A viszont látásra!

Alig vártam, hogy végre elhagyjam Quito-t. Hogy is mondjam, nem lopta be magát a szívembe azzal, hogy minden második utcasarkon megtámadhatják az embert. Alig vártam, hogy felüljek végre a buszra, és megérkezzek Banos-ba, ahol régi ismerősöm, Rachel már várt rám.

 

Rachel-el 2010 februárjában, szinte napra pontosan 6 éve találkoztam a buszon, ami a Valparaisoból (Chile) az Atacama sivatagba vitt. Az út 24 órás volt, és az utolsó pár órán át, már csak hárman voltunk a buszon. Rachel akkor a legjobb barátnőjével, Kristával utazott. Nagyon hamar megtaláltuk a közös hangot a lányokkal, és a maradék két napot gyakorlatilag végig röhögtük. A harmadik nap, amikor elváltak útjaink, bucsuzáskor megölelgettük egymást, és szorgosan mondogattuk a mantrát: see you somewhere!

26765_722087838213_887011_n

Nem tudtam, hogy a viszontlátásig 6 évet kell várni. A privát Facebook profilomon  meg szoktam osztani, hogy merre megyek, hátha van ott egy régi barát. Nem sok reménnyel, de equadori utam is meghirdettem, amire Krista le is csapott. “Rachel a férjével Banosban él! Látogasd meg! ” Jött a komment a felhívásom alá.

Hát így kerültem én a buszra, ami három óra alatt Banosba vitt. A busz amúgy elég jó móka. Szinte minden fél órában lelassít, és árusok hadát engedik fel, hogy friss gyümölcsöt, házi chipset adjanak el az utazóknak. Ebéd pipa, és még mindig vegán!

Hamarosan eljött a pillanat a nagy találkozásra. Ugyan csak két napot utaztam Rachel-el, és az is hat éve volt, mégis rögtön hátulról is megismertem. Egyből egymás nyakába ugrottunk. Rengeteg megbeszélni valónk volt, így bele is csaptunk az elmúlt évek összefoglalásának. Már csak ezért is megéri régi ismerősökkel találkozni.

Milyen gyakran adatik meg, hogy összefoglald a legfontosabb történéseket az elmúlt pár évből, összefűzd a fontosabb pontokat, átlásd, hogyan alakult az életed, hogy tarthatsz ott ahol éppen tartasz. Egyáltalán hol tartasz az életben?

Egy biztos volt, mi Rachel-el mind a ketten Banos-nál tartottunk.

Banos egy picike is hegyi falu, ami teli van turistákkal. Éreztem, hogy milyen jó hatással van rám a sok gringo látványa, és kezdett világosság válni, hogy az elmúlt négy napban jelentős kultúrsokk hatása alatt voltam Quitóban.

A kultúrsokkot baromi nehéz észrevenni akkor amikor a hatása alatt állsz. Csak később jössz rá, hogy az idegen kultúra által gyakorolt sokkhatás miatt érezted magad szörnyen.

Rachel időközben férjhez ment, és idáig egy nagyon szép hotelt vezettek Banosban. Pechemre pont aznap mondtak fel, amikor odaérkeztem, így nem lett ingyen szállás, de ami nagyobb baj volt, másnap le is lépett a házaspár. Persze tudtam, hamarosan úgyis találkozunk:)

backpacker.hu