Backpacker Bori szülinapi interjú

El sem hiszem, hogy eltelt négy év! 2013, november 15-én publikáltam az első cikkem a backpacker.hu-n. Azóta szinte minden megváltozott és semmi sem. Ezt a hetet, amolyan hagyomány szerint, egy szülinapi héttel ünnepeljük. Minden nap egy cikkel jelentkezem, ezekből pedig sok olyan lesz, aminek a témáját ti adtátok meg. Emellett még pedig nyereményekre is számíthattok, szóval tessék figyelni.

Az első blogposztban pedig úgy döntöttem, hogy meginterjúvoltam Backpacker Bori-t. (egoegoego).

Négy éve indult a blog. Minek a hatására döntöttél úgy annak idején, hogy blogolni fogsz.

A blog első verziója az első utam alatt született. Akkor még csak a családnak és a barátoknak írtam, hogy ne kelljen mindenkinek emailben elküldeni, hogy mi történt velem az úton. Aztán hamar rájöttem, hogy nem szeretek arról írni, hogy melyik étteremben mit ettem, és hogy milyen nevezetességeket láttam. Arról írtam, ami meglepett, és ami tudtam, hogy érdekes lehet másoknak. Megírtam az érzéseimet, és a gondolataimat. Tulajdonképpen azért, hogy ne unatkozzak, miközben írok.
Akkor többen szóvá tették, hogy tetszik nekik a stílusom, és hogy egyedi utazóblog ez Magyarországon. Ezek a visszajelzések kellettek ahhoz, hogy “nagyban” is bele tudjak vágni. Eldöntöttem, hogy a backpacker.hu lesz a gyakorlófüzetem az első könyvem megírásához.
Ez be is jött.:)
Aztán persze jól beleszerettem a saját blogomba, és nem álltam meg, amikor megjelent a könyvem. Fontos számomra, hogy az útjaimat megírjam, így találok minden utazásban egy tanulságot. És nem csak egyszer élem meg azt.

Miben vagy most más? Változott az írásod?

Mindig nehéz erre a kérdésre válaszolni, hiszen a legtöbb változás, amit megélünk nem tudatos. Csak megtörténik. Persze ha belegondolok, sok minden változott a blogon.
Az első, amit kiemelnék az, hogy tudatosabban írok. Ami nem azt jelenti, hogy kattintás-vadász lettem, ( amúgy egy kicsit az is, néha), hanem, hogy érzem a felelősséget.
Felelős vagyok a tanácsokért, amit osztogatok. Akkor vettem észre, hogy mekkora ez a felelősség, amikor egy 15 éves lány kért tőlem tanácsot, hogy hogyan menjen világgá. Ez egy előadáson történt, a szülei pedig két sorral mögötte, majdnem szívinfarktust kaptak. Akkor még nem is feltételeztem, hogy ilyen fiatalok olvassák a blogomat.
A másik, hogy nem csak az olvasókért vagyok felelős, hanem saját magamért is. Ma már vannak titkaim, amit nagyon sajnálok, mert olyan jó volt régen szerelmekről írni, vagy őszintén elmondani, ha valami történt a magánéletemben. Ma már viszont nagyon sokszor jönnek szembe olvasóim az utcán, akik megszólítanak. Ilyenkor érzem azt, hogy az a 18.000 Facebook követő valós személy, és hát nem biztos, hogy szeretném, hogy tényleg mindent tudjanak az életemről.

Szóval az ismertség korlátol?

Inkább azt mondanám, hogy más irányba terel. Olyan posztokat osztok meg, ami talán fontosabb, mint az én magánéletem. Már az olvasók fejével gondolkozom.

Érem. Változtak a céljaid is?

A blogom célja változott. Régen azt üzenetem, hogy mindenki utazhat, ha akar. Ma már tudom, hogy ez nem minden esetben igaz. Ma már inkább annak szentelem a blogot, hogy bepillantást nyújtsak egy másik világba. Legyen ez egy másik ország, kultúra, vagy esetleg egy másik gondolat. Szeretek olyanokról írni, ami egy kicsit más gondolkodás. Legyen az a helyfüggetlen életmód, a pénz, vagy a nőiesség.

Ha már a nőiességnél tartunk, volt olyan riporter, aki feminista vezetőnek nevezett. Ezt hogy élted meg?

Hát nagyon nem jól. Őszintén szólva, nem tartom magam feministának, és ennek pont az az oka, hogy nagyon fontosnak tartom az egyenlőséget. És már maga a szó: feminizmus, nem az egyenlőségre mutat. Mondhat nekem bárki bármit, addig, amíg azt a szót használjuk egyenlőségre, ami az egyik nemet nevesíti meg, addig az egy rossz irány. Tulajdonképpen szerintem csak egy rebranding kellene, mert már annyira sok rossz tapadt ehhez a szóhoz a szélsőséges aktivisták miatt, hogy nem szívesen sorolom magam egy kalap alá velük. Felőlem megtarthatják ezt a szót, én meg hirdetem tovább az egyenlőséget. Szeretek nő lenni. Nem szeretnék egyelő szerepeket, csak egyelő jogot, hogy megválaszthassuk a szerepeket.

Kicsit eltértünk a blog témától, van úgy, hogy úgy érzed szívesen beszélnél másról is, mint utazásról?

Igen, néha kicsit szűknek érzem a blogom, hiszen a témája az utazás. Azonban annyi mindenről írnék még szívesen, ami nem ebbe a témakörbe tartozik. De talán majd egyszer, egy másik blogon. Vagy az is lehet, hogy csinálok egy Offtopic részt, és ott kiőrjöngnöm magam. Lehet, hogy el kellene engednem, hogy ki mit gondol?

Lehet. :) Hogy éled meg a negatív kommenteket?

Hogy miket? Szerencsére a backpacker.hu még mindig egy kis rózsaszín felhő számomra. Alig akad egy két troll. A legtöbb olvasóm azért olvas, mert tetszik neki, amit csinálok, és érdekli. Akit meg nem érdekel, az nem olvas. Egyelőre. Persze, ha egy trollfészek lehoz velem egy interjút, akkor kapok hideget-meleget. Az elején nagyon fel tudtam magam húzni rajtuk. Hiába kaptam 99 pozitív visszajelzést, nem azzal foglalkoztam, hanem azzal az egyel, aki beszólt. Aztán átgondoltam, hogy ez azért valahogy nem normális. Szerintem a kritika nagyon jó dolog, és van olyan olvasóm is, aki elküld egy két kritikát, szépen megfogalmazva és alázattal. Őket nagyon szeretem. Nem az a lényeg, hogy egyetértsünk, hanem, hogy tiszteljük egymást.

Persze vannak sokan, akik támogatnak téged. Kik azok, akiknek azt köszönheted, hogy meg tudod ünnepelni a negyedik szülinapod?

Ez egy hosszú lista lesz. Nyilván kezdeném azzal a 18.000 emberrel, akik követik az utamat, Neked, kedves olvasó vagyok a leghálásabb.Persze nem juthattam volna el hozzátok, ha a legelső cikkeimet nem osztják meg a Facebookon a barátaim és a családom. Folyamatos kérdés, hogy mit szóltak az életformámhoz a hozzátartozóim, és szerencsére a válasz: hogy mindig támogattak. A Kezdetektől foga. Végül és nem utolsó sorban, pedig a többi bloggernek köszönhetem azt, hogy még mindig olvastok. Nem csak új barátokra leltem, de segítettük egymást. Mindig is tisztelettel beszélek a többi blogerről, hiszen az, hogy ma már nem ritka a backpacker életforma, az annak köszönhető, hogy nem csak egy “nem-normális” blogger osztotta meg a tapasztalatait.

Még több kép az Instagramon

Kövess Instagramon