24 hiba, amit utazásaim során elkövettem

Mindent saját bőrömön tanulok, ugyanis annak idején még nem is hallottam a backpackelésről és segítőszándékú blogokat is csak négy éve fedeztem fel, amikor már javában utaztam. Nyilván hibát, hibára halmoztam. Tessék hát az ömlesztett lista, hogy legalább ne mondjátok, hogy nem szóltam.

1. Egy bankkártyával indultam el

és azt annak rendje és módja szerint el is hagytam Balin, landolás után tizenkét órával. A történet happy-ending, mert a pénznélküliség ráébresztett arra, hogy nem kell nekem egy irodában ülnöm nyolc órát, ha nem akarok.

2. Nem néztem meg mennyi az átváltás

Előző sztorihoz tartozik, hogy nem csak, hogy sikerült elhagynom a kártyám, de az utolsó alkalommal, amikor használtam, alig pár ezer forintot emeltem le róla, mert találomra akartam megoldani az átváltást. Nem tudom miért. Nem tudom hogyan. Talán azért, hogy ez most ide bekerüljön:) Szóval azóta egy átváltó appot használok, töltsd le: XE. Ingyenes.

3. Egy hátizsákkal és gurulós bőrönddel mentem Dél-Amerikába

Mondanom sem kell, hogy mindenki nagyon röhögött. Azt mondják “Nagy bőröndbe jó pakolni, csak ciki vele járni.” Aki ezt kitalálta, még nem próbálta a hátizsák és troley édes-hármasát. Az nem kifejezés, hogy ciki, de még pakolni is fárasztó bele. Soha nem találod meg nettó tíz perc alatt amit keresel.

4. Nem figyeltem a helyes táplálkozásra és mozgásra

A legolcsóbb kaja, amit Chilében találtam, a Completo, avagy az avokádós hot-dog. Ezt ettem reggelire, ebédre és vacsorára. A lelkiismeretemet pedig egy light-colával hűtöttem le. Majd felültem egy buszra, amin huszonnégy órán keresztül csak a szempillámat mozgattam. Napi háromszor etettek minket a buszon, de azért felkészültem egy kis unaloműző csipeszszel is.

13528966_1082169868530050_7288707275378650011_n

Az eredmény: három hónap alatt tíz kiló plusz. A legjobb az volt, amikor hazajöttem, és a barátaim meglepődésükben nem jutottak szóhoz: “jajj de …..(csönd…szemével zavartan méreget)…szép barna vagy.” Szerintem féltek, hogy megeszem őket köretnek egy avokádó mellé.

5. Nem tudtam, hogy a rugalmasság az olcsó repjegy joly-jokere

“Jó napot, egy jegyet szeretnék Buenos Airesbe”. “Jó, mikorra?” “Hmm, legyen mondjuk Január 5.” Úgy százezret is bukhattam ezen a beszélgetésen. Ma már fogom a fejem, hogy annak idején ilyen bénán, egy random kiválasztott utazási irodában szereztem be a jegyem. Aki ezt utánam csinálja, kap egy körmöst.

Akár egy nap tolással is rengeteget spórolhatunk. Keresni pedig online keresünk a skyscenneren, úgy, hogy egész hónapot adunk meg, nem pontos dátumot. Azt csak végszükség esetében, ha tényleg nagyon szoros az időkeret.

6. Mindent megszerveztem

Első utamat hat hónapig szerveztem, háromra mentem, és két nap alatt borult minden tervem. Nem mintha nem lett volna jó minden nap nézegetni, hogy honnan, és mikor megy Santiágoból Valaparisóba busz, de tök fölösleges volt.

7. Semmit nem szerveztem meg

Aztán meg volt olyan is, hogy előző tapasztalatok alapján semminek nem néztem utána, így lemaradtam olyan dolgokról Balin, ami pedig eléggé érdekelt volna. Elég kicsit körbenézni, hogy mit ajánl az internet népe egy adott országban, nem kell mindent megszervezni, de legyen egy képed arról, hogy hova is mész.

8. Túl sokat akartam látni, ezért semmit sem láttam

Indonézia két és fél hét alatt? Persze! A kezdeti négy nap pihenés után másból sem ált az utazásom, mint buszon alvásból, kótyagos-kóválygásból és persze utazásszervezésből. Nyugiiii! Nyugodtan alkalmazzuk a kevesebb több elvét utazás közben is. A két és fél hét után, aztán azt mondta nekem egy öreg szörfös. “Szóval mindenhol voltál, de nem érkeztél meg sehova sem.“ Olyan igaza volt, hogy azóta nem is veszek retúrjegyet sehova, és lassan haladok. Megérkezem.

9. Nem hallgattam meg a helyiek tanácsait…

…és bemásztam a lezárt Machu Pichuba, amikor azt mondták, hogy nem szabad. Addig mentem, amíg bent nem ragadtam, úgy, hogy közben egy katasztrófa védelmi területen lébecoltunk. “Mondták, hogy ne menjek be!”, gondoltam, mikor alattam is megmozdult a föld. Túl éltem, de soha nem keverem magam megint ilyen bajba.

10. Öreg külső-lemezt használtam mentésekhez…

…és az annak rendje és módja szerint el is romlott az összes képemmel együtt, amit az első öt évben lőttem. Plusz, az előző gépem archívumát, ami szintén öt év kép. Csáo szép emlékek, köszi Facebook, hogy vagy.

11. Nem volt nálam power-bank

Hát ebből sajnos nagyobb baj is lehetett volna, ugyanis a támadómhoz telefonfeltöltés miatt mentem fel. Azóta van power-bankom, de sajnos rózsaszín napszemüvegem már nincs.

12. Nem vásároltam be előre tamponból

Próbáltad már elmagyarázni egy indiai gyógyszertárosnak a tampon fogalmát? Nem? Érdemes kipróbálni. De ha nem szeretsz activityzni, akkor inkább vásárolj be előre.

13. Nem volt nálam 72 órás tabletta…

…de legalább volt nálam cickafark tea. Mondanom sem kell, hogy nem sokat segített a problémán, még az idegeimet sem nyugtatta, pedig képzelhetitek a stresszt.

Egy kis tisztázás: nyilván nem tartok jó matrózlányhoz hűen minden városban egy udvarlót, de persze megesett már, hogy megismerkedtem egy jóvágású fiatalemberrel. Felelősségteljes harminc éves vagyok, és az ominózus baleset sem gondtalanságból lett elkövetve. Az összes létező orvos aki rendelt a városban nemet mondott a kérésre, hogy felírjanak ilyen tablettát. Végül egy gyógyszerésznő adott nekünk illegálisan, amikor a fiatalemberrel és két másik barátjával kiskutyaszemekkel könyörögtünk. A hölgy végignézett a három férfin (a vicc kedvéért: egy spanyol, egy lengyel és egy török..), majd kérdően rámemelte a tekintetét és mély, amolyan “ezek a mai fiatalok” sóhajtással odaadta. Hállelujah, na ilyet soha többet, köszönöm szépen.  

14. Szégyeltem mást megkérni, hogy kenje be a hátam

Nem. Egyszerűen nincs olyan szóhasználat, hangsúly, vagy pofa, amivel oda tudsz menni egy fiútársasághoz, bikiniben, hogy megkérd valamelyiküket, hogy kenjék be a hátad, úgy hogy nekik ne egy nemrég látott rövid film jusson az eszükbe. Gondoltam megoldom magamnak, hiszen csak egy órácskát leszek kint. Délben. Az egyenlítőnél.

Mutatom az eredményt:

12800198_998833780196993_4784051397646657334_n

15. Nem szereztem be helyi SIM kártyát rövid utazások alatt

Gondoltam, biztos lesz wifi. Pkfhahaha

16. Alulértékeltem a nedves kendőt

Én az a kivétel vagyok a lányok közül akinél sosincs papír-zsebkendő, a nedves törlőkendőt pedig értelmetlennek tartottam. Ez addig ment, amíg nem szereztem be egyet, és látám, hogy ez szinte mindenre jó. Szinte. Azért ne edd meg.

17. Nem ittam eleget

Dubaiban augusztusban tettem egy gyors vizitet, és bár mindenki mondta, hogy ne hagyjam el a ház-metro-bevásárlóközpont légkondis útvonalat, csak kimentem a tengerhez. Hát, Bear Grylls is forgathatna ott. Mire kijutottam a homokban a vízhez, a forró homok szinte átégette a papucsom. Úgy kapkodtam a lábamat, hogy azóta tiszteletbeli képviselő vagyok a fura járások minisztériumában. Mikor meg végre lehűtöttem volna magam a vízben, leforráztam magam vele. Mindez negyven perc volt, és mire visszaorientáltam magam a metróhoz, azt vettem észre, hogy már a vizes palackom szélt nyalogatom, és nagyon szédülök. Ott ténferegtem a felhőkarcolók között, bármit keresve ami nyitva van, és kérhetek egy pohár vizet. A sok bezárt bolt, és egy lélek sem az utcán, olyan hatást keltett, mintha csak egy zombi apokalipszis lett volna. És én voltam a zombi.

18. Túl sokat ittam

Nem részletezem. Nem emlékszem pontosan. De másnap azt sem tudtam hol vagyok. És az egy utazónak nem szerencsés állapot.

19. Elfelejtettem hol alszom

Jó buli volt. Annyira táncoltam, hogy elfelejtettem figyelni a többiekre, akik addigra összepárosodtak, és jól magamra hagytak. Közben új barátaim lettek, akik mint később kiderült számomra teljesen hasztalanok,  mert nem tudják megmondani a hostel nevét, ahova reggel költöztem. Se név, se cím, se kerültet. Majd szóba elegyedtem valakivel, akiről kiderült, hogy látott az említett hostelben. Ő volt a tulaj.

Most mondja valaki, hogy őrangyalok nem léteznek.

Tipp: egy névjegykártyát tegyél el a táskádba, amikor elhagyod a hostelt.

20. Bedobtam a három napos iPhone 6-osomat a tengerbe

Tipp: ne dobd be a telefonod a tengerbe. Nem jó.

21. Ablak mellé kértem magam egy 12 órás repülő úton

Ledöntik előtted az ülést, melletted két nagydarab, neked meg wc-re kell menni. Helló, klausztrofóbia. Azóta csak a folyosó mellé kérek helyet.

22. Nem mentem odébb, amikor valaki irritált

Nem minden utazó jó fej. De az a legjobb, hogy ha valaki nem az, akkor csak odébb mész. Ezt ma már tudom, de volt olyan, hogy több napig viseltem valakit magam mellett, akivel nem jöttünk ki jól, de egyikünk sem mondta azt, hogy talán nem ugyanott kellene akkor megszállni.

23. Udvarias maradtam a támadómmal

Ami  majdnem megerőszakoláshoz vezetett. Soha ne legyél udvarias, ha azt érzed veszélyben vagy. Fuss.

24. Azt hittem, hogy mindent tudok az utazásról

Zárásnak pedig az a történet, amikor Új-Zélandra érve szembesültem arról, hogy itt bizony nem lesz arra lehetőségem, hogy úgy utazzak, mint Dél-Amerikában, vagy Dél-Kelet Ázsiában. Nincs rá pénzem, ugyanis, és a hosteleket napokkal korábban le kell foglalni. Ha gazdag vagy. Sok alázatot tanított meg nekem az az ország. Szállásért cserébe takarítottam, ágyaztam, énekeltem vagy kártyáztam. Kocsiban és sátorban aludtam. De a leckét mindörökre megtanultam, minél többet utazom, annál kevesebbet tudok. Szóval abban is biztos vagyok, hogy ez a lista még számtalan kicsi hibával fog nőni. De ahogy mindig mondom, amikor utazol vagy egy jó napod van, vagy egy jó sztorid.

Még több kép az Instagramon

Kövess Instagramon