem tudtam foglalkozni, hogy eldöntsem, hova akarok majd utazni Balin belül. A nyaralást a BeMyLake fesztivállal nyitottam, így történt az, hogy az indulás reggelén még...