Hogyan tudsz szórakozva pénzt spórolni útközben? – Vendégposzt

Fannival, a My Seven Worlds bloggerével teljesen véletlenül találkoztam egy kolumbiai kis faluban, ahol én akkor búvárvizsgáztam. Elég hamar összebarátkozott a két magyar blogger lány. Én csak bámultam milyen vagányan végig stoppolta az óceánt, viszont erről már sokan írtak, így most arra kértem, hogy meséljen, milyen volt egy Hostelben önkénteskedni. 


“Nagyjából öt hónapja voltam már úton Latin-Amerikában, amikor kezdtem belefáradni a folytonos hátizsák pakolásba, a mozgásba, az ismerkedésbe és mindenbe, ami egy kalandort érhet. Úgy döntöttem, kicsit visszaveszek a tempóból és önkénteskedni fogok hat hétig egy hostelben. Így a szállásom és napi három étkezésem is ingyen volt. Nincs is az ingyennél szebb szó, amikor fityingekből élek napról napra!

Amikor beköltöztem a hostelbe, volt egy konkrét tervem: végre nem kellett gondolkodnom azon, merre tovább, úgyhogy elhatároztam, hogy újra formába hozom magamat és heti háromszor futva kezdem a napot reggel hatkor. Majd kihasználom a kényelmet és rengeteg fogok a blogommal foglalkozni. A második be is jött. Futni ugyan kétszer elmentem, de azt hittem, a tüdőm kiköpöm a forró, párás levegőben. Az utolsó pár méteren már az életemért könyörögtem, így a sportolást ezzel fel is adtam.

11855687_1703259083228288_5548744862026246873_n

Élet a hostelben

Említettem már, hogy ez egy party hostel? Így van, ide nem feltétlenül aludni jön az ember a két kisgyerekével. Minden éjjel zajlik az élet és pörög a kerék. A kerék, amely oly sok nem tervezett alkoholnak és cikis pillanatnak lett az okozója. A kerék célja, hogy beindítsa a bulit, és aki megpörgeti, annak biztony teljesítenie kell a feladatot, ha nem akar egy iszonyú gusztustalan felest inni büntetésként. Ami azt illeti, nagyon örülök, hogy kötelezően kellett sör-versenyeznem, ruhát cserélnem a másik nemmel és még sok mást, mert az utóbbi pár évben megfeledkeztem arról, hogy jól érezzem magam.

Önként sosem csináltam volna ilyeneket, de bárpultosként a munkám része volt, hogy beindítsam a bulit és részt is vegyek benne. Tudom, kicsit őrülten hangzik, hogy ezt élvezni is lehet, de leginkább az volt a jó ebben a káoszban, hogy gyorsan közel kerültem mindenkihez. Pár nap után már mindenkit a keresztnevén szólítottam, a visszatérő nomádokkal pedig igazi barátságot kötöttem függetlenül attól, hogy előző héten még Lou Bega Mambo Number 5-jára rázták a feneküket nekem 30 másodpercig. Ez egy más módja volt annak, hogy megtörjön a jég az emberek között. Igaz, kalandorként mást sem csinálok, mint hogy újra meg újra kilépek a komfort zónámból, de a fent említettekbe azért nekem is bele kellett jönnöm.

13138829_1787392928148236_7094095800922966973_n

Szabadnapok

Négy nap munka, három nap szabadnapom volt minden héten, így igazi megkönnyebbülés volt csupán egy kis hátizsákkal eltölteni pár napot a hegyekben vagy a partner hostelekben ingyen, megcsinálni a búvár tanfolyamot és jó barátokkal lógni napközben. Santa Marta, a város, ahol önkénteskedtem egy úgynevezett kalandor csomópont.

Mivel innen nézve minden irányban van valami látnivaló, így sokan vissza-vissza térnek, többek között én is ezért választottam ezt a helyet az ideiglenes otthonomnak. Mivel viszonylag sokáig maradok Santa Martán, így lehetőségem adódott ápolni a helyi barátságokat. Ez hiányzott leginkább otthonról: amikor csak átmegyek valakihez és együtt töltjük a napot, tervek nélkül. Igaz, itt a beszélgetés medencével párosul, ami egy hatalmas pluszt jelent, de mindig jól esik csak leinteni az első buszt, átmenni a szomszédba és meginni egy pohár jeges csokit egy barátnővel, aki szintén hetekig itt pihen vagy itt is él.

13173771_1788562681364594_3548468604538924495_n

Élet a szobákban

Megint csak egy nagyon komfort zónán kívül eső helyzet 10 másik nomáddal osztozkodni egy szobán. Ugyan az én ágyam a galérián van és kellően privát, ettől még túl jól hallok és megérzem az emberszagot. Hétvégén szinte sosincs itt szabad ágy, és meglepődve vettem tudomásul, hogy az első péntek-szombatom alatt kizárólag fiúkkal osztoztam a szobán. Megszeppenve szlalomoztam a cipők, hátizskákok, üres üvegek és alsógatyák között a lépcsőmig.

Aznap este a füldugó is kevésnek bizonyult: sikerült teljesen véletlenül a világ leghangosabban horkoló társaságát összezárni egy szobában. Normális körülmények között az ember elvonulna átöltözni másoktól távol vagy a csukott ajtónál mosná a fogát. Egy hostelben nagyon korlátozottak erre a lehetőségek, és mivel sokkal nagyobb erőfeszítés megtartani a privát szférát, egy idő után mindenki egyszerűen csak elvégzi a teendőit mások előtt.

Az elején még én is felvettem a kisgatyámat, ha éjjel WC-re kellett mennem, pár hét után már elég volt a bugyi is. Itt egyáltalán nem nagy szám, ha valaki kissé alulöltözött embert lát. A lakótársaim egy-egy ittas este után még ennyire sem öltöznek fel, de ezt valahol azért értékelem, mert alkohol ide vagy oda, kényelmesen érzik magukat ebben a környezetben. Otthonosan mozognak és a barátai előtt amúgy sem szégyellős az ember.

Sok őrült pillanat, sok kellemes beszélgetés és rengeteg új barát lett az önkénteskedés végeredménye. Megszépítette az utamat ez a pár hét, és még kettő hátra van belőle! Fájó szívvel és egy kevés megspórolt pesóval a zsebemben hagyom majd itt az ’otthonom’, de Peru már hívogat.

11059866_1773435342877328_6609199744247052339_n

Önkéntes programok:

Workaway
HelpX
Goabroad

Köszönöm Fanninak, hogy megírta az élményeit. A fenti linkeken ti is tudtok magatoknak lőni ilyen lehetőségeket, de addig is kövessétek mi történik a magyar bloggerlánnyal, élményeit a blogján és Facebookján osztja meg.

Írnál Te is vengédposztot? Küldj egy emailt a backpacker.hu@gmail.com címre!