Couchsurfing a rúdtáncosnál

Mint  azt már ebben a cikkben is megírtam, nagyon nehezen sikerült szállást találnom New Yorkban, de végül két héttel az indulásom előtt már minden napra volt hol megszállnom.
Nagyon örültem, hogy az egyik hostom Manhattanben van, és ráadásul az első. A New Yorkban töltött napjaim során összesen 5 helyen szálltam meg, ebből három couchsurfing volt.

Amikor megérkeztem a címre, nem hittem a szememnek. Kétszer is ellenőriznem kellett a házszámot. Az épület inkább hasonlított egy hotelre, mint egy bérházra. Végül besétáltam a lobbiba, ahol a portásnak (doorman) mondtam, hogy Jenniferhez jöttem. Ő azt mondta, hogy foglaljak helyet a  kanapén, a házigazdám már telefonált, hogy egy kicsit késik. A lobbiban persze volt wifi is, így gond nélkül tudtam várakozni.

 

IMG_5197
A lobbi, ahol várakoztam

IMG_5329

 

IMG_5328

Végül megérkezett Jennifer és felmentünk az épület 9.emeletére, egyenesen az egy szobás kis studió lakásba. Két dolog tűnt fel elsőre: a kanapé a lány szobájában van, így egy helységben alszunk, és a szoba közepén, pont a kanapé mellett egy hatalmas rúd magasodott a plafonig. “Ezen szoktam gyakorolni” – magyarázta.

Rögtön a kezembe nyomott egy frissítőt, amit a csodálatos panorámájú teraszon fogyasztottunk el.

IMG_5200

A házigazdámról kiderült, hogy a rúdtánc mellett hastáncol is profi szinten. Emellett még angol tanár egy általános iskolában is,  és hétvégenként belépőt szed egy menő klubban. Mivel pénteken érkeztem, csak pár órája volt az esti műszak előtt, így lefeküdt aludni egy kicsit előtte.

Nem mondom, elképesztően furcsa az, amikor valakivel 10 perce sem ismeritek egymást, és máris a lakásában alszol, vele egy szobában. Persze ilyesmit már a hostelekből ismerek, de az valahogy mégis más.

Mivel még mindig jet-lageltem nem bántam egy kis sziesztát délután 7kor, ám reggel 8ig nem is keltem fel.

…amikor majdnem felgyújtottam a lakást

Másnap eldöntöttem, hogy bevásárolok, hogy kevesebbet költsek ételre az utcán. Mikor hazaértem, kiderült, hogy Jennifer véletlenül kizárt a lakásból. Na de ugye mire való a doorman, ha nem arra, hogy ezeket a problémákat megoldja. Pár percen belül már sült is a vegán fasírt Jennifer konyhájában. Már épp kezdtem magam biztonságban érezni, amikor bekapcsolt tűzriasztó.
Kellett vagy 2 perc, hogy rájöjjek, hogy ez bizony nálam szól, pedig alig égettem oda a fasírtot.
A Jóbarátok sorozat az egyik legnagyobb kedvencem, és azon belül is az a rész, amikor nem tudnak aludni. Phoebe egész éjszaka a tűzriasztót próbálja kikapcsolni. Nem gondoltam volna, hogy valaha átélem ezt a jelenetet, és hogy pont New Yorkban lesz ez.

Befogott füllel rohantam az ablakhoz, hogy kiszellőztessek, de azt nem lehetett kinyitni. Közben eszembe jutott, hogy talán a gázról érdemes levenni a fasírtot, hogy ne gyújtsam fel tényleg a házat. Miután találtam egy széket, sikerült a riasztó közelébe emelkednem, hogy tüzetesen megvizsgáljam a helyzetet, és végre kikapcsoljam az átkozott szirénázást. Ekkor már dörömböltek az ajtón. A szomszédlány érdeklődött, hogy most akkor meneküljünk-e.
Rövid beszélgetésbe kezdtünk, és kiderült, hogy ő is digitális nomád, így hamar emailt is cseréltünk.

Amikor Jennifernek elmeséltem a nap történéseit, kiderült, hogy két olyan dolgot is csináltam egy óra alatt, amit ő 7 év ittlét után sem tudott: 1. Működésbe hozni a tűzriasztót, 2 bemutatkozni a szomszédnak. Mire nem képes egy félig égett vegán fasírt?

80-as évek bulija

Aznap este egy barátnőmmel találkoztam, akit még fősuliról ismertem. Majd lementem Jennifer munkahelyére. Többek között azért is döntöttem az éjszakázás mellett, mert fel voltam írva a VIP listára, és mindig is ki akartam próbálni, amikor a kígyózó sort megelőzve elsőként lépsz be egy New Yorki klubba.

Át kellett lépnem a komfort zónám rendesen, hiszen egyedül még nem voltam szórakozó helyen. Jennifer hajnali háromig jegyet árult, így vele nem tudtam lógni.

IMG_5294

Viszont szerencsére elég hamar fel tudtam oldódni, hiszen a belépő mellé, még italkuponokat is kaptam. A klub amúgy hatalmas,  és ami a legjobb benne, hogy élő zene van, amit zenészként nagyon tudok értékelni.
Bangkokban is éltem már meg hasonló élményt, ám itt annyiban különbözött a buli, hogy a zenekar a 80-as évekre volt specializálódva, és hihetetlen show-t nyomtak le. Nem volt nehéz így egyedül is jól éreznem magam, mert nagyon szórakoztató volt a látvány.

IMG_5291Azt hiszem, hogy az ezt otthon is be kellene valahogy vezetni. Hatalmas bulit tudnak csinálni a zenészek, és sok helyen bevált a mutatvány. Mondjuk tényleg nagyon profik voltak a zenészek.

Végül reggel 5ig maradtunk, amikor már ránk zárták a helyet, mi meg a pultosokkal és kidobókkal még ráhúztunk egy kicsit a zárt ajtók mögött.

Jenniferrel nagyon nagy szerencsém volt. Inkább olyan volt, mint egy szobatárs, sem mint egy host. Élte a kis életét, és megengedte, hogy kicsit belelássak. Izgatottan vártam a következő host-al való találkozást….

Ha szeretnél Te is digitális nomád lenni, katt ide.