10 dolog, amit utálok az utazásban

Jó, kezdjük azzal, hogy nyilván imádok utazni, és nem kifejezetten nyafogni szeretnék ezzel a poszttal, de… Van azért pár dolog, amit nem kifejezetten csípek utazás közben.

1. Small talk
Naponta úgy 2-3 új emberrel minimum megismerkedem. Jön a kötelező kör: hogy hívnak, honnan jössz, merre tartasz, mennyi ideje utazol, mit csinálsz otthon? El nem tudom mondani, mennyire fárasztó ezt végigcsinálni naponta többször. Mindenkinek elege van belőle, mégis mindenki csinálja. Egyszer annyira meguntam ezt Új-Zélandon, hogy kitaláltam egy játékot. A neve “I think you are” – Azt gondolom, hogy te… és ki kell találni valamit. Hány tesója van, honnan jön, mivel foglalkozik. Sokkal érdekesebb, és még képet is kapsz arról, hogyan látnak mások.

2. Elválni emberektől, akiket megszerettél
Hú, mennyi, de mennyi barátom lett az elmúlt években, akiktől előbb utóbb el kellett válnom! Volt, akivel csak két napot, és olyan is, akivel egy hónapot utaztam együtt. Ezekkel az emberekkel szinte az első pillanatban nagyon jól kijöttünk, mintha ezeréves barátok lettünk volna.

Az együtt utazás nagyon intenzív tud lenni és ugyanannyira fájdalmas, amikor el kell válni. Pláne, hogy tényleg nem tudhatod, hogy mikor találkoztok megint.

Amikor elválok egy-egy ilyen embertől, úgy érzem, megint meg kell tanulnom egyedül utazni. Szerencsére pár nap múlva megint találok valakit, akivel kezdhetjük elölről. :)

IMG_8013

3. Pakolás
Kipakol-bepakol. Bepakol-kipakol. Kistáska, nagytáska. Minden megvan? Hol a fogkefém?! Már megint hova tettem a pólóm? Minden egyes nap, amikor bepakolok, azt gondolom, végre megvan, így meg fogok mindent találni. Aztán két nap múlva újra kell gondolnom mindent.
Most például egy függőágyban alszom. 10 méternyire van egy öltözőszekrény, ahova az értékeimet tudom elrejteni, egy másik helyen pedig a nagy zsákomat őrzöm.

csomagolás utazas
Ne tudjátok meg, mennyi időmbe telik kitalálni, hogy mim éppen hol van! Hiába próbálok rendet tartani, a cuccaim vetőforgásban mozognak a három hely között. A napjaim kb. 10%-át pakolással töltöm.

4. Cuccok elvesztése
Akkor mondom, miket veszítettem el eddig az úton: bicska, két kendő, egy póló, az összes zárt cipőm, egy kulacs, egy pulcsi, egy leggings, két tubus sampon és még pár dolog, amire bizonyára nem is emlékszem. A bakancs azért eléggé fájt, de hát már nem tudok mit csinálni.

Nagyon szétszórt ember vagyok, de ez azt is jelenti, hogy én erősebben gyakorlom az elengedést. Végülis, ezek csak tárgyak. Pótolhatók.

Az emlékeket, amiket ugyanazon az úton szereztem, ahol elhagytam ezeket a tárgyakat, nem tudja semmi pótolni. Legalábbis ezzel nyugtatom magam.

5. A szúnyogok és a kis barátaik
Kicsit későn derült ki, hogy allergiás vagyok az ún. homoki légy csípésére. Ez azt jelenti, hogy a csípést követő egy órában már úgy néz ki a lábam, mintha egy bicskával vakartam volna. Elég csúnya, és hamar el is fertőződik. Így most két lyuk is van a lábamon, amit még Új-Zélandon szereztem, az első találkozásunk alkalmával. Azóta folyamatosan locsolom magam szúnyogriasztóval.

A szúnyog meg a másik. Az még egy dolog, hogy naphosszat úgy vakarózom mint egy rühes kutya (tökre nőies), de a tudat, hogy bármelyik pillanatban elkaphatok valamit tőlük talán még rosszabb.

Errefelé a fájdalomcsillapító gyógyszert reklámozó táblán nem egy influenzában szenvedő emberrel ábrázolják, hanem egyenesen a Zikával. “Elkapta a Zika vírust? Aszpirin! A kockázatokról és mellékhatásokról kérdezze meg kezelőorvosát, gyógyszerészét.”

1518219_885928618154177_8486248300542899916_n

6. Bizalom
Nem azt mondom, hogy nem lehet megszokni, hogy eleinte nem lehet senkiben megbízni, de nagyon fárasztó. Bárkivel, akivel találkozom, az az alap, hogy egy kicsit bizalmatlan vagyok.

7. Lassú internet
Az esetek többségében a világon nem süvít a net, szóval sok-sok türelmet is tanulok az úton. Persze van saját SIM kártyám, de mindig meg kell találni a helyet, ahol tudok dolgozni és rendesen pörög a 3G.

8. Az alvás
A legtöbb esetben addig nem megyek be a hálóba, amíg mind nincsenek bent. Félek, hogy felkeltenek. Szóval 12-ig nem alszom. Aztán reggel 7 felé elkezdenek felkelteni az emberek. Hálóban sziesztázni kb. esélytelen. Néha olyan jó lenne addig aludni, amíg akarok, de ez csak akkor fordul elő, amikor egy csöndes helyen vagyok. Ami pedig nagyon ritka. Még amikor szobát bérlek, akkor is elég hangos a környezet, füldugó ide vagy oda. A függőgyáról ne is beszéljünk…

13006706_1033404916739879_7876516017378915399_n

9. Rutin nélkül
Nagyon meg kell magam erőltetni, hogy reggel jógázzam és meditáljak. Ezeket otthon már be tudtam építeni a mindennapjaimba, de egy hostelben lefelé néző kutyapózban találkozni a hálótársakkal egyenlő azzal, hogy nem lesznek barátaim. Vagy pont fordítva… attól függ, melyik felemet látják.

10. Ragadós haj, koszos körmök

File_000 (1)
Nem tudom olyan rövidre vágni a körmöm, hogy két perc alatt ne menjen be alá a kosz. Úgy nézek ki, mint egy bányász a műszak után. Fogyókúrának mondjuk jó, mert amint meglátom a saját kezem, elmegy az étvágyam. A másik a haj. Ahh, a régi szép idők, amikor még ki tudtam bontani a csomókat! Lehet, hogy harmincegy évesen leszek rasztás?