Nem, nem vagyok az a majmoló típus. Nem vagy az, aki sokat használja a “mert külföldön már…” kezdetű mondatot, mintha a külföld egyenlő lenne a nyugattal. Viszont, amerre járok, szeretem látni, hogy mi az, amit az adott ország tudna mindenkinek tanítani. Új-Zélandon ezek azok, amik a legjobban tetszenek. (egyelőre…)
1.    Megbízni az emberekben
Nem véletlen, hogy épp Új-Zélandon kezdtem el stoppolni. Új-Zéland egy kis csoda hely, ahol az emberek megbíznak annyira egymásban, hogy felvegyenek idegeneket az autójukba, vagy akár, hogy az otthonukba fogadják őket napokra. Mindezt olyan közvetlenséggel, erőltetés nélkül teszik, hogy az tiszteletre és csodálatra méltó.

2.    Szelektív hulladékgyűjtés
A legtöbb helyen már van szelektív hulladék-gyűjtés. Magyarországon is haladunk a jó irányba, de még van hova fejlődni. Új-Zélandon, ha megkérdezed, hogy hol a szemetes, egyből 4 válasz jön rá, attól függően, mit szeretnél kidobni. Minden újrahasznosítható dolgot kimosnak, mielőtt kidobják. Nem várnak “valakire”, hogy az majd szétválogassa a szemetüket, vagy elmossa, megtisztítsa azt.

3.    A kisebbség tisztelete
Erre egy ismerősöm hívta fel a figyelmem. A helyi kisebbség a maori, akik az őshonosok. Persze csak nagyjából, mert ők is elfoglalták annó a két szigetet. Most sok iskola kezdett maori programba, ami arra hivatott, hogy a gyerekek megtanulják a maori nyelvet. Ide kiwi gyerekeket is bevesznek. A maori hagyományok megőrzése nem csak a maoriknak fontos, hanem a kiwiknek is. Ez egy nagyon szép példa, amiből tanulhatunk.

4.    “Lifestyle living”
Amíg nálunk az elvárosiasodás a jellemző, itt egyre több ember költözik ki a csillagok alá, egy kis házba, amit kandallóval fűtenek. Sok ember választja az úgy nevezett “lifestyle living”-et, ami egy nyugodtabb, békésebb életet jelent. Nagy kontraszt ez ahhoz képest, amilyen folyamatok otthon vannak. Itt a helyiek termelnek saját magunknak, és az, hogy “paraszt”, nem káromkodás.

5.    Organikus és  helyi ételek
Vegaként nagyon örültem, amikor azt láttam, hogy a magtejek olcsóbbak, mint a tehéntej. Így már van az embernek választása, nem a pénztárcája (vagy ideje) dönti el, hogy milyen tejet igyon. A legkisebb faluban is találni Organikus boltot. Rengeteg emberrel találkoztam, akik nem hajlandóak megvenni az ipari hústermelésből származó “ételt”. Számomra ez reményt nyújt, hogy tényleg megéri beszélgetni erről a témáról, mert van, ahol már nem annyira ignoránsak az emberek.

6.    Állattartás
Szorosan kapcsolódik az előző ponthoz, hogy amerre járok, boldogan legelésző, jó-húsban lévő birkákat és teheneket látok. Az etikus állattartás Új-Zélandon lassacskán kötelező. Sok helyen láttam reklámokat, amelyek felhívják az emberek figyelmét arra , hogy ne vásároljanak “kegyetlen-tartásban” nevelt sertést, marhát. Nálunk ez elképesztően el van rejtve. Az emberek azt gondolják, a kegyetlenség szükséges rossz. A steak velejárója. Mindenki húzza a száját, ha szóba kerül ezeknek az állatoknak a tartása. Mindenki ellenzi, de a legtöbben nem vállalják a felelősséget mint vásárlók. Itt tudják: azzal, hogy vásárolsz: szavazol. Tudják, hogy az egyetlen mód, hogy ezen változtassanak, hogy nem vásárolnak kegyetlen-tartásból származó húst. Nem a termelőre hárítják a felelősséget, hogy szebben gondozza az állatokat. A felelősség MINDIG a fogyasztóé.

7.    Fényszennyezés-védelem
A Tekapo tónál találkoztam a kiírással:”Figyelem! A tó környékén nincs közvilágítás. Élvezd a csillagokat. “ Azt hittem, eldobom az agyam, amikor megláttam az égboltot aznap éjjel. Annyi csillag volt, hogy már inkább a sötét eget könnyebb lett volna megszámolni közöttük. Talán az Atacama sivatagban láttam hasonlót. A fényszennyezés egy másik olyan dolog, amiről mi, városlakók, nagy sóhajtással csak annyit mondunk: “na igen, sajnos”. A kiwik megmutatták, hogy ezt is lehet máshogy.

8.    Közösséget építeni
Most Raglanben élek. Mint azt talán tudjátok, szabadúszó közösségi média marketinges vagyok, ezért nagyon tetszett az, ahogy a Facebookot itt használja a közösség. Van egy belső kis csoportjuk, ahol adnak-vesznek, megbeszélnek. A hírek nagyon-nagyon hamar áramlanak így, és azt gondolom, hogy könnyebb fejleszteni bármit így. Olyan, mint régen egy faliújság volt.

9.    Kedvesség
Itt bizony nem hallottam veszekedést.( Leszámítva egy német párét az egyik parkolóban). Nem hallani egy rossz szót sem. Rengetegen meditálnak, foglalkoznak a mentális egészségükkel. Itt tudják, hogy a legfontosabb az, hogy MA jól legyünk. Na, nem egy olyan carpe diem, igyunk amíg mozgunk típusú élj-a-mának. Ez egy nyugodt, stresszmentes életet jelent, ahol az emberek nem felejtenek el  két jó szót szólni egymáshoz. Végül is csak 4.3 millióan vannak. Szegről-végről biztos ismerik egymást.