Capri útinapló (2013) – vendégposzt

Megérkezett az első vendégposzt a blogra: Szandra az olaszországi Capriról mesél nektek. Olvassátok szeretettel!

“Szeretnék Nektek egy kis kedvet csinálni és bátorítani benneteket, hogy lássatok világot minimális befektetésből ti is!

Azért dolgozunk nap mint nap, hogy majd egyszer legyen annyi pénz, hogy…. NAGY BAROMSÁG! Amíg kevesebb pénzért jutunk el repülővel Nápolyba (15.000 Ft !!!), mint itthon egyik nagyvárosból a másikba, addig nincs mentség! Nyelvismeret nélkül is maximálisan lehet boldogulni és csodát látni. Ha valakinek kedvet csináltam, szóljatok és szívesen segítek bármiben!

Ősszel repülőre pattantunk (Wizzair), és 1,5 óra múlva megérkeztünk Nápolyba. A nápolyi reptérről 1 euróért visz az úgynevezett ALIBUS a központba vagy a kikötőbe. Mi ott foglaltunk szállást. A szobánk erkélye a kikötőre nézett, reggel el voltunk képedve, mikor kinéztünk: a kikötő tele volt óriás világjáró hajókkal. Mi pedig semmit nem hallottunk abból, hogy beparkoltak hajnalban szinte a szobánk elé. :-) Megreggeliztünk, majd lesétáltunk a kikötőbe, ahol vettünk egy jegyet (17 euro/fő) arra a gyorshajóra, ami átvitt minket Caprira 40 perc alatt. Hajók 20 percenként indulnak, nem kell előre foglalni. 

Capri szigetébe bárki azonnal beleszeret, aki meglátja. Az egész sziklákból áll, lényegében erre építkeztek már a régi rómaiak is, ugyanis Tiberius és Augustus császár villái is megvannak még. A sziget 10 km2 és turisták nem jöhetnek autókkal. Csak a helyiek autóznak, de inkább robogóznak, illetve kisbuszok közlekednek. Minden mini ezen a szigeten, a méretek miatt. Olyan icipici sikátorokban mennek járművek, hogy óhatatlanul meghúzzák őket az oldalaikon, így ép autó nem nagyon van.

A szigeten két város van: Capri, a nagyváros és Anacapri, a kisebb. Mi Anacaprin foglaltunk szállást, a szállásról külön autót küldtek értünk, így már a szállásra haladni óriási nagy élmény volt, hol a kis sikátorokon keresztül, hol a hegy oldalán kanyargó szerpentinen, ahonnan a kilátás – vagy inkább lelátás – a tengerre és kikötőre felejthetetlen látvány. A szállásunk tündéri, tengerre néző erkéllyel. Mi érkezésünkkor neki is indultunk a sziget felfedezésének, amire valójában 2-3 nap elegendő, de mi remekül éreztük magunkat 6 napon át. Rengeteget sétáltunk és nézelődtünk.

Felmentünk libegővel a hegy legtetejére, ahonnan a világ egyik legszebb 360 fokos panorámája tárult elénk. Innen láttuk először a híres Faraglioni sziklákat, melyek kiemelkednek a tengerből. Itt napoztunk, majd lelibegőztünk, és bejártuk Anacapri utcácskáit, boltjait – hol kávéztunk, hol fagyiztunk.

DSC_9976

DSC_9948

Ráakadtunk egy fantasztikus étteremre és többször vissza is jártunk ide. Éppen az utcán sétáltunk, megéheztünk, de az étterem úgy tűnt, zárva van. Én odamentem, próbáltam benyitni, de az ajtó valóban zárva volt. Ekkor az út másik oldalán egy aranyos kisember lepattant a rozoga robogójáról, átsétált az úttesten és kinyitotta az éttermet. Leültett minket és olyan remek ételeket csinált, hogy csak imádni lehet. A nagyapja hozta be egy szatyorban másnap a friss paradicsomokat, amikből olyan Caprese salátát csinál bivalyból származó mozzarellával, hogy minden nap kértünk belőle, sőt! Csempésztünk haza a bőröndünkben is ebből a nagyszerű mozzarellából, melyből legnagyobb bánatunkra itthon még rossz hasonmás sem kapható. A mozzarellának kint íze van, nem is akármilyen. Sajnos itthon ilyet még sosem láttunk, de ha valaki tud, szóljon, mert elmegyünk érte bárhova!

Másnap bejártuk a másik várost, Caprit, ami minden szívet megmelenget. Szűk utcácskák, ezernyi virág és pazar kilátás a tengerre. Csodálatos város, még 2-3-szor körbejártuk, nézegettük a csodás üzleteket, kávézás közben az embereket.

Capri 2013

A kikötőből indulnak hajóutak, melyek körbevisznek a sziget körül. Ez ad teljes képet az egész szigetről, a látvány pedig, mondanom sem kell, csodálatos! Átmentünk hajóval a Fragolini szikla alatt, láttuk a Kék barlangot (Grotta Azzura), melyben, azaz bent a barlangban gyönyörű világoskék a víz.

Délután visszajöttünk ide a barlanghoz busszal, hogy bemenjünk, de éppen akkor zártak. Néztük a horgászokat munka közben, amikor jött a barlangos 2. “műszak”, azaz a privát hajósok, akik beúsztak. Az egyik ilyen hajó németeknél volt, akik egy kis csónakkal indultak befelé és megláttak, hogy szeretnék bejutni, úgyhogy bevittek a kis csónakjukkal. :-)

Megnéztük a világítótornyot, ettünk sok-sok isteni pasztát spaghettivel, fettuchinivel, gnocchival, sok margharita pizzát buffala mozzarellával, sok rumba áztatott piskótás sütit, gyümölcs fagyikat… hmmm!

Capris túránk végén visszavittek minket a kikötőbe és visszahajókáztunk Nápolyba. Ezután reptér, majd haza… és azóta is csak azt kívánjuk mindenkinek, hogy Caprit ne hagyja ki az életéből, mert annyira elérhető, hogy nem is gondolná!” – Szandra, vendégblogger

Ha te is írnál vendégposztot a backpacker.hu-ra, keress meg bátran a Facebook oldalamon!