Ez az időszak, amin túl vagyunk – vagy legalábbis remélem, hogy hamarosan túl leszünk, szinte mindenkit kiborított az egyensúlyából. Ahogy azt az előző cikkben írtam, nekem sem volt egyszerű újra nyitni (sem). Ebben a cikkben említettem, hogy fontos, hogy megtartsuk a rutinokat, és arra gondoltam, hogy megérne egy hosszabb cikket az is, hogyan lehet egészséges, és -nem utolsó sorban –  fenntartható szokásokat kialakítani.

Kislány koromban, amikor egyedül mentem haza az iskolából, mindig váltogattam, hogy melyik úton menjek. Próbáltam nem ugyanazon az utcán végigmenni két egymást követő napon. Húszas éveimben meg azt vettem észre, hogy egyszer sem volt ugyanaz a reggelem. Egyszer először mostam fogat, utána öltöztem. Máskor fordítva. Mindent megtettem, hogy egy pillanatra se tűnjön unalmasnak az élet. Aztán ez odáig fajult, hogy már semmi, de semmi nem ment rutinból: ez volt az utazós időszakom eleje, amikor szinte mindenről döntést kellett hozni, és ebben borzasztóan elfáradtam. Akkor értettem meg, hogy miért pörög azon a legtöbb hosszútávú utazó, vállalkozó és, de legfőképpen digitális nomád, hogy legyen egy rutin.

Ahogy elkezdtem magamnak ezeket kialakítani, sokkal könnyebb lett az élet. Egészségesebb lettem lelkileg és testileg is, jobban tudom beosztani az időmet, és kevésbe van káosz körülöttem Azóta rengeteget beszélek erről, hiszen megértettem, hogy a rutin a szokások alapja. A szokásaink pedig a megalkotói az egyensúlyunknak. 

Előbb-utóbb kiderült számomra, hogy sok embernek okoz nehézséget megtalálni ezt az egyensúlyt. Összeírtam, hogy nekem hogy ez miért lehet, hátha segít neked is. 

1. Sprint, maraton helyett? 

Ez volt az első, amit én is elrontottam. Éveken keresztül. Mindig elképesztő nagy lendülettel vetettem magam bele mindenbe: reggel két órás rutin – naplózás, meditáció, sport, todo lista. Aztán két hét múlva nagyon elfáradtam, és kész is. Nagyon demotiváló elfáradni. 

2. Mindent akartam egyszerre

Nyilván ez az előző lelkesedésemhez tartozik – de hamar rájöttem, hogy a legkönnyebb apránként növelni, hogy mit adunk hozzá a rutinunkhoz. Mindenkinek nagyon ajánlom a legegyszerűbb kezdést: a beágyazást. Igen, nekem is innen kellett indítanom. Nem gondolok sokra, nem nagy energiára kell gondolni. Csupán annyi is elég, hogy elrendezem a takarót, és rádobok egy pokrócot. Azt szokták mondani, hogy azért jó ez a megoldás, mert már ettől a másfél perces rutintól úgy érzed, hogy valamit elvégeztél, és ez nagyon sokat segít, hogy önbizalmat adjon a nap további részéhez.

3. Perspektívaváltás – mit is jelent elbukni

Az egyik legnagyobb sikert az jelentette számomra, amikor rájöttem, hogy ha kihagyok egy hetet, akkor még vissza lehet állni. Régen például, amikor elkezdtem reggel sportolni, és valamiért kihagytam pár napot (menstruáció, fáradtság, utazás), úgy éreztem, hogy akkor ott vége is lett a dolognak, elrontottam, kész, az egész hülyeség. A probléma az ezzel, hogy nem vettem észre, hogy ez csupán egy kifogás arra, hogy ne is folytassam a munkát. Ma már nincs bennem semmi szégyen, ha akár két hetet is kihagyok. Tudom, hogy gond nélkül vissza lehet térni, és vissza is fogok, napokon belül. A legfontosabb, hogy ne kössük a szünethez a szégyen érzetet, mert az megnehezíti a folytatást.

4. Tévedés, hogy a rutint, amit ma elkezdesz, életed végéig kell csinálni

Érzem én, hogy ez egy kicsit ellentétesnek tűnik azzal, amiről a rutin szól: vagyis, hogy folyamatosan kellene csinálni. Nálam viszont fél éves periódusok vannak: valamikor fontos, hogy minden reggel naplózzak, valamikor fontosabb, hogy meditáljak. Ezeket elfogadtam, és igény szerint alakítom a programot úgy, hogy épp mi segít a legjobban.

5. Megtalálni a saját rutinom 

Ha már meditáció, éveken keresztül nem értettem, hogy miért pörögnek rajta ennyire az emberek. Egyáltalán nem tudtam vele azonosulni. És mindig, amikor próbáltam betenni a saját reggelembe, erősen elbuktam. Aztán rájöttem, hogy nem nekem való egyszerűen, és rátaláltam a vizualizálásra, ami sokkal inkább működött. 

Idén azonban olvastam egy nagyon jó könyvet, ami végül meghozta számomra is a meditáció örömét. Szóval, mindent a saját idejében, és ha valami nem megy, nem biztos, hogy baj. Lehet, hogy nem a tied.

6. Törekedni a tökéletlenségre

Ami a leginkább segített, az a Balance Board létrehozása volt. Ez nem más, mint egy olyan eszköz, ami abban segít, hogy ne próbáljak meg mindent tökéletesen csinálni. Az alapja az, hogy a napi rutin céljaimat piros vagy zöld posztittal jelölöm, így látom azt, hogy mi az, ami sikerült, és mi az, ami nem. A hét végére akkor néz ki jól ez a Balance Board, ha mind a két színből van a táblán. Mivel alapból sprinter, és maximalista típus vagyok, nekem ez volt az utolsó olyan eszköz, amivel végleg megtaláltam egy egészséges és fenntartható egyensúlyt. 

Az egyensúly kialakítása az első része a Life reDesign online kurzusomnak, ami már elérhető. Ott bővebben segítek kialakítani egy olyan rutint, ami egészséges, és tényleg a tied. Többek között olyan eszközöket adok, mint a Balance Board. Ha nem akarsz lemaradni, kattints ide.

Ha érdekel, hogyan tudsz helyfüggetlen munkát találni, ezáltal könnyebben megtalálva az egyensúlyt a magánélet és a munka között kattints ide.