6 dolog, amit lehet, hogy nem tudtál Kubáról

Dóri, avagy Miss Hammock fél évet utazott Latin Amerikában, ahol egyik legnagyobb álmát váltotta valóra: Meglátogatta Kubát. Most egy vendégposztban mondja el, hogy milyen volt. 

Kubáról sok minden eszedbe juthat, homokos tengerpart, tánc, rum, régi autók, szivar, szegénység, mosolygós emberek. És bármelyikre is gondoltál, igazad van, ez mind Kuba és még sokkal több. Mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy látogasson el ide, ha megteheti. Nekem a legnagyobb álmom volt Kubába elmenni és nem csalódtam, gyönyörű a sziget, az emberek a legkedvesebbek, akikkel valaha találkoztam, mindenhol szól a zene és mindenki tud salsázni :) Pár dolgot viszont érdemes észben tartanod, mielőtt ellátogatsz a szigetre. Ebben a cikkben most elsősorban ezekről fogok írni, hogy ne ott lepődj meg.

Kuba és a helyiek

Nem is tudom milyen jelzővel tudnám a leginkább Kubát illetni. Egy dolog biztos, ez egy más világ. Nem fogható semmihez. Sétálsz az utcán a romos házak között, a helyiek kint ülnek az utcán, ahol zenét hallgatnak, dominót játszanak, kocsit mosnak, vagy csak nézik az utcán sétáló embereket. Mindenki kedves, érdeklődő és segítőkész. Az éjszaka kellős közepén minden gond nélkül sétálhatsz az utcán, nyakadban az értékes fényképezőgépeddel és semmi sem fog történni veled. Biztos lehetsz benne, hogy rendszeresen meg fognak szólítani az utcán és elkezdenek beszélni hozzád, de ehhez nagyon rövid időn belül hozzá lehet szokni. Megkérdezik honnan jöttél, meddig maradsz, hova mész, tetszik-e Kuba és persze, hogy tudsz-e salsázni. Én mindenkivel kedves voltam és többször megesett, hogy ilyenkor több utcán keresztül jöttek mellettem, hogy beszélgessünk. A nagy érdeklődést leginkább annak köszönheted, hogy bár néhány éve van internet a szigeten, azért ez még mindig gyerekcipőben jár. Csak 1 szolgáltató van és csatlakozni csak köztereken vagy nagyobb szállodákban tudsz.

Igen, itt bizony két különböző pénz van

Az egyik legszokatlanabb dolog talán, hogy az országban 2 hivatalos pénznem van. Az egyik az úgynevezett turista pénz (CUC – convertible peso) ennek az értéke megegyezik a dolláréval, a másik a helyiek pénze (CUP – cuban peso). 1 CUC – 25 CUP. A visszajárónál figyelni kell, hogy jól adjanak vissza és főleg, hogy jó pénznemben.

A kubaiak átlagkeresete itthon egy havi BKV bérlet ára

A legjobban talán a havi átlagkereset sokkolt le. Tudtam, hogy sok a szegény ember és akármennyire is ma már megvan a lehetőségük, hogy utazzanak, a legtöbben soha sem engedhetik meg maguknak, mert annyira drága számukra. Egy átlag kubai ember havonta 20-30 dollárt keres! 20-30 dollárt! Nem hittem a fülemnek, amikor ezt meghallottam. Egy orvos talán keres 40-50 dollárt, de ennél többet nem. Sajnos ezt is sokan 2 vagy esetleg 3 munkából teszik össze. A legjobban azok keresnek, akik a turizmusból élnek. Egy taxis jobban keres, mint egy orvos, mert ők CUC-ban keresik a pénzüket nem a helyi CUP-ban.

Az állam úgy próbál segíteni az embereknek, hogy minden állampolgárnak ad élelmiszerjegyet, amivel a piaci árnál jóval kedvezőbben tudnak alapvető élelmiszereket vásárolni. Ilyen például a rizs, bab, cukor, tojás és minimális mennyiségű hús. Persze ez nem elég nekik az egész hónapra és itt jön képbe a kubai leleményesség. Mindent helyzetet megoldanak. Beszélgettem egy helyi fiatal sráccal, hogy mégis hogyan tudnak ilyen kevés pénzből megélni és a válasz csak annyi volt: “nem tudunk, de megoldjuk”. Mindenki segít a másikon, hatalmas az összetartás a kubaiak között. A leghihetetlenebb, hogy nincsenek hajléktalanok. Pedig ilyen körülmények mellett azt gondolnám, hogy rengeteg van. Egyet se láttam és mondták is, hogy nincsen.

Az oktatás és az egészségügyi ellátás ingyenes. Hallottam is pár helyitől, hogy ez legalább jól működik náluk, ha valaki beteg lesz, arról gondoskodik az állam. Ugyanez a helyzet a munkával is. Mindenkinek van állása, aki szeretne dolgozni. Már eredetileg úgy veszik fel őket a főiskolára, hogy tudják hány orvosra, rendőrre, tűzoltóra lesz szükségük, így amikor végeznek az iskolában már várja őket a munkahelyük.

 Igazán jót nem fogunk enni Kubában

Kubában ne számítsunk hatalmas gasztronómiai élményre, sajnos elég egyoldalú a kínálat. Nekem a legjobban mindig az ízlett, amit a vendéglátómnál ettem, itt  ugyanis a szállás mellett kérhetünk reggelit és vacsorát is. Ha máshol szeretnénk enni érdemes a megkeresni a paladar-okat, a magánéttermeket. Ezeknek sok fajtája van, elképzelhető, hogy valaki a saját nappalijában látja vendégül az embereket és összesen 3 asztal van, de az is lehet, hogy egy igazi étterembe érezzük magunkat. Vannak persze utcai árusok is, ahol szendvicset, pizzát és tacot ehetünk, de ebben az esetben se egy nápolyi pizzára gondoljunk, itt ez inkább csak egy sima kelt tészta, egy kis paradicsomszósszal, sajttal és valamilyen egyéb feltéttel. A legtöbb étel tartalmaz húst és ebből is leginkább sertést és a csirke esetében is leginkább combot szolgálnak fel, nem mellet. Köretnek leginkább babosrizst, sült banánt (sós zöldségbanán, nem az itthon édes) és salátát esznek.

A gyengébb ételkínálatot viszont jól kompenzálja a híres kubai rum és az ebből készült koktélok. Sokan mennek el Hemingway két kedvenc helyére a Bodeguita del Medio-ba és a Floridita-ba. Az utóbbi a daiquiri-ről lett ismert, a másik pedig a mojitóról. Érdemes ellátogatni a bárokba, de a koktélod semmivel sem lesz finomabb itt, mint bárhol máshol. Az ára viszont biztos lehetsz benne, hogy magasabb lesz.

Boltok, vagy inkább azok hiánya

Boltokat nehezen lehet találni és ha találsz is egyet, elég valószínű, hogy bent félig üresen tátongó polcokat fogsz látni. Emlékszem amikor megérkeztem Havannába találkoztam két német sráccal és a legnagyobb problémájuk az volt, hogy nagyon nehezen tudtak csokoládét venni. Nálam kevesebb édesszájúbb ember van, ezért ez a dolog elég mélyen érintett. A két hét alatt akárhova mentem, mindenhol azt néztem, hol tudok édességet venni. Szerencsére sikerült megtalálnom a boltot, ahol volt egy egész nagy édesség részleg, de természetesen szigorúan a pult mögött, hogy senki ne érje el. Ott drága és különleges dolog a csokoládé. 1 tábla teljesen egyszerű tejcsoki 2 dollárba kerül. Ruhaboltokkal szinte egyáltalán nem találkoztam, ruhát csak a turistáknak fenntartott boltokban láttam, európai árakon.

Egy másik érdekesség, amiről már korábban olvastam, de valamiért mégis meglepődtem, amikor a saját szememmel láttam, az a sorbaállás. Mindig mindenhol sor van. A bank előtt, a bolt előtt, azért, hogy bemenj, sorba kell állni. Legtöbbször nem azért, mert annyira sokan vannak bent, hanem azért, mert így jobban szemmel tudják tartani a bent lévő embereket. A blokkot mindenképp tartsd meg, mert kifelé menet a beengedő ember szépen egyesével mindenkinek belenéz a táskájába és összeveti a benne lévő dolgokat a blokkon található cikkekkel.

Kuba és a változás

Sok embertől hallottam, hogy Kubába még most kell elmenni, mert nemsokára meg fog változni és el fogja veszíteni a jelenlegi varázsát. Most, hogy ott jártam és beszélgettem nagyon sok helyi emberrel úgy gondolom, hogy ez a változás, még sokáig nem fog bekövetkezni. Az biztos, hogy folyamatosan fejlődik ez az ország is, de még sok év lesz, amíg igazán szembetűnő lesz az átalakulás. Ettől függetlenül mindenkit csak bíztatni tudok, hogy látogasson el Kubába minél hamarabb, ha megteheti, mert ezt az országot mindenkinek látnia kell. A saját szemeddel kell látnod, hogyan táncolnak a helyiek, hallanod a fantasztikus kubai zenét, még akkor is, ha most úgy gondolod nem annyira neked való, hidd el, hogy ott meg fogod szeretni, mert teljesen magával fog ragadni a hangulat. A tengerpart olyan, mint régen a bounty reklámban és tényleg mindig süt a nap. A sziget teli van természeti kincsekkel, gyönyörű vízesésekkel, végeláthatatlan dohányültetvényekkel és páratlan korallzátonyokkal.

Dóri egy ingyenes előadás keretein belül még további tippeket mond majd, hogy hogyan lehet olcsón körbe járni Kubát. Ha pedig a további útjai érdekelnek, akkor kövesd őt Facebookon és Instagramon.