Mikor volt utoljára olyan, hogy nem kellett semmit sem csinálnod? Úgy értem, hogy még a fejed leghátulsó részében sem ugrált az a kicsi manó, aki általában teljes kétségbeesésben pattog aközött, hogy mennyi mindent kellene még csinálni, és hogy mennyire elfoglalt. Mikor volt az utoljára, hogy nem csináltál az égegyadta világon SEMMIT? Nekem két hete, és azt hiszem életemben először akkor. 

Az egész egy telefonhívással kezdődött július elején: “Szia, Szabina vagyok, a Jet Traveltől, és azt szeretném megkérdezni, hogy szoktál-e együtt dolgozni utazási irodákkal? “Minden relatív- feleltem, attól függ, mi az ajánlat. Ha olyan helyre megy egy utazási iroda, ahova nem mennék egyedül, akkor szerintem van létjogosultsága.”

Pár nap múlva az irodaházban találtam magam, és az egyik cégvezetővel beszélgettem. Természetesen azzal kezdtem, amin valószínűleg most is gondolkoztok: miért pont egy szóló utazó bloggert választottak? Miben tudok én segíteni?  

Úgy hallottuk, hogy szeretsz új élményeket megélni, és kimozdulni a komfortzónádból. Mi sem mozdíthatna ki jobban, mint egy olyan utazásforma, amit eddig még nem választottál?

Egy kicsit hagytam, hogy ez gondolat, ez az életfintor megérkezzen hozzám: hogy úgy kibújni a komfortzónából, ahogy nem is gondoltam még. Teljesen mást csinálni…nem csinálni semmi… – Írhatok, amit akarok? “Igen, csak az igazat!”  – Éreztem, ahogy egy kis mosoly csavarodik a szám szélére. Nagyon bátornak, direktnek és tisztességesnek éreztem az ajánlatot.

A döntéshez információ kell

A cél az volt, hogy egy teljes képet kapjak erről a fajta utazásról, annak igazi előnyeiről és hátrányairól. Ugyanis… én soha nem azt állítottam, hogy nem jó szervezetten utazni, hanem azt, hogy lehet egyedül is. Az út során nagyon sok mindenre rájöttem, nem csak a szervezett utazással, de a szóló utazással kapcsolatban is, hiszen a párhuzam pont rávilágított erre. Szóval lássuk, kinek melyiket ajánlom? 

Nyugalom vagy kihívás

Kezdeném a legviccesebb felismeréssel, amire 9 év utazás után most jöttem rá: utazni lehet azért is, hogy az ember kipihenje magát és relaxáljon, ha nem kell foglalkoznia azzal a sok mindennel, amivel a szóló utazás jár. Nem kell veszekedni a taxissal, nem kell nagyon félni, hogy hogyan maradjon biztonságban.

Ezen az úton nem volt semmi más dolgom, mint nyugton lenni. Először nem is tudtam, hogy azt hogyan kell csinálni. Minden dologgal le akartam magam foglalni, majd az út második felében megengedtem magamnak harmincnégy év után, hogy tényleg, lof…szt se csináljak. Csak ültem az ágyon és néztem a hullámokat. Nem volt bűntudatom, nem volt feladatlistám, és néha úgy gondoltam, megspékeltem ezt a létet egy kis alvással. Ennyi. 

Én imádom a szóló utazás kihívás részét, és sokan mások is. Dopamint termel az, hogy sikerélményem lesz, amikor egy-egy problémát megoldok. Nem csak önbizalmat ad, de fejleszti is a problémamegoldó képességemet. 

Csakhogy nem biztos, hogy mindig erre van szüksége az embernek. Sőt… most tanultam meg igazán: ki kell lélegeznünk ahhoz, hogy be tudjunk lélegezni megint.

Biztonság vs meglepetés

Az egyik nagyon nagy előnye a szervezett utazásnak, hogy a biztonságodért nem neked kell aggódni. Beleadod valaki másnak a kezébe az aggódást, Te meg hátradőlve figyeled az életet. 

És az egyik nagyon nagy előnye a szóló utazásnak, hogy mivel nincs minden leszervezve, érhetnek meglepetések. Általában jók, és van néha, hogy rosszak. Ezek a váratlanok azok, amik a történetek alapját adják. Ha nincs benne csavar, akkor talán nem is jó a történet. 

Viszont most már értem… nem mindenkinek kell mindig új történetet írnia. Van, aki semmi másra nem vágyik, mint az eddigi történeteket kipihenni egy biztonságos közegben. 

Idő vagy pénz

A legtöbb szóló utazó abban a tévhitben él, hogy a csoportos utazás lehúzás egy olyan dologért, amit magadnak is meg tudsz szervezni. Na azért ezen egy kicsit érdemes finomítani. 

Azt szoktam mondani, hogy az egyéni utazónak az utazás akkor kezdődik, amikor eldönti, hogy elutazik. Akkor neki áll szervezkedni, repjegyet nézni, biztosítást választani, feltérképezni a látnivalókat. Nem mondom, hogy ez kevés idő. Persze rutinnal azért gyorsabban megy. De az elején tényleg el lehet vele bíbelődni, és rengeteg, rengeteg óra elmegy rá. 

Na, ezt veszed meg, amikor utazási irodával mész: megveszed a saját döntéseidet és idődet. Állítólag minden ember napi 21 döntésre van kalibrálva, utána elfárad. Ez az, ami miatt sok ember úgy dönt, másra bízza a döntések meghozását, hogy ő olyan dolgokra költse azokat, hogy mit egyen aznap vacsorára vagy melyik fürdőruháját vegye fel. 

Amikor rájöttem, hogy egyedül is lehet utazni, és hogy ráadásul még olcsóbb is, nem hittem el. Elkezdtem hirdetni mindenkinek, hogy így is lehet utazni. Egyedül utazni valóban olcsóbb azért, mert a szervezést nem adod ki másnak, hanem DIY-ben csinálod. És ezzel sincsen semmi gond.

Egyedül tényleg egyedül? 

A vicc az, hogy szerintem soha nem voltam annyit egyedül, mint a csoportos úton. A legtöbb időt a kabinomban töltöttem, és onnan csodálkoztam kifelé. Egyik este beszélgettem egy családdal, akik elmondták, nekik azért éri meg egy ilyen útra eljönni, mert végre van idejük egymásra figyelni. Minőségi időt töltenek egymással, közös élményeket szereznek. Persze, amikor egyéni szervezésben megy egy család, akkor is tudnak egymásra figyelni, de akkor azért sok feladatot is oldanak meg. Ez a kapcsolattól függ, hogy mire van épp szüksége: csapatmunkára vagy unózásra a tengerparton. 

A szóló utazásnál pedig az embernek szabad gyökei vannak, ahol keresi a kapcsolódást. Az ember társas lény, nagyon erős szükségletünk az, hogy olyan emberek vegyenek minket körbe, akik megértenek. A szóló utazók nagyon könnyen barátkoznak egy ilyen csoportos utazás során, viszont a legtöbben, akik nem egyedül utaznak, pont, hogy egymásra akarnak figyelni. Nem volt könnyű ilyen szabad gyököt találnom ezen az úton. 

Alkalmazkodás vs személyes felelősség

Na igen. Nem vagyok benne biztos, hogy Judit, az idegenvezető nem tépte ki a haját miattam. Egyszerűen nem tudtam időben odaérni semelyik találkozóra. Illetve… én mindig pontban a megadott időben voltam ott, a többiek meg 15 perccel korábban, így mindig rám kellett várni. Háááát, én nehezen viselem azt, ha másokhoz kell alkalmazkodni. Inkább vállalom azt, hogy lekésem a repülőt a saját kontómra, minthogy várnom kelljen másokra, vagy ők várjanak rám. Ez bezony karakter beli probléma.

Az alkalmazkodás ellentéte igazából a szabadság. Én tudok mindenről dönteni. Ezt valaki szereti, valaki nem. El kell fogadni! :) 

Amikor Szabina felhívott, azt mondtam neki: van olyan helyzet, amikor szerintem lehet és érdemes utazási irodával menni. A backpacker.hu blog nem azt mondja, hogy szólóban, saját szervezéssel érdemesebb utazni, hanem azt, hogy van lehetőség máshogy, mint utazási irodával. Ha van elég információd, akkor tudsz dönteni, hogy hogyan utazz.

Válaszd az egyéni utazást, ha…

• Szereted a kihívásokat 
• Kalandvágyó vagy
• Érdekel a személyiségfejlődés 
• Nincs sok pénzed 
• Tudsz lassan utazni, ergo van időd
• Ismerkednél

Válaszd a szervezett, csoportos utazást, ha…

• Fáradt vagy és pihenni szeretnél
• Nincs kedved szervezni és döntéseket hozni
• Fontos számodra a biztonság
• Nem beszélsz nyelveket 
• Nincs időd
• Szeretnél olyan helyre eljutni, ahova egyébként szóló utazóként nem tudnál, vagy csak nagyon nehezen. 

Végül is a két hét alatt nekem az volt a meglátásom, hogy én így is meg úgy is szeretek utazni. :) A jövő héten jelentkezem a következő cikkel arról, hogy milyen is volt Norvégia és az Északi-fok.