Dóri és Edvárd esküvőjük után nászútra mentek, mint ahogy ez szokás. De egy két hetes nyaralás helyett ők egy egész évig utaztak a világ körül. Út közben azonban valami gyökeresen megváltozott bennük. Ismerjétek meg a Talpalatnyi történetek bloggereit, akik a hulladékmentesség hírnökei, követei.

El tudjátok mondani, hogyan járult hozzá az utazásotok ahhoz, hogy életmódot váltsatok?

Mikor egy évig, két 50 literes hátizsákból kellett élnünk és gyakorlatilag mindent, ami az életünkhöz kellett, magunkon kellett hordanunk, már önmagában megtanított arra, hogy milyen kevés az, amire valójában szükségünk van a boldogsághoz.

Közel 50 országban jártunk, és nagyon sok kultúrába nyertünk betekintést a helyieknél megszállva, a helyi tömegközlekedést használva. Mert hiszitek vagy nem, a legszuperebb kulturális élményeink sokszor a buszokon értek minket. 

Mindaz, amit a világban járva, a világ különböző pontjain láttunk, azt az érzést keltette bennünk, hogy összekapcsolódunk és hatással vagyunk egymásra. Hatással van az életmódunk, a döntéseink, a választásaink azokra, akikkel közvetlenül érintkezünk, és közvetett módon azokra is, akikre hatással vannak azok, akikre mi voltunk hatással. Ez manapság még jelentősebb, amióta az internet eltüntette a térbeli távolságokat. Ez azt eredményezte nálunk, hogy még jobban éreztük döntéseink felelősségét, és hogy tudatossá kell válnunk. Amiért fizetünk, azt támogatjuk a pénzünkkel, legyen az egy szolgáltatás, vagy egy termék. Ha ez vásárlás, tudatos döntésként kezeljük, olyasmiket támogatunk, amik nem ártanak a világnak, más lényeknek, vagy a környezetünknek.  

Ahogy a világ egyre csodásabb helyeit jártuk be, azt éreztük, hogy valamit tennünk kell azért, hogy ezt megőrizzük. Elkezdett egyre jobban zavarni az, hogy szinte mindenhol a világban a turisták  legláthatóbb nyoma a szemét volt.

Elkezdtünk azon gondolkodni, mi az a környezetvédelmi döntés, amivel minden nap találkozunk, amiben minden nap döntési helyzetbe kerülünk, gyakran teljesen önkéntelenül. Ez pedig a hulladék, a csomagolás, amit minden egyes órában termelünk.  Mint a fogyasztói társadalom részei, arra vagyunk berendezkedve, hogy hulladékot termeljünk. Önkéntelenül elfogadjuk a zacskót a pékségben, a kávét elvitelre kérjük, stb.

Viszont látványos, azonnali visszajelzést kaptunk, mikor elkezdtünk tudatosan figyelni a szemét termelésünkre!

Rájöttünk, hogy a hulladéktermelés a szokásainkban, a gondolkodásunkban kezdődik, és ez nem más, mint pusztán egy kulturális, fogyasztói beidegződés.

Én is azt láttam, hogy Ázsiában több a szemét, mint itthon. Ez igaz? Mi kevesebb szemetet termelünk?

Sajnos, vagy nem sajnos, ez nem igaz. A modern fogyasztói társadalom tagjai sokkal több szemetet termelnek, csak a fejlett hulladékgazdálkodás miatt nem látjuk ezt, mert elszállítják a szemünk elől. Ezzel szemben Ázsiában sok helyen nincs hulladékgazdálkodás. Az ottani emberek megszokták, hogy banán, vagy egyéb levélbe csomagolják ételüket, és azt könnyeden el lehetett dobni néhány évtizeddel ezelőtt. Helyi anyag és lebomló. A nyugati termékek és a fogyasztói piac begyűrűzésével a lebomló, nem lebomló csomagolások közti különbség viszont nem került be a köztudatba. Sajnos a periféria országokban élő embereknek a nyugati fehér ember a példa, ők is úgy akarnak élni és olyan dolgokat fogyasztani, mint mi. Ezért is nagyon fontos, hogy milyen követendő példa leszünk, mikor ide látogatunk.

Mennyi az a szemét, amit egy átlag ember termel naponta?

A statisztika szerint körülbelül 1 kg szemetet termel egy átlag ember ma Magyarországon. Itt fontos megjegyezni, hogy ebbe a szelektíven gyűjthető szemét is beletartozik. A szelektív gyűjtés már egy nagy lépés, de itt nem szabad elfelejteni az újrahasznosítás környezeti terhelését, energia igényét. Legjobb, ha csomagolásmentesen vásároljuk a gyors felhasználású termékeinket;  illetve a kommunális kukába tett komposztálható szemét is nagyon ártalmas, mert a helyett, hogy idővel hasznos termőföld lenne belőle ,légmentesen zárt hulladék lerakóba kerül, ahol nem tud lebomlani, csak feleslegesen keletkezik belőle üvegház hatású gáz, főleg metán.

Meséljetek egy kicsi kérlek arról az útról, ami már majdnem zéró hulladékot termelt!

Tavaly nyáron elhatároztuk, hogy egy kísérletet teszünk magunkon, és megnézzük, mennyi erőfeszítéssel is jár, ha maximálisan figyelünk a hulladéktermelésünk csökkentésére, és hogy mennyire megy az élmény rovására, ha erre külön figyelünk. Persze a két hátizsáknyi terjedelmet és a fejenként 7-8kg súlyt is tartanunk kellett. Természetesen azért egy kicsit féltünk, hogy mennyire fogja ez megkötni az utazásunkat, de minden elképzelésünket felülmúlta, hogy egy csomó élményben éppen azért lehetett részünk, mert most erre különösen figyeltünk. Például második nap a hegyekben rátaláltunk egy zöldségesre a városka végén. Ettől kezdve mindig nála vásároltunk, és  minden nap vittük a saját textil zsákjainkat. A harmadik vásárlásánál már odahívta a barátnőjét és mutatta, hogy mi vagyunk azok, akik a tojást is saját zsákban vásároljuk. De egy kis családhoz is bekopogtattunk sajtért az erdőben, mert megláttuk a “sír” kiírást a kertjük mellett. Ráadásul életünkben először utaztunk Porsche-ban, és eloszlattunk azt az enyhe előítéletünket, hogy egy nagy Porsche terepjárós biztosan nem vesz fel stopposokat.. Az utazás szabad élménye pedig 100%-ban megmaradt. Nem éheztünk és nem szenvedtünk semmiben hiányt☺.

Hogyan készültetek fel erre az útra?

Az évek során feltérképeztük azokat a módokat, vásárlói szokásainkat, amik során hulladékot termelünk mind otthon, mind az utazásaink során. Nekiálltunk gondolkodni és tájékozódni, hogy milyen alternatívák vannak, mi a legjobb és legkényelmesebb mód arra, hogy ezeket a szokásokat környezetbaráttá és hulladékmentessé változtassuk. A legtöbb “rossz” szokásunk hátterében a kényelem és az ebből következő döntési, tudatossági szabadság feladása áll. És rájöttünk, hogy nagyon zavar minket az, hogy kényelemből megválunk a tudatosságtól, és azt követjük, amit a piac látszólag ránk kényszerít. A legfontosabb lépés egy tudatos döntés volt: szemléletmódot váltottunk, és áthelyeztük fókuszpontunkat egy sokkal izgalmasabb, és etikailag megnyugtatóbb területre: hogyan élhetünk és utazhatunk hulladékmentesen? – ezt véstük a szemüvegünkre.  

Mit mivel pótoltatok az utazás során?

Mi 8+1 fő területet találtunk, ahol változtatni tudunk, és aminek jelentős hatása volt a hulladéktermelésünkre:

1. Eldobható flakonok helyett saját üveget vittünk, amibe csapvizet töltünk. Ahol szükség volt rá, ott egy speciális, UV fényes tisztítóval megtisztítottuk a vizet.
2. Nejlonyszatyrok és zacskók helyett a saját zsákjainkat, szütyőinket használjuk. Ezek sokkal szebbek is és jobb érzés használni őket.
3. Mindenféle snack, chips és csokik helyett magvakat és saját készítésű kekszeket fogyasztottunk.
4. Az utazóbarát apró kiszerelésű tubusos samponok, és egyéb tisztálkodási szerek helyett felfedeztük a szappan, szódabikarbóna, sheavaj szentháromság erejét. Magunk készítjük a kozmetikumokat: dezodor, fogkrém, napkrém, kézfertőtlenítő, stb. Ezek elkészítéséről videót is készítettünk. LINK
5. Eldobható tisztasági betét és tampon helyett Dóri mosható betétet használt. (De létezik intim kehely is, nézzetek utána.)
6. Az elviteles dobozok és csészék helyet találtunk tartós utazódobozt, amit mindig magunkkal viszünk, és ha nem tudjuk valahol megenni az ételt, abba kérjük.
7. Az ingyenesen osztogatott térképek és szórólapok helyett a telefonunkat használtuk, vagy ha kellett, lefényképeztük a hasznos részeket.
8. A hotelekben lévő luxus szolgáltatásokat, mint a minden nap tiszta törölköző, ágynemű, stb. nem vesszük igénybe. Saját szappant használunk az apró szappan helyett, de leginkább családoknál, vagy couchsurfingen szállunk meg, ahol a saját törölközőnket és hálózsákunkat használjuk, így nem kell mosni utánunk azért az 1-2 éjszakáért.

+1 Igyekszünk csökkenteni a repüléseinket. A helyi- és tömegközlekedést vesszük igénybe. Ezzel nem csak a környezeti terhelésünket csökkentjük, hanem hihetetlen találkozásokra és élményekre teszünk szert.

Végül mennyi szemetet termeltetek?

45 grammot. Ez 10 nap alatt 2 ember szemete. Ezek jobbára közlekedési jegyek, blokkok, ahol nem sikerült azt elkerülni, és néhány bukásunk eredményei. Ha nem vagy elég gyors, bezacskóznak mindent! :)

Mi volt a legnagyobb kihívás?

Megbírkózni azzal a tudattal, hogy már önmagában utazóként óriási az ökológiai lábnyomunk. Hiába nem eszünk húst vagy figyelünk a hulladékcsökkentésre. De rájöttünk arra, hogy az utazás boldoggá tesz minket, rengeteget tanít nekünk, és ezeket a tapasztalatainkat nagyon sok jó dologra tudjuk használni. Nem lehet olyan egzakt számokban mérni a környezeti hatásunkat és az életünket, mint az ökológiai lábnyom, ez ennél sokkal komplexebb.

A másik kihívás praktikusabb: nyugalmunk és lelkesedésünk megőrzése. Hogy hiába vásároltunk már 3 napja ugyanannál a péknél, akkor is el kell magyarázni, hogy nem akarjuk a zacskót és közben kedvesnek maradnunk. (Mert csak kedvességgel működik az egész.)  A másik pedig a frissen facsart narancslé, ami mellett 4 nap is el kellett mennünk a tengerparton, mert sajnos csak műanyag pohárban adták, amit még le is fóliáztak, és még szívószálat is tettek bele.  

Amikor itthon vásároltok, hogy állnak hozzátok az eladók, hogy nem fogadtok el műanyag zacskót?

Azóta már nagyon jók vagyunk lelkesedésben és türelemben. Furán hangzik, de olyan mint egy “ételallergia”. Az ember megszokja, hogy mindig el kell mondania, hogy nem eszik húst vagy laktózérzékeny stb. Ami nekünk pozitívum, és ebben nincs semmi kritika: a hulladékmentesség nem egy betegség, hanem egy önként vállalt tudatosság és minőségibb életmód. Ezért nem fáradunk bele. Az eladók az esetek 98%-ban pozitívan állnak hozzá, legtöbbször érdeklődőek, megdicsérnek, nézegeti a zsákjainkat és mivel piacon vásárolunk, a bejáratott kofáink már nem is próbálkoznak a dobozzal vagy zacskóval. Fiúknak pedig még inkább pozitívum, amikor előkapják a menő szövet tasakot és abba kérik a kakaós csigát. Edvárdnak szinte mindig pozitív visszajelzéseket adtak a hölgy eladók.:)  

Ha egy utazó szeretne valamit tenni a környezetért, mi az, amit könnyen megtehet?

Talán a legfontosabb a helyi termékek és ételek használata. Bár ez nem annyira az utazókra jellemző, hanem a turistákra, hogy a Tonga-szigeteken is hamburgert és pizzát akarnak enni. Ami a fontos ebben, hogy olyan dolgokat támogassunk a pénzünkkel, ami helyi, kevesebb energiát igényel és nem ártalmas a környzetnek, embereknek, a többi élőlénynek. Azt vettük észre, hogy a világban a véleményünket, ha máshogy nem is, egy módon biztosan kifejezhetjük. A pénzünkkel. Ezzel tudunk szavazni egy távoli országban is. Amire költünk, amit megvásárolunk, amilyen szolgáltatást igénybe veszünk, arra szavazunk, az iránt fejezzük ki a vágyunkat, azt támogatjuk!

Használjatok tartós dolgokat, amiket nem kell hamar eldobni, cserélgetni, és válogassatok kedvetekre a fent felsorolt listából, mindig egy egészen picit túllépve a kényelmi zónátokon.

A saját kulacs viszont kötelező! :)

Sokan azt mondják, hogy nem tudod egyedül megváltani a világot. “Mi lesz más attól, ha én változom? Az nem segít semmit.” Mi erről a véleményetek?

Az a hasonlat jutott eszünkbe, hogy olyan ez, mint amikor gyerekkorodban menőnek tartod azt, hogyha valaki csúnyán beszél vagy nagypofájú vagy köpköd. Aztán ahogy fejlődik az ember, felfogja, hogy a szabályok öncélú,” kivagyi” áthágása nem vezet sehová. Bízunk benne, hogy a szemét termeléssel is így van. Még gyermekek vagyunk ebben a kérdésben. A rövid távú, eldobható fogyasztási cikkek néhány évtizede vannak csak a világban. Valamiért kialakult egy olyan vásárlási képzet, hogy az új, az eldobható az a gazdagságot jelenti, és csak a szegények vesznek kevés dolgot vagy használtat. Szerintünk ez egy nagyon téves gondolkodás, de megértjük, mivel nagyon erős piaci, marketing nyomás nehezedik az emberekre. De hisszük, hogy az internet és a tudatosság révén egyre többen belátják ennek a modern, pazarló életmódnak a visszásságait.

Utazóként pedig abban hiszünk, hogy követek vagyunk mindenhol, nem csak utazásaink során, hanem azok előtt az emberek előtt, akik előtt élünk, a mindennapjainkban, mikor hazatérünk. Ahova utazunk, ahova eljutunk, ott példamutatásunkkal tudjuk eljuttatni az üzenetet, amit fontosnak tartunk.

Utazóként mi látunk és tapasztalunk a legtöbbet a világból, és ezt magunkkal kell vinni. Magunkkal kell vinni ezeket a tapasztalatokat új országokba és hazatértünkkor az otthoniaknak. Mi utazók látjuk azt, hogy azok a dolgok, amit a nyugati ember tesz és akar, eljut a világ minden pontjába.

Mi abban hiszünk, hogy a világ kinézhet úgy is, hogy nem a kizsákmányolás nyomait és nem a szemetünket hagyjuk magunk után.

Azt is mondják, már maga az, hogy létezünk, káros a természetre. Biztos ti is kaptok olyan kritikát, amikor valaki azt sérelmezi, hogy nem lehet mindent megtenni.

Nem azért kell tudatosan és felelősen élni, mert akkor jó lesz a megítélésed. Azért kell így élni, mert ez egy belső parancs. Lehet, hogy mindez nem könnyű. De az emberi természet olyan, hogy a könnyű dolgokat nem értékeli. Mi úgy hisszük, hogy a legkisebb erőfeszítés is sokat jelent, és nem gondoljuk, hogy mi mindent megteszünk, sőt nekünk is van jócskán hova fejlődni, ezért aki csak egy-egy dolgot tud az életében tudatossabbá tenni, az ugyanolyan értékes, mint aki minden percében tudatosan cselekszik. Az út más-más szakaszán járunk, és ez így van jól. Ami fontos, hogy együtt haladunk. Te és Mi és még sok millióan. Erre gondolj, mikor csüggedsz. Nem vagy egyedül!  A Te döntésed, hogy milyen utazó akarsz lenni!