Miért éppen Lisszabon?

Reggel megtöröltem a szemem, de nem nyitottam ki.  Élveztem még egy kicsit, ahogy a hajó ringatja az ágyam és benne engem. Aztán szép lassan leesett: vége a Nomad Cruise-nak, és ma megérkezünk Lisszabonba. Óvatosan az ablak felé sandítottam, és láttam, hogy a függöny között átfénylik a napfelkelte. Kicsomagoltam magam a takaróból, odasétáltam kikukucskálni, és elképedve láttam, hogy ez a nap egy meglepetéssel kezdődik: épp akkor ébredtem fel, amikor Lisszabon nevezetes hidjához értünk, és épp akkor volt napfelkelte. “Giccs” – gondoltam magamban és hozzátettem egy tényleg őszinte mosolyt. 

Érdekes, hogy nagyon nehezen tudok arra a kérdésre válaszolni, hogy melyik a kedvenc országom, de arra nagyon simán, hogy melyik a kedvenc városom: Budapest, Lisszabon és Barcelona. Jó, három is van. Ebben a sorrendben. Ha valamiért nem élhetnék Budapesten, akkor az utóbbi kettő közül választanék. 

Csak néztem az előttem átvonuló Lisszabont, és azon gondolkoztam, vajon, miért pont ez a város? Hiszen itt történt a támadásom, és legutoljára egy szívtöréssel sétálgattam itt. Erre az egyik barátnőm azt mondta: számára Lisszabon az a hely, ahol még törött szívvel is szívesen marad. Máshonnan mindig elmenekülne. 

A következő két napban folyamatosan azokat fogalmaztam meg, mi lehet az, ami miatt ennyire odavagyok. Íme a lista: 

Karizma

Egy kicsit úgy vagyok a városokkal, mint a férfiakkal. Van olyan, ami egyértelműen friend-zone. Bécs például ilyen. Látom, hogy szép, meg kedves, de egyszerűen nem tudja elcsavarni a fejem. Ha tényleg minden város egy randi lenne, akkor Lisszabon az a férfi, akire egyszerűen nem tudsz haragudni. Akinek mindenre lesz egy bölcs válasza. Vagy csak egy kis csendje. Ő az, akivel elmész bulizni, és jókat nevettek, táncoltok, de amikor kell, akkor komoly, meghallgat, figyel rád. Ő az, akit nem fogsz megunni, mert mindig lesz egy új ötlete, meglep akkor is, amikor már azt hitted, hogy teljesen kiismerted. 

Minden városból egy kicsi 

Az egyik kilátón álltunk Matthieu-vel, akivel egy éve vagyunk barátok. Végigpásztáztunk a városon, és szép lassan észrevettük, hogy olyan, mintha egy kis bemutató makettje lenne az elmúlt évünknek. Egy kicsit San Francisco, egy kicsit Rio. Egy kicsit Párizs és egy kicsit Barcelona. Santorinit nem találtuk meg, de biztos vagyok benne, hogyha kerestük volna, akkor az is lenne benne. 

Vino Verde

Fun fact Boriról: szeretem a bort. Eléggé. A nagybátyám borász volt, és még ma is emlékszem, hogy hogyan tett bele egy hatalmas adag szőlőbe hat évesen, hogy mezítláb tapossam azt. Nem mintha a huszonhetes lábammal bármit is elértem volna vele, de emléknek jó lett. 

A zöld bor szinte azonnal kedvencem lett, főleg a bubis változat. Nem csak ízre jó, de a kedvem is kiváló hangulatú lesz tőle, pont olyan, amilyen hat évesen volt, amikor tapostam a szőlőt. 

Pastel de Nata

Ha már gasztronómia. Itthon az esetek többségében vegán vagyok, de amikor utazom, inkább vega. Többek között azért is, mert nincs vegán Paste de Nata. Ez az első kifogásom. 

Ez a desszert annyira megbűvölt annak idején, hogy kizártnak tartottam, hogy nem eszem belőle. Persze, ha lesz vegán verzió, ami ugyanolyan omlós és krémes, és jaj, akkor nincs kérdés. :) 

Alfama

Szerintem minden turista, khm, utazó kedvenc része az Alfama. Nagyon szerettem volna ott lakni, de végül nem úgy alakult. Így végül csak minden egyes utamat úgy alakítottam, hogy Alfamán keresztül vezessen. Szinte olyan, mintha egy díszlet lenne. Az ablakokat száradó ruhák díszítik, néha felbukkan a világ egyik legcukibb villamosa, amit szinte azonnal elnyel a következő kanyar, és a házak falait csodaszép csempe díszíti. Itt sétálni: meditáció. 

A hét hegy

Hét hegy, hét kilátó. Azt hiszem, nekem ez is nagyon elvarázsoló a városban. Minden hegyen van egy kilátó, és minden kilátóra jut egy zenész és egy bódé, ahol lehet venni vino verdét. Egyik kedvenc városrészem, a Barrio Alto is egy hegyen van. 

Belém

A helyi Szentendre is megér egy kirándulást. Nem csak a múzeum görbületei, de a bástya is csodálatos. 

FX Factory

Belém felé található a régi gyárépület, ahol ma már mindenféle kocsma, étterem és szórakozóhely van. Meg graffiti, sok-sok graffiti. 

Kép: Bordallo, TripAdvisor
Kép innen: https://www.tripadvisor.co.hu/Attraction_Review-g189158-d6558650-Reviews-LX_Factory

A digitális nomád közösség

Kétségtelenül Európa egyik legnagyobb digitális nomád központjáról beszélünk. A Facebook csoportban hemzsegnek az események, és nagyon aktív a beszélgetés. Minden csütörtökön buli, külön stand-up comedy est, ami ráadásul még vicces is (annak ellenére, hogy úgy hívják: Shitty Comedy Night). Talán ezen a ponton mondom, hogy nálam még Budapestet is megelőzi a portugál város. Ilyen aktív közösséget én még sehol nem láttam. 

Bár egy ismerősöm azt mondta: a digitális nomádok utolsó állomása ez a város, mert itt szinte mindenki megáll. Azért, ha csak átutazóban vagy, ajánlom a Selina szállást.

Én egy airbnb-ben voltam – de az árak elég magasak sajnos. Húsvétkor átköltöztem egy másik szállásra, egy hostelbe. Emlékeztek, amikor ezt írtam? Hogy már nem vagyok backpacker? Hát én emlékeztem rá, amikor másztam fel a három(!) emeletes ágy legtetejére, a könnyeimmel küszködve, hogy én ebből már kinőttem. Másnap átköltöztem a Selinába. Egyrészt azért, mert ott van privát szoba. Ha nincs, a háló sem olyan, amiről az sejlik, hogy csak és kizárólag arra mennek, hogy minél több embert be tudjanak tenni egy szobába. Van privát szféra, kis függöny, kislámpa… És végül, de nagyon nem utolsó sorban: van egy coworking iroda, ami azt jelenti, hogy találkozhatom olyanokkal, mint amilyen én vagyok. Akik nem csak a látványosságokat nézik egész nap:) 

Azt hiszem, ez elég ok arra, hogy Lisszabonba legközelebb ne csak négy év múlva menjek.