A Karib-tenger Nomádjai

155 digitális nomád, 24 országból, úgy 70 workshop és meetup, egy óceánjáró, és végtelen mennyiségű kaja, pia. 700 dollárért. Még most is azt várom, hogy valaki küldjön egy kiegészítő számlát, felfoghatatlan, hogy ennyire olcsón ilyen minőséget kaptam. Na de kezdjük az elején.

Mi az a digitális nomád

Tudod mit, kezdjük azzal, hogy mi az a nomád. A félreértések elkerülése végett:

nem feltétlenül sátorban él, és lovakat tenyészt.

Nem azt jelenti, hogy három naponta fürdik hideg vízben, bár arra is van példa. A nomád egy vándor, akinek az úton van az otthona. Lehet, hogy nincs egy vasa sem, de az is lehet, hogy teli van lóvéval, csak épp nincs kedve egy helyben maradni. A nomád az, aki életvitelszerűen utazik. Ennyi.
A digitális nomád pedig az, akinek a hátizsákjában biztos, hogy van egy laptop, hiszen onnan dolgozik, ahol épp internetet talál. Legyen az egy kávézó, egy tengerpart vagy egy fa teteje. (Erre még nálam nem volt példa, de láttam már olyat, hogy valakinek csak egy bokorban volt jó a vétele).

Hogy mit dolgozunk?

Sokkal több lehetőség van, mint azt gondolnád. A hajón volt olyan, akinek saját tech cége van, volt elég sok szabadúszó vállalkozó, jó pár utazó-blogger, de akadt olyan is, aki online kereskedő volt, vagy épp digitális fitnesz-edző. Aham, így is lehet.

NomadCruise
Egy olyan korban élünk, amikor már a legtöbb időnket a laptop, vagy a mobil képernyője előtt töltjük. A legtöbb irodai munka elvégzéséhez már nem kell személyes jelenlét. Szép lassan alakul a világ, és egyre többen látjuk a lehetőségeket az online munkában.

Mi az a NomadCruise?

A nomadcruise egy konferencia, egy úgy nevezett repositioning hajón. Ezek a hajók eszméletlen olcsók. Az alapító másfél évvel ez előtt találta meg a lehetőséget, és megkérdezte a Digitális Nomádokat gyűjtő Facebook csoportban, hogy van-e kedve valakinek vele tartania. Úgy száz kis nomád gyűlt össze, akik a nyolc napos úton nem csak az ingyen kaját és koktélokat abuzálták, hanem egymás tudását is. Elkezdték egymást okosítani, marketingre, programozás alapokra tanították egymást. Megszületett a NomadCruise.

NomadCruise

Most harmadszorra szervezték meg az utat, Gran Canáriáról a Dominikai Köztársaságba. Dominikán egy coliving helyet bérletünk, egy villát, ahol együtt dolgoztunk, karácsonyoztunk és szilvesztereztünk. Zseniális volt.

NomadCruise

NomadCruise

Digitális Detox?

Jogos a kérdés, hogy miért mentünk két hétre egy olyan utazásra, digitális nomádként, ahol nincs jó internet. A kulcs ebben az időszakban pont az volt, hogy végre detoxikáltuk magunkat egy kicsit a folyamatos online jelenléttől és tanuljunk. Offline.

dsc4826-copy

Mindennek ellenére, akármennyire is szerettem volna, nem tudtam magam teljesen kivonni a forgalomból. Muszáj volt figyelni, hogy a könyvek még karácsonyra megérkezzenek hozzátok. Viszont adtam magamnak 48 órát, amikor tényleg nem voltam online. Az első három órában, folyton elővettem a telefonom, és automatikusan kattintottam a Facebook kék logójára. Aztán ez szépen lassan leesett, hogy mennyire függő vagyok. Szerencsére pár óra alatt megszoktam, hogy nincs netem, nincs kapcsolat a külvilággal, csak a nomádok vannak, akikkel beszélhetek. A két nap elteltével itt volt az ideje, hogy megnézzem, minden rendben ment-e. Nem is ismertem magamra. Ahogy megláttam a 99 értesítést és a 26 olvasatlan üzenetet, egyszerűen semmi kedvem nem volt megnézni őket. Borzasztóan nem érdekelt.

dsc4212-copy

A hajó

E tudsz képzelni engem egy luxus-hajó medencéjének a partján egy animátort utánozva YMCA-t táncolni? Nem? Pedig van az a mennyiségű Cuba Libre, úgy néz ki. Ahogy ott riszáltam magam, és könnyesre nevettem magam a szituáción, rájöttem, hogy valójában turistának lenni sem rossz.

NomadCruise
A hajó nyolc napot ment az óceánon úgy, hogy nem láttunk szárazföldet. Nem nyomasztott az az érzés, hogy nem ismerem meg az országot, ahol vagyok, mert nyolc napig végre nem voltam sehol. Sokkal megbocsátóbb lettem azokkal az emberekkel, akik all inclusive utazásra mennek. El tudom képzelni, hogy valakinek egyszerűen nincs kedve stresszelni azon, hogy hol fog aludni, és mit eszik. Azért hozzáteszem, hogy nem lettem turista, csak empatikusabb:)

A hajó viszonylag kicsi volt, mégis elfért benne két medence, egy konditerem, spa, három jacuzzi, szauna, két étterem, egy diszkó, két kávézó, egy kaszinó, egy bár és egy színház. Szinte egész nap lehetett enni valamelyik helységben, szóval a nomádok összesen közel 100 kilóval lettek többek, mint amikor felszálltunk a hajóra.

15622400_1244692455611123_4128620572206892624_n

A kabinnal óriási mázlim volt. Amikor én jelentkeztem a cruisra, már csak a drágább kabin volt elérhető, ez azt jelenti, hogy nem a hajó gyomrában voltam, hanem a szélén, és így volt ablakom.
Aztán a nomadcruise küldött nekem egy levelet pár hónapja, hogy ha hajlandó vagyok megosztani a szobámat valakivel, akkor 100 Euróval kevesebbet kell fizetnem. Nyilván  rögtön igent mondtam. Viszont amikor megérkeztem a kabinomba, kiderült, hogy valamit elszámoltak, és nem kapok szobatársat. Backpacker Borit elkényeztették mint a fene. Saját kabin, kingsize ágy, és valaki naponta nem csak kitakarította a szobámat, de még a ruháimat is összehajtogatta. Kezdett gyanús lenni, hogy nehéz lesz visszaszokni a függőágyban-alváshoz.

15390690_1236835886396780_6482415603629550961_n

White-privilige és környezetszennyezés

Mint mindennek, a hajónak is meg volt a maga sötét oldala. Az első ami zavart, az az érezhető “white-privilige”. Ez azt jelenti, hogy csak és kizárólag fehér (de legalább nyugati) ember volt a vendég, akiket csak és kizárólag nem nyugati országból származó emberek szolgáltak ki. Én pedig ezt csak a harmadik nap vettem észre. Mi nomádok, mindent megtettünk, hogy ezt a különbséget ne éreztessük, és a crew jó pár tagjával eléggé sikerült is összebarátkozni. Elképesztő mennyit dolgoznak, és milyen minőségben. Mégis továbbra is nagy mosollyal az arcukon üdvözöltek minket. A white-privilige remélhetőleg a következő időszakban szépen eltűnik a globalizáció hatására. Egyelőre viszont igenis létezik, és muszáj megemlíteni egy ilyen cikkben. Még annak ellenére is, hogy nem tudok ellene mit tenni, de a struccpolitikát sosem szerettem.

A másik, borzasztóan negatív aspektusa a hajónak a környezetszennyezés. Az a rengeteg szemét, amit az első szigeten kiürítettünk… és a motorról ne is beszéljünk. Kaptam is egy fejre-koppintást, hogy hogyan támogathatok egy ilyen bizniszt. Első sorban én is tanulok, szép lassan. Fogalmam sem volt, hogy ennyire környezetszennyező a hajó. Másodsorban tisztában vagyok azzal, hogy 100%-ban nem lehet környezetkímélően élni. Ezért találták ki az ökológiai lábnyomot. Úgy érzem, rengeteget teszek a környezetért, és remélem, hogy hamarosan elindulunk abba az irányba, hogy mindenünket le tudjuk cserélni megújuló energiára. A cruise-ok motorját is.

A hajó igazi értéke

Mindenki azt mondja otthon, keserű szájízzel, hogy minden a kapcsolatokon múlik. Rengetegen ezt a mondatot használják puha takaróként, hogy a saját kudarcukat eltakarják. Az állítás java részt helyes: tényleg nagyon nagyon sok dolog múlik a kapcsolatokon (közel sem minden, mert ha hülye vagy mint egy sügér, akkor nem mész semmire a kapcsolataiddal). De szerintem ez egy fantasztikus a dolog! Ha a kapcsolatokon múlik sok minden, akkor tessék barátkozni! Ma már mindenre vannak meetup-ok  Budapesten, vagy csinálj egyet te is. Csinálj egy könyvklubbot, egy sáskanézegetők klubját, vagy mit tudom én, milyen preferenciáid vannak. Csak vedd körbe magad olyan emberekkel, akik ugyanazt szeretik mint te. Ne azért, hogy pénzed legyen belőle, az jön magától. Hanem azért, mert zseniális érzés új barátokat szerezni.

img_0042

Nekem akkora mázlim volt, hogy már a hostelben összebarátkoztam Ircsivel, egy holland lánnyal, akivel szinte azonnal megtaláltuk a közös hangot. Így még a kezdet sem volt nehéz, hiszen tudtam, hogy már legalább egy ember van,  a 150-ből, akire számíthatok, ha nincs kedvem small-talkolni. A két hét után viszont annyira sok embert megszerettem, hogy bár még csak január nagyon eleje van, máris úgy érzem, egy egész évre feltöltődtem szertettel.

digitális nomádok
Persze sok üzleti kapcsolat is született, és a hajózás első hete, amikor a konferencia zajlott olyan szinten inspirált, hogy jaj Neked Magyarország!

 

Kik mehetnek a hajóra?

Gondolom most már ez érdekel téged a leginkább:)

Tisztázzuk, hogy ezen a hajón nem csak “praktizáló” digitális nomádok voltak, hanem olyanok is, akiket csak érdekelt a téma. Ezzel szemben a nomád cruise-nak van egy kiválasztási folyamata, és nem elég csak virítani a lóvét. Fontos, hogy tudj valamit adni a közösséghez. Ahogy fentebb is írtam, a legjobb része a hajónak nem az olcsó luxus, és a Karib-tenger volt, hanem az emberek. Mindenki bedobott valamit a közösbe. Volt aki acro-jógát oktatott, volt aki zenélt esténként, és volt aki beszédet tartott a bakancslistájáról;)

Nekem volt akkora mázlim, hogy a második hajóra már Program Managerként mehettem, ugyanis bevettek a csapatba. Ircsit is:)   Következő hajó Áprilisban indul.

Ott tali:)

Ha szeretnél Te is digitális nomád lenni, katt ide.