Életcél: örök nyár, interjú az Epicgust-tal

Kérlek, pár szóban mutatkozzatok be. Kik vagytok, és kik voltatok, mielőtt elindultatok volna?

Engem Vikinek hívnak és a párommal, Lefivel utazzuk körbe a világot. Közben megismerkedünk a helyi szokásokkal és előbb utóbb majdcsak kitaláljuk, hol szeretnénk élni. Az első utunk Thailföldre vezetett és bár visszahúzott a szívünk, egyelőre nem szeretnénk itt megállni, nyárra mindenképp vissza megyünk Európába – ahogy tettük ezt tavaly is – télre pedig keresünk egy meleg vidéket.

01
Persze nem volt ez mindig így, eleinte mindketten irodában dolgoztunk. Reggel 9-re be, 8 óra egérsimogatás és ütemes gombnyomogatás, majd 6-kor haza. Bármennyire imádja az ember a munkáját, egy idő után belefásul. Összefolynak a napok, a hetek, a hónapok és az évek is. Egy idő után azt veszed észre, hogy már évek óta ugyanazt csinálod. Arra jöttünk rá, hogy a mindennapi rutin, a nyűg elveszi a figyelmet a nagyobb dolgokról és elfelejted közben az igazi célt. Nekünk pedig céljaink voltak, de ehhez ki kellett szabadulni a mókuskerékből.

Hogy kezdődött ez az életfoma?

Egy új évi fogadalommal. Lefi eldöntötte, hogy abban az évben felmond. Eddigre már szenvedélyes kite-os volt, ha fújt a szél tuti egy ernyőt reptetett és próbált minél magasabbra ugrani. Hogy mi az a kite? Az ejtőernyőzés és a windsurf szerelemgyereke. Szükség van hozzá egy ernyőre és egy deszkára, no és persze a szélre és tenger sem árt, de tulajdonképpen egy tó is megteszi. Ha pedig már túl hideg van lehet gyakorolni a földön is, elég hozzá egy nagy földterület, pl. egy reptér. Akár hó is fedheti.

02
Szóval a fogadalom elhangzott és adott volt egy hobbi. Év közben letett egy oktatói vizsgát, nagyjából ezzel egy időben én is változtattam a rutinon, távmunkában kezdtem dolgozni a korábbi munkáltatómnak, saját vállalkozáson keresztül. És ekkortájt kapcsolódott össze a történetünk – ami pillanatokon keresztül felforgatta a megszokott életünket és végképp eltüntette a rutint.
Ugyanis négy hónapja voltunk együtt, amikor elém állt, hogy Thaiföldön kapott egy kite-oktatói állást és szeretné, ha vele mennék. Felmondott és ezzel ki is pipálta a fogadalmat. Két hónappal később már a repülőn ültünk.

06

Mi volt az, ami a legjobban meglepett?

Ez furán hangzik, de az, hogy ez nem Európa. Amikor a hosszú repülőút után a taxi további három óra után bekanyarodott az utcánkba szűknek, koszosnak és zsúfoltnak éreztem. Képzeletben már patkányokat láttam kiszaladni a romos kerítések mögül.

04

Persze annyira fáradt voltam, hogy nem volt erőm pánikba esni. Vezetékek lógtak mindenfelé, nem úgy, mint otthon, itt tízszer annyi van a kis utcákban is. Elmentünk vacsorázni és minden idegen volt, a betűk is. Igazából ezek nem megleptek, csak furcsa élmény volt, el nem tudtam képzelni, hogy itt fogunk élni. Aztán egy hónap alatt úgy beleszerettünk, hogy a következő szezont is itt töltjük.

Mit szerettek a legjobban abban, hogy kint éltek?

Az emberek hozzáállását. Ha csak összeér valakivel a tekinteted az utcán már hangosan köszön, de minimum mosolyog. De köszön az összes forgalomirányító is a bevásárlóközpont parkolójában, mert minden este arra megyünk hazafelé és mellettük suhanunk el a biciklivel. Segítőkészek és segíteni akarnak. Ha papaya salátát akarunk enni (általában köretnek vagy kísérőnek valami mellé), de az adott helynek nincs, megmutatja (akár el is kísér) a felszolgáló, hogy hol tudunk venni és áthozhatjuk, még tányért is kapunk.

03

Szívesen megosztanak bármit, az étkezésük eleve a megosztáson alapul. Az asztalon hat-hét féle kaja, amiből mindenki szed a saját kis tányérjára. Abból, amiből szeretne, annyit, amennyit szeretne.
Az itteni embereknek teljesen más az értékrendje, nem vágynak külföldi nyaralásra, nagyobb lakásra, mint amiben elférnek, ők belül gazdagok. Megvalósítják az életükben azt, hogy csak azt adják, amit ők is szívesen fogadnának. Megbíznak az emberekben: pl. amikor egy tízezres nagyságú pénzzel akartunk fizetni egy ezer forintos összegű gyümölcslevet, akkor a néni mosolyogva intett, hogy majd akkor fizessünk, ha lesz kisebb pénzünk. Másnap lett, fizettünk is. A közbiztonság is szuper, sose lakatoljuk le a biciklinket, senki nem viszi el. Megjegyeznek. A thai néni a parton, akitől tavaly néha vettünk gyümölcsöt hatalmas mosollyal fogadott minket, amikor hat hónap után újra meglátott a parton.

07

És persze imádjuk a tenger közelségét és a meleget is – másodjára hagyjuk ki a telet, de mindig is erre vágytunk.

Meséljetek egy kicsit, hogy most hogy és hol éltek?

Most Hua Hinben élünk, ez a thai király nyaralóhelye, a helyiek kedvelt üdülővárosa. Hosszú homokos tengerparttal és széllel – ami lefi munkájához elengedhetetlen. A parttól nem messze sikerült bérelnünk egy szuper lakást, medencével, hatalmas kerttel amiben érik a banán és a kókusz. Munka után vagy előtt kite-olunk mi is bőven és persze bejárjuk a szűkebb és tágabb környéket. Voltunk már Myanmarban, Kambodzsában, pár nap múlva pedig utazunk Balira és Gili Air-re (köszi a tippet, Bori ☺).

08
Ha pedig vége a szezonnak elköszönünk mi is, újabb szeles hely felé vesszük az irányt. Tavaly nyáron Görögországban voltunk egy kis szigeten, az idei helyszínt viszont még nem döntöttük el. Szóba került Olaszország, Görögország ismét, Portugália vagy Montenegró – meglátjuk, ez a része még képlékeny.

09
Miből engedhetitek ezt meg magatoknak?

Én reklámtervezéssel foglalkozom, egészen pontosan médiaterveket készítek. Mindent online intézünk, előfordult már olyan is, hogy skype-on jelenkeztem be az ügyfélnek, de ez a ritkább, a legtöbb esetben elég az e-mail-es kommunikáció. Mivel már otthon is így kezdtem dolgozni, az utazás miatt legfeljebb az időeltolódás okozhat problémát, de nem szokott – könnyű alkalmazkodni az otthoni rendhez. Lefi pedig oktatja a kite-ozni vágyó turistákat. Időközben én is megirigyeltem azokat a hatalmas mosolyokat, amiket a tanulókon látni egy-egy gyakorlás után, ezért elkezdtem keresni valamit, amit én adhatok – meg is találtam a jógát.

10

Azóta letettem egy oktatói vizsgát és elkezdtem órákat tartani.
Ahogy egyre több embernek mutattuk meg a számunkra már ismerős világunk, kitaláltuk, hogy utakat szervezzünk. Először csak a barátoknak és meglepte őket, hogy mennyire olcsón ki lehet hozni egy-egy utat. Ez tulajdonképpen minket is meglepett, mert – repjegy ártól függően – olcsóbb is lehet, mint egy európai nyaralás.

És élményben hatalmas a különbség, főleg, ha az ember a hideg télből hirtelen a pálmafák és a napsütötte tenger mellett találja magát. A barátok után jöttek más megkeresések is, most épp egy hat fős társaságnak intézünk egy kájtos nyaralást – az egyikük itt fogja elkezdeni ezt a sportot, és egy tíz fős csoportnak egy jógás, csendesebb kikapcsolódást. Nem célunk turnusokat meghirdetni, inkább csak segítünk annak, aki Thaiföldre szeretne jönni, hogy megtalálja azt a kikapcsolódást, amiért érdemes átszelni a fél világot ☺

Kövessétek őket a Facebookon!