Nem, nem vagyok az a majmoló típus. Nem vagy az, aki sokat használja a “mert külföldön már…” kezdetű mondatot, mintha a külföld egyenlő lenne a nyugattal. Viszont, amerre járok, szeretem látni, hogy mi az, amit az adott ország tudna mindenkinek tanítani. Új-Zélandon ezek azok,...
Aggódva néztem ki Hornie ablakán. A szél úgy rázta a fákat körülöttünk, hogy a hegyek is mozogni látszódtak. Kiskorom óta utálom a szelet. (Na igen, a legjobb országba jöttem). Olyan érzés fog el szeles időben, mintha mindjárt itt lenne a világ vége. Hoki kikapcsolta a motort, összenéztünk,...
Miután Lucáknál összeraktuk a kocsit, hamar rájöttünk, hogy a hét személyes Hornie, valójában három, ha az ember visz magával, sátrat, matracokat, egy asztalt négy székkel, és egy konyhát. (ez utóbbi egy kartondoboz, de tartsuk magunkat az illúzióhoz). A trip egyik legfontosabb eleme a Hoki...
A szoftver cég recepcióján egy nyurga szemöveges srác ült a kanapén. Mi ezt casting-fotelnek hívtuk annak idején. A HR-es gyors léptekkel és széles nagy mosollyal közelített felé, kezét nyújtva. Én mögötte kapkodtam a lábaim, és próbáltam elkapni az első pillanatot vele. Fontos az első pillanat...
A Hortobágyi Rántott Vombattal nagyon összebarátkoztunk a Hamp Ridge-ben töltött 3 nap alatt. (Ez a cikk majd egyszercsak megjelenik az Origon). Ő szerzett nekem szállást Wellingtonban Stevenél, és kész fogadó bizottság várt amikor a hajóm befutott a kikötőbe, pedig közel éjfél volt már. így...
Nincs autóm, nincs lakásom.Nincsenek magassarkú cipőim. Nincs ágyam, de még egy sátram sincs. Nincs pénzem buszjegyre. Van egy útlevelem, és két hátizsákom. Van egy hüvelykujjam, ami megállítja az autókat, ha felmutatom. Van couchsurfing profilom és pár mindenre képes barátaim, hogy ingyen...
Nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar elhagyom a déli szigetet, de találkozóm volt Wellingtonban, így fogtam egy hajót és átszeltem vele a két sziget közötti tengert. Már jó ideje ment a hajó, amikor elmentem mosdóba. Véletlenül rossz helyen fordultam el, és kijutottam a hajó hátuljába, ahol...
Sokan mondták. hogy a stoppolás veszélyes.Nem is mertem kipróbálni egészen addig, amíg nem értem Új-Zélandra. Itt ugyanis ennek nagy hagyománya van, és a legtöbb, amit fuvarra vártam az fél óra volt. Az ok, amiért itt a stoppolást választottam, az, hogy ez az ország meglehetősen drága, viszont...
Féltem a világunkat. Félek, hogy pusztán lustaság, vagy belénk táplált félelem miatt elveszítünk annyi mindent. Élményt, érzést, tapintást, látványt, hangokat, szagokat…életet. 8 éven át minden nap reggel bementem dolgozni. Bekapcsoltam a számítógépet, feltettem a fejest a fülemre, bekapcsoltam...
A kempingezés közben mondták a srácok, hogy azonnal foglaljak magamnak szállást, mert Queenstownban nincs. Erre eddig nem volt példa. Rá kellett jönnöm, hogy nagyon el voltam kényeztetve eddig. Másnap óriási szerencsével sikerült egy éjszakára szállást foglalnom. Akkor még nem is tudtam, hogy...
Mivel Sydneyben ingyen aludtam egész héten, nem akartam ezen a jó szokásomon változtatni, és Couchsurfingen találtam egy 50 éves hostot, aki a profilja alapján vega, mint én, jogázik, mint én, és természetgyógyász, mint én. Ez épp elég volt, hogy azonnal egymásra találjunk, legalábbis a...
Nem számítottam arra, hogy pont Ausztráliában lesz annyi furcsa dolog, hogy egy ilyen blogposzt fog belőle születni, pedig Sydney gyakran meglepi az embert. Jöjjön a lista: 1. Balra tarts Értem én, hogy ilyen van UK-ban is, és még Ázsia nagy részén is, de engem valahol itt ért utol a...
Először is elnézést az angol címért. A same-same, but different egy olyan kifejezés, amit a thai árusok mondanak, kvázi mindenre, amit vásárolni tudsz. “ Hej, te! Ez miben különbözik attól a búvárszemüvegtől, amit 50 bhat-tal olcsóbban láttam egy utcányira innen. “ – Same, same, but...
Van az úgy, amikor utazol, hogy valamit “kötelző” megnézni, mert benne van az útikönyvben, hogy azért illene. Templomok, múzeumok, engem sosem izgattak. Bocsánat, de ez az igazság. Viszont, Angkort annyira mondták, hogy meg kellene nézni, hogy úgy döntöttem, fel buszozom Siem...
Ezer éve nem sírtam a boldogságtól. Hol is? Jah, igen, Gili Air-en utoljára, ahol minden kezdődött. Nem gondoltam, hogy a következő adag boldogság könny egy zötyögős kambodzsai buszon fog rám törni, úton Siem Reap-be. Nem történt semmi igazán különös. Csak ültem a pici székemen, körülöttem...
Volt a Bakancslistámon egy teljesen egyértelmű, és egyszerű dolog: a meztelen fürdőzés. Soha nem csináltam még, és tudom, hogy ez baromi egyszerű, de mivel listás volt, egyértelmű volt, hogy nem ugorhatok be a Tisza-tóba csak úgy. Ez nem így megy. Valami fantasztikusnak kell lennie. Először nem...
Amikor el kellett döntenem, hogy mikor induljak, erősen bennem volt, hogy a szülinapomat már egy jó meleg szigeten, a homokba dugott talpakkal szeretném tölteni. Rengeteget utaztam: egy hetet, hogy Ritával találkozzam Koh Rong szigetén. Folyamatos stresszben voltam, Bangkokban és az úton...
Sokat nem aludtam. Kótyagosan, vodkaszagúan, elég érdekes emlékekkel ébredtem. Ki kellett csekkolnom a szobából, emiatt próbáltam fókuszban maradni egy zuhany segítségével. Majd a fejemre nyomtam fejhallgatómat, kezembe vettem egy jegeskávét, benyomtam egy indie-playlistet az új telefonomon és...
Csak akkor kezdtem egy kicsit érezni, hogy valóban úton vagyok már, amikor a taxissal elkezdünk beszélgetni. Már amennyire lehet egy thai taxissal beszélgetni. Jókat nevettünk és egy óra után már az előre lefoglalt Bodega Hostelben voltunk. Ledobtam a cipőmet végre, kibányásztam a flipflop...
Az utolsó heteim otthon elképesztőek voltak. A sok búcsúra meg elintéznivalóra még 2 elődás is rájött. Az sem tette könnyebbé a dolgot, hogy ki kellett műteni a bölcsesség fogam. Mire a reptérre értem, már azt sem tudtam, hogy fiú vagyok e vagy lány. Annyit izgultam már addig, hogy a reptér már...