Nem “kellene”

Nagyon sok ismerősöm lázad a szilveszter és a kötelező bulik ellen. Ezt valahol meg tudom érteni. Mégis… a szilveszter szerintem egy gyönyörű és erősen félreértelmezett ünnep, amiben sokkal több lehetne, mint szivárványszínűt hányni a Gozsduban vagy épp a Copacabana parton.

Valahogy az év vége közeledtével az ember belső munkája (ha szokott ilyennel foglalkozni) két irányba összpontosul: lezárni az elmúlt évet és terveket szőni a következőre. Azonban sokan csak az egyiket csinálják. És azt gondolom, annak nagyon kevés értelme vagy sikere lesz. Hiszen, ha úgy teszünk egy fogadalmat a következő évre, hogy nem néztük át, miért bukott el a tavalyi, akkor elég erős a gyanúm, hogy az idei konditerem bérlet is kihasználatlanul fog árválkodni a fiókban.

Pár napja olvastam egy nagyon jó metódust arra, hogy értelmezzem az előző évem. Pofon egyszerű, és nagyon ajánlom mindenkinek.

Ülj le egy forró itallal és egy füzettel a naptárad elé, nyisd meg a 2018-as évet, és nézd át a találkozóidat, elfoglaltságaidat. A füzet egyik oldalára írd fel: pozitív, a másikra pedig azt, hogy negatív, és keresed meg, hogy melyek voltak azok a dolgok, emberek, amik/ akik pozitív vagy negatív dolgokat hoztak számodra idén.

Amint ez megvan, nézd meg, hogy mi az, ami mind a két oldalon kimagasodik. Melyek azok a dolgok, amik mind a két lista 20%-át lefedik. Kik voltak azok emberek és események, amikből több kéne jövőre, és mik voltak azok, amikből nem kérsz, vagy valahogy megpróbálod elkerülni. A pozitív dolgokat már most tedd be a jövő évre a naptáradba.

Én úgy 30 perc alatt végigmentem, és elég hamar kikristályosodott a következő:

  1. Olyan emberekkel kell magam körbevenni, akik inspirálnak, és akikkel közös értékrendszerünk van. A kapcsolataimban idén a következő a mottóm: morals can not be explained. Vagyis, hogy a moralitás nem vita kérdése. Ha azon kapom magam, hogy valakivel morális alapú kérdést vitatok meg és próbálok elmagyarázni, akkor azt az embert el kell kerülni. Volt, hogy energiát fektettem abba, hogy elmagyarázzam valakinek, hogy miért nem szexelünk egy ladyboy-jal, vagy egy másik alkalommal valaki mással, aki meg akart tartani egy talált pénztárcát, teli pénzzel és igazolvánnyal. Ma már nem vitatkozom velük, de csak azért, mert már eléggé kerülöm a beszélgetést és a közös légteret. Ellenben, beesett egy rakat olyan ember is az életembe, akik semmi mást nem hoztak magukkal, mint vidámságot, megértést és rengeteg inspirációt. Szóval 2019-ben nyitott szemmel járok, és keresem a hozzám hasonló embereket továbbra is. 
  2. Szintén észrevettem, hogy a pozitív oldalon nagyon sok olyan jelent meg, ami a testtel, mozgással kapcsolatos, mint pl. a tánc vagy teljesen furcsa módon a fogorvos. Ez hozta számomra a következő felismerést: a következő év jelszava az egészség lesz. Borzasztó büszke vagyok magamra, hogy letettem a cigit, egy slukkot sem szívtam azóta, hogy elnyomtam az utolsót két és fél hónapja. Azóta rendszeresen futok, és örömöm lelem benne. Úgy döntöttem: átalakítom a testem, és ezt most fel is tettem a bakancslistámra: egy before-after kép publikálása számotokra.
  3. Elfogadni a vezető szerepet, és nem megijedni tőle. Idén rájöttem arra, hogy mindig is azt gondoltam, hogy vezetőnek lenni nem nőies. Hogy csak férfigyűlölő feministák, könyörületet nem ismerő karrieristák léphetnek nőként vezető szerepbe, akik az egojukat szeretnék táplálni a rájuk eső szerepből. Idén ismertem fel, hogy mindig is harc volt bennem a vezetői egyéniségem és a vezetői előítéleteim miatt. Tudom, hogy vezetőnek születtem, és szép lassan elhagyom a szégyent, amit emiatt érzek. Rájöttem, hogy nem úgy viselkedni, amilyen az alkatom, mert félek a megítéléstől, na pont az jön egoból. 12 évesen már DÖK elnök voltam, mert érdekelt, hogyan lehet összeszervezni embereket és folyamatokat egy közös cél érdekében. Mindig is tudtam, hogy vezetőnek lenni se nem több vagy kevesebb, mint egy másik csapat tagjának lenni. A csapat összefogása is egy feladat, és pontosan olyan fontos, mint a többi. Szóval megadom magam annak a feladatnak, amit a sors szánt nekem, még akkor is, ha ezt leírva nektek azért eléggé bennem van a félsz, hogy arrogánsak fogtok tartani.  Úgy tűnik, azért még van ezzel belső munkám.

A negatív oldalon nekem egyetlen dolog jött ki: nem szeretnék olyan dolgokat csinálni, amiben ott van a “kellene”. Nem szeretnék olyan emberekkel találkozni, akikkel azért találkozom,  mert kellene, még akkor is, ha közös az értékrendünk. Nem fogok olyan fotót feltölteni az instagramra, amit kelllene, hogy több követőm legyen. Nem fogok írni nektek, csak azért, mert kellene már egy poszt. Nem lelem benne örömöm, és ti sem fogjátok, mert nem lesz őszinte. Leszámolni a “kellene”-vel egy óriási lépés az őszinteség felé.

Ezek voltak az én felismeréseim. Alapvetően három részre osztottam a feladatot: kapcsolatok, munka és egészség, és a következőket vizsgáltam:

Kapcsolatok

Melyik kapcsolatok hoztak számomra pozitív érzéseket: békét, örömöt, inspirációt. Mi a közös ezekben az emberekben, és vajon tudják-e, hogy mennyi mindent adtak nekem idén? Illetve, melyek azok a kapcsolatok, amik csak azért vannak még mindig az életemben, mert félek konfrontálódni, és vajon a konfrontáció hozna-e megújulást a kapcsolatba annyira, hogy érdemes legyen azt fenntartani.

Alkotás, avagy a munka

Alkottam-e olyat idén, amire büszke vagyok. Ha igen, akkor mi volt az, és tudok-e ennél nagyobbat alkotni jövőre. Illetve, belementem-e olyan munkába, ami az egomat és a pénztárcámat növelte, de a világnak nem adott sokat. Ha igen, akkor hogyan tudom ezeket jövőre elkerülni, vagy lecserélni.

Testi-lelki egészség

Foglalkoztam-e eleget a saját fizikai és lelki fejlődésemmel, és ha igen, akkor mik voltak azok, amik működtek. Mik voltak azok, amik csak hátráltattak, és ami a legfontosabb, mi volt az, amiért nem csináltam többet azokat a rutin alapú elfoglaltságokat, amik jobbá tették a közérzetem. Mik voltak azok, amit nem az eredményért, hanem a folyamat élvezetéért csináltam. Ez nagyon fontos és új felismerés. A folyamatot is élvezni, nem csak a célt vizualizálni. Az öröm az egyik üzemanyag a legtöbb cél elérése érdekében. 

Szintén fontos volt, hogy mik azok a lelki segítségek, amik működtek, és amit jövőre is igénybe fogok venni, pl. a kineziológia.

És akkor pár záró akkord, idén sem kívánok nektek boldog új évet, mert annyi, de annyi mindent lehet kérni, és a boldogság klisé. :) Kívánom nektek, hogy fejlődéssel, önismerettel teli évetek legyen, ahol teret adtok saját magatoknak arra, hogy őszinték lehessetek magatokkal szemben. Kívánom, hogy vessétek le jövőre az összes címkét, ami már nem segíti az utatokat, és felismerjétek a gondolatokat, amik nem a tietek, és amik csak hátráltatnak benneteket. Ilyen 2019-et kívánok az egész országnak. Ránk fér ;)

 

Még több kép az Instagramon

Kövess Instagramon