Karsai Nóra kérdésére válaszolok most ezzel a poszttal. A kérdés így hangzott:
“… én valamikor azon gondolkodtam, hogy vajon te szereted-e a munkádat. Ballai Brigitta, aki azért elég más stílusban utazik, mint te (vagy én), egyszer azt mondta egy előadáson, hogy a digitális nomád imádja a munkáját, és nagyon motivált. Én is digitális nomádkodni próbálok, de bevallom, számomra a munka elég másodlagos, és inkább csak az életben maradás eszközeként tekintek rá. Sokkal fontosabbnak tartom magát az utazást. Te hogy vagy ezzel?”
Nagyon köszönöm ezt a kérdést Nóra. Szerintem tök fontos, hogy beszéljünk erről, mert nagyon káros lehet az, ha folyton azt halljuk, hogy olyan munkát kell végezni, ami szeretünk.
Röviden a válaszom: igen és nem
Nem hiszek abban, hogy valaki folyamatosan szerethet valamit vagy akár valakit. A munkával való kapcsolatom nekem is olyan, mint egy személyes kapcsolat. Van, amit szeretek benne és van, amit kifejezetten utálok, és gyanús, hogy ez így is marad. Azt vettem észre, hogy – mint minden ember – azokat a feladatokat utálom, amik még nem rutinfeladatok, de nem is kifejezetten kreatívok. Nos, ilyenkor van az, hogy ezeket a feladatokat nem szabad halogatni, hanem minél hamarabb (és ha van rá mód, akkor minél többet) kell csinálni. Ilyen volt nálam a szerződés szerkesztése, számlázás, adminisztratív hülyeségek. Ma már nem mondom, hogy szeretem ezeket a feladatokat, de gyorsan túl leszek rajta.
A digitális nomád életforma is egyfajta út…
Tehát van eleje, és akár vége is lehet, ha úgy akarjuk. Viszont most a hangsúlyt az elejére tenném. Amikor én elkezdtem így élni, az első ügyfeleimnél nem kifejezetten csináltam olyan munkát, amit élveztem. Viszont minden nap leültem a gép elé, és ledolgoztam az adott mennyiséget. Figyeld meg, hogy a “ledolgoztam” szót használom. “Letudtam”. Nem volt benne sok örömöm, de néha felnéztem a laptop mögül, és azt mondtam magamnak: csak azért lehetek itt, mert ledolgozom a napi munkát. Sokkal jobb kedvre derültem ettől.
A probléma ott kezdődik, ha a napi munka ledolgozása után felállsz a géptől és nem foglalkozol azzal, ami érdekel, de még nincs belőle pénzed, illetve ha nem képzed magad tovább. A munka, amivel most foglalkozol, valószínűleg csak egy állomás. Ahhoz segít hozzá, hogy megtaláld, mi az, ami foglalkoztat.
Hobbiból bevétel
Nagyon sokan mondják azt, hogy ha valamit szeretsz, akkor abból előbb-utóbb pénzt tudsz kovácsolni. Ehhez csak annyit fűznék hozzá, hogy ez nem azt jelenti, hogy nem kell hozzá kitartás. Tehát ha szeretsz valamit, mint ahogy én szeretek előadásokat tartani, akkor igenis keresni kell a lehetőségeket, fejleszteni magad, és kitalálni, hogy hogyan lehet ebből jövedelmet faragni.
Na de, hogy lehet ennyi mindent csinálni?
Jogos a kérdés, hogy ha a munkád mellett a hobbidra is koncentrálsz, akkor mikor és hogyan lesz időd utazni? Jó sok válaszom van erre.
Először is, tanulj meg hatékonyan dolgozni, és ne sokat. Szerintem soha senki nem dolgozik nyolc órát. Kávécska, ebédecske, facebookocska… Nagyon sok könyv van, ami arra tanít meg, hogyan lehetsz hatékony. Nézz utána.
Másodszor pedig alkalmazd a 80/20-as szabályt. Vagyis nézd meg az ügyfélköröd… A bevételed 80 %-át az ügyfeleid 20%-a adja. Ha nem szabadúszó vagy, hanem valakinek dolgozol, akkor is érdemes használni ezt a szabályt: a befektetett munkád 20%-a hozza az eredményeid 80%-át.
Akár ügyfél, akár munka, érdemes a fennmaradó 80%-tól megszabadulni. Én meghoztam ezt a döntés annak idején, és a keveset fizető cégekkel felmondtam a szerződésem. Régen még féltem, hogy akkor nem jön be az az extra lóvé, de a felszabadult időmben viszont tudtam olyan dologgal foglalkozni, ami rövidest behozta a kiesett pénz többszörösét.
Ki lehet rúgni ügyfelet?
Simán! Nálam ma már alapszabály, hogy csak olyanokkal dolgozom együtt, akikkel megvan a kölcsönös tisztelet. Ez fiatal, vállalkozó nőként amúgy izgalmasabb téma, mint ahogy azt elsőre gondolná az ember. A kölcsönös tisztelet az egyik legfontosabb egy munkakapcsolatban. Ha azt érzem, hogy nem bízunk meg egymásban, előbb-utóbb hátat fordítok az ügyfélnek. Valóban: nincs az a pénz, amiért olyan emberekkel dolgozzam együtt, akik gyomorgörcsöt hoznak az életembe. Ez elég sokat hozott nem csak az életembe, de végül a pénztárcámba is.
Tiszta fejjel, jókedvvel sokkal jobban tudtam dolgozni a többi ügyféllel.
Végül a legfontosabb
Ne munkát keress, hanem pénzt. Összességében véve nagyon is szeretem, amit csinálok, főleg azóta, hogy az egész jövedelmemet egy nagy projektnek fogom fel. Megvannak a pénzügyi céljaim és stratégiám. Így bármelyik részével foglalkozom, meg tudom találni benne a jót, hiszen belátom, hogy részei egy nagyobb tervnek.
