Miből van pénze az utazóknak?

Kiskorunk óta kódolva vagyunk egy előre meghatározott pályára: tanulj jól, érettségizz le, szerezz egy diplomát és próbálj meg elhelyezkedni az adott pályán. Mi meg ott állunk 18 évesen, vakarva a fejünket, hogy ugyan mit is akarunk majd hivatásként űzni egész életünkben. Választunk egy olyan iskolát, ahova be tudunk kerülni, és olyan témákkal foglalkozik, aminek valamilyen köze van azokhoz a tantárgyakhoz, amiket viszonylag kedveltünk a gimiben. Persze vannak olyan emberek, akik kiskoruk óta tudják, hogy állatorvosok, biológusok vagy építészek lesznek. A többség azonban nem ehhez a réteghez tartozik.

Sokszor mondom: a legjobb dolog, ami történhetett velem, az az volt, hogy elhagytam a bankkártyám Gili Air szigetén. Az élet tálcán kínálta a lehetőséget, hogy meglássam, pénzt nem csak a “hagyományos” úton lehet szerezni.

Az, hogy kénytelen voltam nem a tanult szakmámmal túlélni ezen a szigeten, kinyitott egy ajtót az előre megírt pályámon. Már tudtam kreatívan gondolni a pénzcsinálásra. Ez adta az önbizalmat ahhoz, hogy világgá menjek, és azt az életet éljem, amiben az elmúlt 16 hónapban többet mosolyogtam, mint egész életemben idáig.

Gyakran gondolok arra a négy napra Gili Air-en itt Palominóban. Ez a hely valahogy magához vonzza a fáradt utazókat. Magam is azzal a céllal jöttem a Karib-tengeri faluba, hogy két hónap után végre többet maradjak egy helyen mint 3-4 nap. A legtöbben, akik itt vagyunk, mind kicsit belefáradtunk a folyamatos taxi szerzésbe, buszozásba, hostel keresésbe, és le akartuk venni egy kicsit a hátunkról a hátizsákot. Talán ennek köszönhető, hogy Palominóban a legtöbb turista valami pénzkeresési elfoglaltságot talál magának.

Hostel – önkéntesség

Kezdném az én történetemmel. Magam is sokat agyaltam, hogy milyen pénzszerzési lehetőségem van itt Palominóban. Először arra gondoltam, hogy sütök lángost vagy palacsintát, de mire elérkeztem volna oda, hogy meg is tegyem, a sors mást dobott.

Besétáltam egy hostelbe egy este, mert a recepciós mondta napközben, hogy ugorjak be egy italra. Amint megérkeztem, nem kertelt. Azt mondta, szüksége lenne egy kis segítségre, mert a kollégáját baleset érte, és ma műtik. Azt mondta, hogy úgy látja, jól beszélem az angolt és a spanyolt, és elég nyitott személyiség vagyok a munkára. Engem szeretne felvenni.

Nagyot kortyoltam a sörömből, és előjött belőlem a suliban tanult tárgyalási technika. “Mit tudsz felajánlani érte?”. Azt mondta, szállást és ételt ad 6 óra munkáért. Rávágtam, hogy négy óra munkát tudok vállalni, mert a saját melóimmal is kell majd foglalkozni. Rögtön belement, és másnap már be is álltam a pult mögé. Csak pár napot dolgoztam, de imádtam és gyakran saját döntésre nem csak négy órát lebzseltem a recepciónál. Szerintem ezt a munkát nekem találták ki! :)

12963558_1028466287233742_4322056061469442866_n

Idő közben sok új barátot is szereztem, és csak ámultam, hogy ki mivel keresi meg a kenyerét.

A kenyérsütő

A 47 éves német fickó minden nap tüzet rakott a kempingben, és kisütött pár német kenyeret. Errefelé elég rossz kenyeret lehet kapni, így amikor délután kimegy a tengerpartra, pár perc leforgása alatt elad mindent. Azt mondta, négy hetet volt itt Palominóban és összesen 3000 Ft-tal kisebb a pénztárcája, mint amikor ide érkezett.

A masszőr

Ma életem egyik legjobb masszázsát kaptam egy bogotai lánytól. Felszerelve jött be a hostel recepciójára, nem csak kis szórólapokat hozott magával, de egy láthatóan jól kigondolt ajánlatot és bemutatkozó szöveget is. Szolgáltatását 6000 Ft-ért adja, ami viszonylag elfogadható ár, de minden vendég után ad egy ezrest a hostelnek. Már az első napon négy vendéget küldtünk hozzá (ebből az egyik én voltam – ki kellett próbálni, mint ajánlok a vendégeknek, na).

Pilates/Jóga oktató

Egy francia nő ugyanígy keresett fel egy hostelt, bár ő fix árban állapodott meg a managerrel. Heti háromszor tart pilates órát. Ugyanezt mások jógával is csinálják.

Rasztafonás

Az egyik lány kitette a kemping kerítésére, hogy tud rasztát csinálni. Nem tudom, mennyire jött be neki eddig az ötlet, de tekintve, hogy egy hippi-paradicsomban vagyunk, előbb vagy utóbb csak betéved egy.

Bikini

Egy uruguayi  pár is volt a kempingben. Ők egy kis bogárhátúval járják körbe a kontinenst. A lány elég ügyesen varr, és még Ecuadorban egy olyan szörfparadicsomban voltak, ahol nem lehetett bikinit kapni. Akkor jött az ötlet, hogy beszerezzenek egy varrógépet, és csináljanak méretre bikinit a lányoknak. Az üzlet beindult. Palominóban ismét nagy szerencse érte őket: a kemping tulajdonosa megengedte, hogy nyissanak egy kis üzletet a bejárat mellett, ahol eddig is volt egy nem használt helyiség. Annyit mondott a tulaj, hogy neki is jó, ha valaki megáll a kemping előtt nézelődni, és nem csak elsétál.
Naponta minimum egy bikinit eladnak.

A fánkárus család

Egy chilei család 2 éve járja a világot három gyerekkel. Fél évre indultak el, de végül még mindig nincs kedvük hazamenni. A kislánnyal találkoztam a parton. 14 éves, és nagyon érett, kiegyensúlyozott. A család két kisebbik gyereke, meg az anyuka a szálláson kisütnek egy chilei specialitást (kb. sós fánk), apuka kocsival hordja az új adagot, és Luz eladja az éhes hippiknek 200 Ft-ért.

A zenészek

Esténként zenészek látogatnak el az éttermekbe, és különböző nemzeti muzsikával szórakoztatják a nagyérdeműt, majd kalapoznak. A hippiséghez hozzátartozik a zenélés. :)

IMG_7196

A bohóc

Egyik este egy érdekes fickóval kezdtem el beszélgetni, akiről kiderült, hogy bohóc. Bohóc! Hát ilyen is van Palominoban. Magyarul inkább zsonglőr lenne az, amit csinál, de ragaszkodott a bohóc kifejezéshez. Ma láttam, épp egy étterem előtt mutatványozott.

Búvároktató

A legtöbb expat, aki tartósan marad egy helyen, az búvároktató. Ahogy én is érzem, ez a “pálya” elég addiktív. Hiszen még egy hete sem szereztem meg a haladó búvárigazolványom, máris gondolkozom a továbblépésen. Ha így haladok, fél éven belül én is találhatok magamnak munkát ezen a területen.

IMG_7659

A kereskedő

Egy francia fiú több mint egy éve utazik. Amikor valami olcsó technikai cikket talál, jól bevásárol, és hazaküldi az apjának a csomagot. Online árulják Franciaországban a termékeket, amit az apja postáz egyesével. Ebből tartja magát 0-n srác.

Egy másik fickó pedig karkötőket és táskákat vásárol, majd amerikai jóga stúdióknak adja el őket. Ehhez mondjuk már kellett pár év kapcsolatépítés, de ma már saját branddel rendelkezik (róla majd még lesz szó később).

Persze ezekből a munkákból nem fogsz meggazdagodni és nem is fogsz karriert építeni. Nem lesz betegbiztosításod sem, de egy pár hétig vagy hónapig csodás környezetben élhetsz, a költésed minimalizálásával. Arról nem is beszélve, hogy kipróbálatlanod magad és azt, mire vagy képes egy főnök és diploma nélkül. 

 

Még több kép az Instagramon

Kövess Instagramon